Az iskolában jelenleg is tartott az ötvenperces ebédidő, mialatt a Széllel szemben társaság tagjai a tetőn fagyasztották el az ebédjüket. A nyárias időjárás kifejezetten kellemes volt, és amíg a többiek jóízűen falatoztak, addig Bakugo a korlátnak támaszkodva nézett a messzeségbe. Az osztálytársainak hamar feltűnt Katsuki korán se szokványos viselkedése, miképp a saját szemükkel is meggyőződhettek arról, hogy a fiú mostanában nem egészen önmaga. Persze, a csípős megjegyzések, a durva beszólások, a gúnyos becenevek továbbra is megmaradtak, ám emiatt egyáltalán nem nehezteltek a másikra. Hisz Bakugo Katsukiról volt szó. A U.A. fenegyereke, a mozgó dinamit, a természeti katasztrófa megtestesítője, a majonéz reklám kabalafigurája, az egó szinonima megfelelője, a robbantás koronázatlan királya, az egy nap legtöbbször elhangzott „Dögölj meg!" kijelentés csúcstartója...

Bakugo egy hirtelen haragú, kiszámíthatatlan jellem, aki magasról tett a többi halandó véleményére. Azonban a kezdetben nagyképű, fiatal hőspalánta a második évében sokkal visszafogottabb lett. Rácáfolva a régi énjére, már nem állt szándékában mindenkit kinyírni és felrobbantani, beleértve ide az osztálytársait is, akiket eleinte nemigazán kedvelt. Persze már akkor is akadtak kivételek, mint Midoriya Izuku, akit kiskora óta ismert. A szeplős arcú fiú hét éves kora óta tagja a Bakugo famíliának, így nyugodtan kijelenthető, hogy Katsuki számára Izuku szinte már a testvére volt. Az idő haladtával szoros kötelek alakult ki kettejük között, és ha bár a zöld hajú brokkoli számtalanszor sikeresen felbosszantotta őt, olykor már-már direkt is, Katsuki számára Izuku jelentette azt a személyt, akiben feltétel nélkül megbízott. Tudta, legyen szó bármiről is, a legjobb barátja soha nem árulja el őt és mindig megtartja a közös kis titkukat. Viszont a mostani problémája olyannyira nagyra nőtte ki magát, hogy erre a feladatra ketten már nem voltak elegek. Ezért is bővítették azoknak a névsorát, akikben szintúgy megbíztak. Kénytelenül ugyan, de Katsuki belement a tervbe. Ám jelen pillanatban úgy érezte, hogy valami bökkenő alakult ki a legendás „B-terv" körül. Bakugo ennek okán végül nem bírta tovább és hangot adott a gondolatainak, ami már egy jó ideje ott motoszkált a fejében.

– Deku... – szólította becenevén a barátját Katsuki, mialatt továbbra is a korlátnak támaszkodva nézett maga elé. – Volna egy felettébb fontos kérdésem.

– Mi az, Kacchan? – kérdezte enyhén bizonytalan hangnemben Izuku.

– Áruld el nekem légyszíves, hogy ez a három másodszereplő mégis mi a francot keres itt!? – firtatta érdeklődve, ugyanakkor eléggé ingerült állapotban Katsuki, majd azon nyomban sarkon fordult. – Nem úgy volt, hogy erről másoknak nem beszélünk!?

– Igen, így volt. Csak ugye hála a hazugságvizsgálónak, Todoroki-kun, Hitoshi-kun és Kirishima-kun túl sok információ birtokához jutott – felelte készségesen Izuku, aki kínos vigyorgás kíséretében jelezte, hogy sajnos ezen már nem tud változtatni. – Ne haragudj ránk, Kacchan...

– Oh, bassza meg... – dünnyögte rosszkedvűen a méregzsák. – Mondanom se kell, de ha a jelenlevők közül valaki véletlenül elszólja magát a többiek előtt, az biztosra viheti, hogy én magam fojtom meg! Világos voltam!?

– Ne aggódj, tesó! Én tudok titkot tartani! – mondta fülig erő vigyorral Kirishima, aki egyáltalán nem rémült meg Bakugo kijelentése hallatán. – Bár arra nem számítottam, hogy te és Wendy húgi anno ennyire közel álltatok egymáshoz.

