Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6. 𝓯𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽 𝓜𝓲𝓷𝓭𝓮𝓷 ú𝓽 𝓟á𝓻𝓲𝔃𝓼𝓫𝓪 𝓿𝓮𝔃𝓮𝓽

-Johny nem tudom meddig tudom még ezt csinálni!
-Ne, ne, ne mondd ezt! Az imént találtunk egy kontaklencsét, ami valószínűleg a TN-é. És mindjárt elkapjuk! - biztatta testvérét az FBI ,,gyakornoka".
-John te is tudod, hogy nem erről beszélek. Ez az egész terv, amit kitaláltunk, nem megy. Egyszerűen lehetetlen.
-Semmi sem lehetetlen, mindig ezt mondod. Figyelj tesó most le kell tennem, de ígérd meg nekem, hogy mindent meg teszel, amit kiterveztünk. Együtt találtuk ki és sikerülni is fog.
-Ha te mondod.
-Minden rendben lesz Cam, most mennem kell. -azzal bontotta a vonalat.

A világ legjobb bűvészei is kétségbe vonják néha egy-egy trükküket, és ezt most a Black fivérek is pontosan átéreztek mennyire ijesztő, és veszélyes dologra vállalkoztak. Viszont ha sikerülni fog akkor ők lesznek a világ legnagyobb szemfényvesztői. És ez mindkettejüket éltette, még ha néha napján el is bizonytalanodtak. Ott voltak egymásnak.

-Találtál valamit Kay? - tért vissza munkájához Cam.
-Nem, de a laborban Mike megvizsgálta a kontaklencséket, és egyezést talált a TN DNS -ével.
-És most mit teszünk?
-Egyenesen oda megyünk, ahová a térkép vezette a TN-t. Már csak egy bajuk van, hogy nincs nálunk a térkép.
-Erről a térképről beszélsz? - húzta elő öltönye zsebéből Cam, az említett tárgyat.

Kay szája egy pillanatig tátva maradt.
-Ezt meg..?
-Kay, én vagyok a világ legjobb illózionistája, vagy már elfelejtetted?
-Nem de miért nem mondtad hamarabb, hogy nálad van? - ráncolta homlokát Daniels ügynök.

Mert eddig nem volt-gondolta magában Cam, de az világos volt számára, hogy ezt semmiképp sem mondhatja. Inkább csak szétterítette a térképet, és együtt tanulmányozták.

Az x-ek és pirossal jelölt helyek alapján, Alistair kincse Párizsban van.

-Remélem szereted a Croassont, mert hosszú utunk lesz. -viccelődött Kay.
-Persze, hogy szeretem hölgyem. -válaszolta Mr. Black francia akcentussal.

Daniels ügynök és Cam pár telefonbeszélgetés után, a csapattal és néhány FBI ügynökkel pár óra múlva már a repülőgépen ülltek.

-Drágáim, én még sosem jártam Párizsban. -lelkendezett Dina.
-Mindig is elszerettelek volna vinni, most legalább lehetőségem van rá.-simított végig a nő hátan Mike.

-Öveket becsatolni! Felszállás következik! -utasította rendre a többieket Gunter, és kezébe vette kormányt.

-Biztos, hogy tudod ezt vezetni? - aggodalmaskodott Jordan.

-Hányszor mondjam, hogy a háborúban is ilyen masinák ellen vettük fel a harcot. Minden részüket ismerem.

Ekkor kialakult egy kisebb vita, arról, hogy abban a háborúban, amiben Gunter harcolt, nem is voltak repülőgépek.
Egyáltalán tudja bárki is, hogy Gunter milyen háborúban harcolt? Kötve hiszem.

A vitát egy pilóta zárta le, akit pontosan erre a feladatra bíztak meg. Vagyis, hogy szállítson mindenkit Párizsba.

Így elfoglalta a pilótafülkében helyét, Guntert pedig az utastér hátuljába küldte.

-Majd legközelebb haver! - bizatta Jordan legjobb barátját.

A többiek jót nevettek.

A gép lassan felszállt.

-Kay, Deakins csak úgy elengedett minket Párizsba? - fordult Cam a nőhöz, aki mellette foglalt helyett, és egészen eddig az ablakon bámult ki.
-Egy feltétellel.
-Még pedig?
-Azzal, hogy bilincsben visszük haza TN-t.

Széles mosoly jelent meg kettejük arcán. Ez a mosoly sok mindent sejtetett. Egyrészt, hogy végre lezárhatnak egy fejezetet az életükben, másrészt pedig, hogy közös utuk nem ér véget, holmi FBI-os munkával.

-Isaac nélkülem is boldogulni fog? -törte meg a csendet ismént Black, viszont mikor eljutott tudatáig Kay miért vág olyan furcsa fejet, gyorsan korigálta kérdését.- Úgy értem, hogy nélküled, az FBI nélkül, és a csapatom nélkül, boldogulni fog a nyomozásban?
- Isaac igen jó CIA-s, szóval egy kis nyomozás nem fog neki problémát okozni.
-Hát, persze.

Az út hátra levő része csendben telt. Cameronban mérhetetlen nagy elégedetség áradt szét. Végre, hosszú idők után minden úgy alakul, ahogy ő és a testvére azt kitervelte. Kár, hogy a tervüket senkivel sem oszthatták meg.

Ez eszükbe jutatta gyerekkori emlékeit. Mikor ő éveken át a színfalak mögött bújkált, még testvére műsort adott. Mostanra kissé felcserélődtek a szerepek, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Nem úgy, mint Johnathan.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro