-Úristen!-vált el tőlem Devon rémülten-Bármelyik percben átváltozhatsz.-kiáltott fel Devon, aminek hallatán éreztem, hogy teljesen elfehéredek és egyfajta pánik uralkodik el rajtam.

-Pontosan mennyi idő múlva kezdődik meg az átváltozás?-kérdezte Raphael, mint a higgadtság mezeje.

-Általában egy órán belül.-felelte a fejét vakargatva Devon, mire a szívem hevesebben kezdett el verni.

-Olyan gyorsan?-kezdtem el izzadni.

-Nyugi! Itt leszünk, majd...átsegítünk.-próbált nyugtatgatni a farkas fiú, de nem sokra ment vele.

-Lehet nem is vagy vérfarkas.-meredt rám Raphael, mire egy mély sóhaj közepette átgondoltam a szavait. Valóban. Nyugi Kristen, lehet hogy nem is lesz semmi.

-Igen. És amúgy is nem lehet olyan rossz az átváltozás nem?-fordultam idegesen nevetve Devon felé, mire az elhúzta a száját.

-Hát...nem fogok hazudni. Az első átváltozás rohadtul fáj.-közölte, mire éreztem, hogy a szemem tikkelni kezd.

-Ez nem segít!-morrant rá Raphael, mire nem bírtam tovább és a kezembe fektettem az arcom.

-Basszus.

-De mondom, itt leszek meg Raphael is, majd mi átsegítünk. Így sokkal könnyebb lesz.-biztatott Devon, mire inkább úgy döntöttem, hogy felállok az ágyról és járkálok egy kicsit. Hátha az segít.

-Oké, és most?-néztem körbe tanácstalanul a faházban.

-Várunk.-mondta Devon, mire csak bólintottam.

Így is történt. Vártunk. Negyed órát. Fél órát. Egy órát. Másfelet. Majd végül két teljes órát, de továbbra se történt semmi. Az átváltozás nem indult el, én pedig már nem tudtam, hogy örüljek vagy sírjak.

-Szerintem ez már eldőlt.-szólalt meg végül Raphael, amikor már javában túl voltunk két órán.

-Akkor...-próbáltam hangosan kimondani, ami a fejemben motoszkált.

-Nem vagy farkas.-sóhajtott fel kissé csalódottan Devon.

-Vagyis...

-Sárkány vagy.-nézett mélyen a szemembe Raphael, mire nyeltem egyet.

Valóban az lettem volna? Ahogy végig néztem magamon érezném kellett volna valamit. Valami megnyugtatott vagy valami örömtelit, de nem éreztem semmit. Valahogy nem éreztem magam annak, ami vagyok. Pedig végre eljutottam idáig. Tudtam mi vagyok. Sárkány! De valahogy ez mégse töltött el belülről.

Ez pedig napokkal később is hasonlóan történt. Hiába tudtam végre, hogy ki és mi vagyok, nem igazán tudtam felfogni. Sárkány. Na igen, de a képességeim és az átváltozás nélkül kicsit sem éreztem magam annak. Csak egy árva embernek.

Így nagy elkeseredésemben inkább azzal töltöttem el az időt, hogy bevonultam a könyvtárba és minden olyan sárkányokról szóló könyvet fellapoztam, ami talán segíthet rátalálni a bennem lakozó sárkányra.

Órákon át ültem felette, miközben végig arról olvastam milyen érdekes és lenyűgöző képességei vannak a sárkányoknak, mint például a testhőmérsékeltük, hogy tudnak repülni és alapjában véve milyen erősek és masszív a bőrük. Ez így mind szép és jó volt, de mindezek csak akkor jelentek meg, ha megtörtént az átváltozás. Ami a sárkányoknál egyáltalán nem volt időhöz kötve, szóval bármikor megtörténhetett. Ez az én esetemben akár még évek múlva is.

Már kezdtem igencsak beleunni a fölösleges információ keresésbe, amikor megakadt valamin a szemem. Szinte felragyogott az arcom, ahogy jobban beleástam magam a témába és alaposan elolvastam minden apró betűt, amit csak írtak róla.

Ekkor a könyvtárosnéni ballagott oda hozzám.

-Olyan lázasan olvas kedves, hogy nehéz szívvel szakítom félbe, de vacsoraidő van.-szólt a kedves néni, mire döbbentem pillantottam fel a velem szemben lévő faliórára. Valóban. Már a vacsora 10 perce megkezdődött.

