Széllel szemben társaság Messenger csoportja

Midoriya Izuku: @Kacchan

Midoriya Izuku: @Kacchan

Midoriya Izuku: @Kacchan Kérlek, nyisd ki az ajtót!

Uraraka Ochako: @Izuku Történt valami? 👀

Midoriya Izuku: Kacchan nemrég hazajött, majd mindenféle beszámoló nélkül fogta magát és bosszúsan felviharzott a szobájába. 😐

Midoriya Izuku: @Jiro @Yaomomo

Midoriya Izuku: Történt valami a fesztiválon, ami miatt Kacchan ennyire ideges?

Yaoyorozu Momo: Igen. 😅

Uraraka Ochako: Kitalálom: összeverekedett Wendy-sannal? 🤦‍♂️

Yaoyorozu Momo: Dehogyis! Szerencsére ma senki se verekedett. 😇

Midoriya Izuku: Igen? Kérlek, folytasd.

Yaoyorozu Momo: Szóval a fesztivál nyugisan lezajlott, nem történt semmi incidens. Ám...

Midoriya Izuku: Igen?

Jiro Kyoka: Nem beszéltek. 😑

Uraraka Ochako: @Jiro Mi? 

Midoriya Izuku: Nem beszéltek? Mármint Kacchan és Wendy-san?

Jiro Kyoka: @Midoriya Igen. A fesztiválon egy árva szót se szóltak egymáshoz. 😅

Yaoyorozu Momo: Bonyolította a helyzetet, hogy Bakugo-kun ma a csendes énjét vette elő. Leszámítva egy kivételt, egész nap szűkszavú volt. 😅

Jiro Kyoka: @Yaomomo Ez volt a baj. Meg a végén az a hülye játék! Na, az se tett jót...

Uraraka Ochako: Milyen játék? 🧐

Yaoyorozu Momo: Rendeztünk egy célbalövő versenyt. A győztes pedig nyerhetett egy limitált kiadású Dango plüsst. 😍 

Yaoyorozu Momo: Ilyet sehol se lehet már kapni. 😍

Midoriya Izuku: Ahham... Meg merjem kérdezni, hogy ki nyert?

Jiro Kyoka: Bakugo nyert. 😌 

Jiro Kyoka: Wendy pedig a második lett...

Uraraka Ochako: Komolyan? 😮 

Uraraka Ochako: Katsuki-kun nem volt emiatt boldog?

Jiro Kyoka: De... Nagyon is... 😅

Jiro Kyoka: Ám Wendy nagyon szereti a Dango plüssöket, így képzelhetitek, hogy a végén mennyire csalódott volt... 💔

Jiro Kyoka: Azaz idióta ahelyett, hogy Wendynek adta volna a plüsst, inkább megtartotta. 🤦‍♀️

Jiro Kyoka: @Bakugo Hallod, te nagyon hülye!? Miért nem adtad neki azt a rohadt plüsst? 🙍‍♀️

Yaoyorozu Momo: Úgy van. Bakugo-kun, ezzel elszalasztottál egy remek lehetőséget, hogy csökkenjen a feszültség közted és Wendy-san között. 😅

Midoriya Izuku: Mi van!? Komolyan veszni hagyott egy kedvező alkalmat? 😦

Midoriya Izuku: @Kacchan Máris elfelejtetted a tervünket? 🤨

Midoriya Izuku: Tegnap megbeszéltük, hogyha továbbra is rossz viszonyban leszel Wendy-sannal, azzal egyáltalán nem leszünk közelebb a megoldáshoz!

Bakugo Katsuki: NEM AZ ÉN HIBÁM VOLT! 😡

Bakugo Katsuki: AZOK A HÜLYÉK EGYFOLYTÁBAN MEGZAVARTAK! 😡

Bakugo Katsuki: @Jiro @Yaomomo és a többi... 😡

Bakugo Katsuki: @Deku Tudom, baszd meg! De ahányszor beszélgetést szándékoztam kezdeményezni azzal a bosszantó nőszeméllyel, valamelyik tökfilkó mindig vagy közbe pofázott, vagy teljesen érdektelen témával rukkolt elő, amihez kurvára nem tudtam hozzászólni! Mert ugye kivétel nélkül az összes másodszereplő a Burgerrel akart beszélgetni! Hazafele pedig a hülye a sorsolás miatt a mosómedve szeművel kellett utaznom...

Bakugo Katsuki: 😡😡😡

Jiro Kyoka: Őőő...

Yaoyorozu Momo: Hát...

Midoriya Izuku: Ez komoly, lányok? 😑

Jiro Kyoka: @Bakugo Jól van, elismerem, hibáztam. Ne haragudj.😢

Yaoyorozu Momo: Sajnáljuk, Bakugo-kun. Kérlek, bocsáss meg nekünk. 😢

Bakugo Katsuki: ...

Jiro Kyoka: 🥺🥺🥺

Yaoyorozu Momo: 🥺🥺🥺

Bakugo Katsuki: Mindegy...

Jiro Kyoka: Ne aggódj! Még egyszer nem fordul elő! 😘🥰

Yaoyorozu Momo: Megígérjük! 😘🥰

Bakugo Katsuki: Jól van.

Uraraka Ochako: Ám Katsuki-kun, tulajdonképpen miért nem adtad oda a plüsst Wendy-sannak? Egyrészt kedves gesztus a részedről, másrészt egy beszélgetéshez jó kiindulópont lehetett volna.

