3.32.
*Március 8.(vasárnap)*
*Stella szemszöge*
Reggel felkeltem, kimentem az erkélyre megnézni milyen idő van. Tök meleg volt, de volt egy kis szél. Visszamentem, a gardróbomhoz sétáltam és kivettem egy fekete crop top-ot, egy fekete szaggatott farmert és egy kis lenge szürke, vékony pulcsit. Lementem a földszintre és láttam, hogy anyuék reggeliztek.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is! Gyere egyél!-szólt apu.
-Nem vagyok éhes.-mondtam. Inkább megfogtam a kis cumisüveget és megetettem Félixet anyu helyett.
Mikor ettek anyu felállt, hogy leszedje az asztalt.
-Hagyd anyu. Leszedem én és elmosogatok. Menjetek, csak öltözni.-mosolyogtam rájuk.
-Köszönöm Stella.-mosolygott rám, majd mindenki bement a saját szobájába. A hangfalon tettem egy kis Ariana Grande-t és arra takarítottam el a reggeli maradványai.
Mikor kész voltam felmentem a saját szobámba, kicsit fésültem a hajamon, megmostam a kezem, tettem magamra kis parfümöt, levettem a telefonom töltőről és lementem. Anyuék felöltözve, készen álltak a nappaliban. Apu nagyon durván izgatott volt.
-Mehetünk.-mondtam. Felkaptam a fekete csízmám, majd felvettem a kezembe Félixet. A kocsihoz sétáltunk, beletettem a babaülésbe Félixet, becsatoltam, majd beszálltam. A kocsiban egész végig Márkkal chateltem.
-Vennünk kell, majd egy 7 személyes kocsit.-mondta apu anyunak.
-Hát 4 gyerekkel igen.-mosolyogtak össze. Megforgattam a szemeim, majd amikor odaértünk kiszálltam. Kivettem Félixet és a saját kezembe vittem, anyu had élje ki most magát.
Bementünk és egy kicsit barnább bőrű, lágy mosolyú nő köszöntött minket.
-Üdvözlöm önöket!-köszöntött minket. Beszélgetni kezdett anyuékkal, de én nem figyeltem. A kezembe lévő Félixel néztük az arra sétáló gyerekeket. Mindegyik kíváncsian nézett minket. Megesett rajtuk a szívem.
-Szóval most menjünk a ,,nappaliba''. A legtöbb gyerek ott szokott lenni.-mondta a nő. Elindultak, az én karom fájni kezdett ezért letettem Félixet. Aki sértődötten nézett rám.
-Egy éves vagy és tudsz járni! Na gyere!-fogtam meg a kezét. A sor végén totyogtam Félixel.
Mikor beértünk a nappaliba babáktól kezdve tinédzserekig tömve volt.
-Mostanság egyre népesebb az árvaházak. És egy kicsit nezét az ellátás.-mondta a nő anyunak. Anyu egész jól elbeszélgetett vele.
Anyu rámnézett, majd megfogta Félix kezét.
-Hagyd Stella viszem én magammal.-mosolygott rám.
-Elmehetek körülnézni?-kérdeztem anyut és a nőt.
-Persze.-mondták mindketten egyszerre.
Megragadtam Flóra karját.
-Te velem jössz.
Átvágtunk a nappalin a sok gyerek közt, Flóra mindnek integetett.
-Minek jöttünk el?-kérdezte.
-Én megyek körülnézni. Nem jössz?-fontam össze magam előtt a karjaim.
-Bocs Stella, de én maradok itt a gyerekekkel.-mondt Flóra, majd visszament. Oké egyedül maradtam. Eszembe jutottak Márk szavai, majd felhívtam Facetimeon.
-Szia baba na, hogy megy?-kérdezte.
-Szia! Sehogy. Eljöttem, megyek körülnézek itt.-feleltem.
