Figyelmeztetések: BDSM-re hajazó tevékenységek, gondolatok, szexuális tartalom!

Mondatomra kitágul a szeme. Várhatóan. Hiába van nagy szája, amint a tettek mezejére kellene lépni azonnal beijed. Csak egy kíváncsi kis kölyök. Én pedig nagyon szívesen tanítanám, ha engedné. Csak engedné. Hiszen annyira szexi és kívánatosan néz ki bekötött szemekkel. Aw, Istenem...

– Leszopni? – kérdez vissza, nagyot nyelve. Bólintok. Ismét megmozdul az ádámcsutkája, látom, hogy gondolkodik, majd bólint egyet, és a derekamig lecsúszik. Óvatosan megemeli a kezét, a nadrágom korcához nyúl, egy tétova mozdulattal pedig lejjebb húzza az alsónadrágommal együtt. A hűvös levegő megborzongtat. Már ennyitől is félkemény vagyok.

Lepillantok rá.

– Biztos vagy ebben? – kérdezem meg utoljára. Nem úgy néz ki, mint aki ilyen hangulatban lenne, és nem, nincs kedvem ráerőszakolni semmit sem. De ez a tekintet... Megőrjít. Annyira akarom. Annyira, annyira, annyira... Elharapom a nyelvem, ahogyan megérzem a kellemesen meleg leheletét magamon. Egyszer talán... Ó, te jó ég, az ajka túlságosan is puha! Meg fogok bolondulni.

Ujjaimat a szőke tincsei közé vezetem, erősen hátra húzom őket, amitől fojtott nyögés hagyja el a száját. Igen, ez az. Ez az a hang, amit hallani akartam. Erre vágytam már az első pillanattól fogva, hogy közeledni kezdtünk egymáshoz.

Egyelőre csak a tagom eleje van a szájában, lassan, óvatosan próbál tovább haladni, érezhetően fél és tétova. Mint, aki nem gyakran csinál ilyet.

Lepillantok rá, a látvány sokkal izgatóbb, mint, amire felkészültem. Egyszerűen nem evilági látni, ahogyan félig-meddig a szájában vagyok. A kipirosodott füle... A duzzadt ajkai... Akarom. Mindet. Őt. Azonnal.

Tincseit megmarkolom, úgy nyomom magam beljebb a szájába. Hallom, ahogy fojtottan nyekken egyet, szemei megtelnek könnyekkel, ám ez a látvány csak még jobban felizgat. Ha nem tudja, hogyan kell csinálni, akkor majd én megtanítom rá. Nem kell félnie. A legjobb emberhez jött tanulni. Olyan élményekben lesz része ezentúl, amit valószínűleg még nem sikerült megtapasztalnia. Főleg nem holmi olasz csávókkal, vagy kis tini lányokkal. Én felnőtt, tapasztalt férfi vagyok. Megmutatom neki, mire vállalkozott, amikor belém szeretett.

Mind a két kezemmel megragadom a fejét, és ritmusosan mozogni kezdek a szájában. Egyre nagyobbakat. Egyre mélyebbeket. Nyelve néha-néha hozzáér az érzékeny bőrömhöz, amitől mély, hörgésszerű hangokat hallatok. Nagyon izgató. Imádom ezt a srácot! És, amikor véletlenül a fogával is hozzám ér, akkor veszítem el teljesen a fejemet: gyorsabb tempóra kapcsolok, farkam teljes hosszát a szájába juttatom, makkomon még a garatját is megérzem.

Ekkor érzem meg, hogy erősen csapkodni kezdi a derekamat. Úgy tűnik, kezdi érteni az egésznek a lényegét. Tagom feszül, el akarja érni a csúcsot, de le kell nyugodnom, ilyen hamar nem lehet vége ennek a csodának. Akarom. Még. Többet. Soha ne legyen vége.

A kábulatból az erős harapása ránt vissza.

– Mi a franc?! – rántom hátra a fejét. Arca könnyektől áztatott. Én barom... Nagyot nyelek, visszapakolom magam a nadrágomba, és felhúzom magamhoz. Szipog szegényem. – Mi a baj? – kérdem aggódva, hüvelyk ujjammal nem győzöm letörölni a kövér cseppeket az arcáról.

