Isteni dinamit osztag Messenger csoportja

Kaminari Denki: Unatkozom... 😐😐

Kaminari Denki: Valakinek nincs kedve délután lejönni velem a parkba?

Kirishima Eijiro: Bocs, tesó. 😅

Kirishima Eijiro: Nemrég közbe jött valami, így offolom.

Ashido Mina: Bocsi, de a mai nap nekem se jó. 😅

Ashido Mina: De holnap a nyári fesztiválon úgyis találkozunk. 😘😊

Kaminari Denki: De addig megöl az unalom...

Kaminari Denki: 😭😭😭

Ashido Mina: 😅😅😅

Ashido Mina: @Sero

Ashido Mina: Ráérsz ma délután?

Ashido Mina: Látod, teljesen kivan... 😅

Sero Hanta: @Kaminari Jaj, tesó...

Kaminari Denki: 🥺🥺🥺

Sero Hanta: Oké, majd én megyek veled. 😌😌

Kaminari Denki: YEAH! 😁😁Mikor?

Sero Hanta: kb 1 óra múlva?

Kaminari Denki: Oké, tesó! 🤜🤛

Sero Hanta: 🤜🤛

Kaminari Denki: @Jiro @Bakugo

Kaminari Denki: ?

Jiro Kyoka: Sorry, Pikachu. A szüleimmel ma délután vásárolni megyek.

Jiro Kyoka: De holnap úgyis talizunk. 😄

Kaminari Denki: Jól van. 🙂

Bakugo Katsuki: Őszintén?

Bakugo Katsuki: Legszívesebben mennék...

Bakugo Katsuki: De...

Kaminari Denki: De?

Sero Hanta: Gyere, tesó! Hárman elhülyülünk.🤘

Kirishima Eijiro: Tesó, nem ma mennek hozzátok látogatóba? 🤔

Bakugo Katsuki: Sajnos igen...

Ashido Mina: Drágám, nem tűnsz annyira lelkesnek. 😲😅

Bakugo Katsuki: MERT NEM VAGYOK AZ! 😡

Bakugo Katsuki: BASSZA MEG! MIÉRT KELL NEKEM MA IS TALÁLKOZNI AZZAL A BOSSZANTÓ NŐSZEMÉLLYEL? 

Bakugo Katsuki: MIÉRT!?

Bakugo Katsuki: 😡😡😡😡😡

Kaminari Denki: 😅😅

Sero Hanta: 😅😅

Ashido Mina: Kiről van szó?👀

Kirishima Eijiro: Tippelj egyet.😉 Mostanában egyre gyakrabban hallani a nevét.

Jiro Kyoka: Wendy az. 😉

Jiro Kyoka: @Bakugo 😂😂

Bakugo Katsuki: @Jiro 🖕🖕

Kaminari Denki: 😱

Sero Hanta: 😮

Ashido Mina: Eeeeehhhhhhhhh

Ashido Mina: De hogy-hogy találkoztok?

Bakugo Katsuki: ...

Bakugo Katsuki: Mert a szüleink elméletileg anno jóban voltak egymással. Anyám meg megtudta, hogy nemrég hazaköltöztek Amerikából, így meghívta őket ma hozzánk vacsorára...

Bakugo Katsuki: A vén banya pedig emiatt se engem, se Dekut nem enged el itthonról...

Ashido Mina: 😲😲 Ez komoly? Ezek szerint te régebbről ismered Marvell-sant? Vagy csak a szülők ismerik egymást?

Bakugo Katsuki: Igen, elméletileg egy óvodába jártunk...

Kaminari Denki: 😱😱

Sero Hanta: Elméletileg?🤔

Kirishima Eijiro: Bakubro, hogy-hogy nem emlékszel Wendyre? 🤔

Kirishima Eijiro: Ácsi, Midobrot is óvodás korod óta ismered.

Kirishima Eijiro: Ez furcsa, mert eddig ő se mondta nekünk, hogy ismerné Wendyt.

Ashido Mina: @Kirishima 🤨 Wendy? Máris a keresztnevén hívod? Ennyire jóban vagytok?

Kirishima Eijiro: Jah. Wendy húgi amúgy egy szimpi csaj. 😊😄

Ashido Mina: Ez gyors volt. Már ő is húgi lett? 👀

Jiro Kyoka: @Ashido Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Wendy mondta nekünk, hogyha lehet, a keresztnevén hívjuk őt.😊

Jiro Kyoka: @Kirishima Egyetértek. Wendy tényleg rendes lány. Jókat lehet vele beszélgetni.😁

Kirishima Eijiro: @Jiro Jaja. Bár azt hittem, a medencénél összeverekedik Bakugoval. xD 😂

Denki Kaminari: Eeehhh? Erről eddig miért nem tudtam!? 😲😲

Jiro Kyoka: Mert talán nem kérdezted?🤷‍♀️

Denki Kaminari: Jogos...🙄

Sero Hanta: @Bakugo Tesó, már megint balhéba keveredtél? 😅

Jiro Kyoka: Nyugi, csak szájkarate volt. xD 😂😂

Kirishima Eijiro: Egy kissé durva szájkarate, de a végén minden rendbe jött. Srácok, amúgy Bakubro akkor olyan férfias dolgot mondott, hogy őszintén bevallom nektek, abban a pillanatban nagyon elérzékenyültem.

Ashido Mina: ??? 

Jiro Kyoka: @Bakugo 😏😏

Bakugo Katsuki: @Jiro @Kirishima HA ELJÁR A SZÁTOK, ESKÜSZÖM, HOLNAP A FESZTIVÁLON KINYÍRLAK TITEKET! 😡😡😡

Kirishima Eijiro: 🤐

Jiro Kyoka: 🤐

Bakugo Katsuki: Helyes.

Bakugo Katsuki: Na, én léptem. Csáó!

xxx

Öt órával később

Bakugo hanyatt fekve a plafont bámulta. Igaz, semmi érdekest nem látott benne, de a tekintetét valamiért nem tudta róla levenni. Néha félre pillantott a faliórára, hogy lássa, mennyi ideje fekszik így. Már több mint egy órája volt ebben a pozícióban. A Marvell család már közel két órája élvezte a Bakugo família vendégszeretetét. Mitsuki legnagyobb örömére a kisfia ma kivételesen jól viselkedett, bár az elején úgy vélte, hogy Katsuki az osztálytársa láttán végig csak dünnyögni fog, és rosszabb esetben durva kijelentéssekkel fog előrukkolni. Ám a fiú meghazudtolva önmagát, vacsora alatt végig tisztelettudóan viselkedett és egy árva rossz szava se volt Wendy irányába. Igaz, amint felhozódott az óvoda, mint téma, Katsuki arról kezdett el panaszkodni, hogy fáj a hasa és nem érzi jól magát, így elmegy lepihenni. Mitsuki eleinte gyanakvóan nézett a fiára, ám mivel az egész estebéd alatt végig udvarias magatartást tanúsított, így végül nem kérdőjelezte meg Katsuki hirtelen rosszullétet.

Természetesen mindez hazugság volt, hisz valójában semmi baja nem volt. Viszont túlságosan is kínos témának tartotta, hogy ismételten a saját fülével hallja, hogy anno Deku, Wendy és ő egy elválaszthatatlan triót alkottak. Egyszerűen még mindig nem akarta elfogadni a tényt, miszerint gyerekkorában ennyire odavolt a lányért. Ilyenkor azzal nyugtatta magát, hogy csak egy hülye gyerek volt, aki valójában nem értette a szavai valódi jelentését. „Persze, hogy nem érthette, hisz akkor csak öt éves volt."

Mielőtt Katsuki jobban elmerülhetett volna a gondolatai között, halk kopogás törte meg a néma csendet. A fiatal hőspalánta egy pillanatra összerezzent. A legjobb barátja kopogtatott az ajtón, aki végül kinyitotta az ajtót, majd pár másodperc múltán becsukva azt maga mögött, mosolygósan lépett be a szobába. Katsuki nem szólt semmit, miközben a benntartózkodó Izuku végül szó nélkül lefeküdt mellé. Most már ketten együtt bámulták a mennyezetet. Katsukihoz hasonlóan ő se kezdett bele a beszédbe. Csak feküdtek az ágyon, mialatt alaposan átgondolták a mondanivalójukat. Végül a szőke dinamit beszédre nyitotta száját.

– Tudom, hogy mit akarsz kérdezni – kezdett bele alig hallhatóan Katsuki. – A válaszom pedig nem.

– Jól sejtettem – reflektált szintúgy halkan Izuku. – De nyugi, hamar témát váltottak. Jelenleg pedig gyenge iszogatás és nosztalgia parti zajlik.

