-Remélem a kis barátod nem csak az időnket vesztegeti.-dugta zsebre a kezét türelmetlenül ácsingózva Raphael, miközben épp Devonra vártunk a megbeszélt helyen, aki már pár perce késett.

-Mindjárt itt lesz, ne izgulj!-próbáltam jobb belátásra bírni-Csak légyszi, próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni vele. Tényleg segíteni akar nekünk.-győzködtem.

-Kedvesebb?-vonta fel a fél szemöldökét kérdőn, mire rájöttem, hogy mit is mondtam és egyből zavarba jöttem.

-Hát tudod...-próbáltam megkeresni a megfelelő szót-nem olyan, mint szoktál másokkal.- magyaráztam bénán, mire az angyal olyan csúnya tekintettel meredt vissza rám, hogy inkább elkaptam a tekintetemet.

-Abban mi van?-kérdezte végül a vállamra akasztott kis táskára mutatva.

-Ruha.-feleltem, majd mikor Raphael furcsán nézett rám, hozzátettem-Devon kérte, hogy hozzak.-adtam választ, mire Raphael már épp kommentálta volna az esetet, amikor mögém nézve észrevett valakit.

-Sziasztok!-lépett közénk Devon a szokásos vidámságával, mire egyből láttam, hogy Raphael arcán megrándult egy ideg. Nem volt oda a vidám emberekért.-Bocsi a késésért, kicsit feltartottak. Megvan, amit kértem?-pillantott rám, mire bólintottam-Akkot menjünk.-indult meg az erdő felé, mire követni kezdtük.

Így sétáltunk befelé a rengetegbe hárman, miközben én Devon mellett haladtam előre, Raphael pedig valamivel mögöttünk követett bennünket.

-Oké, nem bírom tovább ezt a csendet.-szólalt meg hosszas hallgatás után Devon. Bekellett látnom, hogy kissé fura volt ez a helyzet a két fiúval és nem igazán tudtam miről beszélgethetnék velük.-Mi van veled, Kristen? Mostanában elvagy tűnve, alig beszélsz velünk.-tette szóvá, mire kissé elszégyelltem magam. Valóban az elmúlt napokban elhanyagoltam a barátaimat.

-Igen, sajnálom. Mostanában túlságosan lekötnek a dolgaim.

-Az ilyen dolgaid?-mutatott a mostani szituációra, mire bólintottam.

-Pontosan.

-Hmm.-hümmögte elgondolkozva, mire felvont szemöldökkel sandítottam rá.

-Na mi van?

-Ja, semmi.-vágta rá észre véve magát.

-Bökd ki Devon!-szóltam rá.

-Na jó! Amiért mostanában szarsz a fejemre úgy gondolom kárpótolhatsz egy kielégítő információval.-húzta titokzatos mosolyra a száját, ami nem tetszett nekem.

-És mégis mivel?

-A koliban terjengenek pletykák, egy világos, szőke hajú lányról, akit Tristannal kettesben láttak kijönni az erdő mélyéről.-nézett rám mindentudóan, mire kikerekedett a szemem.

-Hogy mi?-bukott ki a számon.

-Tudsz esetleg erről valamit?-pislogott rám angyalian, mire csak a szememet forgattam.

-Igen, én voltam! Most boldog vagy?

-Oh, ha tudnád.-vigyorodott el-Szóval, elmondanád mi is történt?

-Semmi olyan, amire gondolsz. Kimentem az erdőbe, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem, amikor összetalálkoztam Tristannal és hát beszélgettünk. Egész rendes volt.-tettem hozzá.

-Egész rendes?-vigyorodott el Devon, mire a fejemet ráztam.

-Jaj, ne nézz már így rám. Tristanhoz képest rendes.-javítottam ki magam-
Amúgy meg ez hetekkel ezelőtt történt. Nem is értem, komolyan nincs jobb dolguk az embereknek mint másokról pletykálgatni?-húztam fel magam, hogy ismét egy hülye pletyka részese lettem.

-Hát nincs. Amúgy meg persze, hogy erről beszél mindenki. Tristan a suli legnépszerűbb diákja, az emberek beszélnek róla, és arról akivel volt.-mondta az utolsó szavait nyomatékosan nekem címezve.

-Mindenki rettentően oda van ezért a vérfarkas gyerekért. Csak azt nem látja senki, hogy valójában mennyire egy nyomoronc.-csendült fel mögülünk Raphael mogorva hangja, mire hirtelen összerezzentem. El is felejtettem a beszélgetésünk közepette, hogy ő is itt van velünk. Lázasan kutakodni kezdtem az agyamban, hogy nem-e mondtuk előtte Devonnal valami olyat, ami nem az angyal fülének illet volna. A gondolatra, hogy Raphael végig hallgatta a nevetséges beszélgetésünket egy fiúról, vörös lett a fejem. Raphael...túl komoly volt és fenséges ahhoz, hogy ilyenben vegyen részt.

-Mi nem.-felelte végül Devon, megtörve a kínos csendet.

-Azért mert nem hív magával a kis bulijaiba?-szólt oda gúnyosan Raphael, mire elkerekedett a szemem.

-Raphael!-szóltam rá mérgesen. Pont erről beszéltem, hogy ne legyen...ilyen.