-Elnézést, már megyek is.-hagytam ott nagy rohanva a könyvtárt, miközben gyorsan szedve a lábaimat szaladtam az ebédlő felé.

-Már azt hittem nem is jössz.-mosolyodott el Ruby, amikor a szokásos asztalunkhoz levetettem magam, és szinte megszállottan vártam, hogy beszélhessek a velem szemben ülő Rachelel.

-Csak kicsit elnéztem az időt.-vallottam be, miközben a számba vettem egy falat ételt.-Rachel.-szólítottam meg a lányt-Te mikor változtál át?-kérdeztem meg az egyetlen sárkány ismerősömet. A többieket meglepte a hirtelen érdeklődésem, ugyanis eddig egy szót sem beszéltem velük a sárkány létemről.

-Két éve.-vallotta be.

-Akkor elég sok mindent átéltél már és tudsz.

-Mondhatjuk.-felelte elgondolkozva.

-Hallottál már a sárkányfűról?-tértem rá a lényegre, ami legjobban foglalkoztatott engem és amit a könyvtári könyvben láttam.

-Persze. Az egy olyan növény, ami felerősiti a sárkányérzékeket.-bólintott Rachel megerősítve azt amit tudtam.

-Mikor szoktak ilyet használni?

-A kezdő átváltozóknál. Lehet hogy valakinek megtörtént már az első átváltozása, de ez nem jelenti azt, hogy utána bármikor áttud változni. A sárkányfű segít, hogy könnyedebben menjen. Én is használtam az elején.

-És hol találok ilyet?-kíváncsiskodtam, mire a többiek szemöldöke egyből ráncba futott.

-Miért érdekel ez most hirtelen téged?-ragadta át a szót Ruby tudva, hogy valamiben mesterkedek.

-Csak...arra gondoltam, hogy ha megérzem a sárkányfű illatát hátha kivált belőlem... valamit.-vallottam be, ami az agyamban motoszkált.

-Az akadémia is nevel párat. Kint az erdő északi részén.-felelte végül Rachel, mire a szemem egyből felcsillant. Csodás!

-Rendben, köszönöm!-pattantam fel, ugyanis egyáltalán nem éreztem magam éhesnek. Ki akartam menni, hogy keressek magamnak egy szál sárkányfűvet.

-Te mégis hová indulsz?!-rántott vissza a karomnál fogva Ruby a helyemre, mire bosszúsan meredtem a legjobb barátnőmre.

-Az erdőbe. Szedek magamnak ilyen sárkányfűvet.-válaszoltam kiszabadulva Ruby vámpírszorításából.

-Megőrültél?!-nézett rám elhülledve.

-Most nem mehetsz ki!-szólt rám a másik vámpír, Rony is.

-Ma tilos a kijárás!-figyelmeztetett Rachel, mire értetlenül néztem mindnyájunkra és a hatalmas felhördülésükre.

-Miért nem?

-Te mégis hol élsz, Kristen? Ma telihold van.-mondta Ruby, mire kezdtem emlékezni a tanárok felszólításaira, miszerint a telihold miatt ma ne hagyjuk el az akadémia épületét. Most már tisztán értettem Devon barátom, miért nem ült és vacsorázott közöttünk. Bizonyára már kint lófrált és várta az átváltozást a többi farkassal.

-Oké, tudom, de csak gyorsan kiszaladok. Még bizonyára át sem változtak.-próbáltam meggyőzni őket, de a lányok csak még csúnyábban néztek vissza rám.

-Nagyon veszélyes ilyenkor kint, Kristen. A farkasok nem egészen uruk önmaguknak, bevadulnak. Nem véletlenül tilos ilyenkor kijárkálni.-figyelmeztetett Rachel.

-Igy van, szóval nagyon kérlek ülj meg a kis fenekeden és maradj itt. Majd holnap reggel kimész és szedel olyan növényt. Megvár.-tette a vállamra a kezét Ruby bíztatóan, mire csak savanyú képet vágva bólintottam. Akkor majd holnap.

De a vacsora után bármennyire is próbáltam megülni a fenekemen és elengedni a dolgot. Nem tudtam. A héten olyan depressziósnak és kedvetlennek éreztm magam. Most végre volt bennem valami életerő és nem akartam várni. Megakartam bizonyosodni róla, hogy valóban érek valamit, hogy valóban sárkánynak születtem.

Igy a vacsora után nem bírtam a szobámban ülni tovább.

-Hova mész?-méregetett gyanúsan Ruby a saját ágyáról.-Ugye nem kiakarsz menni egyedül?

-Nem.-feleltem, ami nem is volt olyan nagy hazugság, mivel tényleg nem egyedül akartam nekivágni a dolognak.

-Akkor hova mész?-kérdezte újra, mire a lehető leglazábban próbáltam válaszolni neki. Nem szerettem titkolózni Ruby előtt. De ez most szükséges volt.

-Raphaelhez. Van némi megbeszélni valónk, tudod az apám kapcsán.

-Pont most?-méregetett gyanúsan.

-Aha. Ma találtam a könyvtárban.-feleltem elég meggyőzően, mert Ruby nem kérdezősködött tovább, csak hagyta, hogy elmenjek.

Eszelős léptekkel mentem át a kollégium fiú részlegére és nagy izgatottsággal kopogtam be Raphael ajtaján.

-Szia.-köszöntem rá az angyalra, amikor kitárta az ajtót és értetlenül bámult vissza rám.

-Mit keresel itt, Kristen?-nézett végig rajtam szokásos lesajnáló stílusában, amivel igyekeztem nem foglalkozni és azzal sem, hogy Raphael rám se köszönt. Most mindezt elengedtem és csak is a lényegre fókuszáltam.

-Segítened kell.-böktem ki, mire Raphael egyből kérdőn felhúzta tökéletesen ívelő szemöldökét, igy ott az ajtajában állva gyorsan elmeséltem neki, hogy mit találtam a könyvtárban és hogy szereznünk kell egy sárkányfűvet. Mikor a végére értem és Raphael még mindig nem mondott egy szót sem, nem bírtam tovább és rákérdeztem.-Na? Mit gondolsz?

-Nem.-ejtette ki egyszerűen, mire a szemem elkerekedett. Nem épp erre a válaszra vártam.

-Nem?

-Nem mehetünk ki pont most. Telihold van.-dorgált meg, mint valami rossz gyereket.

-Te is ezzel jössz?-akadtam ki.

-Kijárási tilalom van.-nézett rám úgy, mint akit már untat a beszélgetés, mire éreztem hogy elönt a harag.

-Úgy tudtam téged nem érdekelnek az ilyesmik, de akkor tévedtem.-fordultam sarkon mérgesen, mire Raphael hátulról megragadta a karomat és visszahúzott. Meglepetten meredtem a karomat markoló hosszú ujjaira.

-Nem,-meredt kék szemeivel egyenesen rám-de ez most tényleg veszélyes. Menj vissza a szobádba, Kristen.-engedett el utasító hangnemmel, mire mint egy sérült róka a sebeit nyalogatva odébballagtam.

Még hallottam Raphael ajtajának a csukódását, amikor már a folyosó végén tartottam és kiértem a kollégium aulájában. A lábam automatikusan megindult a szobák felé, de ekkor hirtelen megtorpantam.

Nem volt szívem annyiban hagyni a dolgot. Veszély ide vagy oda most volt szükségem arra a sárkányfűre és nem tudott senki sem megállítani a döntésemben.

---------------------------------------------
Sziasztok!

Ezzel a résszel szeretnék előre is Boldog Új Évet Kívánni Mindenkinek!🎉🎊

--------

Na és mit gondoltok, arról hogy Kristen végül sárkány lett?😁🐉

Várjátok a folytatást? Kristen lehetséges, hogy hatalmas bajba keveredik?

-------

Nagyon jól estek az előző résznél hagyott kommentjeitek, hogy nem haragudtatok rám, amiért ilyen sokat kellett várnotok Kristen történetének folytatására.
Így két dologgal is örömködni akarok nektek. Egyrészt megígérhetem, hogy most pár hétig biztos, hogy lesz minden hétvégén új rész. Másrészt pedig készültem nektek egy kis játékkal. Egy kérdez-felelekre gondoltam, úgy hogy ha van bármilyen kérdésetek a könyvvel kapcsolatban, akár szereplőkhöz személyesen (ha az nem olyan jellegű, amire nem szabad tudnotok még a választ), az írástechnikámhoz vagy esetleg hozzám. Akkor ha van kedvetek kommentben feltehetitek a kérdést, én pedig a lehető legjobban igyekszem majd rájuk válaszolni. Kíváncsian várom őket. Kérdezzétek bátran!☺️

Köszönöm a 20k megtekintést! Szuperek vagytok.🥰