– Ezek szerint az öreg lány elővette a házi páleszt?

– Ahham.

– Na, akkor még egy jó ideig nem mennek haza – mondta egy rövid sóhajt követően Katsuki. – És vele mizu?

– Mármint?

– Tudod te azt jól.

– Jah, hogy ő... – Izuku hamar ráeszmélt arra, hogy a másik kire gondolt. – Úgy vettem észre, hogy hozzád hasonlóan, ő se tudja, hogy mihez kezdjen ezzel a kínos szituációval.

– Miért, téged ez nem zavar? – kérdezett vissza Katsuki. – Basszus, elméletileg mi hárman jóban voltunk, ám valamiért se te, se én nem emlékszem rá. Amúgy ő emlékszik ránk?

– Nem hiszem. Vagyis amikor beszélgettem vele, ezt a témát egyszer sem hozta szóba – válaszolt jókedvűen a kérdésre Izuku, míg Katsuki meglepődve tapasztalja, hogy a másiknak hirtelen ennyire jókedve lett. – Kacchan, amúgy te utálod Wendy-sant?

– Hee? Mi ez a hülye kérdés? – faggatózott még mindig csodálkozva Katsuki. – Nem mindegy az neked, hogy mit érzek iránta?

– Szóval igen?

– Ugye tudsz róla, hogy kurva kíváncsi vagy?

– Ugye tudsz róla, hogy Wendy-san nemrég megtudta, hogy mit ígértetek meg anno egymásnak?

– Mi van!? – Katsuki azon nyomban felpattant az ágyából. – Az előbb még azt mondtad, hogy hamar témát váltottak!

– Hehe, hazudtam. Amint felelevenítették a kis vallomásotokat, Wendy-san arca teljesen elvörösödött. Sőt, egy pillanatra úgy tűnt, mintha a feje is gőzölne. Aztán elájult... – magyarázta erőltetett nevetés kíséretében Izuku, amikor is Katsuki a ruhájánál fogva megragadva őt, felemelte az ágyból. – De nyugi, ez csak pár pillanatig tartott. Azután Wendy-san jobban lett...

– Ne nevess, baszd meg! Ez kurvára nem vicces! – szidta le a barátját Katsuki, majd rögvest elengedte. – Bassza meg! Pedig annyira nem akartam, hogy erről a hülyeségről tudomást szerezzen! Francba! És miután magához tért, mondott valamit?

– Azt mondta, hogy ő ugyan nem emlékszik semmi ilyesmire – felelte készségesen Izuku. – Csak ugye ezután előkerült a videó...

– Milyen videó!?

– Amin elhangzik az a bizonyos mondat – felelte kínos mosoly kíséretében Izuku, míg Katsuki feje a dühtől még vörösebb lett. – Persze ezután Wendy-san megint elájult...

– MI VAN!? – kiabálta kétségbeesetten Katsuki. – A VÉN BANYA AZ EGÉSZET FELVETTE!? ÉS ERRŐL A MAI NAPIG NEM SZÓLT EGY KURVA SZÓT SE!?

– Kacchan, nézd a dolog jó oldalát: legalább tudjuk, hogy ez valóban megtörtént.

– Deku, áruld már el légy szíves, hogy ez pontosan miért is lenne nekem jó? – faggatózott idegesen Katsuki, és hogy levezesse a felesleges energiáját, elkezdte megállás nélkül nyomni a fekvőtámaszt. – Francba a videóval! Valahogy meg kell semmisítenünk, mert fennáll a veszélye annak, hogy az egész bagázs rájön! Ha pediglen ez bekövetkezne, kénytelen leszek mindenkit megölni!

– Kacchan, nyugi van! Ez még tőled is túlzás lenne! – Izuku minden tőle telhetőt megtett, hogy lenyugtassa a haverját. – Kérlek, legalább a barátnőmet hagyd életben!

– Jól van, kerek pofi és Spotify életben maradhat. De a többieknek nincs kegyelem!

– Spotify? Ácsi, ezek szerint Jiro-san is tud erről? De hogyan... – Izuku rövid töprengést követően hamar választ talált a saját kérdésére. – Basszus, ő hallgatózott!?

