A hegyen egy aprócska kitaposott ösvény vezetett fel, a fenyőfák árnyékában. Néhol be-be tudott kukkantani a napsugara, ott apró, hófehér és kék virágok nyíltak. Az ösvényen tobozok és tűlevelek hevertek, néha, néha sikerült megbotlanunk egy-egy kiálló fenyőgyökérben. 

- Ne legyetek már ennyire bénák lányok.-morgott ránk Zayn

- Jó, ha ennyire okos vagy, akkor mehetsz előre.-fakadtam ki a 4. hozzászólása után

- Végre!-csapott a combjára színpadiasan

Mihelyst kielőzött, sikerült egy kiálló, göcsörtös fenyőfa gyökérben felbuknia. Natalie-val egymásra néztünk, hangos hahotázásba kezdtünk, tőlünk zengett az erdő. Zayn morcosan tápászkodott fel, pólója és nadrágja tele volt tűlevéllel, sőt a szemöldökéből is lógott ki néhány. 

- Roppant vicces volt.-seperte le magát morcosan

- Igen, valóban az.-kacagtunk továbbra is

- Segítsetek inkább.

Odaléptünk és mindannyian őt tisztogattuk. Néha felszisszent egy-egy rosszul lesepert tűlevél miatt, ami megszúrta. 

- Kellett neked tolakodni.-tapsolta le a kezéről a koszt Natalie bosszúsan

- De azért valld be, hogy vicces volt.-kacsintottam a fiúra pajkosan

- Igen, megfogtál az volt.-mosolyodott el végül

Széles vigyorra húzta a száját és jó hangulatban folytattuk felfelé utunkat. Zayn a jövendőbeli sulinkról mesélt, kik járnak oda, milyenek a tanárok, milyen a kaja, kik a jó fejek és kik a rossz fiúk. Néhány saját élményt is megosztott velünk, aminek az lett a vége, hogy alig bírtunk menni a sok nevetéstől. 

- Te, honnan tudod felfelé az utat?-léptem fel az egyik sziklára

- A bátyám sokat hozott fel, mikor még kisebb voltam. 

Hamarosan felértünk egy gyönyörű tisztásra, ahonnan beláttuk az egész környéket. A szomszéd hegyre is rálátásunk volt, illetve a hegy alatt elterülő kis városunkra is. Gyorsan előkaptam a telefonomat és készítettem pár képet.

- És velünk nem is akarsz egy képet?-játszotta Zayn a sértődöttet

- Ó, de, dehogynem.-dadogtam zavaromba

Nem tudtam, hogy egy fiú szeret fotózkodni, főleg ilyen rövid ismeretség után. Zayn beállt középre, mi pedig két oldalról körbevettük és a tájnak hátat fordítva készítettünk mosolygós és vicces képeket is. 

- Majd átküldhetnéd.-vigyorgott Natalie

- Én is kérem.-csatlakozott Zayn is a lányhoz

- Rendi.-tettem el a telefonomat a táskámba

Leültünk a tisztásra, előre nyújtott lábakkal és gyönyörködtünk a tájban. Jó lenne most megállítani az időt és csak élvezni. 

- Menjünk lassan srácok, sötétedik.-pattant fel hirtelen Natalie

- Nat, még csak 4 óra.-néztem a karórámra

- És nyár.-csatlakozott Zayn 

- Jó, de én akkor sem érzem itt jól magamat.-toporgott idegesen

- Nyugalom. Amilyen zajjal jöttünk fel, az összes vad kikerült minket. A kis "szörnyed"-macskakörmözött a levegőben- pedig este jön elő. 

- Én elindultam. Holnap találkozunk Noelle.

- Hé, ne menj már!-pattantam fel én is- Menjünk Zayn, nem akarom, hogy baja essen.

- Ünneprontó.-morgolódott

Natalie durcásan vágtatott le előttünk, mi pedig követtük őt csendesen. Fogalmam sem volt mitől pánikolt be olyan gyorsan. 

A házunk elé érve már csak ketten maradtunk Natalie-val. Zayn a város határában levált tőlünk, az autószerelő haverjához ment tanácsot kérni a kocsijával kapcsolatban. 

Apa autója már a nyitott garázs előtt parkolt. Biztosra vettem, hogy a biciklijét szereli, nagyon szeretett alkatrészeket venni és eladni. Furcsa egy hobbi mindenesetre. 

- Szia Apa!-köszöntem rá az ajtóban megállva, miután elbúcsúztam Natalie-től. 

Apa szőke haja kócosan omlott a homlokára, jeges kék szemeit azonnal rám emelte. A korából 10 évet letagadhatna, laikus szemmel a 30-as évei vége felé járhat, azonban már a 40-es évei végét tapossa jócskán. Remélem én is ezt a remek genetikát örököltem. 

- Ki az a Ben?-törölte meg olajos kezét az egyik mellette heverő rongyba

- Anya régi pasija. Miért?

- Érdeklődött felőled.-állt fel székéből- Ugye nincs...

Tudtam, hogy mire akar kilyukadni. Nem is értem, hogy juthat ilyen eszébe, hogy én és Ben. Ben 5 évig volt velem, saját gyerekeként nevelt fel. Szerettem őt, és tiszteltem. 

- Apa!-csattantam fel- Ben a legjobb barátom, és 5 évig volt az életem része. Nagyon rendes fickó, mintha ap...-elharaptam a mondatom végét, nem akartam apát megbántani

- Értem, értem.-mosolygott rám fájdalmas arccal- Tudom, hogy sok mindent elrontottam, de most már helyrehozzuk. Együtt.-kacsintott mosolyogva-A telefonszáma a konyha asztalon lesz, ha fel szeretnéd hívni. 

- Köszi.-mosolyogtam rá

- Mit szólnál hozzá, ha ma este elmennénk a kedvenc éttermembe? A szomszéd városban van. Útközben pedig elmesélheted, merre voltál ma Natalie-val.-csukta le közben magunk mögött a garázs ajtót

Sziasztok!

Itt a második része a történetnek, remélem tetszeni fog nektek. Ha igen, akkor kérlek szavazzatok és írjatok kommentet.

Puszi