Bakugo Katsuki: Na, ez mondjuk az én hibám...

Uraraka Ochako: Katsuki-kun... 😑😑

Bakugo Katsuki: De basszus, végre legyőztem őt valamiben! Ne tudd meg, hogy akkor mennyire boldog voltam! 😈😈

Uraraka Ochako: Ahham... És megérte nyerni? A győzelmednek hála, közelebb kerültél az érzéseid megértéséhez? 🤔

Bakugo Katsuki: ...

Uraraka Ochako: Ugye, hogy nem... 🙃

Midoriya Izuku: Eeehh. Mindegy, ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni. Majd legközelebb sikerülni fog. Addig is gondolkodjunk, hogy mi legyen a következő lépésünk.

Yaoyorozu Momo: @Midoriya Nekem van egy ötletem. 😊

Yaoyorozu Momo: Holnap ugyebár vissza kell mennünk a kollégiumba. Ezért is, és ha már úgyis mindannyian ott leszünk, miért ne tarthatnánk egy köszöntő partit Wendy-san tiszteletére? Úgy, mint tettük azt áprilisban Hitoshi-san esetében is. 😊

Bakugo Katsuki: Lófarok, áruld el kérlek, ez a terv mégis hogyan segít rajtunk? 🤨

Yaoyorozu Momo: Mivel nyilvánvalóan a többi osztálytársunk is kíváncsi Wendy-sanra, a kaja után játszhatnánk akár egy „hazugságvizsgáló" játékot is. 😊😊

Uraraka Ochako: 😱😱😱

Kyoka Jiro: 😱😱😱

Midoriya Izuku: MI VAN!? MÉG NEM DOBTÁTOK KI AZT SZAR JÁTÉKOT!? 😨

Midoriya Izuku: @Yaomomo TE IS TUDOD, HOGY LEGUTÓBB MI TÖRTÉNT! CSODA, HOGY AKKOR SENKI SE HALT MEG! 

Bakugo Katsuki: JÓL BESZÉL A BROKKOLI! ÉN NEM JÁTSZOM MÉG EGYSZER AZZAL A KIBASZOTT JÁTÉKKAL! 

Yaoyorozu Momo: @Midoriya @Bakugo Emlékszem mindenre. Miképp semmi baj nem lett volna belőle, ha ezt nem részegen játszottátok volna! 😤

Jiro Kyoka: Nincs mit szépíteni: a „Nagy Hármas" aznap is hülye volt...

Yaoyorozu Momo: Holnap meg amúgy se ihatnátok, mert ugye rá következő nap kezdődik a suli.

Uraraka Ochako: Hát... Ha nem isznak, akkor szerintem nem lesz vészes a játék. 😅

Midoriya Izuku: 😦

Bakugo Katsuki: 😦

Midoriya Izuku: Kacchan, te mit gondolsz erről? 👀

Bakugo Katsuki: Hányan is játszhatják azt a szart? 💩

Yaoyorozu Momo: Maximum négyen. 😊

Yaoyorozu Momo: Te, Midoriya-san és Wendy-san lennének azok, akik biztos játszanának. Bár, hogy ki legyen a negyedik ember, az egyelőre még kérdéses.

Jiro Kyoka: @Uraraka 🙏

Uraraka Ochako: Jól van... Nem bánom, a siker érdekében feláldozom magam. 😩

Midoriya Izuku: @Uraraka 😍🥰😘❤️

Uraraka Ochako: @Izuku Azonban, ha holnap kínos kérdést mersz nekem feltenni...

Uraraka Ochako: 🙂🔪

Midoriya Izuku: 😨😨😨

Jiro Kyoka: Na, Bakugo? Így megfelel?

Bakugo Katsuki: Oké, én is játszani fogok. 

Bakugo Katsuki: Na, mentem aludni. Jó éjt!

xxx

Másnap

– Nezu beszélt neked a kollégium működéséről? – érdeklődte közömbös hangnemben Aizawa, mialatt ő és az új diákja egymás mellett bandukolva haladtak a 2-A kollégiumához.

– Akart róla beszélni, csak közbe jött neki valami halaszthatatlan dolog. Végül azzal engedett el, hogy majd az osztályfőnököm úgyis mindent készségesen elárul – felelte jókedvűen Wendy, míg Aizawa ásított egy nagyot. – Sensei, maga álmos?

– Én mindig az vagyok – reflektált két ásítás között Aizawa. – Vasárnap óta nem aludtam...

– Őőő... De ma szerda van, nem? – Wendy most már kezdte kapiskálni, hogy Aizawa miért ásítozik mellette ennyire gyakran.

– Pontosan – értett egyet a kijelentéssel a férfi. – De térjünk vissza az előbbire: a U.A. kollégiumai öt emeletesek, amelyek két szárnyra vannak osztva. Minden épületnek a megfelelő osztálynév van elhelyezve egy „Szövetség" feliratú tábla felett. A 2-A osztály kivételével, ahol huszonkét fő alkot egy közösségét, általánosságban véve egy kollégiumi épület húsz diákból álló osztály befogadására szolgál. A fiúkat a bal szárnyba, míg a lányokat a jobb szárnyba osztják be. Az első emelet közös terület, ahol kanapék, asztalok, televízió, konyha, fürdőszoba és egy mosókonyha található. A kollégiumi szobák a második emeleten kezdődnek és az ötödik emeleten érnek véget. Minden emeleten nemenként négy szoba található. Mindegyik tanuló saját légkondicionált szobát kap, WC-vel, ágyakkal, hűtőszekrénnyel, gardróbbal és egy erkéllyel. Eddig érhető?

