Másfél hét telt el azóta, hogy Harvey karjai közt sírtam az utca közepén.

A reggeli napsütés simogatta az arcomat és ahogy lehunytam a szemem, az akkori történések ismét leperegtek előttem. Segített felállni, majd csendesen elsétáltunk a közeli tengerparthoz. Mindketten leültünk a homokba, szóba se hozva a bőgésemet, amiért iszonyatosan hálás voltam. Helyette minden mást vitattunk meg, zenészektől kezdve egészen addig, milyen könnyen el lehet tévedni az IKEA-ban. Biztos megérezte, most erre van szükségem, úgyhogy nem erőltette a nehéz témákat, sem az okot, mégis min akadtam ki. Gondolom azt összerakta, a szüleimmel kapcsolatos, de nem kényszerített a beszédre.

A telefonom csipogására visszatértem a valóságba, majd kérdőn néztem magam elé. Harvey keresett.

Harvey üzenete: Szia!

Penelope üzenete: Helló!

Harvey üzenete: Te viszel magaddal fürdőruhát?

A kérdés teljesen váratlanul ért, önkéntelenül is felnevettem. A pillanatnyi hallgatásom lehet megijesztette, mivel gyors magyarázkodásba kezdett.

Harvey üzenete: Bocs, lehet kicsit random volt :D. Csak láttam az emailben, hogy a szálláson van medence, aztán mást nem ismerek, egyedül pedig nem tudom mit csinálnék ott. Szóval ezért érdekel, te hozol e magaddal.

Penelope üzenete: Ja, hát ha te is, akkor igen :).

Harvey üzenete: Oké, köszi.

Azt hittem ezzel véget is ért a beszélgetésünk, ha a holnapi indulás okából úgyis találkozunk. Csakhogy az app három ponttal jelezte, ír még valamit.

Harvey üzenete: Továbbra sem kell semmit mondanod róla, ha nem szeretnél, de jobban vagy?

Pislogni is elfelejtettem.

Penelope üzenete: Igen, jobban vagyok, köszi.

Harvey üzenete: Örülök neki. Mindenesetre, ha van valami, csak írj rám vagy hívj fel!

Pontosan ugyanezt mondta tegnap, amikor elköszöntünk. A boldogság elöntötte a lelkem.

Penelope üzenete: Köszi ismét :).

Harvey üzenete: Ez csak természetes.

Penelope üzenete: Akkor holnap a busz előtt találkozunk. Jó pakolást és hozd a fürdőgatyát :D!

Harvey üzenete: Oké, neked is jó készülődést ;)

Mosolyogva zártam le a készüléket, aztán bedőltem a párnák közé. Nagyon jól esett, amiért Harvey foglalkozott az érzéseimmel. Persze korábban, mikor egyik edzésen hozott nekem vizet, mert látta rajtam, igen szomjas vagyok, már megállapítottam, ő nem a bunkó emberek közé tartozik. Ám mégis, örültem neki. Természetesen a sírós délután után telefonon, az éppen nyaraló barátnőmnek, Norának, beszámoltam a történtekről, ám addigra valahogy már kevésbé fájtak a szüleim szavait.

Kiskorom óta egyszer sem dicsértek meg és folyamatosan nyomást helyeztek rám. Régen azt hittem, ez teljesen normális, viszont a barátnőm ráébresztett, egyáltalán nem az. Délutánjaimat általában az ő házukban töltöttem, csak nehogy itthon kelljen maradnom. Ettől még ugyanúgy hagyott nyomott amit a saját, elvileg családom művelt velem. Sokáig viszont már nem kell tűrnöm ezt. Ha minden jól alakul, szeptemberre saját lakásom lesz.