– Penelope, Harvey! – futott hozzánk Geller.

– Igen? – fordultam kérdőn felé.

– Szóval akadt egy kis probléma – támaszkodott meg a térdén fáradtan. – Ami nektek jutott szoba, ott csak egy darab ágy van, ami igaz elég nagy, de értitek. Megkérdeztem nem tudnánk e cserélni másokkal, ám azt mondták, minden hely foglalt. A szervezőknek meg az edzőknek mind saját szobájuk van, szintúgy 1 ággyal tehát az sem megoldható, hogy azokat rendezzük át. Tudom, kellemetlen a helyzet és ha félreteszem a kedves énemet, valamelyik recepciós csak meggondolja magát, hogy belássa, nem éri meg velem vitatkozni, viszont – vett levegőt a mondat közben.

– Megoldjuk – szakította félbe Harvey.

– Mi? – kapta fel a fejét.

– Max lerakom az egyik matracot a földre és ott fogok aludni – vonta meg a vállát.

– Egyetértek, valahogy biztosan megoldjuk – szóltam közbe én is.

– Úristen srácok, eszméletlenül hálás vagyok nektek! – ölelgetett meg minket a copfos nő.

– Oké, köszönjük szépen a csontropogtatást Miss Geller – másztam ki a karjai közül, ahogyan a mellettem álló fiú is követte példámat.

– Ne haragudjatok, csak ezzel rengeteg fejfájást megspóroltatok nekem, köszönöm, szuperek vagytok – paskolta meg a vállunkat, majd a kezembe nyomta a szobakulcsot. – Fél óra múlva ugyanitt találkozunk, hogy át tudjuk beszélni ennek a 2 hétnek a menetrendjét! – mondta még utánunk.

Amint a liftbe beszálltunk, Harvey-hoz fordultam.

– Nehogy azt hidd, majd hagyni fogom, hogy te aludj a földön! – húztam össze a szemeimet. – Ha valaki, hát akkor én leszek az aki ott lesz.

– És mégis miből gondoltad, azt meg én hagyom? – nézett rám szórakozottan.

– Jó, akkor mi lenne ha valami falat építenénk magunk közé? – vetettem fel végső ötletem.

– Oké, az jó lesz – egyezett bele.

Az eddig a kezemben tartott papírokat ledobtam a bőröndöm mellé és azzal a lendülettel kidőltem. Az ágy matraca iszonyatosan kényelmes volt, a szememet lehunyva gondolkodtam. A lap szerint szerdán fogok játszani egy Emily nevezetű lánnyal, délután háromkor. Ma és holnap mindenki pihenőt kapott, azt azzal töltjük el amivel csak akarjuk. Egyetlen kikötés az volt, miszerint lehetőleg maradjunk a hotel közelében, de amennyi program van a szállodában, szerintem nem lesz gond.

– Minden okés? – lépett mellém Harvey.

– Aha, csak kell egy kis pihenő – motyogtam továbbra is lecsukott szemmel.

– Megértem – feküdt le mellém karjait kiterítve.

Bár az ágy tényleg elég nagy volt kettőnknek, az ujjai mégis picit hozzáértek a kézfejemhez. Tudtam, érzékelte mindezt, viszont nem húzta vissza a karját. Furcsa, a szívem rögtön gyorsabb tempóra váltott. Mi a franc van velem mostanában? Ez már a többedik alkalom mikor a mellettem lévő fiú ilyesmi reakciót vált ki belőlem, pedig előtte sosem történt hasonló.

– Van kedved lemenni a medencékhez? – ültem fel idegességemben megszakítva a nyugodt pillanatot.

– Ha szeretnéd, persze - tolta fel ő is magát előbbi helyzetéből. Fürkészve nézte az arcomat, mire forróság járt át. – Tuti jól vagy?

– Igen, miért? – kérdeztem zavarodottan.

– Tiszta vörös a fejed – szorította össze a száját vigyorgását próbálva leplezni.

– Mi, nem is! – tiltakoztam, azonban ahogy megnéztem magam a szemben lévő tükörben, az ott lévő látványtól elképedtem. Ahelyett, hogy csak szeplőim látszódtak volna az arcomon, most két hatalmas piros folt kísérte őket.

– Na jó, én elmentem átöltözni – kaptam fel a sarokban lévő fürdőruhámat és elszaladtam a mosdó irányába.

Az ajtó becsukása előtt, még hallottam Harvey kuncogását, mire megengedtem magamnak egy mosolyt. Tényleg elég vicces látványt nyújthattam.

Váll alattig érő szőke hajamat egy szimpla kócosabb konytba felfogtam, a két oldalt lévő rövidebb tincseimet, pedig hagytam az arcomba lógni. Fekete bikinimet gyorsan felkaptam magamra, majd a köntösbe is belebújtam. Az arcomat lemostam hideg vízzel, hátha segít a még mindig pírral teli ábrázatomon. Nem jutottam vele sokra, inkább hagytam a francba az egészet.

– Mehetünk? – jelent meg Harvey szintúgy köntösben, amikor kijöttem a fürdőből.