-Nem, hanem azért, mert egy segg és kizár mindenből, amiért nem hódolok be neki.-vágott vissza higgadtan Devon, mire kissé megszeppentem. Még sose hallottam a fiút így beszélni senkivel. Raphael is mérlegelte magában a dolgokat, és biztos voltam benne, hogy válaszolni készül, amikor is kiszúrtam a fák mögött egy faházikót.

-Hé, nézzétek!-mutattam a ház irányába, mire a fiúk is arra figyeltek és gyorsabb léptékben megindultak felé.-Szóval ez az egyik őrház.-néztem fel a kis építményre, amit növényindák szőttek körbe.

-Menjünk be.-lépett az ajtóhoz Devon, majd egy kisebb rángatást követően az ajtó szorulva, de kinyílt, így mind a hárman beléptünk az épületbe.

A ház belülről, mintha még kisebbnek tűnt volna, ugyanis tele volt különféle kacatokkal. Nagyon zsúfolt, poros és pókhálós volt.

-Hogy nézz ki, amit keresünk?-kérdeztem a kacatokat tanulmányozva.

-Én sem tudom pontosan, de kB mint egy régi tv. Egy olyasfajta dobozt keressetek.-adta ki, mire a ház különböző részeiben keresgélni kezdtünk.

Én egy íróasztal mellett kezdtem el kutakodni. Amint megmozdítottam az első tárgyat, hatalmas por szállt fel, ami megcsiklandozta az orrom és egy hatalmasat tüsszentettem.

-Egészségedre!-nevetett ki Devon a szoba másik feléből.

Percek óta keresgéltünk csendben kutakodva, amikor is Raphael törte meg a halkságot.

-Szerintem megtaláltam.-pakolt fel az egyik asztalra egy szürke gépezetet, mire Devon egyből mellette termet és a gépet kezdte tanulmányozni.

-Igen, ez az.-felelte, mire izgatottság lett úrrá rajtam. Idegesen vártam, hogy mi lesz most.

-Betudod kapcsolni?-kérdeztem.

-Hát remélem.-kezdte el rajta a gombokat tanulmányozni, majd megnyomott rajta egyet. Érdeklődve figyeltük, hogy történjen valami, de a gép fel se villant.

-Most mivan?-rágtam a szám szélét idegesen.

-Nem kapcsol be.-nézegette Devon, hogy mi lehet a hiba, mire kezdett alább hagyni az eddigi izgatottságom.-Elég régi ez a gép és...

-Lehet, hogy csak egy kis bátoritás kell neki.-szolalt meg Raphael, majd a következő pillanatban egy nagyot vert a tenyerével a gép tetejére, mire az csattant egyet és pár másodperc múlva egy-egy villanással bekapcsolt. Devonnal döbbenten meredtünk az angyalra, aki megoldotta a problémát.

-Működik!-vigyorodtam el Raphaelre bámulva, aki viszonozta a pillantásom, de semmilyen érzelem nem tükröződött az arcán. Csak nézett.

-Szerintem használható.-kezdte el a gépet nyomkórászni Devon.-Tényleg ezt akarod?-pillantott fel rám, mire egy rövid habozás erejéig Raphaelre pillantottam, aki komor ábrázattal nézett vissza rám. Végül elengedve a dolgot, bólintottam.

-Csináljuk!-jelentettem ki, mire a farkas fiú a táskájába nyúlt és valami folyadékot és egy injekciót vett ki belőle.

-Az mi?-ragadta meg Raphael.

-Nyugi!-vette vissza tőle az üvegcsét és a tűt-Ez kell beadni a szimulációkhoz.

-És honnan van neked ilyened?-vontam fel a szemöldököm, miközben Raphael is karba tett kézzel várta Devon válaszát.

-A nővértől nyúltam le úgy fél órája.-mosolyodott el ravaszul, mire halkan felkacagtam. Ez volt az én barátom.-Na de. Lekéne feküdnöd arra az ágyra,-mutatott a hátam mögé-ugyanis, ha beadom ezt a szérumot, attól lehet, hogy egy kicsit megszédülsz. De ez normális. Meg amúgy is a szimulációk alatt jobb, ha fekszel.-mondta, mire bólintottam.

Raphael segédkezően az ágyhoz indult, levette róla a poros pokrócot és kivitte kirázni. Amikor visszatért összehajtogatta és párnaként az ágy felső részéhez tette. Én leheveredtem rá és kissé idegesen vártam, hogy elkezdjük.

-Biztos ezt akarod?-kérdezte utoljára Devon, mire már nem mondtam semmit csak bólintottam, így a fiú beleszúrta az injekciós tűt a kis üvegcsébe, felszívott vele egy kis adagot, megütögette a tű tartalmát, egy adagot kilőtt rajta, majd a vénámhoz közelítve belém fecskendezte.

Egy pillanatra éreztem, hogy a fejem kótyagossá válik és mintha mindenből kettőt láttam volna.

-Kezdjünk egy enyhébb fokozattal, hogy hozzászokj.-tapasztotta rám a géphez tartozó kis pamacsokat Devon, majd a következő pillanatban a szemem lehunyódott, a szobát elnyelte a sötétség a fiúkkal együtt és a helyét egy teljesen más környezet vette át.

---------------------

🍇Sziasztok!🍇
Ma a szokásokhoz képest egy kicsit hosszabb résszel érkeztem.😁

Mi a véleményetek erről a hármasról (Devon, Raphael, Kristen)?

Köszönöm a 8.32k megtekintést!