– Igen. És én pontosan melyik emeleten leszek?

– Negyedik emelet, kettes szoba. A neved amúgy is ki van írva az ajtóra. A szobádat pedig úgy alakítottuk ki, ahogyan azt a beiratkozásnál te magad kérted. A cuccaid tegnap szintúgy megérkezett, így minden a helyére került. Az egyenruhádat, amit iskola időben kötelező hordani, azt a gardróbban szintúgy megtalálod – magyarázta egyhangúan Aizawa, aki legszívesebben az út közepén lefeküdt volna aludni. – Kérdés van?

– Igen. Esti takarodó van?

– Éjfélig fent lehet maradni. Bár én annak örülök a legjobban, ha a diákjaim idejekorán lefekszenek aludni. Nem szeretem, amikor az órámról azért késnek el, mert nem feküdtek le időben – válaszolta készségesen Aizawa. – Az alvás dologgal kapcsolatban pedig lenne még valami: péntek és szombat kivételével, a fiúk és a lányok nem aludhatnak együtt. Világos?

– Mi van? Ezt komolyan mondja? Azt hittem, itt nagyobb a szigorúság... – Wendy igencsak furcsállta a kollégium eme szabályát. – És a diákok ezt betartják?

– Muszáj nekik, mert ellenkező esetben súlyos büntetés vár rájuk. De, ha nem hiszel nekem, kérdezd csak meg nyugodtan Midoriyát vagy Urarakát. Ők már tisztában vannak a ténnyel, miszerint velem nem érdemes ujjat húzni. Szóval, ha lehetséges, te ne legyél annyira lökött, mint ők ketten. Rendben van? – tette hozzá jó tanácsként Aizawa, míg Wendy kínos mosolygás közepette helyeslően bólintott. – A szabályt meg a párocskák miatt hoztuk létre. Tudniillik néhány diák elszökött egy-egy éjszakára, amit ugye a U.A. szabályai tiltanak. Ám ugyanakkor az iskola nem tiltja a diákok közti romantikus kapcsolatot, így a U.A. ennyi engedményt adott a párkapcsolatban élőknek.

– É-Értem... – Wendy meglepődve vette tudomásul, hogy újdonsült iskolája ilyen furcsa, speciális szabályokkal rendelkezik. – E-Esetleg van még valami, amiről érdemes tudnom?

– Hmm... Most hirtelen nem ugrik be semmi. Ám az íróasztalodon találni fogsz egy füzetet, benne a házi szabállyal. Olvasd el, mert abban minden aprólékosan le van írva. Ha pedig valami még sem egyértelmű, a tanári kar bármelyik tagja, beleértve magamat is, készségesen segítünk. Vagy pedig kérdezd meg valamelyik osztálytársadat. Ezek a problémás kölykök mindent tudnak... – tette hozzá megjegyzésként Aizawa, majd nem messze megálltak a 2-A bejárata előtt. – Mától fogva ez lesz az otthonod. Mint említettem, a szobád a negyedik emeleten van.

– Köszönöm, Aizawa-sensei.

– Nem probléma. Viszont részemről mára ennyi elég volt. Holnap 8:25-kor kezdődik a tanítás. Ne késs el, oké?

– Értettem, sensei. Jó pihenést kívánok önnek.

– Köszönöm. Neked pedig jó mulatást – köszönt el a lánytól Aizawa, majd lassú léptekkel elindult a saját lakhelye irányába, ahol aztán végre-valahára az ágyába borulva aludhatott egy jót.

xxx

A lány egyáltalán nem számított arra, hogy az osztálytársai egy köszöntő partit rendeznek a tiszteletére. A földszinten a kollégium összes lakója összegyűlt, majd megkezdődött a vidám, de ugyanakkor mérsékelt parti. Pedig Mina és Kaminari kis híján sikerrel jártak, amikor is dugi piát akartak becsempézni, ám legnagyobb pechükre, Ida idejében rájött a csalafintaságukra, és ennek eredményeképp a nagy ivászat végül elmaradt. Azonban ez nem jelentette azt, hogy a duó ne élvezze az ünnepséget, mialatt vidám hangulatban fogtak neki a vacsora elfogyasztásának. Szokásához híven, Mineta egy perverz poénnal indította a beszédet, amit aztán Tsuyu egy fejbevágással értékelt, ennek következtében a fiú a dínomdánom hátralévő részében visszafogottan viselkedett. Nem úgy, mint Aoyama, aki tündöklésével beragyogta az egész asztalt, és ennek okán a barátai a napszemüvegük felvételével kompenzáltak. 

Koda szokásához híven csendben fogyasztotta el az étkét, míg a mellette helyet foglaló Shoji kénytelenül hallgatta Tokoyamit, aki lelkesen magyarázta, hogy miért kell átengedni magunkat a sötétségnek. Bár a téma kifejtése Wendy számára egy idő után ijesztőnek hatott, ám Jiro megnyugtatta a lányt, hogy Tokoyaminál ez alap dolog és a srác amúgy nagyon barátságos. Shinso arckifejezésén tisztán látszott, hogy mostanában nem sokat aludhatott, így Wendy magában azon töprengett, hogy a fiú esetleg nem áll e rokonságban újdonsült osztályfőnökével, hisz a hasonlóság túlontúl nagy volt. A kérdés feltétele végül elmaradt, miközben Sato és Katsuki utolsóként helyet foglaltak az ebédlőasztalnál.

Az új diák a miértre hamar választ kapott: a két fiú készítette az ünnepi lakomát és csak nemrég fejeztek be a főzést. Hagakure és Mina agyba-főbe dicsérte Satot, aki ma is pompás desszertekkel és süteményekkel rukkolt elő. A fiú természetesen, mint ahogyan az lenni szokott, elpirult a rengeteg dicséret hallatán. Nem úgy, mint a másik szakács, aki rövid válaszokkal köszönte meg a többiek dicshimnuszát. Nem tagadta, már megszokta, hogy minden egyes alkalomkor jó kritikákkal illetik a főztjét, így egy idő után nem vette már nagy dobra. Számára a remek étkek elkészítése természetessé vált. Bár egy ember véleményére nagyon kíváncsi volt, ám az inkább kerülte a szemkontaktust. Ugyan, a kék hajú leányzó nem mondta ki hangosan, de Bakugo főztje még neki is nagyon ízlett. Idejét se tudná megmondani, hogy egy étel mikor váltott ki belőle ennyire kellemes, pozitív érzést. Persze tette ezt visszafogottan, hisz nem akarta, hogy Bakugo ezt látván elővegye a gúnyos, megjegyzős énjét. Igaz, a vacsora alatt feltűnt neki, hogy a szőke dinamit többször is felé pillantott, ám amint ezt észrevette, Katsuki azon nyomban elfordította az arcát.

Wendy nemigazán értette a srác furcsa viselkedését. Előző nap is, a fesztiválon a többiekkel ellentétben, az odaút kivételével, Bakugo egy árva szót se szólt hozzá. Igaz, néha úgy érezte, hogy a fiú valamit szeretne vele közölni, ám ilyenkor az egyik osztálytársa mindig közbeszólt, így ennek eredményeképp nem derült ki, hogy Katsuki aznap mit akart neki mondani. Bár Wendy a célbalövő verseny után joggal érezhette úgy, hogy az egoizmus bajnoka, a robbantás koronázatlan királya csak kötözködni akart vele a fesztiválon, és feltehetőleg semmi értelmes témával nem tudott előrukkolni. Talán emiatt is örült annak, hogy a többiek nem hagyták szóhoz jutni. Ennek hála a napja mindenfelé balhéktól mentes volt. Hazafelé pedig Seroval utazott, és a hányinger csillapítónak köszönhetően a motorozás már nem jelentett számára problémát, így Wendy a hazaút során egész jól el tudott beszélgetni a fekete hajú fiúval. Általánosságban az is elmondható, hogy mindegyikükkel jól kijött. Mindenkivel, kivéve egy emberrel, akivel valamiért nem találja a közös nevezőt.

A vacsora végeztével végül Momo előállt egy ötlettel, miszerint mit szólnának ahhoz, ha játszanának egy kis hazugságvizsgálót. A kérdés feltétele utáni másodpercben síri csönd köszöntött be. Az egész osztály megnémult, egy árva hang nem jött ki a torkukon, míg Wendy  értetlenkedve nézett körbe. „Miért vannak ennyire megrémülve?" Tette fel magának a kérdést, amikor is hirtelen mindenféle indokokat mellőzve, Jiro, Momo, Kirishima, Todoroki, Shinso, Izuku, Uraraka, Katsuki és Wendy kivételével, az osztály többi tagja amilyen hamar csak lehetett, gyorsan kereket oldott és sietősen szaladtak a szobájukhoz, majd magukra zárták az ajtót. Wendy ezt látván jogosan gondolhatta, hogy ez a hazugságvizsgáló nem egy hétköznapi dolog, miképp a reakciókból arra a következtetésre jutott, hogy az osztálytársai nemigazán szerették ezt a játékot.

– Úgy tűnik, a többiek elfáradtak a nagy evésben – törte meg a kínos csöndet felettébb jókedvűen Momo, amit Wendy nemigazán tudott hova tenni. – Ki szeretne játszani?

– Passzolom! – felelte elsőként Kirishima, majd megtörölte a verejtékes homlokát. – Egyszer bőven elég volt...

– Nem ismerem a játékot, ezért kihagyom. – Shinso inkább elővigyázatosságból maradt ki a játékból.

– Én még egyszer ezzel tuti nem játszok... – Todoroki visszaemlékezve az akkor történtekre, egy pillanat erejéig végig futott rajta a hideg. – Őrült egy éjszaka volt...

– Oké, én benne vagyok! – reflektált erőltetett mosollyal Izuku. – Baby, te játszol?

– Pe-Persze! – felelte kínos nevetéssel egybefűzve Uraraka. – Katsuki-kun?

– Nyomassuk! – mondta magabiztosan Katsuki, aki legbelül azért tartott a játék nem várt mellékhatásától. – Na, ki lesz a negyedik és egyben utolsó tag?

– Legyen Wendy. Végtére is, ez a parti miatta van! – vetette fel ötlet gyanánt Jiro, míg Wendy belső ösztöne azt éreztette a lányban, hogy ez egy nagyon rossz ötlet.

– Remek! Mehetünk is a nappaliba! – ecsetelte még mindig vidáman Momo, és Wendy mielőtt ellenkezhetett volna, Jiro megragadta őt a kezénél fogva, és maga után húzta a kissé megszeppent lányt.