– „Basszus, ő hallgatózott!?" – utánozta gúnyolódó hangnemben Katsuki, aki fekvőtámaszból átváltott felülésre. – Az a pimasz húgi persze, hogy megint hallgatózott! Pedig már ezerszer elpofáztam neki, hogyha még egyszer ezt csinálja, én levágom a kis fülét, és azzal fojtom meg vele a tökfilkót!

– Tökfilkó? Kaminari-kun is tud erről?

– Már csak azt kéne! – mondta még mindig ingerült állapotban Katsuki. – Az a tökfilkó nem tud sokáig titkot tartani! De nem ő a legnagyobb problémánk! Hanem az a bagázs...

– Ízé... Most kikről is beszélsz?

– A Tea klubról!

– Basszus, igazad van! Ashido-san, Hagakure-san, Yaoyorozu-san és Aoyama-kun különleges csoportja, akik önjelölt szerelem vadászok! Emlékszem, hamar rájöttek arra, hogy Ochako és én köztem több van, mint szimpla barátság. A Tea klub shippelés támadása ellen nem létezik tökéletes védelem. Ha ők egyszer eldöntik, hogy az a két személy helyes párt alkotna, akkor mindent megtesznek annak érdekében, hogy végül összejöjjenek! – Izukunak végre világossá vált, hogy Katsuki hirtelen miért is kezdte eszeveszetten levezetni a felgyülemlett energiáját. – Úristen, Kacchan! Ha a Tea klub tudomást szerez rólatok, akkor mindennek vége! Örökké shippelni fognak titeket, miképp megpróbálnak majd benneteket minél kínosabb helyzetbe hozni!

– Tudom, baszd meg! – reflektált továbbra is lobbanékonyan Katsuki. – Ezért mondom, jobb lenne őket eltenni láb alól...

– Kacchan!

– Oké, akkor csináljuk másképp! A lényeg, hogy nem tudhatja meg senki sem! – Bakugo végül felhagyott a felüléssel, és gyors guggolásokba kezdett. – Látom magam előtt az idétlen tekintetüket. „Mi van, Bakugo? A gyerekkori szerelmed az edzőtáborban szétrúgta a segged? De így már tiszta, hogy ki az úr a háznál. Hahaha!" Nem-nem-nem-nem és nem! Ez soha nem történhet meg!

– Oké-oké, semmi baj! – Izukunak szándékban állt lecsillapítani a csöppet sem vidám hangulatot. – Ha minden igaz, egyelőre csak Ochako, Jiro, Wendy-san, te és én tudunk erről.

– Oh, ne...

– Oh, mi?

– A Bakugo osztag tagjai tudnak erről! – Katsuki abban a pillanatban felhagyott mindenféle edzéssel, és kínjában a fejét fogta. – És köztük van a mosómedve szemű is!

– Kyáááá! Ashido-san mindent tud?

– Dehogyis! Szerencsére erről nem esett szó. Csak annyit tudnak, hogy anno egy óvodába jártunk. Meg ugye a mai vacsoráról, de ezt könnyű lesz kimagyarázni! – nyugtatta meg a másikat Katsuki, miközben hosszasan töprengeni kezdett. – Gondoljuk végig: a múltkori harcunk miatt mindenki úgy hiszi, hogy utálom Wendyt. Ha még véletlenül valaki beszélne a strandos incidensről, ott is az jönne le, hogy mi ketten ki nem állhatjuk egymást. Ha pediglen a suliban továbbra is figyelmen kívül fogom hagyni az a bosszantó nőszemélyt, akkor elméletileg senki se fog erről a videóról tudomást szerezni.

– Kacchan, elfelejtettél valamit.

– Mit?

– Mi van, ha Wendy-san ezt másképp gondolja? Ha elmondja a többieknek az igazat?

– Nyugi, emiatt nem aggódom – reagálta egy fokkal nyugodtabb hangvételben Bakugo. – Hisz pont te pofáztad az imént, hogy Wendy a vallomás hallatán kétszer is elájult. Szerinted ennek tudatában is azt szeretné, hogy erre bárki más is rájöjjön? Neki is kínos ez, akárcsak nekem!

– Hmm... Ebben lehet valami. – Izuku is úgy vélte, miképp a történések is azt bizonyítják, hogy a lányból ugyancsak kellemetlen érzést váltott ki az igazság. – Kacchan, eszembe jutott valami.

– Éspedig?

– De ígérd meg, hogy őszintén fogsz válaszolni.

– Miért, szerinted én nem vagyok őszinte ember?

