06.20
(Reni szemszöge)
Már 4 éve kint élünk Párizsban Cortezzel. Egy hónapja megszereztem a diplomám. Cortez légiutaskísérő, én pedig cikkeket írok egy jó hírű magazinnak. Boldogok vagyunk.
Ma elmentünk megünnepelni az 5 és fél éves évfordulónkat.(Igen fél évenként tartjuk.) Beültünk egy étterembe. Kicsit furán éreztem magam a desszerttől. -Kicsit furán érzem magam. Nem megyünk haza? - kérdeztem Cortezt.
-De, persze. - mondta. Fizetett, majd elmentünk.

-Biztos jól vagy? Ne menjünk inkább az orvoshoz? - kérdezte aggódva Cortez.
-Igen, biztos csak kicsit szédülök. Biztosan a fáradtság miatt. Hazamegyünk, pihenek és holnapra jól leszek.-mosolyogtam, hogy megnyugtassam. Hazaértünk, letusoltam és lefeküdtem aludni, mert tényleg fáradtnak éreztem magam.

06.21
(Reni szemszöge)
Életem legrosszabb napja!
Reggel mikor felkeltem Cortez már nem volt otthon. Rosszul éreztem magam, ezért elindultam a konyhába, hogy bevegyek valami gyógyszert. Végül a wc-nél kötöttem ki. Kiadtam magamból mindent amit tegnap ettem. Kiöblítettem a számat, fogat mostam. Elkészülődtem és elindultam a nőgyógyászhoz biztos ami biztos alapon.
Kiderült, hogy terhes vagyok Corteztől.
Hazafelé egy parkon mentem keresztül. Sokat sétáltunk arra Cortezzel. Láttam egy padon egy lányt és egy fiút. Messziről ismerősnek tűntek. Beszélgettek. Hirtelen a lány megcsókolta a fiút, aki hagyta. Jó hosszú csók volt, majdnem odaértem mire végeztek. Hirtelen felismertem őket, azt hittem, hogy ott helyben elájulok. A lány Edina volt, a fiú pedig... Cortez! Sírással küszködve odamentem, és felképeltem. Nem mondtam semmit, csak hazarohantam, és álomba sírtam magam.
(Cortez szemszöge)
Reggel Reni még aludt, mikor felkeltem. Felöltöztem és elindultam a boltba, de jött egy üzenetem. Másolom.
Edina: Szia Cortez. Itt vagyok Párizsban. Szeretnék bocsánatot kérni. Megváltoztam. Tudnánk beszélni?
Cortez: Szia. Ha nagyon akarsz, most ráérek.
Edina: Szuper. Egy óra múlva a parkban.
Cortez: Ok
Bementem a boltba, bevásároltam és elmentem a parkba. Leültem egy padra. Tíz perc múlva Dina is megérkezett. Bocsánatot kért, beszélgettünk, arról hogy mit dolgozunk, hogy vagyunk, meg ilyenekről. Elmesélte, hogy terhes Krisztiántól, de amikor ő ezt megtudta elhagyta, és most kétségbe van esve. Kb. Egy órát beszélgettünk.
-Figyelj Dina, nekem most mennem kell Reni már biztosan vár.-indultam volna el.
-Rendben, szia -ekkor magához húzott és megcsókolt. Nem tudom miért nem toltam el. Egyszerűen lesokkolt. Nem tudom mennyi ideig tarthatott, de soknak tűnt. Már éppen megakartam szólalni, amikor Reni jött felénk. Elég feldúltnak tűnt. Átfutott az agyamon, hogy látta-e a csókot, de erre hamar választ kaptam. Mikor odaért pofon vágott és elviharzott. Nem tudtam mit tegyek utána menjek vagy Edinát csesszem le. Végül utóbbi lett.
-TE MI A FRANCOT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! HOGY KÉPZELTED EZT?!
-Nyugi Cortez, legalább most lehet, hogy észhez térsz.
-ÉN TÉRJEK ÉSZHEZ?! TE CSÓKOLTÁL MEG ÚGY HOGY BARÁTNŐM VAN!!!
-Szerintem csak volt. - mondta önelégült mosollyal.
-Egyébként nem toltál el magadtól. Ha nem akarod, ellenkezel.-folytatta. Erre nem tudtam mit mondani.
-Látod, igazam van.
-Hagyj békén Edina. - mondtam és Reni után mentem.
Mikor hazaértem felmentem a szobánkba. Az ágyban Reni aludt. Látszott az arcán, hogy álomba sírta magát. Rossz volt látni hogy így megbántottam. De nem volt mit tenni. Reni többé látni sem akar. Összepakoltam a cuccom, és elmentem egy szállodába. Az ágyra még tettem egy cetlit, rajta ezzel az üzenettel Reninek.
        Majd hívj fel kérlek!
                              Cortez
Küldtem még egy SMS-t Edinának is mert szerintem egy kicsit durva voltam azért vele. Igaza van. Nem ellenkeztem.
______________________________________
                     Eddig tartott
Sziasztok! Ez az első könyvem. Komiba írjátok le a véleményetek, és hogy min javítsak. Köszi!
E.