– Ez engem is váratlanul ért – kapcsolódott be a diskurzusba Todoroki, aki nemrég sikeresen elfogyasztotta az ebédjét. – Főleg a házassági ajánlat lepett meg, amit még gyerekként ígértél meg.

– Mi van!? Deku, te elmondtad nekik!?

– Kacchan, előbb-utóbb úgyis kiderült volna az igazság. Ezért inkább elébe mentem a dolgoknak.

– Fasza... – Katsuki ennek módfelett nem örült, és ezt nem is állt szándékában leplezni. – Az csak egy hülye gyerekkori ígéret volt, se több, se kevesebb! Az égvilágon semmi jelentősége nincs, hogy akkoriban ki és mit mondott a másiknak!

– Létezik egy közmondás, ami így szól: Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! – reflektált az elhangzottakra Todoroki.

– Jól beszélsz, Todobro! – mondta továbbra is jókedvűen Kirishima. – Bakugo, ha férfi vagy, akkor betartod az ígéretedet és feleségül veszed Wendy húgit!

– Ez nem olyan egyszerű, Kirishima-kun – szólt a témához Uraraka, míg Izuku hátulról lefogta a felettébb ingerült állapotban lévő Katsukit. – Hiába a gyerekkori ígéret, nem tekinthetünk el amellett, hogy Katsuki-kun és Wendy-san nemigazán kedvelik egymást. Gyerekként talán elválaszthatatlannak voltak, ám azóta ugye mindketten felnőttek, és az akkori énjük természetesen köszönőviszonyban sincs a mostanival.

– Ugyanakkor a hazugságvizsgálónak köszönhetően legalább tudjuk, hogy amúgy nem utálják egymást – egészítette ki a történetet Momo. – De ettől függetlenül továbbra sincsenek jó viszonyban.

– Olyanok, mint a kutya és a macska, akik kénytelenek megtűrni egymást – magyarázta el a meglátását Jiro. – Bakugo, nem próbálnál meg egy kicsivel kedvesebb lenni Wendyhez? Te is láthatod, hogy ellentétben velünk, ő nemigazán szereti a beszólásaidat.

– Hogy én legyek kedvesebb ahhoz a bosszantó nőszemélyhez!? Nonszensz! Hisz a Burger szintén beszól nekem! – kiabálta tisztán és érthetően Katsuki, mialatt Shinso a sáljával körbe tekerte a fiú testét, így az mérgesen próbált meg kiszabadulni a fogságból. – Engedj el, te rohadék!

– Ez mondjuk szintén igaz. – Izuku ugyancsak egyetértett Katsukival. – Én is észrevettem, hogy Wendy-san tényleg szereti bosszantani Kacchant. Nyilván azért csinálja ezt, mert egyrészt nem tart tőle. Másfelől pedig így büntetlenül visszavághat neki.

– Legyőzött titeket, a Nagy Hármast, a U.A. legerősebb diákjait. Ennek tudatában én se tartanék tőletek – ecsetelte nyugodt hangvételben Shinso, és ezt követően elengedte Katsukit, aki továbbra is mérgesen bámulta a lila hajú fiút. – Mert valljuk be, ha netalántán verekedésre kerülne sor, a végén ő kerülne ki győztesen.

– Ezzel most mire célozgatsz, cicafiú?

– Arra, hogy inkább örülnöd kéne, hogy Wendy a beszólogatáson kívül nem csinál veled semmi mást. Hisz, ha igazán akarná, bármikor feltörölhetné veled a padlót. – Shinso szókimondó megmutatkozásának okán, a dinamit fiú ökölbe szorított kézzel, fogcsikorgatva figyelte őt. – Miért, talán nem így van?

– Nem fogja megtenni! – Jiro a két fiú közé lépett, amivel sikeresen kizökkentette őket. – Megtehetné ugyan, de van egy sanda gyanúm, hogy nem fogja Bakugot bántani.

– Miről beszélsz, Spotify?

– A gyerekkori emlékek miatt Wendy össze van zavarodva. Tudom jól, hisz gyakran beszélgetünk – válaszolta meg készségesen a feltett kérdést Jiro. – Talán a videó láttán, de egyre több olyan emlék jut eszébe, amikor még te, ő és Midoriya egy triót alkottatok. Az ő emlékezetében te jófiú voltál, akit nagyon szeretett. Olyannyira, hogy ígéretet tett, hogy egy nap a feleséged lesz.