A négy játékos az asztal köré ült, míg a másik öt ember a kanapékon foglalt helyet. Izuku letette az asztalra a játékot, míg a feszült légkör továbbra se hagyott alább. Wendyben kétségek merültek fel a játék kapcsán, ám Jiro egy pillanatra sem hagyta, hogy visszakozzon. A másik ok pedig maga volt Bakugo. Ha most megfutamodik, a fiú feltehetőleg gyávának fogja titulálni, és ezt valószínűleg minden egyes alkalomkor az orra alá fogja dörgölni. Márpedig ezt nem hagyhatta megtörténni, így elhatározta, hogy kerül amibe kerül, de legyőzi a fiút. Igaz, ekkor még nem is sejthette, hogy ennek a játéknak nincsenek győztesei...

– Szóval, hogyan is kell játszani ezt a játékot? – puhatolózott kíváncsian Wendy, ezzel is megtörve a kínos csendet.

– Helyezze a hazugságvizsgáló sisakot a fejére, és a varázslatos gép felfedi legsötétebb titkait! – reflektált Izuku, aki felolvasta a dobozon található szöveget. – Ha a sisak pirosan világít, akkor a válaszoló hazudott. Ha pediglen zöld színű, akkor az illető igazat mondott. A játék tartalmaz egy paklit, tele kérdésekkel. Ám ugye mi már játszottunk ilyet, ennélfogva hamar rájöttünk, hogy ez amúgy játszható saját kérdéssel is...

– Oh, ez jól hangzik – mondta mosolygósan Wendy. – Ez nem is olyan vészes.

– Kezdetben mi is ugyanezt hittük. Hatalmasat tévedtünk... – tette hozzá halk megjegyzésként Todoroki, akit ismételten kirázott a hideg, amikor is visszaemlékezett arra a bizonyos napra. – Sok sikert, Wendy...

– Shoto? Ezzel most mire célzol?

– Nemsokára te magad is rájössz...

– Félarc, te nem játszol, szóval fogd be! – szólt rá erőteljesen a másikra Katsuki, Todoroki pedig kerülve a felesleges konfliktust, úgy tett, ahogyan azt Bakugo kérte. – Kezdem én! Deku, te láttad a Boku no Pico-t?

– Nem! – Izuku sisakja pirosan világított, így nyilvánvalóvá vált, hogy valótlant állított.

– Hahaha! Tényleg megnézted? – kérdezte vihorászva Katsuki.

– Kacchan, te mondtad, hogy az egy jó anime lesz, és a főszereplő egy irtó dögös csaj! Hazudtál nekem, Kacchan! – reagálta sértődötten Izuku, mialatt Uraraka kérdően figyelte a barátját. – Ochako, ne nézz így rám!

– Szóval egy irtó dögös csajt szerettél volna látni, mi? – faggatta rideg hangnemben Uraraka, Izuku pedig kínjában a fejét vakargatta.

– Baby, akkor még nem is voltunk együtt! – mentegetőzött Izuku, miközben Katsuki továbbra is fetrengett a röhögéstől. – Fogd be, Kacchan! De tudod mit, most én jövök! Kacchan, te sírtál a Titanic alatt?

– Mi? Egyáltalán nem! – Katsuki sisakja ugyancsak vörös színűre módosult.

– Hahaha! Tudtam! – Jelen pillanatban Izukun volt a sor, hogy a hasát fogva röhöghessen a másikon.

– Katsuki-kun, te tényleg sírtál a Titanic alatt? – érdeklődte ugyancsak nevetgélve Uraraka.

– A fenét! Ez a szar egyáltalán nem működik! – szólt újból Katsuki, ám a sisakja újra pirosra váltott. – Bassza meg!

– Oh, szóval te ilyen kis érzelgős fiúcska vagy? – Wendy kezdte kapiskálni a játék működését, miközben gúnyos kijelentésének hála, Katsuki a dühtől legszívesebben felrobbant volna.

– Fogd be, Burger! Ez tíz éve történt! – Katsukinak most se sikerült palira venni a játékot.

– Szóval, mikor is? – Wendy nagy élvezettel figyelte a fiút, aki már-már kényelmetlenül érezte magát.

– Tíz éves voltam... – A hazugságvizsgáló egyértelmű jelet adott, hogy ez az állítás ugyancsak téves.

– Azt hiszem, akkor néztem meg utoljára azt a filmet – ecsetelte jókedvűen Uraraka. – Hajrá, Katsuki-kun! Elő az igazsággal!

– Két hete – felelte dünnyögve Katsuki, a sisak pedig zölden kezdett világítani, tehát igazat mondott.

– Hahahahaha! – Wendy nem tudta visszafogni magát és hangos nevetésben tört ki. – Őszintén, ki sír még mindig attól a filmtől?

– Én mondjuk igen – szólt hozzá nyíltan a témához Momo. – Sőt, a múltkor Bakugo-kunnak kölcsönadtam a filmet, amit még mindig nem adott vissza...

– Mindegy...

– Bakugo-kun, ne hagyj figyelmen kívül!

– Yaoyorozu, én a helyedben vennék magamnak egy újat – mondta jó tanácsként Todoroki, miközben továbbra is érdeklődve figyelte az osztálytársait.

– Deku... Hánytál már le valakit, akit nem ismersz?

– Nem! – Izuku sisakja ismét pirosra színre váltott. – Ne már!

– Ez komoly? – Wendy nem akart hinni a fülének.