-Rendben.-mondta. Márk balra nézett, majd megszólalt;
-Baba hív apu, nemsoká visszahívlak.-tette le. Na de jó. Egyedül maradtam, de fullra. Elindultam fel a lépcsőn, barna ajtók sorakoztak egymás mellett.
Néha az egyik nyitva volt és bepillantottam.
-Szija!-szólalt meg mögülem egy gyerekhang. Megfordultam és ott volt egy kislány. Szőkésbarna haja a vállára omlott és szégyenlősen mosolyogott rám.
-Te nem itt laksz ugye?-mondta halkan.
-Szia! Nem én a szüleimmel vagyok itt.-guggoltam le elé.
-Ja, nekem nincsenek szüleim. Az milyen ha van?-kérdezte. Úristenem, na szerintem most tört össze a szívem.
-Szeretetteli.-mondtam egy szóban.
-Mi a neved?
-Stella vagyok és neked?-kérdeztem.
-Szép neved van. Lili a nevem. Nem játszol velem? Nemrég elvitték a legjobb barátnőmet, azóta nincs kivel játszanom.-suttogta szomorúan.
-Persze, hogy megyek.-mosolyogtam rá. Megfogta a kezem és a szobája felé vezetett. Szegény gyerekek. Szülő nélkül nőttek fel, mégis tele vannak szeretettel. Lehet nem is rossz ötlet, hogy örökbefogadnak anyuék egyet.
Ha anyuék nem fiút akarnának én a kis Lilit akarnám.
Lilivel játszottam vagy 16 percet, majd bejött egy kisfiú a szobába. Nem mondott semmit, hanem kis szégyenlősen az ágyához ült.
-Hány éves vagy?-kérdeztem Lilitől.
-5 éves vagyok. Nemsokára 6 és nagycsoportos leszek!-jelentette ki büszkén.
-Akkor nemsokára kisiskolás leszel ugye? Várod már?-kérdeztem.
-Igen nagyon várom. Ott sok a szünet és a játék ugye?-mondta csillogó szemekkel.
Halkan elnevettem magam. Szegény kislány nem tudja mi az iskola.
-Te hány éves vagy?-kérdezte tőlem.
-17
-Akkor te nagylány vagy.
-Igen, ahogyan az ikertestvérem is.
-Nekem is van egy ikertestvérem. Ott ül mögötted!-mutatott a hátam mögé. A szégyenlős kisfiúra.
-Beni a neve.-mondta.
Még egy kicsit ottmaradtam, majd felálltam és folytattam a kis utamat. A többi hely uncsi volt.
Lementem a nappaliba, de anyuék nem voltak sehol.
Ott volt vörös hajú néni.
-Elnézést nem tudja merre vannak a szüleim? Volt velük egy kisfiú és egy lány aki ugyanúgy néz ki, mint én. Csak barna hajjal.-mondtam.
-De. Az udvaron vannak aranyom.-mutatta az utat. Kimentem az udvarra.
Apu pár kisfiúval focizott, anyu kisgyerekekkel beszélt. Flóra pedig Félixel és pár gyerekkel játszott.
Mosolyogva néztem őket. Megláttam az udvar sarkában egy tini brigádot, akik engem szugeráltak. Félix felállt Flóráék mellől és a tinédzserekhez sétált. Utánamentem, mikor utolértem felkaptam.
-Félix!-szóltam rá.
-Semmi baj. Amúgy szia!-intett egy fekete kapucnis lány.
-Sziasztok!-köszöntem nekik, majd közelebb mentem.
-Eliza vagyok. Ők a haverjaim a többi elhajított gyerek.-mutatta a be a társaságot. Mind intett nekem.
-Stella vagyok.-mondtam.
-Eliza hagyd. Ilyen kis díva cafkákkal nem beszélünk.-mondta egy fekete hajú fiú.
-DÍVA CAFKA?-háborodtam fel, majd veszekedni kezdtem vele. A végén behúzta fülét farkát. A többiek jót derültek rajta. Letettem Félixet aki visszaszaladt a gyerekekhez.