– Tessék, már megint itt tartunk! – Katsukit nagyon bosszantotta az, hogy a barátai mindig felelevenítik a gyerekkori ígéretét. – Hányszor pofázzam el nektek, hogy az csak egy idióta megnyilvánulás volt a részemről! Basszátok meg, csak egy ötéves taknyos voltam! Abban a korban halványlila fingja nincs az embernek arról, hogy pontosan mit jelent a házasság!

– Lehet, de Wendy így is elbizonytalanodott! – Jiro nem hagyta, hogy a fiú ennyivel lezárja ezt a témát. – Ti ketten külön-külön ugyan, de pontosan ugyanazokkal a problémákon mentek keresztül!

– Mármint?

– Tegnap a hazugságvizsgáló alátámasztotta a tényeket, miszerint nem utáljátok egymást. – Jiro érvelései ellen Katsuki szemmel láthatóan tehetetlen volt. – Azonban hozzád hasonlóan, Wendy ugyanúgy nem tudja, hogy miképp viszonyuljon hozzád. A tegnapi játék miatt Wendyben kétségek merültek fel. Ez tudod, hogy mit jelent?

– Nem, baszd meg, kibaszottul nem tudom!

– Jól van, akkor beszéljünk másról: Bakugo-kun, szerinted is igazunk van azzal kapcsolatban, hogy te és Wendy-san tudat alatt, de magatokra akarjátok vonni egymás figyelmét? – Hála Momonak és a dilemmájának, Katsuki számára a bonyodalom még tovább fokozódott. – A minapi vacsora egy nagyon jó példa arra, hogy Bakugo-kun igenis kíváncsi Wendy-san véleményére.

– Mi-Mi-Miről beszélsz, lófarok?

– Ne tagadd, Katsuki-kun! Láttuk, hogy a vacsora alatt végig Wendy-sant stírölted! – tette hozzá kedélyesen Uraraka, ám ellentétben vele, Katsuki már közel sem látszott ennyire lelkesnek. – Valld be, nagyon is érdekelt, hogy mit szólt a főztödhöz.

– Ez nem igaz! – Katsuki próbálta menteni a menthetőt, hisz nem állt szándékában bevallani az igazat. – Csak észrevettem, hogy még mindig rengeteget zabál!

– Persze-persze... – Értelemszerűen Jiro nem hitt az elpirult arcú fiúnak. – Hé, Bakugo. Emlékszel Wendy utolsó feltett kérdésére?

– Igen. Kibékítette a két hülyét...

– Hékás! – Az említett duó sérelmét fejezte ki a lehülyézésük kapcsán.

– Pofa be!

– Igenis...

– Gondolom, te is tisztában vagy azzal, hogy valójában teljesen más dolgot akart kérdezni. Ugye? – Jiro az idősorán alaposan kiismerte a fiút, így jól tudta, hogy Katsukit mivel lehet elbizonytalanítani. – Wendy tegnap este elárulta nekem az igazat.

– Ez komoly? – Katsuki meglepődött, hogy ellentétben vele, Jiro ilyen hamar rájött az igazságra. – Mit akart tőlem kérdezni?

– Nocsak, hirtelen mennyire kíváncsi lettél...

– Ne csináld ezt, Spotify! Áruld el az igazat!

– Nem.

– Mi van!? Miért nem!?

– Mert nem állsz rá készen. Miképp rengeteg olyan dolog van, amit nem tudsz vele kapcsolatban – tette hozzá mindenféle jókedvet mellőzve Jiro, akinek a hangjában szomorúságot lehetett felfedezni. – Ha akarja, egyszer elmondja nektek is. Részemről titoktartás kötelez.

– Mégis, mi a fenéről beszéltetek ti ketten?

– Bakugo, az előbb tisztán és érthetően elmondtam, hogy nem beszélek erről!

– De-de...

– Kacchan, ne erőltesd! – szólt rá erőteljesen Izuku, ami mindenkiből hüledezést váltott ki. – Jiro ígéretet tett Wendy-sannak, hogy erről senki másnak nem beszél. Ennek tudatában megkérlek téged, hogy ezt tartsd tiszteletben és ne kényszerítsd arra, hogy beszéljen!

– Deku...

– Ami publikus, arról már ejtettem szót. – Jiro semmi esetre sem akarta, hogy a titoktartása miatt a két fiú között nézeteltérés alakuljon ki. – De ha kell, újra elismétlem: Wendy nem utál téged. Viszont fogalma sincs, hogy miként viszonyuljon hozzád. Ahogyan te, úgy Wendy is szeretne választ találni a saját kérdésére, miszerint miért nem tud melletted ellazulni. Bármilyen hihetetlenül hangzik, te és ő jelenleg pontosan ugyanazokkal a problémákkal néztek szembe.

– Hmm... Rivalizálás? – Töprengett gondterhelten Kirishima. – Ez sok mindent megmagyarázna.

– Ezen már mi is agyaltunk – válaszolt elsőként Uraraka. – Lehetséges ugyan, de szerintem nem erről van szó.

– Akkor pedig nyilvánvaló.

– Mármint? – firtatta a kérdést a kerek arcú leányzó. – Mire gondolsz, Hitoshi-kun?

– Hát nem egyértelmű? – Shinsonak ugyan nyilvánvaló volt, ám látván néhány osztálytársa csodálkozó arckifejezését, a fiú jobbnak látta befejezni a mondanivalóját. – Mindketten szerelmesek a másikba.

– Hülyeség! Kurvára nem vagyok szerelmes abba a bosszantó minyon nőszemélybe! – Katsuki hallani sem akart semmiféle szerelemről. – Függetlenül attól, hogy nem utálom azt a nőszemélyt, ez még nem jelenti azt, hogy beleszerettem! Semmi szeretni való nincs benne!

– Tényleg így gondolod? – Shinso ugyan számított arra, hogy Bakugo feltehetőleg mindent tagadni fog, ám az még őt is meglepte, hogy a bumm-bumm fiú tette ezt ennyire hevesen.

– Határozottan igen!

– Ebben az esetben nyilván az se fog felzaklatni, hogy Wendynek vasárnap randija lesz egy sráccal.

– MI VAN!? – kiáltották fel Katsuki, Jiro és Todoroki kivételével a tetőn tartózkodók. – EZ IGAZ!?

– Igen. Wendy és Kaminari vasárnap randizni fognak egymással – folytatta a témát Shinso, aki egy pillanatra sem fordította el Bakugoról a tekintetét.

– Kaminari? A tökfilkóval fog randizni? – Katsuki úgy érezte, mintha valaki abban a pillanatban kést döfött volna a mellkasába. Ilyen érzést ezelőtt még sose tapasztalt. – Spotify, te tudtad?

– Igen... – Jiro szemmel láthatólag szintúgy rosszul érezte magát.

– De-de, akkor te...

– Kérlek, Bakugo! Ne mondj semmit! – szólt közbe kedvetlenül Jiro. – Ez egyáltalán nem probléma.

– A faszt nem probléma! – Katsuki hasonlóképpen a lányhoz, egy ideje már ő is tisztában volt néhány fontos információval Jiroval kapcsolatban. – Ezt nem hagyhatjuk annyiban!

– Ugyan miért is ne hagyhatnánk? Hisz semmi közöd ahhoz, hogy Wendy és Kaminari mit csinálnak a magánéletükben – reflektált az imént elhangzottakra Shinso, míg Bakugo tágra nyílt szemekkel nézte Shinsot, miközben lassacskán ökölbe szorította a kezét.

– Nem semmi ez a Kaminari. Én nem vagyok az a csajozós típus, de Wendyt még én is elhívnám randizni. Sőt, később feleségül is venném – taglalta a személyes elképzelését Todoroki, amikor is Katsuki se szó, se beszéd, közelebb lépett Todorokihoz, majd váratlanul megragadta a ruhájánál fogva. – Valami gond van, Bakugo? – kérdezte a félelem legkisebb jelét se mutatva Todoroki, mialatt Katsuki készen állt arra, hogy megüsse őt. – Mitől húztad fel így magad?

– Bakugo! – Kirishima hátulról megragadta a srácot. – Ne csináld, tesó! Todoroki az egyik drága barátod, így emiatt sem ütheted meg!

– Nyugodj meg, Katsuki-kun! – Uraraka szemből ölelte át a fiút, miután sikeresen befurakodott Todoroki és Bakugo közé. – Kérlek, ne csinálj hülyeséget!

– Mi a baj, Bakugo? Ha mondani akarsz valamit, akkor ki vele! – mondta határozottan fellépve Todoroki. – Ellenkező esetben jobban jársz, ha azonnal elengedsz...

– Todoroki-san, elég legyen! Ne hergeld fel Bakugo-kunt!

– És pontosan mivel is hergeltem fel? Hisz semmi rosszat nem mondtam! Vagy mégis? – puhatolózott kíváncsian Todoroki, és mélyen a másik szemébe nézett. – Gyerünk, Bakugo! Válaszolj!

– Todoroki-kun!

– Bárhogyan is nézem, részemről az előbb semmi sértő megjegyzés nem hangzott el! Ha pedig mégis, akkor ne tartsd magadban, Bakugo! Mondd ki, amire gondolsz! – kiabált rá erőteljesen Todoroki, amikor is észrevette, hogy a szőke hajú szomorúan, a könnyeivel küszködve nézett a szemébe. – Bakugo? Te... Te sírsz?

– Mi? – kérdezett vissza csodálkozva Katsuki, majd megérintette az arcát, amin időközben lefolyt az a bizonyos keserű könnycsepp. – Ne-Nem... Én nem...

– Kacchan... – Izuku a saját szemével is megbizonyosodott afelől, hogy Katsuki valóban sír.

– Katsuki-kun, semmi baj! Semmi baj... – nyugtatgatta a fiút Uraraka, aki pillanatnyilag szorosan ölelte magához Katsukit. – Nyugodj meg, nagyfiú.

– Tesó, jól vagy? – faggatózott meglepetten Kirishima.

– Bakugo... – Todoroki egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a szőke dinamitot sírni lássa.

– Mégis, mi a fene történik velem? Amióta tudom, hogy ők ketten randizni fognak, mintha szíven szúrtak volna, annyira fáj a mellkasom. Elviselhetetlenül fáj... – kezdett bele könnyeket hullajtva Katsuki, mialatt szép lassan elengedte Todorokit. – Mi a bajom? Miért nem vagyok önmagam? Miért vagyok dühös és egyidejűleg szomorú? Az előbb miért bosszantott fel félarc kijelentése? Nem értem, egyáltalán miért sírok? Semmit nem értek... – Katsuki lehajtott fejjel, szomorúan viszonozta Uraraka ölelését. – Ochako, mi történik velem?

– Azt hiszem, erre tudom a választ – felelt a kérdésre ugyancsak a könnyeivel küszködve Uraraka, majd felnézett rá, egyenesen a sírdogáló szempárba. – Ezt hívják szerelemnek, Katsuki-kun. Azért fáj a szíved, mert nem akarod, hogy Wendy-san rajtad kívül más sráccal legyen.

– Vagy pediglen azért érzel szúró mellkasi fájdalmat, mert nemsokára szívrohamot fogsz kapni...

– Kirishima-kun!

– Oké-oké, nem szóltam egy árva szót sem! – A vörös hajú hőstanonc jobbnak látta, ha inkább csendben marad, mert ellenkező esetben Uraraka haragjával kellett volna szembenéznie.

– De-de-de én nem vagyok szerelmes... – Bakugo még a sírdogálás ellenére sem hitt abban, hogy ő csakugyan ennyire szereti a lányt.

– Bakugo, hadd kérjek bocsánatot az előbbiért! – szólt a fiúhoz Shinso, miközben Katsuki és Uraraka felhagyott az ölelkezéssel. – Az igazság az, hogy szó sincs semmiféle randiról. Ezzel kapcsolatban az előbb hazudtam.

– Sajnálom, srácok! Az imént én is lódítottam! – Jiro ugyancsak bocsánatot kért a korábbi közjátékért. – Bocsáss meg, Bakugo. Hidd el, nem állt szándékunkban megbántani téged.

– Sajnálom, én szintúgy részt vettem ebben! – Todoroki szintén elnézést kért mindenkitől. – Ne haragudj rám, Bakugo.

– A többiek nevében nem beszélhetek, de ami engem illet, azért rukkoltam elő ezzel a tervel, mert meg akartam győződni afelől, hogy a klubban való részvétel nem lesz időpocsékolás. – A rövid magyarázkodás követően Shinso beletúrt a hosszú hajába, majd azzal kezdett el bíbelődni. – Úgy néz ki, eléggé mozgalmas tanév elé nézünk.

– Osztom a véleményed – szólt hozzá a témához Todoroki, mialatt háttal nekidőlt a falnak. – Összehozni Bakugot és Wendyt? Ez sokkal nehezebb feladat lesz, mint anno a Szövetség elleni harcunk.