– Ez komoly, Kacchan?

– Baszd meg, jól van! Ígérem, őszinte leszek, oké? De most már ki vele, miről van szó?

– Kacchan, te komolyan utálod Wendy-sant? – tette fel a fontos kérdést Izuku, és mielőtt Bakugo bármit is mondhatott volna, a zöld hajú fiú folytatta. – Oké, levert téged, engem és Todoroki-kunt is az edzőtáborban. De maradjunk nálad: van valami más oka annak, hogy ennyire nem szimpatikus számodra? És most hadd fejezem be: amit a tónál mondtál nekem...

– Nem-nem! – szólt közbe türelmetlenül Katsuki. – Arról nem beszélhetsz!

– De miért nem? Basszus, higgadj le és gondold végig az egészet: Wendy-san a te ideálod!

– Dehogyis! – Bakugo egyáltalán nem értett egyet Izukuval, és ezt nem is szándékozta leplezni. – Ugyan miért is lenne Wendy az én ideálom?

– Köszönöm a kérdést. Örülök, hogy végre-valahára kikéred erről a véleményemet. Ebben az esetben hadd fejtsem ki bővebben:

1. Wendy-san alacsonyabb nálad. ✔

2. Wendy-sannak hosszú haja van. Bár igaz, téged az se érdekelne, ha rövid frizurája lenne. ✔

3. Wendy-san combja formás. Ezt a strandnál mindannyian láthattuk. ✔

4. Wendy-sannak kerek, formás feneke van. A strandon ugye többször is megemlítetted, hogy „nagy" a feneke. Bár gondolom csak beakartál neki szólni, de ugye ez a feltétel is stimmel. ✔

5. Wendy-sannak kis melle van. Ez a másik dolog, amit akkor felróttál neki. Pedig bárhogyan is nézem, ez a kikötés is klappol. ✔

6. A te szavaiddal élve: „Legyen rohadt erős!" Mily meglepő, Wendy-san csakugyan rohadt erős, hisz simán elvert minket. ✔

7. Végezetül: „Legyen aranyos, magabiztos, talpraesett csaj. Ne legyen túl csendes, de az se akarom, hogy ne lehessen mellette megszólalni." Na, itt találsz valami kifogást? Nem hiszem... ✔

– Naná! – Katsuki rögvest megragadta az alkalmat és nem habozott egy hibát felróni. – Az a nőszemély kurvára nem aranyos!

– Hűha... – mondta közömbös hangon a zöld hajú fiú. – Esetleg még valami?

– Ízé... Őőő... Szóval... – Katsuki hiába töprengett, érdemleges válasz híján nem tudta a vitát a maga előnyére fordítani.

– Hallgatlak, Kacchan... – Midoriya sunyi vigyorral jelezte, hogy bizony ezt a csatát most ő nyerte.

– Baszd meg, Deku! Te mindent megjegyeztél? – Katsuki kénytelen volt elismerni a vereséget. – Fogadjunk, ezeket is leírtad az egyik noteszedbe...

– Eltaláltad. Bár, ha akarnám se tudnám ezt elfelejteni, hisz akkor nagyon őszinte voltál velem. Én pedig boldog voltam, hogy megosztottad velem ezt a titkodat – reflektált mosolygósan Izuku, akinek nem állt szándékában ebből viccet csinálni, így komolyra fordította a szót. – Komolyan gondoltam, hogy segíteni akarok neked. Ezért is hajt a kíváncsiság, miszerint tényleg utálod Wendy-sant vagy sem?

– Izuku... – Katsuki gyerekkora óta ismerte a szeplős arcú fiút, így tisztában volt azzal, hogy a másik valóban mindent megtenne annak érdekében, hogy segítsen a barátain. – Figyelj, értékelem, hogy ennyire törődsz velem. De tényleg, te vagy az egyetlen ember, akivel erről szívesen beszélek. Amit az előbb felsoroltál Wendyről, az valóban megfelel minden kritériumnak. Ám nem is tudom... Izuku, most én teszek fel neked néhány kérdést.

– Rendben van, tesó. Kérdezz bátran.

– Oké... Mit érzel, amikor Ochakoval vagy? Mit jelent számodra? Konkrétan, szerinted mit jelent szerelmesnek lenni? – Mellőzve minden haragot és gúnyt, Izuku menten szembesült azzal, hogy Katsukinak ezek olyan kérdések, amire nem adhat egy sima, egyszerű, semmilyen választ.

