*November 19.(szerda)*
*Flóra szemszöge*
Reggel felkeltem, felültem és balra néztem. Stella mèg aludt. Bárcsak jóban lennénk vagy legalább meghallgatna. Tegnap amikor étteremben voltunk Stella elíndított velem egy beszélgetést aminek nagyon örültem. Tök boldog voltam amikor hozzámszólt. De ma elmondom neki mi történt! Felálltam kivettem a ruhàimat és bementem a fürdőbe. Felöltöztem, fésülködésnél pedig bevillantak az emlékek.

Visszaemlékezés

Itt ülök az utolsó órán ami borzasztó! Angol van Mr. O'really behozott minket a nyelvibe most párbeszédet kellett hallgatni ami nagyon unalmas. De legalább ez óra után megyek haza és jön haza Stella. Szegénykém 2 hete ott van a kórházban. Milyen rossz lehet neki! Most az utolsó napokban nem mentem be hozzá mert tanultam és előritam miket csinálunk ha hazajön. Gondoltam holnap elviszem shoppingolni mert imád shoppingolni. A gondolataimat a csengő szakította meg. Mindenki felállt felkapta a cuccát és ment haza. Én is felkaptam a cuccom és sétáltam kifele. Az aulában megálltam mert rezgett a telefonom. Kivettem a zsebemből és elolvastam az SMS-t.
Ismeretlen: Ha nem teszed azt amit mondok teszek róla, hogy Stella ne kórházba kerüljön hanem koporsóba.
Úristen! Ki írhatta ezt? Már pötyögtem a választ.
Flóra: Ki vagy te??? És mit akarsz?!

Ismeretlen: Hjaj babám ismersz engem de ha nem teszed amit mondok meghal az ikred!

Flóra: Mit akarsz?
Írtam be remegő kézzel. Lehet Dorián egyik társa az! És azokról tudom, hogy képesek ölni.
Ismeretlen: A feladatod az babám, hogy vedd rá Márkot, hogy kísérjen téged haza és vedd rá, hogy felmenjen a szobádba és előjátékozz vele! Ha nem teszed amit mondok meghal!
Ismeretlen képet csatolt az üzenethez. Rákattintottam a képre és Stella kórházi szobája volt rajta. Úristenem! Ez a kórházban akarja megölni. Felpattantam és tettem amit akar. Márk pont indult a fiúkkal gördeszkával de én odarohantam és elkaptam a pulcsiját.
-Mi az?-kérdezte idegesen de amikor hártafordult meglátott engem és visszavett a hangjából.
-Igen?
-Haza tudnál kísérni.- mondtam halkan.
-Miért?-vonta fel a szemöldökét.
-Félek!- hazudtam.
-Mindig egyedül jártál haza.- nevetett. -De oké elkísérlek.-mosolyodott el. Felkapta a deszkáját és sétáltunk haza. Beszélgettünk Stelláról de rezgett a telefonom.
Ismeretlen: Más témát babám! És gyorsíts!
Egy gyors pillantással olvastam el. Egyből terelni kezdtem a témát. Amikor a ház elé értünk. Megcsókoltam Márkot. Ellökött magától.
-Te mit csinálsz?!- válassz helyett újra megcsókoltam. Beletúrtam a hajába mintha tetszene és megöleltem. Gyorsan odasúgtam neki.
-Ha nem teszed ezt meg Stella meghal! Valaki megyfenyegetett!- Márk egyből kapcsolt és belement a színjátékba. Kinyitottam az ajtót és elkiáltottam magam.
-Van itthon valaki?- választ nem kaptam de helyette egy újjabb rezgést.
Ismeretlen: Nincs senki ott szóval csináld babám!
Márkot újra megcsókoltam és felmentünk a szobába. Undorító volt amit tettünk. De muszáj volt mert Stellát meg akarják ölni. Anyuék meg biztos azért nincsenek otthon mert elmentek érte. Márk leült az ágyra és megkérdezte.
-Ki fenyeget?-kérdezte. Gyorsan az ablakra pillantottam ahol mozogtak az ágak. Gyorsan Márkra ugrottam és vadabbul csókoltam. Megint odasúgtam neki.
-Kint az ablakon!- de ekkor Stella belépett az ajtón és meglátott.
-Márk?!- a hangjára lesokkoltam.
-Stella úristen de örülök, hogy itthon vagy!- öleltem meg. Az a féreg átvert! Mert nem hallottam, hogy nyílt volna az ajtó. A jelek szerint Stella itthon volt. 
-Látom, hogy örülsz de nem nekem! Te.....- itt káromkodott amit nem írnék le. Kiviharzott de nem mentem utána.
-Mondj el mindent!-mondta Márk. Megmutattam neki a telefonom.

