Az alacsony, szemüveges fiú, lassan lépett be a megkövűlt osztályba. Mindenki lefagyva bámult rá. Mindenki félt megszólalni, nem tudhattuk, hogy ez most az egyik osztálytársunk, aki késett, vagy egy démoni alakváltó.. hova is tették a többiek a sót? Ha ráöntjük akkor biztos megtudhatjuk, hogy mi az. Kimeresztett szeemekkel bámúltuk az ismeretlent, és csendben analizáltuk. Végül, Marci törte meg a csendet:

- K-ki a fene vagy? Lucifer? - Méregette összehűzott szemekkel. Az idegennek a kérdésre kikerekedtek a szemei, és furán kezdett minket méregetni. Ez így ment körübelül 20-25 másodpercig, amikor a tekintete megváltozott, és elkezdett nevetni.

- Hahah.. értem, ez egy ilyen beavató rituálé igaz? Igen én vagyok az, Lucifer! Reszkessetek, rettegjetek, mert értetek jöttem! -majd erőltetett, gonosz nevetésbe kezdett. A gyanúm kezdett alább hagyni, hiszen, csak nézzünk rá, alacsony, vékony, és keretes szemüveg, tipikus nyomi. Tipikus.. nyomi.. mint én.. heheh... A fiúk.. hát a fiúk véresen komolyan vették a fenyegetést, és a remült, gyanakvó tekinteteket felváltotta, az eltökélt harciszellemel túlcsordult tekintet. More', ebbű' baj lesz! Végszóra pedig előbukkant Kardos, azaz Sebastian. Mi? Pont fordítva.. előbukkant Seba- Kardos. Na jó, teljesen össze vagyok zavarodva. Túl sok ez nekem egy nap..

Sebastian, elsötétült tekintettel kezdett beszélni az olcsó Lucifer utánzathoz.

- Ebben az osztályban csak egy démon fér meg, és az én leszek! - Kiáltotta, majd felállt a tanári asztalra, és vérben forgó szemekkel kezdte méregetni, az elsápadt Lucifert. Erre a kijelentésre Annamari és felkapta a fejét, és abbahagyta a morgást, vicsorgást és sziszegést.

- Mi az, hogy maga? Ide figyeljetek, ti átokfajzatok! Megküzdünk, itt és most! Enyém az osztály démona cím!

A fiúk pedig "megvédjük a területünket" alapon leteperték szerencsétlen Lucifert, Annamari pedig Kardossal verekedett össze, az Osztály Démona címért.

Mi pedig ott álltunk lányok, Annamari kivételével,és persze a "karótnyelt, olvasok, hagyjatok" srác, lefagyva bámultuk az osztályt. Ibolya megvonta a vállát, és egy csatakiáltás mellett, ráugrott a fiúkra. Én pedig elnevettem magam, és követtem őt.

- Kicsi a rakás! - Kacagtam boldogan.

Aztán végül, újra az igazgatóiban kötöttünk ki, ahol újfent eltöltöttünk egy fergeteges, magyarákodással teli órát.