A szőke lány feltűnés nélkül iszkol fel a lépcsősoron az általa kijelölt szobába. Miután belép, gyorsan bezárja az ajtót és lassan kifújva a levegőt, lehuppan az ágyra. 

- Mekkora szerencsém volt... - takarja el karjával a szemeit. 

A lány füleit az udvarról beszűrődő beszélgetések zaja üti meg. Barna íriszei éberen pattannak fel és felül a fekvőalkalmatosságon. Az erkélyajtó felé pillant, mintha azon gondolkozna, jó ötlet-e odamenni. Kis idő múltán végül felülkerekedik a szőkeség kíváncsisága. Halk léptekkel a függöny mögé oson és kipillant az üvegen keresztül. 

Lent a kertben hatalmas asztalok állnak, telis tele finomságokkal. Lucy gyomra halkan megkordul, ahogy feltérképezi az ételek sorát. Vámpírok egész sokasága állja körül a kisebb étkezőfelületeket. A szőke lány szeme azonban még a sok holtsápadt arc közül is megakad valakin. Lucy testén végigfut a hideg, ahogy megpillantja a rózsaszín tincseket. A fiú egyensen kersztülvág a tömegen, mígnem elér egy kisebb társasághoz. Azonban Lucy szemei elől eltakarja az eseményeket az erkély. 

- Innen nem látok semmit... - szitkozódik halkan a lány. 

A kíváncsisága szinte minden óvatosságát elvette. Gondolkodás nélkül nyomja le a kilincset az ajtón, mire az halk nyikorgással kinyílik. A szőkeség kissé megborzongva lép ki a hideg, éjszakai levegőre. A zajok rögtön felerősödnek, innen már ki tudja venni miről beszélnek. 

- Hol jártál, Natsu...lemaradtál, mikor Gajeelt kicsapta a kiscsaj, mint huzat az ablakot - röhög fel az egyik, Lucy számára ismeretlen fiú. 

Koromfekete haja a szemébe lóg, így Lucy nem tudja eldönteni kinek intézte a szavakat. 

- Nem is úgy volt! Én csupán udvariasan felajánlottam neki a ,,szolgálataimat"! - cáfolja meg mérgesen az előzőt egy szintén sötét, hosszú loboncú srác. 

Lucy figyelmét azonban mégis az eddig meg sem szólaló vámpír köti le. A fiú arcára enyhe mosoly ül ki, ahogy végignézi a másik kettő heves veszekedését. Lassan az asztalhoz sétál és laza mozdulattal felkap egy vörös itallal töltött poharat, majd visszabattyog vele. Hanyagul a hideg kőoszlopnak dől és belekortyol a folyadékba. Eközben a dolgok kezdenek elfajulni a két sötéthajú fiú között. Durván rángatják egymást az ingjük gallérjától fogva. Lucyn végigfut az ijedtség minden egyes alkalomkor, amikor az egyikük elveszíti az egyensúlyát. 

- Kinyírlak, hogyha mégegyszer  így mersz nevezni!! - ordítja a kicsit alacsonyabb fiú. 

Lucy ajkai felfelé görbülnek a vicces látványra. Mindkét vámpír arca tiszta vörös a méregtől, így egészen olyanok mint két durcás kisgyerek. 

- Látom kitört a cicaharc... - hallatszik a szőkeség számára már ismerős hang. 

A vámpírfiúk és Lucy is az új jövevények irányába kapják a fejüket. A Sting nevezetű fehéresszőke hajú srác egy lánnyal az oldalán lép közelebb a kis társasághoz.

- Szeretnéd, ha beverném azt az aranyos kis képedet?! - üdvözli dühösen a magasabbik, hosszúhajú fiú. 

- Hogy beszélsz, Gajeel...nem látod, hogy egy hölgy társaságában vagyok... - mosolyodik el idegesítően szélesen a szőke, a mellette szobrozó lány felé sandítva. 

- Rohadtul nem érdekel a csajod, úgyhogy akár el is húzhatnál innen! - szólal meg a másik fiú is. 

Sting látványosan tettetett sértődöttséget játszik, átkarolva a mellette álló derekát. 

- Ha már a nőknél tartunk, igazán mesélhetnél nekünk valamit, Dragneel... - szólítja meg a háttérben megbúvó vámpírt a nem kívánt vendég. 

Lucy tekintete értetlenül siklik át a még mindig az oszlopot támasztó fiúra. A srác felhúzza az egyik szemöldökét és lassan ellöki magát a kőtől. 

- Látnotok kellett volna, hogy védte a kis szőkét tőlem... - kezdi húzni a Dragneel fiú agyát Sting. 

A fentről figyelő lánynak csak most esik le, hogy róla beszéltek egész végig. A szemei hatalmasra tágulnak és kissé piros arccal, feszülten figyeli a történéseket. 

- Ohh...milyen lányról van szó, Natsu? - vigyorodik el a másik kettő fiú is. 

Mindenki (Lucyt is beleértve) a rózsaszínhajú vámpír felé fordul, aki ijesztően halk léptekkel indul meg Sting felé kezében az üres borospohárral. Amikor a szőke fiú elé ér, a poharat fogó kezét kinyújtja és látványosan meglóbálva a másik szemei előtt, egy mozdulattal szilánkokra töri azt. 

- Azt hiszem elég világosan megmondtuk neked, hogy húzz a fenébe... - szólal meg mély hangján a vámpír. 

- Ne kerüld ki a kérdést, Dragneel...vagy talán zavarbajöttél? - hajol a másik arcába Sting. 

- Ebből baj lesz... - hallja meg Lucy a két feketehajú fiú suttogását. 

- Mennyiben fogadunk, hogy Sting nem éli meg a reggelt...? - pacsiznak le az imént említettek. 

Lucy szívébe érthetetlen boldogság költözik az esélyesként emlegetett vámpír hallatán. Tekintetét le sem veszi a két, egymással farkasszemet néző fiúról. Tehát ő Natsu...

Hirtelen a lányt a beszakadó ajtó csapódása zavarja meg. Ijedten kapja a szemeit a belépő vámpír irányába. Az illető kipirosodott arccal kóvályog minden irányba. 

Milyen lett a rész? Tetszett? 

Shiro~chan