– Majdnem megfulladtam, te idióta barom! És hiába próbáltam szólni, nem is reagáltál semmit, csak jobban és jobban és jobban! – ad hangot a nemtetszésének, közben egyik kezével erősen püföli a mellkasomat. Elszégyellem magam. Nem vall ez rám. Mindig odafigyelek a partnereimre.

Lassan megnyugodok keze érintése alatt. Nem győzöm hallani, hogy mennyire sajnálja, és hogy nem érti, mi történt vele. Hát, én sem! Akár meg is halhattam volna!

– Mi lenne, ha... – tol el egy kissé magától, miközben ujjaival gyengéden továbbra is a fülcimpám cirógatja. – Ha kitalálnánk valami jelszót, ami azt jelezné, hogy fejezzük be?

Ez nem rossz ötlet. De...

– És ha nem fogok tudni beszélni, úgy, mint az előbb?

– Akkor abban az esetben felemeled a kezed, vagy hasba rúgsz, jó? – kuncog a saját mondandóján. – Na, Chad, tudod, hogy nem akartam neked rosszat, ugye? – Bólintok. Nem kell ennyire babusgatni. Csak egy kicsit megijedtem, ennyi az egész. – Milyen szót szeretnél?

Nos, valami figyelemfelkeltő kell. Valami olyasmi, amit akkor is meghall, hogyha extázisban lesz. Hm. Valami vicces kell. De rövid, hogy ki tudjam ejteni. Gumi? Nem, a végén még azt hiszi azt akarom, hogy húzzon gumit, vagy valami... Ha már itt tartunk, nekem nincs is itthon olyanom!

– Nincs gumim! – nézek rá ijedten. – Hogy lesz most?

– Nem vagy lány, nem muszáj.

– Épp ez az – csapom meg a mellkasát ismét –, nem vagyok lány, ezért száraz vagyok!

– Akkor mégse csináljuk? – érzem meg kezét végig szántani hajtincseimen.

– De! – harapom el a szám. – Max majd ráköpsz, vagy valami, amit ilyenkor szoktál... – Bólint, tehát, amit olvastam az igaz. Úgy is lehet.

– Akkor mi legyen a szó?

Gumi nem jó. Harmat béna. A béna szó se jó, mert a végén azt hiszi, hogy őt szidom. Ha a neve lenne az talán csak rontana a helyzeten. Legyen kaki? Nem – ingatom meg a fejem, miközben próbálom visszatartani a nevetésem. Viszont ebben az esetben biztos megijedne. Azt hinné, hogy jön valami nem kívánatos.

– Bármi jó.

Továbbra is rágva az alsó ajkam bólintok neki. Igaza van, bármi jó lesz. Valami vicces kell, ami szerinte is az. Mint a...

– Repeta? – pillantok fel rá.

– Biztos? – mosolyodik el. – Nem félsz attól, hogy ettől csak még többet fogsz kapni?

– Nem – nevetek fel –, mert ez a szó vicces.

Ezután megegyezünk ebben a szóba, és úgy döntök, hogy ahelyett, hogy ismét a kis játékszerét kellene nyálazgatnom, lehúzom magamhoz, hogy a nyakát vehessem célba. Tetszik nekem ez a fehér bőre, szeretem látni a vékony réteg alatt meghúzódó ereit. Szép. Éppen emiatt belehajolok a kulcscsontjába, és a szó szoros értelmében, hogy neki is tetszen, először gyengéden csipkedem a bőrt a fogammal, majd kicsit erősebben is. Hallhatóan tetszik neki, furcsa hangokat hallat, amik nyögésnek tűnnek. Tehát jónak kell lennem. Azért annyira bántani nem akarom, hogy vérezzen, vagy másnapra kisebesedjen. Elkezdem puszikkal belepni, amikor megérzem nagy tenyerét, felnézek arcára, miközben érzem, hogy teljesen lenyom a hátamra. Most akarja nekem berakni?

– Mit csinálsz? – ijedten kérdezek rá, ahogy megérzem jeges ujjait az alsó felemnél.

– Kitágítalak, tudod, úgy, mint legutóbb. Különben nagyon fájni fog.

