Ittas...fogalmazódik meg Lucyban a felismerés. A lány rémülten húzódik az erkély rácsához, ám a vérszívó még így is észreveszi a jelenlétét. Dülöngélve indul el a szőkeség felé, aki kétségbeesésében nem tud mit csinálni.

- V-vér... - nyöszörgi a kábult férfi, miközben egyre csak közelebb ér Lucyhoz.

A lány szinte már kidől az emeletről. Futó pillantással illeti meg a kertben kitörni készülő balhét és dönt. Lábaival gyorsan megtámaszkodva a vasrácson, egy jól irányzott mozdulattal ellöki magát. Egy halk sikoltás csúszik ki az ajkai közül, ahogy megérzi a föld vonzását a testén. Az udvaron szinte mindenki értetlenül a kiáltó lány felé fordul, de ő csak az alatta álló sötétzöld, meglepett tekintetre fókuszál.

Bumm...

Lucy a fejét fájlalva nyitja ki a szemeit, de azonnal rájön, hogy ezt nem kellett volna.

- Mi a franc... - morogja kissé fájdalmasan az alatta fekvő.

A szőkeség amilyen gyorsan csak tud, lekászálódik a hátán fekvő vámpírfiúról. Natsu lassan felkönyökölve néz tágranyílt szemekkel Lucyra.

- Bo-bocsánat! - nyögi ki a lány remegve. 

Hirtelen a szőkeség szemei összehúzódnak és felszisszenve rántja el a kezét a talajtól. Ajkaiba harapva nézi az összetört pohár szilánkjai által okozott sebet. 

- E-egy ember... - szólal meg valaki Lucy mellett. 

A lány halálrafagyva pillant oldalra, ahonnan vérvörös íriszek néznek vissza rá. Most tudasul benne az igazi probléma...Akárhonnan is nézzük a helyzetet, az összes résztvevő Lucyn kívül vámpír. 

A szőke hajadon tehetetlenül próbálja minél kisebbre összehúzni magát az éhes tekintetek elől. Hirtelen ujjak kulcsolódnak a lány csuklójára és a következő pillanatban a rózsaszínhajú fiú egy erőteljes mozdulattal felrántja Lucyt a földről. Natsu ideges épésekkel húzza maga után a vérző lányt, utat törve a vérszomjas vámpírok között. Lucy dübörgő szívvel követi a fiút, amíg csak az be nem rántja az egyik ház mögötti sikátorba. A szőke lány háta halkat csattan a hideg betontömb felületén és a következő pillanatban egy tenyér is hangosat üt a falba a feje mellett nem sokkal. 

- Megmondtam, nem?! - sziszegi a vámpír vészjóslóan. 

Lucy rémülten harap az ajkába, próbálva kerülni a fiú tekintetét. Karjai a jéghideg kőre simulnak, megkapaszkodva egy egy kiálló részben. A magasabb félt ez láthtóan zavarja. Szinte remeg a benne csordultig lévő dühtől. Egyik karjával megragadja a lány törékenynek tűnő csuklóját és erőszakosan rántja meg attól fogva Lucyt. A szőkeség halkan felsikolt, de tekintetét még mindig leszegi. 

- Rám nézz ha hozzád beszélek! - dörren fel a Dragneel fiú indulatosan. 

A remegő lány félve emeli könnyes, barna íriszeit a haragtól csillogó zöld szemekre. A fiatal vámpírt láthatólag nem hatja meg a látvány, azonban a következő pillanatban mégis hátrahőköl valamitől. Lucy felszisszenve szorítja magához a csuklóját, amit a fiú elengedett. A vörös folyadék egyre intenzívebben szivárog ki a sebből. Lucy és Natsu is ledermedve merednek a sérülésre. A vámpírfiú agya kezd teljesen elborulni a kívánatos látványtól, míg a lány rémülten szemléli a másik egyre ijesztőbben csillogó szemeit. Halálfélelem...ez az egy érzés uralkodik el a szőkehajún. Meg fogja harapni, hiszen vámpír! Azonban mégsem történik semmi...A Dragneel fiú hátrább lépve Lucytól, remegő karokkal mered a lány vérével összemaszatolt ujjaira...

- Zárkózz be mindenki elől... - suttogja erőtlenül, Lucy látja hogy küzd a saját elméjével. 

A szőkeség nyomban futásnak ered és a kérésnek eleget téve, felrohan az emeletre. Ahogy a fiú alakja eltűnik a szemei elől, mintha csak még jobban eluralkodna rajta a félelem. A szobájába nem mehet vissza...oda már betörtek. De akkor mégis hol nem találják meg...?! Lélekszakadva rohan végig lihegve a folyosókon...minél hamarabb el kell rejtőznie. 

----------------------------- eközben -----------------------------

A rózsaszínhajú vámpír idegesen veri az öklét a falba, majd halkan morogva a betonnak dől tehetetlenségében. Fogait dühösen csikorgatja, miközben a tekintete a lány vérétől vörös tenyerére vándorol. Szemei vörösen villannak és egy pillanat alatt ajkaihoz emeli ujjait, de mielőtt észheztérhetne, nyelvével már meg is érzi a mámorító fémes ízt. Pillái hatalmasra tágulnak és remegve próbál meg elszakadni a kábító folyadéktól. Miután végre sikerül, remegő karokkal mered maga elé a semmibe. 

- M-mi volt ez? 

Sziasztok! Most ebbe a történetbe érkeztem új fejezettel, remélem idővel ezt is annyian szeretni fogjátok, mint a másikat! :D

Shiro~chan