– Óóóó, tesó! Ez elég durva! – kapcsolódott be elképedve Kirishima, aki eddig csendes megfigyelője volt a fejleményeknek.

– Mik ezek a kérdések amúgy? – Shinso némileg furcsállta ezt a szokatlan játékot.

– A kínos típusúak – mondta el a véleményét Jiro. – Basszus, erre emlékszem! Midoriya tényleg telibe hányt egy krapekot!

– Fiúk és lányok! Kérlek benneteket, hogy ne ítéljétek el az osztálytársunkat! – szólt közbe Momo, aki egyedüliként kiállt Izuku mellett. – Csupán egy véletlen baleset történt.

– Erre a pillanatra sajnos én is emlékszem... – zárta le végül a témát Uraraka. – Wendy-san, te milyen magas vagy?

– Százötvennyolc centiméter. – Wendy sisakja zölden villogott.

– Minyon... – tette hozzá vigyorogva Katsuki.

– Fogd be, bumm-bumm fiú! – Wendy nem szerette, ha leminyonozzák őt. – Izuku, hagynád, hogy Ochako megnézhesse a böngészési előzményedet?

– Simán! – Izuku ezúttal igazat mondott, miközben a fiú karba tett kézzel, büszkén vigyorgott.

– Tényleg? – lepődött meg Uraraka.

– Inkognitó mód, mi? – kérdezte fülig érő szájjal Katsuki.

– Naná! – helyeselt jókedvűen Izuku, miközben lepacsizott a haverjával. – Wendy-san, te amúgy csókolóztál már?

– Eeehhh? – A kék hajú leányzó ugyan számított ilyen fajta kérdésekre, ám azt nem gondolta, hogy erre pont Izuku kérdez rá. Eközben a nappaliban tartózkodók arra a következtetésre jutottak, miszerint a játék még csak most kezdődött el. – Mu-Muszáj erre válaszolnom?

– Hahaha! Igen!

– Ne már... – Wendynek nem állt szándékában a kérdésre reagálni. – Mi történik, ha nem válaszolok?

– Mi van? Nyuszi vagy, minyon? – kérdezte gúnyolódva Katsuki, amivel sikeresen felhergelte a lányt.

– Mit mondtál?

– Jól hallottad, te kis minyon nyuszi...

– Te kis... – Wendy legszívesebben megfojtotta volna a másikat, és ennek következtében a düh végül olyannyira eluralkodott rajta, hogy akaratlanul ugyan, de elszólta magát. – Igen, óvodában egyszer megcsókoltam egy hülye gyereket! – A lány olyannyira őszinte választ adott, hogy a sisakja az egész nappalit beragyogta. – Oh, ne már! Ez tényleg ennyire jól működik!?

– Óvodában? – Izuku egy rövid gondolkodás után váratlanul felkiáltott. – VÁRJUNK CSAK! TE MEGCSÓKOLTAD KACCHANT?

– NEM! – A játékot továbbra sem lehetett megtéveszteni.

– Hee? – Katsuki kezdett összezavarodni, miként érezte, hogy az orcája paradicsomokat megszégyenítő módon vált vörös színűvé. – Ez-ez-ez-ez-ez-ez...

– Halljátok, én kezdem elveszíteni a fonalat... – Todoroki nem értette, hogy egész pontosan mi történik körülötte. – Ki csókolt meg kit?

– Ha jól értettem, Wendy anno lesmárolta Bakugot – reflektált elsőként a feltett kérdésre Shinso, miközben erősen töprengeni kezdett. – Hmm... Gyerekkori szerelem?

– Srácok, pár percre velünk jönnétek? – Jiro és Momo tisztában volt azzal, hogy a három fiú nemrég olyan információk birtokába jutott, amiről nem kellett volna tudniuk. – Majd a konyhában mindent elmagyarázunk!

– Ne már, húgi! Én kíváncsi vagyok a folytatásra!

– Kirishima!

– Oké-oké, megyek már... – Kirishima nagyon szeretett volna maradni, ám a két szúrós tekintettel megáldott osztálytársnője láttán jobbnak vélte, ha inkább velük tart a konyhába.

Míg az öt ember szép csendben elvonult, addig Izuku pofozgatta a legjobb barátját, aki még mindig nem tért magához. A lány válasza teljesen kizökkentette őt a valóságból. Ezzel egy időben azonban eszébe jutott valami: Wendy honnan tudja ezt? Eddig úgy hitte, hogy hozzájuk hasonlóan, a lány se emlékszik az óvodás éveire. Ám a sisakja zölden villogott és mivel a játékban nem lehet hazudni, így kétségtelen, hogy Wendy az előbb csakugyan igazat állított.

– Tesó! Kacchan!  – kiabált a legjobb barátjához Izuku, majd lekevert a másiknak egy erős pofont. – Térj magadhoz!

– Baszd meg, ne ütögess már! – Katsuki végre-valahára újra visszatért közéjük, és egyből Wendy felé fordította arcát, aki kínjában továbbra is a fejét fogta. – De gondolom, csak egyszer történt meg... Ugye?

– I-Igen! – válaszolta bátortalanul Wendy, ám a hazugságvizsgálót továbbra sem tudta becsapni. – Nem igaz...

– Áh, szóval többször is előfordult. Ez aranyos – mondta mosolygósan Uraraka, aki leginkább azért élvezte a játékot, mert a kínos kérdéseket eddig ő sikeresen elkerülte.

– Dehogy aranyos! – szólt közbe ingerülten Katsuki, aki ismét kezdett önmaga lenni. – Kerek pofi, igaz, hogy Aizawa rajta kapott téged és Dekut, amint éjszaka meztelenül lubickoltatok az iskola medencéjében?

– Micsoda!? Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! – rimánkodott kétségbeesetten Uraraka, ám a sisakja elárulta őt. – Ilyen nincs! Honnan a francból jöttél rá!? Ezek szerint végig tudtad!?

– Dehogy tudtam! Csak poénnak szántam! – mentegetőzött Katsuki, aki maga se hitte, hogy ezek ketten ennyire messze elmennek a szabályszegést illetően. – Azt hittem, jó vicc lesz! Hisz kérdezhettem volna azt is, hogy te és Deku csináltátok e már az én szobámban. Erre könnyű a válasz, mert nyilvánvalóan nem.

– Pe-Pe-Persze, ho-hogy nyilvánvaló! – mondta remegő hangon Izuku, ám hiába tette gyorsan a szájához a kezét, mindez felesleges tett volt. – Oh, bassza meg...

– MI VAN!? – Katsuki hamarjában kérdőre vonta a duót. – MIKOR!? ÉS MIÉRT PONT NÁLAM!?

– Nem mindegy az neked?

– KURVÁRA NEM, TI BAGZÓ NYULAK! AZ AZ ÉN KIBASZOTT SZOBÁM! TI BEMOCSKOLTÁTOK AZ ÁGYAMAT!

– Az ágyadat is... – Izuku ezzel a kijelentésével csak olajat öntött a tűzre.

– MI VAN!?

– Katsuki-kun, ne legyére ennyire kíváncsi! – szólt közbe elvörösödött fejjel Uraraka, és hogy elterelje magukról a figyelmet, mint kézi gránátot az ellenség közé, úgy vágta oda ő is a saját kérdését Bakugohoz. – Amúgy Katsuki-kun, te még szűz vagy?

– Eeeeeeeehhhhh! – kiáltott fel döbbenten Wendy, aki csak most értette meg igazán a figyelmeztetésnek szánt üzenetet, amiről a játék elején Todoroki tett neki megemlítést. – Mi a franc van ezzel a játékkal!? Miért kérdezünk egymástól ilyeneket!?

– Nem vagyok az! – Értelemszerűen a mai nap folyamán nem először fordult elő, hogy Katsuki füllentett a választ illetően. – Oh, hogy rohadjon meg ez a kurva sisak! Deku, te néztél pornót, mióta van barátnőd?

– Mi!? Dehogyis! – Izuku ugyancsak előszeretettel próbált meg lódítani, ám eddig nem járt sikerrel. – Oh, hogy a fene vigyen el téged, Kacchan! Baby, higgy nekem, ez még a legelején volt, és az is csak kutatási célból! Azóta pedig nem néztem ilyet! – Hiába váltott zöldre a sisak, a barátnőjét ez egyáltalán nem hatotta meg.

– Haha! Mi van, kerek pofi!? Erre nem számítottál, mi? – faggatózott erősen élcelődő hangnemben Katsuki, míg a lány továbbra is csodálkozva figyelte az időközben erősen verejtékező fiúját.

– Jól van, Kacchan! Te akartad: utálod Wendy-sant?

– Naná! – Hiába a magabiztos válaszadás, a hazugságvizsgálót ma nem lehetett kijátszani. – Tsh...

– Mi? Te nem utálsz engem? – Wendy a fesztivál alatt egyszer már elmélázott ezen.

– Mindegy. És mi van veled? Te utálsz engem? – faggatózott kíváncsian Katsuki, miközben Uraraka és Deku megvívták a maguk kis harcát.

– Igen... – Wendy úgy érezte, hogy momentán valóban őszintén válaszolt. Ám a sisak ezt másképp gondolta. – Hee? Ez a valami tényleg nem működik! – És lássatok csodát, újfent vörös színben pompázott a nappali.

– Hidd el, ez a szar sajnos kurvára jól működik.

– Igazán? – A leányzó próbára tette a játékot. – Bakugo, te pisilsz a zuhany alatt?

– Milyen hülye kérdés ez? Egyértelmű, hogy nem! – Nagy sajnálatára, a hazugságvizsgálót még mindig nem tudta átvágni. – A kurva anyját a játék fejlesztőjének! Burger, voltál már olyan mosdóban, ahol későn vetted észre, hogy nincs WC-papír?

– Nevetséges a kérdésed. Én mindig odafigyelek az ilyesmikre! – Természetesen Wendy nem mindig figyelt oda. – Utálom ezt a játékot! Bakugo, láttad már a szüleidet szexelni?

– Sajnos igen! – felelte kivételesen őszintén Katsuki, majd a fejét rögvest az asztalhoz csapta. – Baszd meg, erre miért kellett emlékeztetned!? Burger, te vonzódsz a lányokhoz? 

– Dehogyis! – Wendy se kertelt és igazat mondott. – És veled mi a helyzet? A fiúkat szereted? Homok került a gépezetbe? Ezért vagy még mindig szűz?

– Egy: hetero vagyok! Kettő: az arcodra van írva, hogy te is szűz vagy! – A páros megunva egy időre a pirost, helyette zöld színre váltottak.

– Benézted, mert nem vagyok az! – Bár nyilván jól tudta, hogy ezután vörös színt fog kapni, ám ennek ellenére Wendy reménykedett abban, hogy a sisak egyszer csak elromlik és téves választ fog mutatni. – Mindegy... Bakugo, te mindennap mosol fogat?

