*Május 20.(hétfő)*
*Stella szemszöge*
Reggel felkeltem, felöltöztem (pink sett, egy pink bandanával a hajamban), kisminkeltem magam(szempillaspirál, pink szájfény).
Eléggé visszafogtam ma magam. Felkaptam a cuccom, majd lementem gyorsan adtam Lananak és Carlosnak enni. Megsimogattam őket, majd kimentem.
Elindultunk, mikor odaértünk megálltunk a lépcsőnél.
-Mizu?-kérdeztem.
-Képzeld Stella ma keresünk a bandába egy trombitást.-mesélte Ábel.
-Trombitás egy ,,rock'' együttesbe?-nevettem el magam.
-Aha úgy nagyobbat szól.-mondta Márk.
Megforgattam a szemem, majd bementem.
Az osztályba leültem a helyemre.
Nyomogattam a telóm, mikor valaki felült a padomra.
Márk volt az.
-Rég beszéltünk.-mosolygott rám halványan.
-Az biztos.-mosolyogtam vissza.
-Hogy vagy mostanság?-kérdezte.
-Jól és te?-kérdeztem vissza.
-Jól.-mosolygott. Szokásos emberi szöveg. Lehet belül gyötrik a démonok, de akkor is azt mondja ,,Jól vagyok''.
-Ma lesz az a trombitás kereső?-kérdeztem.
-Igen, gyere el.-mosolygott rám.
-Engem hívsz el nem Helenát?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem kell sülve-főve együtt lenni.-mosolygott vissza.
-Igaz.-mosolyogtam.
-Akkor jössz?-kérdezte.
-Igen, elmegyek veled!-kacsintottam rá.
Vigyorogva sétált a padjához, amikor melletem ment el megsimította a kezem. Kirázott a hideg, de jó érzés volt.

