- Ne haragudj! Nem akartam!-szabadkozott a baleset okozója

Felpillantottam, és egy nagyon helyes barna hajú, kék szemű fiú állt állt előttem. Egy fejjel volt tőlem magasabb, egyszerű fekete pólót viselt barna színű rövid nadrággal és tornacipővel. A karján egy-két tetoválás díszelgett. Nagyon helyes volt, majdnem elpirultam tőle.

- Nem, semmi baj, én sem figyeltem. Legalább elmondhatom, hogy kávéban fürödtem. És kávéból sosem elég.

A fiú elnevette magát, ami engem is jó kedvre derített. Az üres papír poharat kidobta a mellettünk lévő kukába. 

- Meghívhatlak kárpótlásul valamire?-mosolygott rám kedvesen

- Áh, nem köszönöm.- mosolyogtam rá

- De, ragaszkodom hozzá. Nem hagyhatsz így itt kételyek között. Megöl a lelkiismeretfurdalás.-kapott színpadiasan a szívéhez

Elnevettem magamat játékosságán. 

- Megmondom őszintén benne lennék, de kávésan nem szívesen mennék sehová. 

- Ó, hogy én mekkora hülye vagyok. Be sem mutatkoztam. Louis Tomlinson vagyok.

- Noelle Hale

- Az építész lánya?-vigyorgott

- Ennyire ismeri apát mindenki?-ráncoltam össze a szemöldökömet

- Itt mindenki ismer mindenkit.-kacsintott

- Akkor ha felveszlek messengeren, ott megbeszélhetünk egy időpontot? 

- Igen.-bólintottam

Megkeresett a telefonján, be is jelölt azonnal. Elbúcsúztam tőle és már indultam is haza a kocsival. Otthon bepakoltam a hűtőbe a tejtermékeket, a többit pedig a garázsból kihozott raklapos dobozba pakoltam be, hogy induláskor már csak fel kelljen kapni és már ki is vihetjük a kocsihoz. 

- De ügyesen bevásároltál!-mosolygott apa elismerően

- Köszi.-mosolyogtam

Péntek délután apával útra keltünk, az út egy részét autó úton tettük meg, míg a másikat föld úton. Egy kijelölt tábor helyen vertünk sátrat. Nagyon sokat nevettünk a sátor építés során. Egyikünk sem volt ebben jártas.

- Ezt bezzeg nem tanították az egyetemen.-kacagott apa- Pedig esküszöm bármikor megtervezek egy házat, de ez katasztrófa.

- Megpróbálom most én, addig szedj néhány ágat a tűzhöz.

15 percen belül sikerült összeszerelnem, hiper büszke voltam magamra emiatt. A sátor táborunk egy tisztáson állt, ahol kijelölt tűzrakó hely volt, nem messze pedig egy horgásztó az erdő kellős közepén. A térerőt itt elfelejthettük, amit nem is bántam, bár bennem volt a tudat, mi van, ha Louis most ír nekem? Tud várni, most a közös program az első. 

- Sikerült? Az eszem megáll.-dobta le apa a faágakat, mikor visszatért

- Ugye?-vigyorogtam

- Zseni vagy Noelle. Gyere, segíts kipakolni a kocsiból.

Este tüzet raktunk, leültünk az előre kikészített kockakövekre. Kényelmes tréning ruhában voltunk mindketten. Apa halk zenét kapcsolt a telefonján, ha már másra nem is tudjuk használni őket. 

- Szerintem már jó lesz.-szólt rám apa

- Én jól átsütve szeretem.-forgattam meg a tárcsán a húsomat

- Mintha nagyanyádat hallanám.-kacagott- Várod már az iskolát?

- Igen, most kifejezetten igen.-bólintottam- De nem akarok most erről beszélni. Inkább élvezzük a kis vakációnkat.

- Ám legyen.-mosolygott rám

Apa külső szemlélő szemével egy helyes, 40-es férfi volt. Nem is értem miért nincs párja. Biztosan rengeteg nő jelentkezne. 

Másnap kora reggel, apa már kint volt a stégen horgászni. Pizsamában, pulcsiban és sportcipőben sétáltam ki hozzá. Nem sokat aludtam az éjjel a sátorban. Mégiscsak a természetben voltunk, és nem olyan kényelmes, mint az otthoni ágyam. De most egy cseppet sem bántam, hisz apával lehetek. 

- Jó reggelt Apa.-motyogtam álmosan

- Jó reggelt Prücsök.-mosolygott rám hátra

- Van valami fogás?

- Nincs, de nem adom fel. 

- Sejtettem.-kacagtam-Tudod van az a fohász, Kérlek Uram, adj egy akkora halat, hogy ne kelljen hazudnom.

Apa felnevetett, én is követtem a példáját. 

- Csinálok egy kávét. Kérsz?-ásítottam

- Én már ittam, köszi. Még van egy kicsi, azt megihatod.

Valóban, ott volt még a meleg, gőzölgő kávé a tűzrakó hely melletti kis beton tömbön, amiken tegnap ültünk. Előtúrtam a táskából egy bögrét és már öntöttem is ki a forró csodát. Miután megittam, felöltöztem, megmosakodtam, kifésültem a hajamat és felfogtam egy copfba.