Iszonyúan hasogatott a fejem.

Amikor magamhoz tértem alig bírtam kinyitni a szememet, mert a fejem szörnyen fájt és úgy éreztem, mintha az elmémet valaki jó kemény talpú cipővel taposná.

Ráadásul valami nem volt rendben.

Nem éreztem jól magam, kényelmetlen volt a póz, amiben ültem és ahogy mozgolódni kezdtem, hogy kinyújtsam fáradt végtagjaimat akadályokba ütköztem. Nem tudtam szabadon mozogni, olyan volt, mintha valami lefogott volna.

Ekkor már nem foglalkozva a fejfájásommal ijedten pattant ki a szemem, ahogy egy szörnyű érzés vetett lábat bennem.

Amit először fedeztem fel így, hogy végre kinyitottam a szememet az az, hogy sötét volt. Nagyon, nagyon sötét és ott a fák rengetegjében nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy az erdőben voltam.

De mégis miért voltam ott?

A tekintetem egyből magamra tévedt. A földön ültem és ekkor fedeztem fel, hogy azért nem tudtam mozgatni a lábam, mert szorosan egymáshoz volt kötözve. Jeges félelem sugárzott végig rajtam. Mégis mi folyik itt? Automatikusan a kötélhez szerettem volna nyúlni, hogy kiszabadítsam a lábamat, de a karom is használhatatlan volt. Az is kivolt kötözve és nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy rájöjjek egy fa törzséhez voltam szorítva.

Elfogott a heves pánik, majd egy villanásra jutott el a tudatómba minden, amik ide vezettek. Hogy Tristannal kiszöktünk olyan speciális gombát gyűjteni és halványan rémlett, ahogy egy erős kéz hirtelen megragadott hátulról és valamit az orromhoz és a számhoz nyomott. Majd ennyi. Többre nem emlékeztem. Bizonyára elájultam. Vagyis inkább elkábítottak.

Remegni kezdtem. És magam sem tudom, hogy a hideg éjszakai levegő miatt vagy pedig a félelemtől.  Ugyanis kik voltak ezek és mégis mit akartak tőlem? Hol volt Tristan? Estem még inkább kétségbe, ahogy a fiút kerestem a tekintettemmel, de sehol sem láttam. Egyedül voltam.

-Tristan?-kezdtem el halkan, szinte suttogva a fiú nevét mondani, miközben ezer féle variáció lejátszódott a fejemben mi lehet vele. Lehet a támadóink épp vele csinálnak valamit? Hisz hol volt mindenki? Miért voltam egyedül? Vajon Tristan jól van? Nem is mertem inkább abba belegondolni, hogy mivan ha bántották.-Tristan?-szólítgattam tovább halkan, ugyanis bíztam benne, hogy a farkas szuperhallásával akár messzebbről is meghallja szavamat, bár én a távolból sem hallottam semmi különöset.

-Végre, hogy felébredtél Csipkerózsika!-hallatszott hirtelen mögülem egy mély, ijesztő férfi hang, mire a hátamon felállt az összes szőr. Zakatoló szívemtől meg se hallottam, hogy valaki közeledik.-Már alig tudtam kivárni, hogy végre találkozzunk.-jelent meg a látómezőmben egy nagy szakállú, magas, széles vállú férfi arcán kicsit sem barátságos mosollyal, miközben le sem vette rólam a szemét. Próbálva legyűrni magamban a rettegést, néztem rá határozottságot mutatva amennyire csak tudtam ebben a szituációban. Ugyanis belül rettegtem mi lesz velem.

-Ki maga?-tettem fel a talán legfontosabb kérdést, ugyanis ez a férfi találkozni akart velem a szavaiból ítélve, vagyis nagyon jól tudta ki vagyok, míg ezzel szemben én életemben nem láttam ezelőtt. De a nagy darab férfi nem válaszolt egyből. Helyette türelmesen még közelebb somfordált hozzám, mint egy vadhoz, amit óvatosan kell megközelíteni, miközben le nem vette rólam a szemét és csak engem fürkészett. Tetőtől talpig megnézett magának míg az arcán továbbra is az az ijesztő mosoly táncolt.

-Ben.-szólalt meg hosszú idegtépő percek multán, de az arckifejezésem elárulhatta, hogy ezzel nem jutottam előrébb, ugyanis a neve semmit nem mondott számomra.-Hát a szüleid nem beszéltek rólam?-kérdezte szórakozott hangon, de mintha a hangjában keserűség is vegyült volna. A szüleim említésére méginkább zakatolni kezdett a szívem és teljesen feldúlt.-Bár az is igaz, hogy eléggé kiskorodban elvesztetted őket.

-Ismerte őket?-kérdeztem elhaló hangon, mire a férfi ravasz mosolyra húzta a száját.

-Oh igen. Elég közelről.-csettintett a nyelvével élesen, miközben csak úgy sugárzott a boldogságtól, hogy mennyire csüngtem a szavain.

-Honnan?

-De kíváncsi vagy.-vonta össze a szemöldökét, mintha már a sok kérdés idegesítené-Minden feltett kérdésedre a maga idejében ígérem választ adók, de ne olyan gyorsan.-csitított le, mire még idegesebb lettem. Válaszokat akartam. Most rögtön!

-Hol van Tristan?-kérdeztem végül, ugyanis rettentően aggódtam a fiú miatt és zavart, hogy még én itt ülök összekötözve és próbálom megfejteni ennek a férfinak a szándékait, addig ő sehol sincs. Majd amikor Ben a kérdésemre különös tekintettel nézett vissza rám folytattam-A fiú, akivel voltam.

-Hamarosan találkoztok.-felelte ismét ördögi mosollyal, mire egyre inkább nőtt az idegességem. Mit tettek Tristannal?-Oh, ha tudnád milyen régóta várom ezt a percet, el sem tudod képzelni.-dörzsölte össze a tenyerét izgatottan.

-Mit akar tőlem?-kérdeztem bátorságot merítve, amikor is újabb alakok váltak ki az erdő sötétjéből és sétáltak oda hozzánk. Kettő férfi közelitett felénk, mögöttük Tristannal, akinek láttán hevesebben kezdett el dobogni a szívem. Még sosem örültem ennyire a fiúnak főleg, hogy látszólag jól volt. Egy karcolás sem látszódott rajta, miközben a két férfi nyomában Benhez és hozzám sétáltak. A keze szabad volt, egyáltalán nem volt megkötözve.-Tristan!-szakadt ki belőlem megkönnyebbülve, hogy a fiú jó volt és láthatom.

-Hogy ez milyen megható!-csapta össze a tenyerét gúnyolódva Ben-És mennyire naiv.-nézett egyenesen rám, mire nem értettem miről beszél. Segélykérőén néztem Tristanra, aki megállt Bentől pár méterre, de a fiú mindenhová nézett csak rám nem.-Látszik, hogy a szüleid nem tanították meg semmire.

-Miről beszél?

-Egy tanács, Kristen. Soha ne bízz meg senkiben.-mondta jelentőségteljesen meredve rám, ami totál összezavart nem értettem semmit.-Főleg nem egy ilyen jóképű srácban.-paskolta meg Tristan vállát büszke mosollyal, mire éreztem, hogy elakad a lélegzetem. Ugye nem?

-Tristan...?

-Tristan átvert téged, édesem. Ez a duma arról a különleges gombáról, mind csak hazugság volt. Így vett rá, hogy kijöjjetek az akadémia falain túl és elhozzon hozzám.-dobta le közénk az igazságot, mire a szívem elszorult és nem tudtam, hogy sírjak vagy üvöltsek. Hirtelen fel sem tudtam dolgozni az árulása okozta fájdalmat
Mégis, hogy tehette ezt?

-Miért?-kérdeztem elcsukló hangon Tristanra meredve, de a fiú csak a földet bámulva, nem mert a szemembe nézni. A gyáva.

-Mert nagy szükségem van rád, Kristen. A fiam, ezért hozott el.-felelte, mire a fiam szónál kishíján félrenyeltem a saját nyálamat. Tehát Ben volt Tristan apja? Az az erős vérfarkas, aki bravúros tehetséggel tudta kezelni az átváltozását emberi és farkas alakra várva. Ez volt az a férfi, akiről Tristan csodálattal beszélt nekem? Ekkor végre Tristan hajlandó volt a szemembe nézni. Dühös elképedéssel néztem rá, miközben az ő szemében, mintha szégyen tükröződött volna, amit nem tudtam hova tenni. Mégis mit szégyellt? Hogy nem tudott hamarabb átadni az apjának?

-Mit akar tőlem?-tettem fel ismét a kérdést próbálva legyűrni a Tristan okozta fájdalmat, miközben igyekeztem arra az igenis lényeges dologra fókuszálni, hogy veszélyben voltam. Ez a vérfarkas akart tőlem valamit, amihez elkellett rabolnia.

-Emily és én egy falkában nőtünk fel.-kerülte ki teljesen Ben a kérdésemet, amire más esetben biztos dühös lettem volna, de anyám nevének említésére teljesen megfeledkeztem az előző kérdésemről és minden testrészemmel a férfi szavaira figyeltem, hogy mégis mit akar kihozni ebből a beszélgetésből.-Apám volt a falka alfája, Emily szülei pedig szintén meghatározó szerepet töltöttek be, így a szüleink elrendelték, hogy ha már apám elég idős lesz én veszem át a falkavezér szerepet Emilyvel az oldalamon. A falka egymásnak szánt minket, az volt a jövőnk, hogy együtt vezessük a vérfarkasokat.-mesélte némi csodálattal a hangjában, miközben én visszatartott lélegzettel hallgattam anyám történetét, ami úgy tűnt szorosan összefügg az előttem álló férfiéval.-De Emily vad és kíváncsi természet volt, azt mondta rá érünk még a kötelességünkkel foglalkozni. Élni akarta a saját életét, én pedig hittem neki. Közel álltunk egymáshoz, barátok voltunk és amikor Emily azt mondta álljunk be beszerzőnek, én mellé álltam. Természetfelletti gyerekeket vittünk különböző iskolákba, amikor is az egyik ilyen akciónk során találkoztunk a szintén beszerző Peter Kellerrel.-folytatta Ben, miközben apám nevét úgy ejtette ki, mintha valami mocskos szó lenne-Emilyt egyből lenyűgözte Peter tehetsége, hogy hogyan képes megtalálni ilyen gyorsan a problémás gyerekeket. Emily oda volt érte hiába figyelmeztettem, hogy nem a helyes úton jár. Emily azt mondta, hagyjam kicsit élni, ne idegeskedjek annyit, minden úgy fog alakulni, ahogy kell. Én persze ismét hittem neki, bíztam Emilyben, aki végül csúnyán elárult.-vágta hozzánk durván, miközben a szeme elsötétült és kezdtem megérteni mi lesz a történet vége-Beleszeretett Peterbe és egy éjjel szó nélkül megszöktek. Én megpróbáltam megkeresni őket, de olyan volt, mintha elnyelte volna őket a föld. És amikor visszamentem a falkámhoz a számomra kijelölt párom nélkül tudod mi történt?-meredt egyenes rám fröcsögve a szájából a mérges szavakat, miközben attól rettegtem,  hogy itt helyben nekem ront én pedig még csak védekezni se tudok összekötözőt végtagjaimmal.-Apám kitagadott! Azt mondta, hogyan lennék képes irányitani egy egész falkát, ha még a páromat se tudom magam mellett tartani, így elűzött. Na és tudod mi vár azokra a farkasokra, akiket kitagadott a falkájuk, Kristen? Hát semmi!-üvöltötte-Hiába próbáltam csatlakozni más falkákhoz rajta volt a testemen a billog. Egyik falka se akart befogadni! Egyik sem! Több mint egy évig magányosan éltem, falka nélkül és próbáltam életben maradni, míg végül megalapítottam a saját falkám azokból akiket szintén kitagadott a sajátjuk. Én otthont adtam, egy új lehetőséget a száműzötteknek.-fejezte be a történetet kihúzva magát, amiért felkarolta azokat, akiket már senki. Ekkor összeállt a kép.

-Megallapította a Veszettet.-mondtam ki helyette, mire Ben büszkén bólintott.

-Pontosan. Egy sokkalta hűségesebb falka jött létre, mint amit bármely más alfa eltud képzelni.

Szóval ők voltak azok. A Veszett, az a falka, akik már hetek óta az akadémia körül ólálkodtak és próbáltak kisebb nagyobb csíny tevéseket elkövetni. De valahogy ez Ben személyiségéhez nem volt méltó. Biztos voltam benne, hogy ha akarta volna áttudta volna törni a csapatával az akadémia védvonalát. Akkor miért nem tette? Mire volt jó ez a sok kicsi próbálkozás, ha a végén a fiával raboltatott el engem? Tudtam, hogy ez az egész biztos nem ilyen egyszerű, és nagyon sok mindent nem értek még.

-Szóval ezért rabolt el?-hülledtem el-Rajtam akarja kitölteni a bosszúját, amiért az anyám elárulta?

-Nem egészen.-vigyorodott el-Sokkal...-de nem tudta befejezni a következő mondatot, mert ekkor a fák közül az akadémia címerével ellátott egyenruhába bújt férfiak és nők bukkantak elő körbevéve minket már csak a megjelenésükkel fenyegetést sugallva.

Nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy rájöjjek.

Ők voltak az akadémia őrsége.

------------------

💋Sziasztok!💋

Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok az új részre, én sem így terveztem, hogy ilyen sokára hozom. Még karácsonyra akartam nektek új résszel szolgálni, de még soha ennyire nehezen nem sikerült megírnom egy részt sem, mint ez. Többszöri nekifutásra és alapos átgondolásra volt szükség, hogy ez a rész megszülessen és bár szerettelek volna titeket meglepni az ünnepekre, inkább jegeltem a dolgot, és úgy döntöttem értékesebb az, ha egy olyan részt hozok, ami tényleg jól összeraktam, mintha egy összecsapottat.

Szóval remélem tetszett nektek ez a rész is.🤭
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami talán a történet szempontjából a legfontosabb és megannyi titokról fogja lerántani a leplet.😌

És már el is kezdődött a titkok feltárása, ugyanis kiderült, hogy Tristan közbenjárásával rabolták el Kristent.
Úgy éreztem az előző részekben írt kommentekből, hogy azért sejtettétek páran, hogy Tristan keze van a dologban.
De azért volt valaki, akit meglepetésként ért?😅 (Írjátok meg!)

És végre színre lépett a Veszett, amiről már párszor elhintettem egy-két apró részletet. És megjelent Ben, a Veszett alfája, akinek a múltja összekapcsolódik Kristen szüleivel. Kíváncsian várom mit gondoltok erről? Na meg úgy az egész részről?

Utólag is Boldog Új Évet Nektek!

Ja és természetesen köszönöm a 89.3k megtekintést!❤️