6. 𝓯𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽 𝓜𝓲𝓷𝓭𝓮𝓷 ú𝓽 𝓟á𝓻𝓲𝔃𝓼𝓫𝓪 𝓿𝓮𝔃𝓮𝓽
-Johny nem tudom meddig tudom még ezt csinálni!
-Ne, ne, ne mondd ezt! Az imént találtunk egy kontaklencsét, ami valószínűleg a TN-é. És mindjárt elkapjuk! - biztatta testvérét az FBI ,,gyakornoka".
-John te is tudod, hogy nem erről beszélek. Ez az egész terv, amit kitaláltunk, nem megy. Egyszerűen lehetetlen.
-Semmi sem lehetetlen, mindig ezt mondod. Figyelj tesó most le kell tennem, de ígérd meg nekem, hogy mindent meg teszel, amit kiterveztünk. Együtt találtuk ki és sikerülni is fog.
-Ha te mondod.
-Minden rendben lesz Cam, most mennem kell. -azzal bontotta a vonalat.
A világ legjobb bűvészei is kétségbe vonják néha egy-egy trükküket, és ezt most a Black fivérek is pontosan átéreztek mennyire ijesztő, és veszélyes dologra vállalkoztak. Viszont ha sikerülni fog akkor ők lesznek a világ legnagyobb szemfényvesztői. És ez mindkettejüket éltette, még ha néha napján el is bizonytalanodtak. Ott voltak egymásnak.
-Találtál valamit Kay? - tért vissza munkájához Cam.
-Nem, de a laborban Mike megvizsgálta a kontaklencséket, és egyezést talált a TN DNS -ével.
-És most mit teszünk?
-Egyenesen oda megyünk, ahová a térkép vezette a TN-t. Már csak egy bajuk van, hogy nincs nálunk a térkép.
-Erről a térképről beszélsz? - húzta elő öltönye zsebéből Cam, az említett tárgyat.
Kay szája egy pillanatig tátva maradt.
-Ezt meg..?
-Kay, én vagyok a világ legjobb illózionistája, vagy már elfelejtetted?
-Nem de miért nem mondtad hamarabb, hogy nálad van? - ráncolta homlokát Daniels ügynök.
Mert eddig nem volt-gondolta magában Cam, de az világos volt számára, hogy ezt semmiképp sem mondhatja. Inkább csak szétterítette a térképet, és együtt tanulmányozták.
Az x-ek és pirossal jelölt helyek alapján, Alistair kincse Párizsban van.
-Remélem szereted a Croassont, mert hosszú utunk lesz. -viccelődött Kay.
-Persze, hogy szeretem hölgyem. -válaszolta Mr. Black francia akcentussal.
Daniels ügynök és Cam pár telefonbeszélgetés után, a csapattal és néhány FBI ügynökkel pár óra múlva már a repülőgépen ülltek.
-Drágáim, én még sosem jártam Párizsban. -lelkendezett Dina.
-Mindig is elszerettelek volna vinni, most legalább lehetőségem van rá.-simított végig a nő hátan Mike.
-Öveket becsatolni! Felszállás következik! -utasította rendre a többieket Gunter, és kezébe vette kormányt.
-Biztos, hogy tudod ezt vezetni? - aggodalmaskodott Jordan.
-Hányszor mondjam, hogy a háborúban is ilyen masinák ellen vettük fel a harcot. Minden részüket ismerem.
Ekkor kialakult egy kisebb vita, arról, hogy abban a háborúban, amiben Gunter harcolt, nem is voltak repülőgépek.
Egyáltalán tudja bárki is, hogy Gunter milyen háborúban harcolt? Kötve hiszem.
A vitát egy pilóta zárta le, akit pontosan erre a feladatra bíztak meg. Vagyis, hogy szállítson mindenkit Párizsba.
Így elfoglalta a pilótafülkében helyét, Guntert pedig az utastér hátuljába küldte.
-Majd legközelebb haver! - bizatta Jordan legjobb barátját.
A többiek jót nevettek.
A gép lassan felszállt.
-Kay, Deakins csak úgy elengedett minket Párizsba? - fordult Cam a nőhöz, aki mellette foglalt helyett, és egészen eddig az ablakon bámult ki.
-Egy feltétellel.
-Még pedig?
-Azzal, hogy bilincsben visszük haza TN-t.
Széles mosoly jelent meg kettejük arcán. Ez a mosoly sok mindent sejtetett. Egyrészt, hogy végre lezárhatnak egy fejezetet az életükben, másrészt pedig, hogy közös utuk nem ér véget, holmi FBI-os munkával.
-Isaac nélkülem is boldogulni fog? -törte meg a csendet ismént Black, viszont mikor eljutott tudatáig Kay miért vág olyan furcsa fejet, gyorsan korigálta kérdését.- Úgy értem, hogy nélküled, az FBI nélkül, és a csapatom nélkül, boldogulni fog a nyomozásban?
- Isaac igen jó CIA-s, szóval egy kis nyomozás nem fog neki problémát okozni.
-Hát, persze.
Az út hátra levő része csendben telt. Cameronban mérhetetlen nagy elégedetség áradt szét. Végre, hosszú idők után minden úgy alakul, ahogy ő és a testvére azt kitervelte. Kár, hogy a tervüket senkivel sem oszthatták meg.
Ez eszükbe jutatta gyerekkori emlékeit. Mikor ő éveken át a színfalak mögött bújkált, még testvére műsort adott. Mostanra kissé felcserélődtek a szerepek, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Nem úgy, mint Johnathan.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro