*November 1.(péntek)*
*Stella szemszöge*
Reggel felkeltem és megláttam, hogy Flóra fekszik mellettem. A kezemet fogta. Nagynehezen kimásztam az ágyból.
A mai napon elmentünk a temetőbe Papihoz.. Nem bírtam ki sírás nélkül.

*November 2.(szombat)*
*Stella szemszöge*
Reggel felkeltem, már a saját szobámban! Ma van az én kicsim szülinapja. Este hatra kell ott lennem Ricsiéknél.
Addig is ráírtam Márkra.
              Stella: Boldog szülinapot kicsim, legyen ez a legszebb napod!❤️❤️❤️❤️❤️❤️

Márk: Köszönöm baby!❤️ mindennap a legszebb ha velem vagy. És remélem a mai is olyan lesz.☺️❤️

Erre már nem írtam vissza. Felálltam és kivettem egy babakék pulcsit és egy fehér kantárosnacit.
Bekopogtam Flórához.
-Igen?-szólalt meg az ajtó túloldaláról. Bementem, az ágyán üldögélt és Carlost simogatta. Én is odahívtam magamhoz Lanat és Flóra mellé ültem.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Szarul.-válaszolta őszintén. Átkaroltam és megsimogattam a vállát.
-Az idő minden sebet begyógyít!-mondtam neki.
-Igen? És mennyi szükséges?-kérdezte.
-Azt nem tudom.-feleltem. Ráhajtotta a fejét a vállamra.
                                *

-Hogy menjek?-kérdeztem a mögöttem ülő Flórát. A tükör előtt áltam és gondolkodtam, hogy mibe menjek Márk szülinapjára.
-Na állj arréb felöltöztetlek én!-állt fel Flóra. Majd folytatta — Nem kell estélyit felvenned!
Odanyújtott egy szaggatot farmert, egy pink pólót amin a pindúr pandúrokból sziporka volt rajta. És egy fehér dzsekit.
-Komoly?-kérdeztem.
-Igen!-mosolygott Flóra. Kimentem a fürdőbe, felöltöztem és kisminkeltem magam. Visszamentem a szobámba.
-Na hogy nézek ki?-kérdeztem.
-Cuki!-vigyorgott.
-Virág imádni fogja!-nevettem el magam. Flóra vigyorogni kezdett. Végre az arcára csaltam egy mosolyt.
-Na indulj! Már 17:53 van!-kezdett tolni az ajtó fele, közben gyorsan felkaptam Márk ajándékát. Felemtelte a fehér csízmám és felém nyújtotta.
Felvettem és kimentem. Hátrafordultam Flóra az ablakból integetett. Elmosolyodtam és végleg elindultam. Márkéknál bekopogtam, maga Márk nyitott ajtót.
-Szia baby már vártalak!-köszönt mosolyogva.
-Szia kicsim!-öleltem meg, majd folytattam — Boldog szülinapot!-adtam át az ajándékot.
-Köszönöm!-karolta át az egyik karjával a derekam és megcsókolt.
-És gratulálok a jogsidhoz!-mondtam.
-Mégegyszer köszi. Mostmár nem gyalog megyünk suliba. Mostmár akkor veszel tűsarkút amikor akarsz!-nevetett. Elnevettem magam és adtam neki egy szájrapuszit.
-De mivel, ha autód sincs?-vigyorogtam.
-Igaz. Majd lesz!-legyintett. Arréb állt, hogy fáradjak be.
Bent ott voltak Márk családtagjai.
-Csókolom! Jó napot!-köszöntem az idősebbeknek és fiatalabbaknak.
-Szia Stella!-köszöntek ők is.
Márk szülinapja ilyen is-is volt. Jó volt, mert jó fej a családja meg minden, beszélgettem velük stb.. De Márkon kívűl nem volt korombeli.
Kilenckor Ricsi felszólalt.
-Légyszi mindenki menjen ki az udvarra!-jelentette ki. Úgy tettük, ahogy mondta. Mikor ő is kijött megfota Virág kezét és az én karom és legelőre húzott. Márkot magunk elé állítottuk.
-Mi folyik itt apu?-kérdezte értetetlenül.
-Csak figyeld a garázst!-jelentette ki Ricsi. Megfogott egy távirányítót vagy mit és megnyomta. A garázskapu emelkedni kezdett és ott állt a Márknak szànt autó.
-Mi a f@sz?-kiáltotta el magát boldogan.
-Boldog születésnapot Márk!-tapsikolt Virág.
-Úristen köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-ugrott az anyjáék nyakába. Szorosan ölelgette őket, majd rámpillantott.
-Te is benne voltál?-kérdezte. Bólintottam, majd odarohant hozzám. Felkapott, ölelgetett és megcsókolt.
-Na próbàld ki!-bíztatta Ricsi. Márk boldogan szállt be az autóba.

*November 3.(vasárnap)*
*Stella szemszöge*
A mai napon Flórával tesós napot tartottunk. Már kicsit túltette magát a dolgon, de nem egészen. A mai napom kb ennyiből áll.

