A Roxfort expressen ülök. A csata miatt kimaradt egy évünk az iskolából. És vannak akik be akarják pótolni, köztük én is.

Most Ginnyvel vagyok egy évfolyamban, ami klasz. Ronnal ki jelentettük, hogy járunk. Ron és Harry is velünk jöttek. Ront sokáig kellett győzködnöm, hogy jöjjön velem, de végül beadta a derekát. Alig várom, hogy ismét beléphesek, a már ujjá épített roxfortba.

Épp kifelé bambultam az ablakon, mikor a büfés néni benézett. Harry meg Ron kért pár dolgot, azonban ekkor a büfés néni mellett megjelent egy nem kívánatos személy.

- Bocs, de nálunk meg sem álltál, és tudod mi is vennénk pár édességet! - szolt bunkón a nőhöz Malfoy. Látom a nyelve ugyanúgy fel van vágva, mint volt.

- Bocsásson meg uram, nem akartam megharagítani. - Mondta behúzott nyakkal a büfés asszony. Valamiért félt tőle. Pedig, ha más így beszél vele, ez a nő simán visszaszól... Malfoy tényleg szörnyű dolgokat tett.

Látszott rajta, hogy jót mulat az asszonyon. Muszáj volt megszólalnom.

- Nem kell megállnia! Az lenne a legjobb, ha itt sem lennétek. Amúgy is minek vagy itt Malfoy? Egyáltalán hogy merészeltél vissza lépni a varázslók közé, azok után amit tettél?
És én azt hittem utálod a roxfortot. Akkor miért vagy itt? - csak úgy köptem a belőlem kiömlő szavakat. Nagyon mérges voltam erre az emberre. Meg érdemelte, amiket a fejéhez vágtam.

Csalódottságot, és meglepetséget véltem felfedezni az arcán, azonban ezt gyorsan átvette a harag, és az a hülye öntelt mosoly. A büfés asszon nem akart ebben részt venni, ezért inkább elsietett a fülkénktől, így lathatóvá tenni számomra teljesen Malfoyt. Még nem vette fel roxforti öltözékét. Most egy feszes nadrág, és egy fekete poló volt rajta. Férfiasabb lett mint emlékeztem.

- Mi van sárvérű, nincs jobb dolgod, mint engem szidni? Vagy egyszerűen csak annyira érdekellek, hogy minden vágyad, hogy hozzám szolhass. És amúgy meg semmi, ismétlem semmi közöd ahoz, hogy miért megyek vissza a roxfortba. És még egyszer ne merd tőlem azt kérdezni, hogy "hogy merészelem", mert esküszöm ott helyben kinyírlak! - Dühös volt tekintete, és szavai fájdalmasak voltak számomra.

Ron megfeszült mellettem. Tudtam, hogy simán neki rontana Malfoynak. Nyeltem egyet, azzel magamba folytva, éles szavai által okozta könyeket, majd össze kulcsoltam Ron kezét az enyémmel, ezzel mindkettőnket nyugtatva.

- Te ne fenyegessél engem Malfoy! Nincs semmi jogod, itt lenni. Ezen a vonaton majdnem mind azon küzdöttünk, hogy megmencsük a hazánkat, attol amilyen te is vagy! Nem fogom neked megtiltani, hogy a roxfortba gyere, mert nem tilthatom meg, de ha megtehetném, megtenném! Mert senki nem akarja, hogy itt legyél! - a mondandóm végén már könnyeim folytak lefele arcomról.

Malfoy arcán egy ismeretlen érzelem jelent meg, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is. Felváltotta idegesítő vigyora, azonban nagy meglepetésemre nem szolt vissza semmit. Nevetett egy kicsit, majd továbbált. Gondolom ment a konyhás néni után.

Ron dühében becsapta a kabin ajtaját, ami csak úgy rezgett. Nagy levegőt vettem, és letöröltem a könnyeimet. Tovább kémleltem a tájat. Gyönyörű volt minden. Aprókat csepegett az esső, de minden látszott. Azonban a kedvem borzalmas volt.

A kedvem akkor sem lett jobb, mikor leszáltunk a vonatról.
Amint beértünk a lastélyva, 3s megkezdődött a ceremónia rosszul lettem. Hányingerem támadt, és legszivesebben elrohantam volna. McGalagony professzor mondta a köszöntő beszédet, utána pedig a névsort.

Amikor kábé a névsor felénél tartottunk, akkor úgy éreztem nem birom tovább. Felpattantam a helyemről, és sietni kezdtem a kijárat felé. Minden szempár rám szegeződött, és az a pár másodperc, amíg kiértem a teremből hosszú perceknek tünt. A tekintetek égettek, és paran még sutyorogtak, illetve kuncogtak is. Kinyitottam a nagyterem ajtaját, és kirohantam a hideg folyosóra.

Hallottam, ahogy becsapódik mögöttem a nagyterem ajtaja. Rohantam a kastély folyosóján keresztűl.
Az ablakokon kopogó essőcseppek csak még kisértetiesebbé tették az egész kastélyt, ami mar magában háboruongató volt.

Fogalmam sem volt hova megyek, csak mentem el. És magam sem tudtam mi vajom van, de valahogy elő jött minden fájdalmam. Anyuék elvesztése, a csata által bekövetkezett halálok... minden, ami csak jöhetett.

Egyszercsak hangokra lettem a hátam mögött figyelmes. Gyorsabbra vettem a lépteimet, és magmarkoltam a pálcámat. Egy hirtelem mozdulattal fordultam meg, és szegtem az engem követőre a pálcámat...