– Az már biztos. – Momo mosollyal egybefűzve, teljes egészében egyetértett a fiúval. – Sok időbe fog telni, de valahogy majd ezt is megoldjuk.

– Érted már, Katsuki-kun? – Uraraka előkotorászva egy zsebkendőt, szép lassan megtörölte a fiú könnyekkel áztatott arcát. – A szerelem egyáltalán nem rossz dolog. Ezért sincs semmi okod arra, hogy elfojtsd magadban a Wendy-san iránti érzéseidet.

– De nem is ismerem őt... – felelte szomorú, alig hallható hangvételben Katsuki. – Semmit se tudok róla...

– Ez nem igaz. Hisz valójában már sok mindent tudsz Wendy-sanról. – Uraraka egyáltalán nem értett egyet Katsuki kijelentésével. – Hisz tudod, hogy százötvennyolc centiméter magas, hogy fél a pókoktól, hogy a kedvenc bandája a One Ok Rock. A kedvenc színe ugyebár a zöld...

– Ráadásul kiderült, hogy ő is szűz...

– Kirishima-kun!

– Oké-oké, befogtam! – Kirishima most már tényleg úgy érezte, hogy még egy felelőtlen megjegyzés a részéről, és a barna hajú leányzó tuti kicsinálja őt.

– Na, szóval az már régen nem igaz, hogy semmit se tudsz róla. Sőt, te óvodásként egyszer már ismerted őt.

– Hiába, ha nem emlékszem rá...

– Ezzel kapcsolatban lenne egy javaslatom – szólalt fel ismételten Shinso, majd gyorsan a lényegre tért. – Mi lenne, ha valahogy visszatudnánk hozni az emlékeidet Wendyről?

– Mi van? Te erre is képes vagy? – kérdezte hüledezve Kirishima.

– Sajnos nem. Midoriyán ugyan a minap teszteltem, ám a képességem ellenére sem tudta felidézni az óvodás éveit. Egyszóval az én erőm ehhez édeskevés. Ezért is gondoltam arra, hogy kerítünk valakit, akinek ehhez kapcsolatos képessége van. Egy ember, aki visszatudná adni Bakugo gyerekkori emlékeit.

– Jól hangzik! – kiáltott fel lelkesen Kirishima. – Csináljuk!

– Csak ugye van egy kis bökkenő... – Shinso egy rövid sóhajt követően elkezdte feltárni a tervét, és az azzal járó nehézségeket. – Hozzá kell férkőznünk ahhoz a rendszerhez, ahol a Japán emberek képességét tartják nyilvántartásban. Arról se feledkezhetünk meg, hogy százhuszonhat millió ember adatait átnézni rengeteg időbe telhet. Még úgy is, hogy valamelyest szűkíteni fogjuk a keresést.

– Tesó, ez veszélyesnek hangzik! – adott hangot a félelmének Kirishima. – Ha erre rájönnek a tanárok, biztosan kirúgnak a suliból!

– Aggodalomra semmi ok. Nem fognak kirúgni – nyugtatta meg a másikat felettébb jókedvűen Shinso. – A fater U.A. felhasználóját fogom használni a kereséshez. Talán nem tudtátok, de a U.A. összes tanárának joga van ahhoz, hogy használhassa a központi adatbázist.

– Ez eddig oké, de kétlem, hogy Aizawa-sensei erre engedélyt ad... – Momo semmi esélyt nem látott arra, hogy az osztályfőnökük valaha is jóváhagyná ezt. – Még annak ellenére is így gondolom, hogy te vagy a fia...

– Nyugi, az öreg megengedte – reflektált vigyorogva Shinso, míg a jelenlévők tátott szájjal figyelték az osztálytársukat, aki tőle nem megszokott módon, ma kifejezetten mosolygós volt. – Tegnap este beszéltem vele, hogy szükségem van a felhasználójára. Természetesen egy hangyányit meglepődött és ugye kíváncsi volt a részletekre.

– És mit mondtál neki? – puhatolózott nagy érdeklődés kíséretében Jiro.

– Hogy bízzon bennem.

– Ennyi?

– Jah.

– És csak úgy belement?

– Ahham.

– Eeeeehhhhh! – kiáltottak fel egyszerre, hisz nehezen hitték el, hogy Aizawa-sensei a nevelt fiához ennyire engedékeny lesz.