Tehát megint azt akarja. Bólintok. Lehunyom a szemem, és tűröm, ahogyan hosszú ujjai a szó szoros értelmében feszít szét bennem, miközben munkálódni kezd. Mondván, ettől majd jobban tágulok.

– Khmm... – Szaggatottan engedem ki a levegőt, ahogyan a harmadik ujja is társul a másik kettő mellé. Szép arca koncentráltan néz rám. Mondjuk nem esne rosszul ilyenkor egy-két csók, te barom.

– Simogass közben – suttogja.

Hogy mit csináljak?

– Hol? – kérdezek vissza.

– Mindenhol – sóhajt fel érzékien. – Az ujjbegyeiddel kérlek, mivel nincs itt semmi eszköz, azzal is megelégszem.

Oké. Tehát ezek szerint ez a simis dolog is része az ő kis fétisének.

Szép arca vonalán húzom először végig ujjbegyeim, majd az álla vonalát, illetve a nyakáét. Figyelmesen végigkövetem azokat a szerteágazó ereket. Éberen nézem, ahogy a testén végigfut a libabőr. Váó.

– Így is gyönyörű vagy – mosolyodom el. Kezem már a mellkasát, azon belül is a mellbimbóját tapogatja. Azt hittem, hogy csak a lányoknak lehet kemény a mellbimbójuk. Hm. Ő tényleg a csajom.

– Ne mondj ilyeneket. – Hirtelen érzem megragadja a tincseimet a szabad kezével, felemeli a fejem az ő irányába. Kissé meg is szorítja. Ó, ez már a játéka része? Pillogok párat, majd elmosolyodok. Furcsán ékes látvány, ahogy fölényesen lebeg felettem.

– Azt mondok, amit akarok, nem igaz?

– Ilyet nem – engedi el a hajam. Majd amilyen gyorsan ragadta meg a tincseim, olyan gyorsan fog rá a vállamra. – Fordulj meg!

Hangja mély és rekedt, mintha direkt csinálná. Vagy ilyenkor az egyik eltitkolt személyisége törhet elő? Mint azokban a filmekben, amikor a főszereplőnek több személyisége van. Hogy is hívják ezt? Apa egyszer beszélt erről. Volt ilyen betege... De mit is mondott? Mi volt a neve ennek a betegségnek? Ahj!

– Azt mondtam, fordulj meg! – Hideg kezével megfogja a derekamat, megfordít a tengelyem körül. Hasam a puha ágy felé fordul. Érzékelhetően feljebb kerül. Már nincs olyan közel hozzám. – Térdelj fel, és kapaszkodj meg a háttámlában!

Ó! Óóóóóó! Tehát most jön az a dolog. Csináltam már ilyet, ez semmiség. Viszont még mindig nem tudom, ebben mi a BDSM.

– Chad – hirtelen apró ütést érzek meg a combomon –, feltérdelsz még ma?

Megteszem, amire kér. Hamar meg is érzem őt. Nem úgy, mint legutóbb, ebben nincs semmiféle óvatosság. Ahogy van, úgy kapom meg őt. Legalábbis amennyi első próbálkozásba bejut. Fel is sikítok rá. Hangom nem sokáig hallatszik. Nagy tenyere elnyomja kitörő hangom.

– Sssshhss – suttog a fülembe –, nem egyedül vagyunk ebben a házban, nem kellene hangosnak lenned.

Igaza van. Összeszorítom a szemem, és megadóan bólintok neki. Elengedi a szám, kapok is egy hosszabb csókot engesztelésképpen.

Szégyellem magam. Nagyon. De örülök, hogy meg tudtuk beszélni, nem haragszik, nem küldött el a fenébe, és még mindig ugyanúgy benne van a témában, mint korábban. Nem vette a kedvét. Habár nem érzem, hogy ő is kemény lenne, ám ezzel próbálok nem foglalkozni. Remélem, amikor odajutunk, ő is hasonlóan fogja élvezni, ahogyan én is.

Gyengéden csókolgatom, érzem, ellazul a teste, nincs annyira ráfeszülve, mint eddig, ezért óvatosan megmozdulok benne. Nem vagyok kellően síkos megfelelő eszközök hiánya miatt, nem akarom, hogy bármi baja legyen. Pár lökések közepette ki is húzom, hogy ismét nedvesítsek magamon. Ezt pedig láthatóan kellemes mosollyal az arcán nyugtázza is.

De nem vagyok robot, képtelen vagyok magamat sokáig türtőztetni. Amikor kellően tágnak érzem teljesen elválok tőle, egyik kezemmel a derekára marok, míg a másikkal a párnák közé nyomom a fejét.

Akaratlanul is széles vigyor kúszik a számra.

– Mi...mit csinálsz? – dünnyögi a huzatba. Erősebben marok a puha bőrre a derekán. Édesen kipirosodik ujjaim körül.

– A Mennyekig repítelek – mozdulok meg a mondatommal egyidőben, ám nem olyan kegyesen, ahogyan eddig. Ez egy határozottabb mozdulat, hevesebb tempóba. Be és ki. Ki és be. Egészen tövig, majd teljesen ki.

Sóhajai szaporábbak lesznek, felveszik a ritmusomat, édesen elfojtottan nyekeg, míg a fenekét engedelmesen felém tolja. Többet kér. Nem elég neki. Ahogy nekem sem.

Fejéről átvándorol a kezem a tarkójára, úgy nyomom még jobban a párnák közé. Imádom mások nyakát szorongatni. Sőt, azt is veszélyesen szeretem, ha engem fojtogat valaki. Lehunyom a szemem, a gondolattól érezhetően rándul egyet a farkam, annak ellenére is, hogy tempósan mozgok a formás fenékben.

Annyira puha. Annyira kerek. Annyira gyönyörű, ahogyan az ánusza kipirosodik a nem mindennapi, intenzív ingertől. Megőrülök. Megőrjít. Ahh... Imádom...

A hátára dőlök, és harapdálni kezdem, szívogatni a szép bőrt. Megállok a mozgásban, jó mélyen benne.

– Tho..Thod... Ez... kellemetlen... – nyekegi. Elmosolyodom, újabbat harapok elég izmos hátába.

– Tudod a jelszót – nyalom meg a rajta ejtett nyomot. Motyog valamit, amin muszáj felkuncognom. Elengedem a tarkóját, így felém tudja fordítani a fejét. Tekintetünk találkozik, ami eleinte bosszús, de ebben a pillanatban ellágyul, édes mosoly húzódik a szájára.

– Gyö-gyönyörű – direkt megmozdulok benne, arca fájdalmasan eltorzul – gyönyörű vagy így.

– Ha látnád magadat nem rólam gondolnád ezt – nyomok egy pihe könnyű csókot ajkaira. Csak egy szempillantásnyi időbe telik; mire viszonozná, én már el is húzódom.

– Naaa – méltatlankodik, ám a következő pillanatban ismét fájdalomba torkollik angyalokéhoz hasonló, édes arca. Sejtettem, hogy ilyen pompázóan fog festeni alattam, miközben ellenállhatatlanul fájdalmas arckifejezéssel néz rám, de ez sokkal több, mint amit valaha elképzelni is tudtam volna. Átélni, látni, érezni... Egy új szintre emelte az élményt.

– Valami nem tetszik? – térdelek vissza mögé, kezemmel erőszakosan kapok a tarkójára, hogy visszanyomjam a fejét a helyére. Nyekken egyet, amibe ismét belerándul a farkam. Fenekével már teljesen rám markolt, ezért egy határozott mozdulattal szinte kitépem magam a kívánatos fogságból. Fojtott sikkantás hagyja el a száját, az enyémet pedig egy mélyről felszakadt nyögés. A hűs levegő simogatása bizserget a korábban megszokott forróság után. Erősen belemarkolok a húsos félgömbbe, masszírozom, majd megragadom mind a két felét a kezeimmel, lehajolok hozzá, és óvatosan ketté nyitom. Az én farkam is kiáltozik a kielégülésért, de még nem. Még korai lenne. Még többet akarok belőle.

– Mhit csinálsz? – motyogja, aztán egy hangos sikoly hagyja el a száját, amikor a nyelvemmel körbenyalok a kipirosodott ánuszán. – Ne! – kap a fejemhez. – Bármit, csak ezt ne!

– Mintha ebben a helyzetben te döntenél – morgom. Elütöm a kezét, és tovább folytatom. – Én dominálok, azt teszek, amit akarok. 

-------

öhmm... milyen volt? 🙈❤️