Midoriya arcáról azt lehetett leolvasni, hogy hezitál a választ illetően. Őszintén szeretne erre a kérdésre felelni, ám jól tudta, hogy ez a beszélgetés a későbbiekben, a jövőjükre tekintve igen nagy hatással lesz. Legfőképpen Bakugora, hisz ez talán örökre megváltoztatja a fiú életét. Katsuki időközben visszaült a helyére, miközben gondterhelten nézett maga elé. A barátja csak figyelte, ahogyan a fiú térdei remegnek, miközben az a kezeivel igyekezte megállítani a remegést. Erősen szorítani kezdte a térdeit, közben pedig igyekezett lehiggadni. Néhány perc elteltével, amikor alábbhagyott a remegés és már nem vette szaporán a levegőt, Katsuki felnézett, és a szemeivel a barátját vizslatta. Midoriya szintúgy feszülten figyelte a másikat, aki aztán hosszas gondolkodás után megtörve a csendet, beszélni kezdett.

– Hogy mit jelent szerelmesnek lenni? Tudod, ez olyan érzés, ami semmihez sem hasonlítható. Hiába van barátnőm, még így is nehéz megfogalmazni, hogy számomra mit jelent szerelmesnek lenni. De arra időközben rájöttem, hogy a szerelem rengeteg érzelmet vált ki belőlünk. Őrjítő vágyat, boldogságot, fájdalmat, kötődést... – kezdett bele a téma kifejtésébe Izuku, Katsuki pedig csendben, türelmesen hagyta, hogy a másik folytassa a mondanivalóját. – „Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak. De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem „sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Ha suliban vagy, ha edzel, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, ha olvasol, ha főzöl, vagy ha éppen a kávédat kavargatod... Mindig érzed a jelenlétét. Miképp tudod, hogy bármi is történjen veled, ő mindig ott lesz melletted – folytatta a témát Izuku, aki leült a legjobb barátja mellé, majd mélyen a másik szemébe nézett. – Tudod, én nagyon szeretem Ochakot. Mindent szeretek benne, a jó és a rossz tulajdonságait egyaránt. Ezért se rójuk fel állandóan egymás hibáit. Nem is lehetne mindenért megszólni a másikat, hisz ugye senki se tökéletes ebben a világban. Ezért kell tudni elfogadni a másikat, a hibáival együtt. Én úgy érzem, Ochako a lelki társam, akivel a legnagyobb örömömet és a legbenső félelmemet is megoszthatom. Egyszóval mindent, amit érzek.

– Szóval ez a te válaszod? – Katsuki továbbra is az ágyszélén ücsörgött, miközben a jobb kezét szép lassan végighúzta az arcán. – Őszintén, még mindig bosszant engem, hogy Wendy ily könnyedén elpicsázott. Ám az, hogy mindamellett tette ezt úgy, hogy valószínűleg nem adott bele mindent. Ráadásul megkönyörült rajtam. Ez az érzés pedig annyira felbassz, hogy legszívesebben felrobbantanék mindent...

– Kacchan...

– Ám...

– I-Igen?

– Fogalmam sincs, hogy miért, de még ez okból se tudom őt utálni. Pedig szétszedte az egómat. Konkrétan hülyét csinált belőlem az osztály előtt. És még az se vigasztal, hogy nem csak én jártam így. A végén pedig megsiratott az a hülye... – Katsukinak ezalatt lefolyt egy jéghideg, keserű könnycsepp az arcán, ám gyorsan letörölte azt. – Amikor meglátom őt, felforr az agyvizem. Egyszerűen mellette nem tudok nyugodt maradni. Hetek óta azon töprengek, hogy vajon miért van ez? Mi történik velem? Miért nem vagyok önmagam? Sok lehetőség végigfutott az agyamon, ám a válasz félig-meddig még hiányos.

– Félig-meddig? Mire gondolsz?

– Veled ellentétben, én nem tudom, hogy mi a szerelem. Sose tapasztaltam meg. Nekem ez az érzés annyira idegen...

– Kacchan, ezzel azt akarod mondani, hogy azért vagy dühös Wendy-sanra, mert szerelmes vagy belé?