– Hihetetlen! – Momo még mindig az előbbi történések hatása alatt állt. – Mindenesetre ez hatalmas segítség lesz. Köszönjük, Hitoshi-san!

– Köszönjük szépen! – mondták egybehangzóan a többiek, Shinso pedig ezt látván zavarba jött.

– U-ugyan. Ne-nem probléma.

– Hé, lenne hozzád egy kérdésem! – Bakugo bár legbelül örült a nem várt segítségnek, ám Shinsoval kapcsolatban valami mégis zavarta, és ezt azonnal a másik tudtára adta. – Miért segítesz? Hisz Dekuval ellentétben, te és én nemigazán vagyunk nagy haverok. A többiekkel ellentétben, neked semmi okod nincs arra, hogy segíts rajtam.

– Egy hősnek okot kell találni ahhoz, hogy segítsen egy embertársán? – kérdezett vissza vigyorogva Shinso, aki szemmel láthatólag számított erre a kérdésre, hisz szinte habozás nélkül válaszolt. – Én hős vagyok. A hősök pedig ott segítenek, ahol csak tudnak. És tesszük mindezt annak a tudatában, hogy a tettünk akár súlyos következményekkel is járhat – tette hozzá még őszintén Shinso, és a bizalom jeléül kinyújtotta a kezét. – Olykor még a legnagyobb hősöknek is elkél a segítség. Egyetértesz velem, Bakugo?

– Francba, ezzel nem tudok vitába szállni... – Katsuki széles vigyorral az arcán rázott kezet Shinsoval. – Köszönöm.

– Ígérem, visszahozzuk azokat az elfeledett emlékeket.

– Rendben van, fiúk és lányok! Mondom a C-tervet! – kezdett bele fülig érő szájjal Izuku, aki hála az új tagoknak, ismét előállhatott egy remek ötlettel.

– C-terv? – faggatózott értetlenkedve Katsuki. – És mi van a B-tervvel?

– A B-terv egy része nemrég sikeresen teljesítve lett – reflektált magabiztosan Izuku. – Most már tudjuk, hogy valójában mit is érzel Wendy-san iránt.

– Ácsi, de én nem is vagyok szerelmes...

– Katsuki-kun...

– Tudom-tudom! Nem kell emlékeztetned rá, Ochako! – Katsukinak nyilvánvalóvá vált, hogy innentől fogva Uraraka nem fogja neki hagyni, hogy ezzel kapcsoltban bármi mást mondjon. – Hiába nézel rám így, kerek pofi! Azért még mindig vannak aggályaim.

– Higgy nekem, ezek a kétségek idővel majd elmúlnak – tette hozzá még bizakodóan Jiro. – Midoriya, halljuk végre azt a C-tervet!

– Jól figyeljetek: Kacchan ugyan még kételkedik ebben, de az érzései Wendy-san iránt valamelyest tisztázódott. Természetesen az már közel sem biztos, hogy Wendy-san is hasonlóan érez Kacchan felé. Ám Jiro húgi elmondása alapján annyit már mi is tudunk, hogy jelen pillanatban ő is bizonytalan az érzéseit illetően. Ezért is fogjuk szép lassan, mindenfelé kapkodást mellőzve közelebb hozni egymáshoz Kacchant és Wendy-sant. Nem sürgethetjük őket, mert benne van a pakliban, hogy a végén Kacchan marad hoppon. Bár innentől kezdve C-tervről beszélünk, ám ez valamelyest a B-terv alapjaira épül. A C-terv külön szegmensekből fog állni. Mindenkinek meglesz a maga kis feladata, ami nagy vonalakban így szól:

Yaoyorozu-san továbbra is minden tőle telhetőt megtesz, hogy megtévessze a Tea klubbot. Eddig még nem fogtak gyanút, de biztosra veszem, hogy ahogyan haladunk előre, előbb-utóbb feltűnik nekik Kacchan szokatlan viselkedése. Ezzel sajnos nemigazán tudunk mit kezdeni. Csupán annyit tehetünk, hogyha lehet, előttük még véletlenül se shippeljük Kacchant és Wendy-sant. Ha pediglen a Tea klub egyik tagja előrukkolna valamiféle teóriával, nekünk kell közbeavatkozni, és másfelé terelni a figyelmüket.