*

Az első 2 óra nagyon lassan telt angol, irodalom....
Most pedig itt ülök és várom Durandot.
Ajtó nyílásra kaptam fel a fejem.
-Gyerekek Mr.Durand lebetegedett. Szóval én helyettesítem.-mondta Kardos. Halkan sóhajtottam.
-Nyugodj meg Felmayer ugyanígy érzek én is.-mondta Kardos flegmán. Erőltettem egy mosolyt, majd mikor elfordult megforgattam a szemem.
-Gyertek a könyvtárba!-legyintett Kardos, hogy menjünk.
Felálltunk és ballagtunk utána. A könyvtárba felültünk a padokra. Kardos könyvekről beszélt és tök normálisan kérdezgetett minket.
Mikor elmeséltem miket olvastam kikerekedtek a szemei.
-Igen egy szőke is lehet okos.-mosolyodtam el. Kardos folytatta az órát én meg a körmömet reszeltem addig.
Mikor vége volt kimentünk az udvarra, leültünk a padunkra és beszélgetni kezdtünk.
Becsengetéskor bementünk a terembe, egész Törin a telefonomat nyomkodtam. Azután az utolsó két órán csak ültem egyhelyben és néztem magam elé.
Mikor kicsengettek utolsó óráról felpattantunk és kirohantunk. Hazafele sétálva zenét hallgattam. Otthon benyitottam nem volt ott senki.
-Van itthon valaki?-kiáltottam el magam. Nem válaszolt senki szóval nem. Flóra táskáját is én hoztam haza, mert ő még megy Kornélhoz mielőtt megyünk a garázsba trombitást keresni. Felmentem a szobámba leültem a kis fotelemre és megnéztem egy részt a Legalicies-ből.
Mikor 40 perc után vége volt felálltam, megnéztem magam a tükörbe. Elhúztam a szám és átöltöztem. Márk elém jön, mert együtt megyünk szóval fullos kell legyek.
Felvettem egy fekete nadrágot, egy piros pólót és rá a fekete dzsekim. Felvettem a piros csízmám és lemostam a szájfényt és felkentem a vörös rúzst.
Mikor csengettek lementem.
-Szia Stell....-kerekedtek ki Márk szemei.
-Szia!-öleltem meg.
-Rég láttalak ilyen fullosan.-mondta. Pont ezt akartam hallani. Láttam, hogy ő is átöltözött. Egy fehér farmer, zöld póló és fehér dzseki.
Egymáshoz illő színpárokba öltöztünk. Mekkora véletlen fehér-fekete, piros-zöld.
Kimentem a kapun, bezártam magam után, majd elindultunk.
-És mizu veletek Helenával?-indítottam egy témát.
-Semmi, elvagyunk, szeretjük egymást és kb ennyi.-mesélte. ,,Szeretik egymást'' majd elmúlik.
-Te és Ákos?-kérdezte.
-Ugyanaz, mint te és Helena.-feleltem. Elhagytunk két utcát és mikor az utolsóba értünk Márk megfogta a kezem(?). Láttam, hogy néz, hogy mikor húzom el. De nem tettem.
Magam sem tudom, hogy miért.
Mikor a garázs elé értünk Márk elengedte a kezem. Rámosolyogtam, ő visszamosolygott, majd mikor bementünk lehervadt a mosoly az arcomról. Ott állt Helena vérig sértődött fejjel.
-Máárk! Miért nem hívtál trombitást keresni?-mondta felháborodottan. Megforgattam a szemem és otthagytam őket. Odaültem Ábel mellé.
-Mizu Stehhla?-kérdezte tele szájjal. Valami chipset evett.
-Semmi.-mondtam hűvösen. Ábel lenyelte a falatot és beszélni kezdett.
-Tudom, hogy szar lehet látni őket.-mondta komolyan. Úristen Ábel már születésem óta a kereszttesóm, de soha nem hallottam komolyan beszélni.
-Ábel te honnan...?-kérdeztem volna, de félbeszakított.
-Jól ismerlek.-vont vállat.
-Ez cink, hogy Ákossal járok, de még mindig érzek valamit Márk iránt?-kérdeztem zavartan.
-Nem, valamelyik iránt el fog múlni a szerelmed majd idővel.-mosolygott rám halványan. Ráhajtottam a fejem a bolond kereszttesóm vállára és figyeltem ahogy gyűlnek a jelentkezők.
Mikor már eltelt egy óra felállt Ábel.
-Na itt az idő! 18 óra van elkezdhetjük!-csapta össze a két kezét. A fiúk székeket húztak egymás mellé, hogy szemben legyenek az akkori jelentkezővel.
Mi lányok egymás mellé ültünk a fotelen.
Már a tizedik bénát hallgattuk. Unalmamban ráhajtottam a fejem Flóra vállára és a lábaimat Julie ölébe tettem.
-Sziasztok!-jött be egy punk-rock csaj. Tűzpiros ruha volt rajta, piros tincsek a hajába és vörös rúzs. Ugyanolyan szőke volt a haja mint nekem. És ugyanolyan csízmája volt mint NEKEM!!
Felültem és érdeklődve figyeltem az eseményeket.
-Mi a neved?-kérdezte Márk, miután ők is köszöntek.
-Hatványi Felícia vagyok, de hívjatok Fefének.-mondta. Halkan kuncogni kezdtem, Fefe úristen.
-Jólvan barbie baba ne nevetgélj!-vágta oda nekem.
-Kinek pofázol!-álltam fel. Flóra visszarántott.
-Inkább kezdd el!-jelentette ki Kornél.
A csaj elkezdte és a fiúk kikerekedett szemekkel nézték. Én csak karba tett kezekkel ültem és forgattam a szemem.
Miután végzett a fiúk tapsolni kezdtek.
-MEG TALÁLTUK AZ ÚJ TROMBITÁST!-jelentette ki Ábel nagyon igazgatottan. Odaültették Fefét magukhoz és kérdezgették.
-Na én most megyek!-állt fel Helena.
-Máris?-kérdezte Márk és megfogta Helena kezét.
-Muszáj.-sóhajtott, adott neki egy csókot, elköszönt és kiment.
A fiúk velünk lányokkal nem foglalkoztak csak a ,,brutál menő'' Fefével. Már én is álltam fel, hogy megyek.
-Na sziasztok mentem! Flóra te is jössz?-kérdeztem.
-Én még maradok egy kicsit. Majd Kornél hazakísér.-mondta. Julie és Lina is hazamentek már.
-Várj Stella hazakísérlek!-pattant fel Márk. Láttam Fefén, hogy féltékenyen pillant rám. Miért rám féltékeny? Helenával jár nem velem!
Kimentem a garázsból Márk utánam szaladt.
-Már meg se vársz?-kérdezte mosolyogva.
-Minek? Majd Fufuka vagy ki a f@sz hazamegy veled.-mondtam flegmán.
-Mi a baj talán féltékeny vagy?-kérdezte egoistán mosolyogva.
-Miért lennék? Semmi közünk egymáshoz!-jelentettem ki. Előre mentem, de Márk utánam kocogott. Mikor a ház elé értünk egyből mentem volna be, de Márk elkapta a karom.
-Szabad volna nekünk ezt csinálnunk?-kérdeztem suttogva.
-Nem tudom, de én nem akarom, hogy vége legyen.-mondta suttogva ő is.
A barna szemeibe néztem, amibe a gyér utcalámpák világítottak.
Egy arcomba lógó tincset kisimított a hajamból.
-Mennem kéne.-suttogtam.
-Oké, szia Felmayer!-adott egy puszit az arcomra. Kikerekedett szemekkel néztem Márk távolodó alakját.
Mi lett ezzel?

Na helló helló itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett.
Márk mostmár harcolni kezdett Stelláért. Márkerek ez a ti részetek.
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