A nő, vagyis inkább öregasszony szemei, vérben úsztak, ahogy megpillantott egy szerencsétlen lányt, akinek rövidebb volt a szoknyája a kelleténél. Úgy tűnik, mint később kiderült igazgatóhelyettes, nem szereti ha valakinek nem megfelelő a megjelenése, akkor is, ha csak 1,3 centiméterről beszélünk. Az idegenvezetőim, azaz, bocsánat, tanáraim nem sokkal később a megérkezés után szétszéledtek, és elindultak feleveníteni a régmúlt emlékeit. Mire kettőt pislogtam egyedül voltam a hatalmas diáksereg közepén, elveszetten. Na jó, annyira talán mégsem voltam elveszett mivel befelé jövet találkoztam egy aranyos kopasz portás bácsival, aki egy karamellás cukor mellett ideadta a belépőkártyámat, és elmondta, hogy merre találom a termem.
Miközben elindultam a lépcsőn, elgondolkoztam az elmúlt pár óra eseményén. Arra jutottam, hogy túlságosan hirtelen történt minden. Valamint, volt bennem egy kis félelem, mivel konkrétan letegeztem a tanáraimat. Akikről nem is tudtam, hogy azok lennének. De, ki tudta volna? Elég fiatalnak látszottak. Valamint a stílusuk sem volt olyan mintegy tanáré. Én egy szívós tekintetű, testesebb, goromba kis törpére számítottam, nem pedig négy félistenre, akik nem mellesleg alig lehetnek tőlem pár évvel idősebbek. Mégis, mekkora a valószínűsége annak hogy az előbbi eseménysorozat megtörnténik, és pont velem? Valószínűleg semmi. Én mégis kifogtam ezt a szituációt, nincs mit tenni, ilyen az én szerencsém. Nem mintha bánnám. Kedvesek voltak és jófejek. (Azért a portásbácsihoz nem értek fel.) Elmélkedésemből az zökkentett ki, hogy konkrétan neki mentem az osztályterem ajtajának. A folyosón tartózkodó diákok kuncogtak rajtam egy sort, majd újra a saját dolgukkal kezdtek el foglalkozni. Én pedig égő fejjel, beléptem az osztályterembe. Ott pedig nem fogadott más mint.. mint.. semmi.
Ugyan is rajtam kívül csak egy valaki volt bent, csak hogy nem mutatott túl sok érdeklődést felém éppen hogy rám tekintett. A füllhalgatón keresztül hallgatott valamilyen zenét, közben egy könyvet olvasott. Lehetséges egyszerre a kettő?! Nem nézett ki rosszul, barna haja volt, valamint zöld szemei, ezt pedig szemüveg keretezte. Utamat felé vettem, majd padja mellett megállva, ami történetesen elől volt pont a táblával szemben, csak bámultam rá, és vártam hogy észrevegyen.
Pár másodperc múlva felém fordult, majd megszólalt:
- Szeretnél valamit? Ha netán kérdésed lenne az iskolával, vagy bármivel kapcsolatban, nem tudok kielégítő választ adni, mivel ha eddig nem jöttél rá én is csak most érkeztem, pontosan 13 perc 52 másodperccel ezelőtt. Ha pedig csak rám akarsz hajtani, amit már csak a kisugárzásodból is, nem hogy a megjelenésedből, de erősen kétlek, a válaszom nem. Azt is kétlem hogy ezek az információk egyeltalán eljutottak az agyadba, ha pedig valami szerencse folytán eljutott, az már egyszerűen lehetetlen hogy fel is fogd. Khm. Úgy tűnik én végeztem egyéb kérdés? Nincs? Akkor elmehetsz, köszi.- Várj, hogy mivaaan? Tesó én csak azt akartam megkérdezni, hogy melyik hely szabad, még hogy én rád hajtani!? Sőt, egyeltalán rá hajtani valakire, én??
- Öhm, elnézést.
Majd égő fejjel, remegő lábakkal gyorsan bevágtam magam az ablakfelőli utolsó előtti padba.
Ez mi a fene volt?

A fejemben pedig egy hang egyre csak azt szajkózta: ez über ciki volt..