-Abba a családba tartozol aki most örökbe akar fogadni egy gyereket?-kérdezte.
-Igen abba.
-Had vigyék a gyereket. A tinédzsereket már leszarják. Miután betöltötte egy árva a 10 évet nem foglalkozik vele senki.-mondta cinikusan. Inkább ott hagytam a depis csajt és anyuhoz sétáltam.
-Haza akarok menni!-fontam össze a karjaim.
-Miért? Még nem is választottunk.-nézett rám anyu.
-Nem érdekel. Én nem akarok testvért!-fakadtam ki. Hirtelen hisztis lettem.
-Apád akar egyet. Szóval lesz. Kisasszony állíts magadon és nem akarom hallani a nyávogásod oké?-figyelmeztetett idegesen. A szemei szikrákat szórtak. Sértődötten elviharoztam és leültem egy padra. Onnan figyeltem a csőcseléket.
A nő aki legelőször körbe vezetett minket leült mellém.
-Ez normális, hogy ideges vagy.-mondta kedvesen.
-Nem tud maga semmit.-mondtam.
-Hogyne tudnék. Elég családdal találkoztam már. Ez normális, hogy félsz ettől az egésztől.
-Én nem félek. Ha tudná miken mentem keresztül, akkor se félek.-piszkáltam egy hajtincset.
-Értem én. De nézd ezt a sok gyereket. Nekik nem jutott annyi szeretet, mint neked és a testvéreidnek. Őket kidobták otthonról, olyan dolgokat műveltek pár itteni gyerekkel, hogy nem is mernél belegondolni. Szerinted ők nem érdemlik meg a boldogságot és a szeretetet?-kérdezte.
-De. Megérdemlik. Ártatlan kis lelkek nem tehetnek semmiről..-sóhajtottam.
-Ahogy mondod. Na és te találkoztál már olyan gyerekkel aki szimpatikus volt neked?
-Hát az van, hogy igen. Mi van a kis Lilivel?-kérdeztem.
-Lili? Lilit már örökbefogadták. Pár papírt kell intézni a házaspárnak és Lili megy el innen.-felelte.
-Ja.-mondtam csalódottan.
-De az ikertestvére itt marad. Ő nagyon szomorú, hogy el megy az ikre és ő itt marad. A kis Beni. Szégyenlős, de amikor felszabadul kis rosszaság.-mosolygott.
-Elnézést.-álltam fel mellőle.
-Apu! Anyu!-csettintettem kettőt, hogy felfigyeljenek rám.
-Mi az kislányom?-jött oda apu.
-Mondani akarok valamit.-tettem csípőre a kezeim magabiztosan.
*
Én miután meguntam az egész árvaházasdit beültem a kocsiba Félixel. Aki elaludt.
Fél-Egy órával később kijöttek anyuék.
-Na választottatok?-kérdeztem.
-Igen. Egész héten mindennap be kell jönnünk papírokat intézni és jobban ismerkedni.-mondta anyu.
-Na ki lessz a kis új Felmayer?-kérdeztem.
-A legújabb Felmayer Benedek lesz.-mosolygott apu. Meglepődötten, de magabiztosan és önelégülten vigyorogni kezdtem.
Na helló helló itt lenne az újabb rész.
Remélem tetszett. Mit szóltok ehez a kis részhez? Vajon Stella, Flóra és Félix szeretni és ki fog jönni Benivel?
Ja még valami. Most láttam, hogy elértük a 100k megtekintést a storyn!!! Imádlak titeket, de full komolyan nagyon köszönöm❤️❤️❤️❤️❤️
Ezért írjátok le a kommentben a kedvenc szereplődet (de csak 1-et) és mellé egy érzelmet (szomorúság, boldogság stb.. bármi ami eszedbe jut!)
A többi még majd kiderül☺️😉
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro