Hosszú, fárasztó és nem túl vidám nap. Balhé, üvöltözés, büntetés, meglepetés, tönkre tett buli, egy szóval minden. De kezdjük az elején.
Tegnap az éjjeli gitározás után a csapat nagy része kidőlt. Köztük én is. Cortez egy lágy csókkal ébresztett.
-Akkor megnézzük a napfelkeltét? -suttogta két csók között.
-Igen -bólintottam álmosan. A többiek is lassan ébredeztek.
-Mennyi az idő? -kérdezte Viktor.
-5:10 -válaszolta Criss, miközben a kameráját állította fel, hogy felvegye a napfelkeltét.
-Mindjárt jövök -adott egy puszit a fejemre Cortez és bement a házba. A fiúk távolabb álltak és valamin röhögtek, a lányok pedig... ahogy Cortez elment mellém pattantak.
-Mi történt? -kérdezte türelmetlenül Laura.
-Mivel? -kérdeztem értetlenül.
-Inkább kivel! -vágta rá Chloe. Kérdőn Mesire néztem.
-Hajj, egész este azt találgattuk, hogy mi volt Cortezzel és veled. És most erre vagyunk kíváncsiak. -fejtette ki Mesi.
-Ja... Semmi, csak... -válaszoltam zavartan. Mindhárman izgatottan figyeltek.- Csak a felelsz vagy merszes csókunk után, azt mondta, hogy erről még beszélünk. Úgyhogy amikor mindenki aludt már kijöttünk a partra. Beszélgettünk aztán megkérdezte, hogy járunk-e.
-És mit mondtál? -kérdezte Chloe.
-Szerinted? Igent! -mondtam boldogan.
-Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!! -visítottunk hárman és ugráltunk. Laura csak mosolygott. Aztán Cortez visszajött néhány takaróval a kezében. Egyet a hátamra terített, majd a többit is szétosztotta, aztán visszaült mellém, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
-Tudtaaaaaaaam! -vigyorgott Roli.
-Mit? -kérdezte Nik. Erre Roli felénk biccentett.
-Most ti jártok? -kérdezte Nik. Erre belőlünk kitört a röhögés.
-I-Ihegehen! -nevetett Cortez. Erre páran döbbenten fordultak felénk.
-De még csak ma ismertétek meg egymást! -akadt ki Erik. Erre csak megvontam a vállam.
-Csak nem vagy féltékeny? -kérdezte tőle Roli.
-Nem! -vágta rá, és folytatta az olvasást. Alex mereven bámult maga elé. Láthatóan rossz kedve volt. Kicsit elgondolkodhattam ezen, mert Cortez rázott vissza.
-Minden oké? -fürkészett.
-Igen, csak elgondolkoztam.
-Min?
-Csak, hogy... Ígérd meg, hogy nem leszel féltékeny. Téged szeretlek, de vannak barátaim.
-Ígérem -mosolygott.
-Jó. Csak azon gondolkoztam, hogy mi baja lehet Alexnek.
-Menj, és beszélj vele, ha akarsz.
-Biztos? -erre csak bólintott én pedig odamentem Alexhez.
-Minden rendben?
-Igen -erőltetett magára egy mosolyt. Úgy gondoltam, ha akarja majd elmondja.
-Oké, de ha valami van, nekem elmondhatod.
-Oké -és ezzel visszamentem Cortezhez.
-Na?
-Azt mondta, hogy minden oké. -vontam vállat és kissé csalódottan ültem mellé.
-Hé, ha akarja majd elmondja. Ha nem, nem a te dolgod. -fordította maga felé a fejem és szájon puszilt.
-Oké -bújtam hozzá és a melkasába fúrtam a fejem ő pedig átkarolt. Így néztük csendben a napfelkeltét. Gyönyörű volt. Aztán 6 órakkor (tudom, hogy egy k-val kell írni... mostmár. Ugye galhanna😂) kijött Haller.
-Hát ti mit csináltok? -nézett végig rajtunk. Azt hiszem rájött, hogy mire vállalkozott... ☺️
-Tanár úr, csak napfelkeltét néztünk -válaszolt Dani.
-Rendben, de most menjetek készülödni. Egy óra múlva reggeli! -mondta, mire mi a ház felé vettük az irányt.
Reggeli után összepakoltunk, aztán 10 órakor szálltunk fel a buszra. Én Cortez mellé ültem. Az utazást átaludtam, Cortez ébresztett egy szájra puszival.
-Ébresztő Csipkerózsika -mosolygott. Nyújtózkodtam egyet, aztán visszahajtottam a vállára a fejem.
-Szeretnélek bemutatni a szüleimnek. -mondta.
-Oké. Akkor én is bemutatlak anyának. -mosolyogtam. Akkor még nem tudtuk, hogy ebből mekkora balhé lesz. Leszálltunk a buszról, és én odamentem anyához. Cortez ugyanígy tett.
-Szia anya! -öleltem át.
-Szia kincsem! -ölelt vissza. Ekkor Cortez intett, hogy menjek oda.
-Ő... Anya, be szeretnék mutatni valakit.
-Kit? Az osztálytársaidat majd délután megismerem...
-Nem, ő nem csak az osztálytársam. Gyere! -és odavezettem Cortez szüleihez.
-Jó napot! Szia -köszöntem és odaálltam Cortez mellé.
-Szia Reni, és szia... -köszöntek Cortez szülei.
-Lili. -segítettem ki őket.
-Áá, szia Lili.
-Anya, apa szeretném nektek bemutatni a barátnőmet, Lilit.-mondta Cortez, és megfogta a kezem. Itt még nem láttuk a reakciójukat, mert éppen egymás szemébe néztünk és mosolyogtunk.
-Anya, ő itt a barátom Cortez.
-Hogy mi csoda?! -kiáltott fel egyszerre anya és Cortez apja.
-Ó nem nem nem nem nem! Lili, ti nem járhattok! -mondta anya.
-De...
-Nincs semmi de! Nem akarom megtudni, hogy ti ketten jártok! Nem lehettek együtt! Világos voltam?! -üvöltött anya. Könnyes szemmel néztem Cortezre, aztán a szüleire.
-Miért? -kérdezte Cortez apja.
-Mert azt mondtam. -kontrázott anya.
-Ezt nem itt, és nem így kéne megbeszélnünk. -próbálkozott Cortez anyja.
-Igazad van. -mondta anya egy fokkal higadtabban.
-Az úgy jó, ha én elviszem a gyerekeket hozzánk, ti pedig elmentek hozzátok Reni?
-Rendben. Csak szólj a többieknek, hogy késni fogunk. -egyezett bele anya. Úgyhogy mi beszálltunk Cortezék kocsijába, anya és Cortez apja pedig a miénkbe.
-Köszönöm... -mondtam halkan az autóban ülve Cortez anyjának és elsírtam magam. Cortez átölelt.
-Nincs mit -mosolygott rám megértően a visszapillantóból.- Szólíts nyugodtan Edinának.
-Rendben. -mondtam szomorúan Cortez vállán sírva.
-Ne sírj, megteszem amit tudok. -próbált megnyugtatni.
-Még sohasem láttam ilyennek. Nem tudom mi ütött belé.
-Én tudom, de szerintem jobb lenne, ha anyukád mondaná el.
-Miért? Mi történt?
-Otthon én elmondom amit én tudok, de aztán kérdezd meg anyukádat is, hogy mi volt, mert nem tudok minden részletet.
-Rendben.
Az út további része csendben telt. Cortezéknél Edina elküldött arcot és kezet mosni, aztán leültünk a konyhában egy kis brownie és limonádé társaságában.
Edina elmesélte, hogy mi történt 14 évvel ezelőtt, hogy még mindig bűntudata van, hogy Cortez apjával (Ádámmal) sohase voltak együtt, inkább úgy éltek/élnek mint két barát, és hogy Cortez nem is Ádámtól van, csak segít neki a nevelésében.
-Azta. -ennyit tudtam mondani a végére. Cortez persze ismerte már ezt a történetet. Beleittam a limonádémba, közben pedig nyitódott az ajtó.
-Lili, anyukád a kocsiban vár. -mondta Ádám nem túl jó kedvűen.
-Rendben, köszönök szépen mindent! Szia Cortez! -adtam egy puszit az arcára és kimentem anyához, akinek szintén nem volt jó kedve.
-Szia, ma Zsoltiéknál ebédelünk.
-Oké -szálltam be mellé a kocsiba. Az út egy része csendben telt, amit én törtem meg.
-Akkor most Cortezzel...
-Szakítanotok kell. -jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
-Oké -sóhajtottam- Csak annyit mondj el, hogy miért?
-Majd egyszer elmesélem. Egyszer. -sóhajtott anya is. Otthon át öltöztem. Ezt vettem fel, a sálat kivéve:

Aztán elindultunk Zsoltiékhoz. Már mindenki ott volt, a kertben grilleztek. Cortez odajött hozzám, és meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem. Értetlenül nézett rám.
-Beszélhetünk? -kérdeztem a földet vizsgálva.
-Persze -mondta Cortez kicsit furán, aztán elindult a garázs felé, de az ajtaja zárva volt, úgyhogy előtte álltunk meg.
-Hé, mi a baj? -emelte fel az államnál fogva a fejemet Cortez.
-Hajj, azt se tudom, hogy hol kezdjem... -hajtottam le ismét a fejemet.
-Mondjuk az elején. -mosolygott Cortez. Nem sokáig...
-Figyelj... Én szeretlek téged... De anya nem akarja, hogy együtt legyünk. -mondtam szomorúan a szemébe nézve.
-Apa se... -sóhajtott- Akkor... Szakítsunk? -kérdezte szomorúan.
-Igen. Mindenkinek jobb lesz így. -hajtottam le a fejem. Cortez közelebb lépett hozzám és egy búcsú csókot adott. Visszacsókoltam, de ez nem olyan volt, mint a tegnapi. Fájdalmas, búcsúzó, szívszorító, és kínnal teli. Mikor levegő hiány miatt elváltunk egymástól Cortez elment, a lábaim pedig felmondták a szolgálatot, lecsúsztam a földre és a garázsajtó előtt ülve sírtam. Kb. 5 perc múlva Erik jött hátra és megölelt. A vállán sírtam tovább. Mikor kissé megnyugodtam megkérdeztem tőle:
-Honnan tudod?
-Cortezék balhéznak. -lehajtottam a fejem, majd felálltam, leporoltam a ruhám és bementem arcot mosni. Mikor kimentem mindenki csendben végezte a dolgát. Cortez feldúltan ült az apjától lehető legmesszebbi helyen. Ádám Ricsivel beszélgetett. Anya pedig... anya pedig egyedül ücsörgött és gondolkozott. Ahogy elmentem mellette odasziszegtem egy remélem "Most boldog vagy?"-ot, aztán tovább mentem a lányokhoz.
-Mi történt? -kérdezte Mesi, Chloe és Laura egyszerre.
-Szakítottunk... -mondtam halkan. Erre a lányok átöleltek.
-A szüleitek miatt? -kérdezte halkan Mesi. Bólintottam.
-Gyerekek kész a kaja -szólt Zsolti. Szomorúan odaballagtunk. A "Cortez és Lili szakítottak a szüleik miatt" eset rányomta a bélyegét az egész napra. Mindenki nyomott volt, és feszült. Ebéd után Ricsi, Dave és Zsolti felálltak.
-Nos talán, ha megmutatjuk a meglepetésünket jobb kedvetek lesz. -mondta Ricsi végig nézve rajtunk.
-Gyertek! -szólt Zsolti és elindult a garázs felé. Követtük. Amikor kinyílt a garázs ajtaja először fel sem ismertük. A poros, dobozokkal teli, zsúfolt raktár helyett limezöld és fekete falak fogadtak minket.
A szemben lévő falnál a jobb oldalra (ahol Dave és Macu irodája volt) egy sarokra illeszthető íróasztal áll, amit ketten tudnak használni. Ehhez még van két irodaszék is, és két laptop. Az íróasztal mellett van kb. 1,5 méter szabad hely, aztán baloldalt egy 5 polcos könyvespolc, aminek a felső 3 polcán DVD-k vannak, a negyedik polcon valamilyen könyvek (naplóknak néznek ki... 🤔), az ötödik polcon évkönyvek anyuék osztályától és egy cipős doboz tele pendrive-val. Van a dobozban egy elválasztó, az egyik felében üres pendrive-ok vannak egy papír kíséretében amin ez az üzenet állt: Töltsétek meg őket úgy, mint mi! ;) A másikban pedig a következő címeket lehet leolvasni róluk: Kilencedik, Tizedik, Jalapeno, Tizenegyedik, Tizenkettedik, Párok, Büntik :). A könyves polc mellett a bal kéz felőli falnál is volt kb. 1,5 méter szabad hely, aztán egy teljesen új kanapé. A kanapéval szemben pedig a tv, hozzá van egy kis polc a falon, amire a DVD lejátszó van kötve, és az ajtó mellett a sarokban jobb kéz felől egy hangszóró a szülinapi/szilveszteri vagy bármilyen bulikhoz. Állati klasszul nézett ki. A meglepetés elérte a kívánt hatást. Mindenki csak állt és tátott szájjal bámult. Először Mesi kapcsolt.
-Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!! Kösziiiiiiiiiiiiiiiii! -ugrott a szülei nyakába.
-Igen, köszönjük szépen! -ölelte meg Dani is Zsoltit.
-Nincs mit, na ki akar bulizni? -kérdezte Zsolti, miközben Dave már a laptopot csatlakoztatta a hangfalhoz Crissel. Elindították a zenét, mindenki jól érezte magát, csak Cortez ült az íróasztalnál, én pedig a kanapén. Aztán jött egy szám. OneRepublic Counting Stars. Ezt játszotta tegnap este Cortez miután összejöttünk. Elindult a szám Cortez pedig kiment. Utána akartam menni, de Roli jelzett, hogy ne, aztán odajött.
-Ne menj.
-Oké -sóhajtottam.
-Hé, nem azért, csak ne nehezítsd meg a dolgotokat. Így is elég nehéz mindkettőtöknek.
-De ez annyira igazságtalan! -temettem az arcomat a tenyerembe. Roli átölelt és a vállán sírtam.
-Ne haragudj -töröltem meg az arcom, mikor egy kicsit lenyugodtam.
-Ugyan -legyintett. Megkerestem anyát.
-Fáradt vagyok, haza mehetek? -kérdeztem.
-Igen, ha akarsz... -mondta kicsit furcsálva a dolgot. Elindultam az ajtó felé, de valaki utánam szólt.
-Hova mész? -jött utánam Alex.
-Haza. -mondtam kedvetlenül.
-Elkísérlek.
-Nem kell.
-Azért megyek.
-Jó. -adtam meg magam, és elindultunk. Csendben sétáltunk haza felé, de egy padnál megálltam. Nem bírtam tovább. Leültem és kitört belőlem a zokogás.
-Hé, ne sírj... -ült mellém Alex.
-De ez akkor is igazságtalan. -erre Alex átölelt én pedig a karjaiba zárva sírtam. Nem tudom mennyit ülhettünk a padon, soknak tűnt.
-Figyelj, szerintem haza kéne menned... -mondta Alex, miközben a vállamat simogatta.
-Igen -sóhajtottam.
-Na gyere. -állt fel majd a kezét nyújtotta. Megfogtam, ő pedig felhúzott. Csendben sétáltunk haza. A házunk előtt elköszöntem tőle. Már pont mentem volna be, de Alex vissza húzott, és megölelt.
-Minden rendben lesz -suttogta a fülembe.
-Köszönöm -suttogtam neki én is, aztán bementem. Felmentem a szobámba, betettem a táskámba egy jegyzetfüzetet, a tolltartóm, kikészítettem az ünneplőm, aztán elmentem fürdeni. Utána egyből bedőltem az ágyba.
Fárasztó, szar nap. Szerintem inkább alszok. És még el se kezdődött a gimi!