Jiro húgi feladata szintúgy nehéz lesz. Jelen pillanatban Wendy-san benne bízik meg a legjobban. Mindenki látja, hogy ti ketten jó viszonyban vagytok. Természetesen nem szabad eljátszanunk Wendy-san bizalmát, így Jiro húgi csakis olyan információkkal szolgálhat, amiről megbizonyosodott, hogy a későbbiekben nem lesz belőle további probléma. Hisz nem akarjuk, hogy bármiféle meggondolatlan tett miatt tönkre menjen egy szép barátság, ami még jelen pillanatban is kibontakozóban van.

Todoroki-kun és Kirishima-kun. A ti feladatok kicsit komplikáltabb: nektek kell távol tartanotok azokat a srácokat, akik esetleg Wendy-sanra kívánnak nyomulni. Hisz lássuk be, Wendy-san nagyon szép lány. Ráadásul nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényeket, miszerint Wendy-san csak félig Japán, hisz az apja révén részben amerikai is. Élete nagy részét Amerikában töltötte, így magával hozta az amerikai kultúrát, mint a közvetlenség, a laza viselkedési és öltözködési stílus, a puszilkodás... Hisz tegnap is mindenkit egyenként megpuszilt, amikor bemutatkozott. A japánoknál ez egyáltalán nem megszokott viselkedés, miképp az se, hogy már az első pillanattól fogva mindenkit a keresztnevén hív. Feltehetőleg emiatt is, meg a külső adottságokat is figyelembe véve, de a U.A. diákjai egy része amint rájön, hogy Wendy-san szingli, biztosan bepróbálkoznak nála. A többsége minden kétséget kizáróan fiú lesz. Todoroki-kun és Kirishima-kun: szabad kezet kaptok. Nyilván mondanom se kell, de emberi keretek közt járjatok el. A lényeg, hogy akárhogyan is, de tartsátok távol a bosszantó srácokat. Ha pediglen furcsa módon, netalántán egy lány próbálkozna be nála, a leányzót ebben az esetben Ochako, Jiro húgi és Yaoyorozu-san fogja kezelésbe venni.

Hitoshi-kun, Ochako és jómagam a délutáni órákat követően, éjszakás műszakként azzal fogjuk tölteni a szabadidőnket, hogy a több millió emberből ráleljünk arra a bizonyos egyre, akinek a képessége kapcsolódik valamilyen módon az emlékek visszahozásához. Őszintén, fogalmam sincs, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni. Hacsak nem bukkanunk rá egyből az első oldalon, valószínűleg heteket, de alighanem hónapok fognak eltelni, mire rátalálunk a keresett személyre. Sőt, ugyebár az se biztos, hogy egyáltalán Japánban létezik ilyen ember. Az is előfordulhat, hogy az illető még csak kisgyerek, így a képességét még nem tudja megfelelőlen irányítani. Igaz, lehetnek még itt további bökkenők is, de ígérem, mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb ember nyomára bukkanjunk.

Kacchan, rád továbbra is a néhai B-terv marad érvényben: ami biztos, hogy jelen pillanatban nem látok rá semmi esélyt arra, hogy te és Wendy-san kéz a kézben elmennétek randizni. Bizonyára te is tisztában vagy azzal, hogy jelenleg ez még túl korai lenne. Ám még mindig rengeteg más lehetőség is szóba jöhet, ahol aztán ti ketten több időt tudtok eltölteni egymás társaságában. Edzés, tanulás, esetleg valami közös hobbit találni... A lényeg, hogy próbálj meg vele jó viszonyt kialakítani. Nem kell aggódnod, Jiro húgi amikor nem ütközik titoktartásba, Wendy-sannal kapcsolatban hasznos tanácsokkal fog ellátni. Amikor csak tehetitek, egyeztessetek egymással. Miképp, mint említettem, nem szabad és nem is kell kapkodnunk. Kacchannak ráadásul még mindig aggályai vannak a szerelemről illetően. Hogy minden kétséget kizáróan eloszlathassa a kételyeit, ahhoz szintén el kell telni egy bizonyos időnek. Fiúk és lányok, ez volna hát a C-terv! Mindenki tudja a feladatát?

– Igen! – kiabálták lelkesen, egybehangzóan a Széllel szemben társaság tagjai, akik az iskolacsengő hallatán sietősen visszaindultak az osztálytermükhöz.