– Meg a nagy francokat – morgom neki vissza azonnal. Majd, ha nem néz ki úgy, mint a legszebb nő, akit valaha láttam, akkor mondhatja, hogy ő dominál, addig pedig ne is próbálkozzon. Ebben a kapcsolatban én vagyok az, aki irányít, ha tetszik neki, ha nem. Megkísérlek elhúzódni tőle, de csak ragaszkodnak alsó felemhez azok a dermesztően hideg kezei. Felmérgelem magam, és rájuk ragadok. Ennek most lesz vége. – Re-pe-ta – szótagolom olyan hangosan, amilyen hangosan csak bírom. – Re-pe-ta! Repeta, repeta, repeta, repeta!

– Jó-jó, megértettem! – enged el végül, hallom hangján a kuncogást, majd lefekszik mellém az ágyra. – Leálltam, bébi, viszont van egy kis problémánk...

Érdeklődve felé fordulok. Fel is nevetek, amint meglátom, mi az a hihetetlen nagy baj.

– Problémánk? – kérdezek vissza, miközben egyik kezemmel eltakarom a nevetni kívánó szám. – Ez nem a mi problémánk, ez a tied! – mutatok rá az igazságra.

– Ne légy gonosz, segíts!

– Biztos, hogy nem – kelek ki lassan az ágyból –, nem akarok ismét fulladásközeli élményben részt venni. – Felhúzom a melegítőnadrágom és a pólóm. Lesz mit kimosnom. Sajátkezűleg. Ezeket anya kezébe nem adhatom. – Na, gyere utánam. Amíg lezuhanyzom, te elintézed magad. – Odalépek a szekrényhez, és kiveszem a fürdőköntösöm, amit rá is dobok a fejére. Duzzogva húzza le onnan. Ha másért nem, ezekért a vicces arckifejezésekért megéri ellenkezni vele. – Nem jössz? – Megingatja a fejét. – Megengedem, hogy nézz közben, és talán még zuhanyozhatsz is mellettem, ha nagyon akarsz...

Amilyen vékonyka, biztos elférnénk kényelmesen.

– Szerinted ez jó nekem? – emeli fel a kezében lévő köntöst. Bólintok.

– Kétszer vékonyabb vagy nálam, ráadásul nagyon maximum a térdedig ér.

– De kétszer szélesebb is a vállam...

– Azért kétszer nem – mosolyodom el. Odalépek mellé, kiveszem a kezéből a ruhadarabot. Olyan aranyos, hogy felálló szerszámmal nehéz neki gondolkozni. Könnyedén segítek neki belebújni a meleg ruhába, és egyáltalán nem meglepő módon nekem volt igazam. Hosszúságban rövidebb csak egy kicsit, szélességben jól beveszi, csak egy kicsit feszül a vállánál. De a fürdőszobáig kibírja. Mielőtt elmennénk a másik helyiségbe kezembe veszem azt a cuki unikornisos ruhát, amit alvásra adtam neki. Jól állt neki, aludjon is benne nyugodtan. Elviszem neki.

A fürdő ajtaját azonnal magunkra zárom. Nem szeretném, ha a szülei, vagy bármelyik testvére ránk nyisson. Főleg nem ebben az állapotban.

Egy szó nélkül vetkőzni kezd, én pedig csak a mosdónak dőlve figyelem minden mozdulatát.

– Mit lesel? – kuncog huncutan. Láthatóan élvezi, hogy a kezében van az irányítás. Valójában engem sem zavarna, ha mindezt az ágyban művelné.

– A csempéket mögötted – öltök rá nyelvet.

– Remélem, tetszenek – vigyorog, felhúzott orral, majd belép a zuhanyrózsa alá, a csapot próbálja beállítani megfelelő hőmérsékletűre. – Na, meddig bámulod még? Nem jössz? – pillant rám, szemeiben a pajkosság csillog. Én is elvigyorodom, férfiasságom, ha eddig lankadt is valamennyit ismét felébredt ettől a tekintettől. Kibontom a köntöst, egyetlen mozdulattal a bokámig hullik. – Váóóó – hagyja el a száját egy ékes füttyszó, amin muszáj felnevetnem. Imádom, amikor ilyen édesen flörtöl.

– Én vagyok szebb, vagy a csempék? – lépek be mellé, miközben megvonogatom a szemöldököm. Felkuncog, közelebb lép hozzám, és kihúzza a hajamból a hajgumit, ujjaival lágyan cirógatja a tarkómnál lévő rövidebb tincseket.

– Ezerszer is te vagy a válasz – néz mélyen a szemembe, száján édes mosoly csücsül. Én is átkarolom a derekát, jobban magamhoz vonom.

– Nyálas vagy – hajolok le hozzá egy csókra, de csak kidugja a nyelvét és elhúzódik tőlem.

– Te meg kemény.

– Segíthetnél rajtam – szántok végig ujjaimmal immáron vizes hajamon. Felveszi a tusfürdőjét, keveset nyom a tenyerébe belőle. Chad illata szétárad a helyiségbe.

– Oké, segítek. De van egy kikötésem.

– Mi az? – kérdem gyanakodva.

– Nem nyúlhatsz közben hozzám – vigyorodik el. Hitetlenkedve elnevetem magam, majdnem meg is csúszom közben.

– Nem megyek bele a mocskos játékodba! – veszem el tőle a tusfürdőt, és amilyen gyorsan csak tudok megmosakodok vele, kiszállok a kabinból és öltözködni kezdek.

– Naaa, én is belementem a tiédbe! – méltatlankodik. Megrázom a fejem, közben meg törölközőm, és beletuszkolom magam az unikornisos pizsamába.

– De az enyém normális keretek között maradt! – kapom fel a kezembe a földre esett köntöst. Az ajtóhoz lépek, hallom magam mögül, ahogyan Chad ezen a kirohanásomon felröhög, amitől csak jobban felbassza az agyamat, ezért gyors kulcsolás után fel is tépem az ajtót. – Menthetetlenül gyerekes vagy! – kiáltom még vissza, aztán kitrappolok a folyosóra. Ott azonban egy buli szettbe öltözött Eric-kel találom szembe magamat, ahogy a karjaiba cipeli az álmos kishúgát.

Mindkettőjüknek a szeme a kétszeresére nő, amikor meglátnak, engem pedig lever a víz. Szinte hallom a visszaszámláló kattogását a bombán.

– Hejcegeeeeeem! – ugrik ki szó szerint Eric kezei közül Avery, és belecsimpaszkodik a lábaimba. Eric gonosz nevetése csendül fel, összegörnyedve fogja a hasát, miközben egyik kezével engem fényképez.

Chad is kilép a fürdőből, így végre van kire segítségkérően pillantsak. De gonosz ő is, és csak röhög azon, ahogy a testvérei bántanak.

– Vedél eeeeeeel! – sipánkozik a kislány, egyre jobban rángatva le rólam a nadrágomat.

Szinte könyörgően nézek a páromra, és mást képtelen vagyok tátogni, minthogy repeta.

------------

Habár nincs csütörtök, még tartoztunk nektek ezzel a kis szösszenettel, hiszen
akármilyen hihetetlen, ismét egy kerek számhoz érkeztünk! :D 

elképesztően hálásak vagyunk, amiért ilyen hosszú ideje velünk vagytok, kitartotok mellettünk és a sztori mellett, nélkületek tényleg semmi értelme nem lenne. 

fantasztikusak vagytok, imádunk benneteket! 

csütörtökön rendszerint érkezik a 31. fejezet!
ui: AI által generált kép ❤️ mondhatni, mintha Chadet megihlette volna ez az édes látvány ❤️🙈