– Igen! – A zöld fény most se maradhatott el. – Burger, te emlékszel az óvodás éveinkre?

– Nem mindenre. De például tegnap este álmomban felvillant néhány óvodáskori emlék, mint például a csókolózás. Aznap is a felnőtteket próbáltuk meg leutánozni... – A fiatal leányzó ugyancsak őszinteségről tett tanúbizonyságot. – És te emlékszel rám?

– Nem! Semmi hozzád fűződő emlék nem jut eszembe! – Bakugo nem kertelt és lényegre törő választ adott. – Burger, mit éreztél, amikor megláttad azt a bizonyos felvételt kettőnkről?

– Elállt a lélegzetem. Többször el is ájultam... – Az igazság percei zöld színnel ragyogták be a helyiséget. – Te mit éreztél, miután ezt láttad?

– Döbbenetet... – Bármilyen meglepőnek is tűnt, de a fiú most se kamuzott. – Hé, mi a kedvenc színed?

– Zöld. Neked?

– Narancssárga. Kedvenc bandád?

– One Ok Rock. Neked?

– Nekem is... – Katsuki valamelyest meglepődött a banda neve hallatán, hisz ez azt jelentette, hogy a lány is rocker beállítottságú. – Kedvenc évszak? Nálam a tavasz a befutó.

– Szintúgy tavasz... – Wendy a játék során először érezte úgy, hogy a fiú kérdései egyáltalán nem bosszantják fel. – Félsz a pókoktól?

– Nemigazán. Te?

– Én igen... – Wendy hezitálás nélkül osztotta meg egyik legnagyobb félelmét, pedig tisztában volt azzal, hogy Bakugo ezzel később még visszaélhet. – Tartóztattak már le téged?

– Egyszer egy szórakozóhelyről bevittek minket a zsaruk! – Katsuki is csodálkozva vette tudomásul, hogy ennyire egyenes választ ad egy olyan kérdésre, amiről általában nem állt szándékában beszélni. – Összeverekedtünk az egyetemistákkal. Az igazgató húzott ki minket a slamasztikából. Aznap ötvenhárom tagot juttatunk kórházba...

– Miért verekedtetek?

– Mert azok a rasszista faszfejek undorító megjegyzést tettek a mi kis Pinkynk bőrszínére! – reflektált határozott hangnemben Katsuki, majd ökölbe szorította a kezét. – A srácokkal ezt nem hagytuk annyiban és ezután a szart is kivertük belőlük! Senkit se kíméltünk...

– Megbántad ezt?

– Nemigazán. Ha még egyszer hasonló szituációba keverednék, valószínűleg habozás nélkül újra megtenném.

– Érdekes... – Wendy végül igaznak vélte hinni Jiro egyik korábbi kijelentését, miszerint Bakugo mindig kiáll a barátai mellett, és egyáltalán nem fél a következményektől. – Végezetül lenne egy utolsó kérdésem... – A kék hajú leányzó ezzel szemben nem faggatózott tovább, és helyette némán maga elé nézett, miközben idegesen az ujjaival babrált.

– Éspedig? – A fiú érdeklődve várta a kérdést, ami esetleg magyarázattal szolgálna egy-két nemrégiben felmerülő problémájára.

– Nem kéne őket szétválasztanunk? – Wendy végül kínos mosolygás közepette a szerelmes párra mutatott, akik még mindig a saját kis vitájukkal voltak elfoglalva. – Izuku és Ochako! Kérlek titeket, ne veszekedjetek! 

Míg Wendynek szándékában állt kibékíteni a két embert, addig Katsuki egy helyben ácsorgott és szemeivel a lányt fürkészte. Nem mutatta ki, de Wendy utolsó kérdése kellemetlen érzést váltott ki belőle. Hisz most a legkevésbé se érdekelte, hogy a szerelmespár jelen pillanatban is szájkaratét vívnak. Tudta, hogy nemsokára úgyis kibékülnek a felek, így jogosan érezhette úgy, hogy Wendy szándékosan váltott témát. A szőke dinamit meg volt győződve arról, hogy Wendy nem erre akart rákérdezni. Viszont a lány végül visszakozott, ami azt jelentette, hogy nem állt szándékában folytatni a játékot. 

Bakugo ezalatt levette a fejéről a sisakot, aki maga se értette igazán, hogy az imént miért volt ennyire őszinte a másikhoz. Miképp arra se talált megfelelő magyarázatot, hogy a számára valamelyest fontossággal felérő kérdéseket ugyan miért nem tette fel? Talán mert nem volt felkészülve a lány válaszára? Viszont egy valamiről száz százalékig meggyőződött: csakugyan nem utálja Wendyt. 

Ám a dilemmája továbbra is megválaszolatlanul maradt. Az utolsó pár perctől eltekintve, amikor is mindenféle rosszindulatot mellőztek, Katsukiban felötlött a kérdés, hogy vajon miért ellenkeznek folyton egymással? Arról már az előbb megbizonyosodtak, hogy a látszat ellenére, egyáltalán nem utálják egymást. Ellenben ez még közel sem jelentette azt, hogy kedvelnék a másikat. Riválist lát a lány személyében? Vagy valami egészen más okból kifolyólag érez késztetést arra, hogy minden lehetséges alkalomkor kötekedhessen Wendyvel? A fiúban ezernyi téma merült fel, ám a válasz még váratott magára...