*November 4.(hétfő)*
*Stella szemszöge*
Reggel nagyon nehezen keltem fel, ahj vége az őszi szünetnek. Felálltam és a szekrényemhez botorkáltam, kivettem egy fekete farmert, egy fekete pólót, a piros bőrdzsekim és a piros magassarkú csízmám. Vörös rúzst is kentem fel. Felkaptam a cuccom és lementem. Elköszöntem anyutól és kimentem az utcára. Márk a kocsijának támaszkodva állt a házunk előtt.
-Szia baba!-adott egy puszit és megölelt.
-Szia kicsim!-mosolyogtam.
Beszálltunk a kocsiba, elfoglaltam a helyet az anyósülésen.
Márk benyomott valami borzalmas Green Day számot.
-Istenem, mi ez?-kérdeztem Márkot, közben a füleimet fogtam.
-Jó zene!-vigyorgott és elindította az autót.
Most egész gyorsan ott voltunk, a kint állók mind Márkot figyelték. Főleg az A-sok (szemforgatás).
Kiszálltunk és kézenfogva mentünk a többiek fele:
-Sziasztok!-köszöntünk, ők is visszaköszöntek. A fiúk Márk kocsijáról kezdtek beszélgetni. Én bólintottam Flórának, hogy menjünk be.
A szekrényeinknél megálltunk.
-Na mizu?-kérdeztem.
-Ahj olyan kínos.-mondta.
-Kornél?-kérdeztem. Ő biccentett.
-Próbált beszélgetni veled?-kérdeztem.
-Hát igen, de elcsaptam a fejem.-vont vállat.
-És mit mondott?
-Azt, hogy sajnálja és ez hiba volt tőle. Meg, hogy szeret.-mondta, de láttam, hogy a sírás szélén állt.
-Nyugi!-veregettem meg a vállát.
Átkaroltam és bementünk az osztályba.
AZ EGÉSZ NAP AZ ŐSZI SZÜNET BESZÁMOLÓKBÓL ÁLLT.
Már az agyamra ment!

Mikor kimentünk Márk megfogta a kezem és az autó felé vitt.
-Flóra gyere!-kiáltott Márk Flórának.
Flóra furán nézett, majd felénk jött.
-Nem baj?-kérdezte zavartan.
-Mi?-kérdezett vissza Márk.
-Hát, hogy megyek.-tűrt hátra egy tincset. Márk elnevette magát.
-Dehogy baj!-mosolygott. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Otthon Flóra kiszállt, Márk még megfogta a kezem.
-Mi az?-fordultam hátra.
-Olyan fél 4 fele ráérsz?-kérdezte.
-Persze, miért?-feleltem.
-Nem megyünk valahova?
-De persze.-vontam vállat. Márk átölelt és megcsókolt.
-Szia baby!-köszönt el.
-Szia!
Bementem a házba és a szobámba ledobtam a cuccom. Néztem a tv-t, majd lementem. Ettem anyuékkal és hallgattam aput.
-Jövőhéten pakolunk. Papi házából már kipakoltunk.-mondta apu.
-Akkor Papi házába költözünk?-kérdezte Flóra.
-Igen. Az öcsétek egyre nagyobb és a mi szobánkban már nincs hely, Papinál pedig sok szoba van.-mondta. Engem figyelt.
-Felőlem költözhetünk. Nagynehezen, de túltettem magam.-mondtam.
-Ez remek!-mosolygott apu. Megnéztem az időt, már fél négy. Elmondtam apunak, hogy megyek Márkkal el.
-Rendben érezzétek jól magatokat!-mondta mosolyogva.
-Úgy lesz!-mondtam, miközben vettem fel a cipőm. Kimentem ott állt Márk kocsija. Beszálltam mellé és megcsókoltam.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Meglepi!
Út közben annak a Tóth Vilmának nézegettem Facebookon a képeit.
-Márk, ki az a Tóth Vilma?-szólaltam meg. Márk elhúzta a száját, majd megszólalt;
-Viki lánya!-felelte.
-Ne b@ssz! Tényleg?!-lepődtem meg. Márk, csak biccentett.
-Akkor ezért volt ilyen ismerős...
Mikor Márk megállította a kocsit ráeszméltem, hogy hol vagyunk. Egy dombon, ahol gyönyörű a kilátás. Szívszaggatóan néztem.
-Na tetszik?-kérdezte Márk és átkarolta a derekam.
-Igen nagyon.-hazudtam. Nem mondom el neki, hogy én már jártam itt. Ákossal... Akkor majdnem lefeküdtünk, csak megállított...
Márk a vállamra hajtotta a fejét. Vagy egy órája ültünk és beszélgettünk. Balra fordultam a fákhoz. A lombos fák közül láttam egy autót. Hunyorítani kezdtem, hogy jobban lássak. Mikor kivettem az alakokat tisztán láttam.
A kocsi elején vagy min feküdt egy fiú lehúzott nadrággal és rajta egy csaj ugrált.
Biztos sakkoztak... Mikor jobban kivetten az embereket meglöktem Márk vállát.
-Úristen nézd! Az Vilma és Ákos!

Na helló helló itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Vilma és Ákos együtt. Akkor mi volt a terve, vajon Vilmának ezzel a Kornélos dologgal. Botránykeltés?
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