Egy kis gyorstalpaló:

"Már csak annyit vesz észre, hogy Natsu az ajtó felé veszi az irányt...

...Hirtelen azonban halk nyávogás hangja üti meg Lucy fülét. Felpuffadt arccal, kipirosodott szemekkel néz a hang forrásának irányába és szomorú íriszei megpillantják az ablakpárkányon üldögélő, szürkés cirmost..."

A nap sugarai szép lassan besettenkednek az elkeseredett, szürke csöndbe és kúszni kezdenek felfelé a hideg parkettán. Megvilágítják a gyűrött takarót, a földön heverő felsőt és magát a szobában tartózkodó lányt is.

Lucy szemeiben a csillogó könnycseppek, mintha maguk is rácsodálkoznának a gyönyörű, aranyszínű fényekre, megállnak a barna szemek sarkában és lassan elapadnak. A lány meztelen kezein kellemes bizsergés fut végig, égnek meresztve a láthatatlan pihéket a vékonyka végtagokon.

Puff... A padlón négy tappancs valami egészen hihetetlen némasággal ér földet. Hogyha Lucy nem követné szemeivel az állatot, talán nem is figyelne föl a változásra. A szürke cicus nem tétovázik sokat, lábacskáival ügyesen kúszik közelebb a szőkeség felé. Hosszú, izgő-mozgó farka rugalmas villámhárítóként tekereg utána. Tudja mit csinál, mégis az óvatosság ösztönösen járja át mozgását. Az ágy lábához érve azonban lassan, fokozatosan tűnik el a lány szemei elől.

Lucy ahogy elveszíti rálátását a macskára, nagyokat pislogva ébred föl az álomvilágból. Mintha az állat hatalmas, élénkzöld íriszeivel elvarázsolta volna. Talán ez is történt... Szőke tincsei meg-meglibbennek, ahogy zavartan rázza fejét és hirtelenjében nem is tudja eldönteni mit csináljon.

Csendben hallgatózik és várja, hogy a cirmos panacsos fülecskéje vagy farkincája kikandikáljon valahol. De hiába... Kénytelen lesz megnézni mi történik odalent. Kíváncsian hajol előre, könyökére támaszkodik és lepillant a földre. A cica abban a pillanatban rugaszkodik el hátsó lábairól, és egy pillanat alatt az ágyon terem. Azaz csak teremne, ugyanis a helyet, ahová megérkezni tervezett, most valami más veszi igénybe.

Lucy meglepetten kapja oldalra a fejét és szotítja össze szemeit, amint megérzi a szőrös kis testet karjaiban. A macsek, ha akaratlanul is, de a szőkeség kezei között landol nagy meglepetést okozva a lánynak.

A hölgyemény pár pillanatnyi feldolgozási idő után, óvatosan nyitja fel pilláit és egyenesen az állat rikítózöld tekintetével találja szemben magát. A korábbi események hirtelensége miatt, szinte éveknek tűnnek a percek. Lucy képtelen elszakadni a végtelenül mély, végtelenül kifürkészhetetlen macskaszemektől.

A könnyek már régesrég felszáradtak puha bőréről, viszont mégis valami azt súgja, nincsenek rendben a dolgok a lánykával.

- Én... - Lucy nagyot nyel, elmorzsolva két új cseppet - Én félek...

Elcsukló, erőtlen hangja ordításként visszhangzik a szobában. Talán ő maga is észbekap a csönd megszakadásának "zajától"...
Miért is szólalt meg egyáltalán? Olyannyira átjárná elméjét a rettegés, hogy már egy macskával is képes szóbaállni?

Lucy fáradtan vesz egy nagy levegőt és ujjaival kisimít egy szőke tincset arcából. A zöld szemek figyelmesen követik végig a törékeny női kéz finom mozdulatait, türelmesen várva a megfelelő pillanatra, hogy az állat megmozdulhasson. Szándéka ismeretlen, azonban a lánynak nincs mitől tartania, elvégre csak egy cirmosról van szó. Hogyan is érthette volna, amit mondott...

- Brr...

A könnyes barna szemek meglepetten pillantanak le gazdájuk ölébe. Nem számítottak a puha, szőrös kis testre, amely most halkan dorombolva simul a vékony ujjakhoz. A cica halk szuszogása forró levegőt fúj rájuk.

- M-most megpróbálsz megvígasztalni? - szökik ki a bizonytalan kérdés a lehűlt ajkak közül.

Csupán az állat fülei rezdülnek meg válasz képpen, a smaragd szemek továbbra is lehunyva pihennek. Rendkívül jól játsza a szerepét, mintha nem is hallotta volna a lányt.

A szőkeség mindezek ellenére is fáradtan, de annál hálásabban mosolyodik el.

- Köszönöm... - túr bele a puha bundába gyengéden.

A halk suttogásra csöndes dorombolás a válasz. És ennyi, egy ilyen apróság is elég arra, hogy megdobogtassa a megtört, meghurcolt női szívet. A kedvesség, amit éveken keresztül nap mint nap megkapott, és most egyszercsak elvették tőle... Lucynak fogalma sem volt róla, hogy ennyire hiányozhat ez a megszokott kis gesztus.