Visszaemlékezés vége

Hát ez történt akkor. Amikor kész voltam visszamentem a szobába Stella nem volt ott. Felkaptam a táskám és láttam, hogy Stella elkészülve vár engem. Engem! Úristen olyan jó kedvem lett látom csillapodik a haragja. A suli fele menet megálltam és megálltítottam Stellát.
-Elmondok neked mindent, hogy mi történt aznap. És meghallgatod!- jelentettem ki.
-És a suli?-vonta fel a szemöldökét.
-Első órát ellógjuk.-mondtam. Leültem a padra és megpaskoltam a melletem lévő helyet, hogy üljön le.
*
Elmondtam neki mindent. Most itt ül lesokkolva és látom, hogy nagyon gondolkozik. 2 perc után Stella magához tért és szorosan magához ölelt.
-Úristen Flóra nagyon sajnálom! Amiket mondtam aznap légyszi bocsáss meg!- a hangából ítélve hallottam, hogy sírt. Nekem is elindultak a könnyeim. Ott ültünk az utcánkban nem mentünk be az első órára és itt sírunk egy padon. Amikor abbahagytuk Stella megkérdezte.
-És mi volt az a story, hogy összevesztél Kornéllal?
-Kamu volt mert Julie látott Márkkal hazamenni és kérdőre vont.-mosolyodam el. Stellával még utána átbeszéltük a dolgokat és elindultunk a suliba. Amikor beértünk a suliba Máday megállított.
-Meghalt valaki?-kérdezte aggodalmasan.
-Miért?-kérdezte Stella.
-Mert második órára jöttetek be és elvan sírva a sminketek.-mondta Máday.
-Nem nem halt meg senki.-mosolyogtam rá.
-Hát akkor tegyétek rendbe magatokat utána nyomás órára!-emelte fel a hangját. Stellával bementünk a mosdóba rendbeszedtük a sminkünket és bekopogtunk a terembe. Ahonnan nem jött válasz ezért Stella kinyitotta az ajtót és láttuk, hogy az oszályterem üres.
-Tesin vannak?-kérdezte Stella. Elkezdtem gondolkodni az órarenden utána eszembe jutott.
-Kémián vannak!-jelentettem ki. Elindultunk a kémia labor felé.
-Vajon Gondos kinyír minket?-kérdeztem.
-Áh nem én vagyok a kedvence!-legyintett Stella. Elnevettem magam utána pedig a labor elé értünk. Stella bekopogott és hallatszódott Gondos hangja, hogy azt mondja igen. Stella benyitott mindenki felénk kapta a fejét.
-Maguk miért most jöttek?-vonta fel a szemöldökét Gondos.
-Hát mert Ricsi megállított minket és mondta, hogy adjunk át magának egy hírt!-hazudta Stella.
-És azt miért nem Márknak mondta?-vonta fel a szemöldökét Gondos. Neki is ilyenkor van agya. De ha átállítják az órát akkor nem kap észbe. Elképesztő!
-Mert Márk nagyon hamar eljött. De a hír az lenne, hogy Ricsi szeretne külön órákat vállalni magától mert elgondolkodott a kémikus állásról!- tapsolt Stella és tapsolt az osztály is akik próbálták visszafojtani a nevetést velem együtt. Gondosnak felcsillant a szeme és elkérte Márktól Ricsi telefonszámát.  Óra végén Ábel bekiáltotta.
-Ez az igazi Stella!- erre mindenki ujjongani kezdett. Márk bizonytalanul Stellára mosolygott aki visszamosolygott. Márknak felcsillant a szeme. A nap végén osztályostól jöttünk ki. De Ábel megállt Mádalynál.
-Csókolóm Mádaly néni majd írok Facebookon!
-Meg ne próbáld Nagy Ábel!- mindannyian elnevettük magunkat és mentünk haza. Kéne nekünk is olyan hely mint anyuéknak ahol lóghatunk mint a garázs. 

Na itt lenne egy újjab rész. Megtudtuk, hogy Flóra csak védeni akarta Stellát. De vajon ki írta neki az üzenetet? Majd kiderül! A kérdezz-feleleket majd hozom és lehet még kérdzeni. Puszi!☺️😉💛