Az érzést, hogy a szíve ütemesen dobban a mellkasában és az ereiben a forró vér lüktetve rohan végig egyszerűen nem lehet leírni. Ez az, ami megkülönbözteti az élőt a holttól, az embert a vámpírtól...

A lány kábultan engedi át magát az euforikus hangulatnak, nem csoda hát, hogy figyelmét elkerüli egy érdekes apróság. A heves szívdobbanásokat, amelyek ebben a pillanatban éppen megrészegíteni készülnek, úgy tűnik nem csak ő hallja ám.

A cirmos sötét fülei az ég felé meredve rezdülnek együtt minden egyes ütemmel. Hosszú bajsza meg-megmozdul, ahogy a lány forró tenyerébe áramlik a vér és apró, hegyes karmai is elővillannak helyenként puha mancsának ujjai közül.

Apró jelek csupán, amelyek jelentéktelen vízcseppként úszkálnak Lucy boldogságának óceánjában.

Az említett mit sem látva az egészből, felhőtlenül mosolyog lehunyt szemekkel. Barna íriszei ismét nedvesek, ezúttal azonban nem az elkeseredettségtől. Mindenesetre, hosszú reggel volt ez számára...

De a nap még koránt sem ért véget, minden, amit a lány legrosszabb rémálmaiban elképzelhetne még csak most kezdődik.

A hideg lépcsőn halkan koppan a fekete lakkozott cipőpár, ahogy a férfi az emeletre ér. Válláig érő barnásvörös haja rendezetten meg-meglibbenve, hűségesen kíséri gazdája határozott lépteit. Gildarts homlokát a szokottnál mélyebb barázdák szelik át, valami láthatóan sürgeti a vámpírt. Talán a tudat, hogy az elrabolt szőkeség nincs a helyén? Ugyan, amíg a birtokon tartózkodik bárhonnan lehet érezni a vérének illatát, nincs ok aggodalomra. Valami más nyugtalanítja a köpenyes alakot...

Léptei egyre lelassulnak, óvatossá válnak, ahogy közelebb ér a szobához, amelyben Lucy tartózkodik. Nem csak a lány van bent...

Gildarts jól tudja, egyetlen rossz mozdulat és a bent tartózkodó észreveszi... Érzi a visszafogott energiát, amely kiárad a helységből. Akár egy sűrű pókháló, várva az áldozatra, aki belebotlik egy szálba és megpecsételi saját sorsát. Egyetlen pisszenés, halk nesz és vége, lebukik...

Nyrrr.... A padló váratlan nyikordulása villámcsapásként zengi be a folyosót. A barna szempár vörösen izzik fel gazdája bosszússágától, és az ajtó mögött is felpattan két gyanakvó írisz.

Lucy meglepődötten kap az ágyról leugró cica után, aki mint a szélvész indul meg az ablak felé. A lány csillogó tekintete meglepődötten követi a cirmos útját, ahogy az sietve felszökken az ablakpárkányra. Barna szemei egy pillanatra találkoznak a zöldekkel, amikor az ajtó kilincsét kívülről lenyomják.

A szőkeség az érkező férfi irányába kapja fejét, ösztönösen összehúzva magán a takarót. Gildarts azonban figyelemre sem méltatja a lányt első körben. Két lépésből a széthúzott függönynél terem és összehúzott szemekkel kihajol az ablakon.

A macskát keresi? Lucy értetlenül figyeli, ahogy a nemrég érkezett halkat morogva kis idő elteltével felé fordul.

- Járt itt valaki? - intézi kérdését a lány felé.

A hófehér paplan alatti vékony karon felállnak a pihék hangjának komolyságától. A szőke hajkorona tulajdonosa megszeppenve pislog a gyanakvóan fürkésző férfira. Most mit mondjon? Szívverése felgyorsul, mint mindig, amikor hazudni készül...

- Nem, senki nem járt itt rajtad kívül... - motyogja lesütött szemekkel.

Egy pillanatra mintha megfagyna az idő kettejük között. Csak Lucy lélegzetvételének hangja mozgatja meg a levegőt rendszeresen.

- Értem - köszörüli meg a torkát Gildarts, miközben az ablak felé indul újra.

A zár kattanása és a behúzott függöny suhogása olyan hatást gyakorol a fiatal hölgyeményre, mintha hideg vasgyűrűkkel bilincselték volna meg.

- Az ablakot tartsd zárva, nem kedveljük a napfényt errefelé...

Ééés végre! 😁 Itt van az új rész egy óriási kihagyás után😅, DE ITT VAN! Mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni, akinek ennyit kellett várnia a folytatásra😣, neked pedig Evcsii hatalmas köszönet, amiért ,,nyaggattál" a résszel (kérlek máskor is csináld😂)... Hogyha az irományom elnyerte a tetszésedet, akkor kérlek nyomj rá egy csillagot és írj egy kommentet ott lent😉! Ezen kívül pedig tudom ajánlani a többi könyvemet, amiket megtalálsz a profilom alatt😊

Rengeteg puszi nektek😙,
Shiro~chan