– Nem! Vagyis nem tudom... – válaszolta némileg bizonytalanul Katsuki. – Amit az előbb említettél, hogy milyen érzést vált ki belőled Ochako. Hogy tökmindegy hol vagy és mit csinálsz, de mindig úgy érzed, hogy ott van veled. Ez a kijelentésed nagyon elgondolkodtatott.

– Érdekes. Gyakran eszedbe jut Wendy-san? – puhatolózott kíváncsian Izuku, aki mélyen legbelül örült annak, hogy Katsuki újfent őszintén beszél a problémájáról.

– Mostanában igen. Ám ettől még nem gondolom azt, hogy szerelmes vagyok belé – felelte bármiféle fenntartás nélkül Bakugo. – Hisz nem is ismerem őt. Leszámítva anyám beszámolóját az óvodás korunkról, ezen kívül semmi mást nem tudok róla. Amit pedig igen, azzal semmivel nem vagyok előrébb...

– Értem a dilemmádat. – Izuku kezdte egyre jobban átlátni a dolgokat, és már azt is sejtette, hogy mi lehet itt a főprobléma. – Összefoglalva, te egyáltalán nem utálod őt. Ám, ha a közelében vagy,  ahelyett, hogy ellazulnál, valami oknál fogva mégis ideges leszel. Ez így csakugyan furcsa. És mit fogsz ennek tudatában tenni? Marad az A-terv, és titokban tartjuk mindenki előtt?

– A-terv? – Katsuki hamar felfigyelt Izuku kijelentésére. – Ez most úgy hangzott, mintha lenne egy B-tervünk is.

– Mert van is.

– És ugyan mi lenne az, drága kis brokkolim?

– Elmagyarázom: mivel nem tudjuk, hogy valójában mit érzel Wendy-san iránt, így erről egyelőre senki másnak nem beszélhetünk. Ameddig nem tisztázódnak az érzelmeid, addig is a gyerekkori vallomást és a róla készült felvételről se ejthetünk szót – kezdett bele a B-terv részletezésébe Izuku, míg Katsuki ötlet híján nem tehetett mást, végig hallgatta Izuku igencsak furcsa tervét. – Bár Ochakot és Jirot mégis jó ötlet lenne bevonni a tervbe. Főleg Jiro húgit, akinek a képessége a későbbiekben nagy hasznunkra válhat. Ochako pedig jól tud titkot tartani, miképp rengeteg hasznos meglátása van, amit aztán idővel szintén az előnyünkre fordíthatnánk. Azonban ugye van egy hatalmas nagy problémánk...

– Mégpedig a bosszantó Tea klub... – Bakugo is tisztában volt a tényekkel, hogy a legnagyobb akadályt továbbra is a Tea klub jelentette.

– Úgy van – helyeselt habozás nélkül Izuku. – Ezért is gondoltam arra, hogy az egyiküket magunk mellé kell állítani.

– Kire gondolsz?

– Yaoyorozu-sanra – reflektált határozottan Izuku, majd azzal a lendülettel folytatta a beszédet. – Ő Jiro egyik legjobb barátja. A négy tag közül ő a legokosabb, és ha netalántán az egyikük mégis gyanút fogna, Yaoyorozu-san minden bizonnyal előrukkolna egy vésztervvel. Amíg ő velünk van, addig a Tea klub nem tehet ellenünk semmit.

– Hmm... Elismerem, eddig tetszik az ötleted! – Katsuki úgy gondolta, hogy ez talán még működhet is. – Mellőzve az Alien királynőt, én is inkább az elnök mellett tenném le a voksomat. Ha a mosómedve szemű mindenre rájönne, már „Csak azért is!" elven beleütné az orrát, ezzel pedig több kárt csinálna, mint hasznot.

– Egyetértek. Asido-san a legveszélyesebb a Tea klubból... – Adott hangot a félelmének Izuku, aki jól tudta, hogy Asido ezzel kapcsolatban nem fél elmenni a végletekig, csakhogy rájöjjön az igazságra. – Ezért csak óvatosan mondj előtte bármit is, hisz ő egyben a Bakugo osztag tagja, és ugye ennek köszönhetően sok időt tölt veletek.

– Figyelni fogok – nyugtatta meg a barátját Katsuki. – És mi a helyzet a Deku osztag többi tagjával? Őket is beavatod?

– Nem. Ez egy olyan dolog, amiről egyáltalán nem kell tudniuk.

– Oké. Nem is baj, hogy erről csak kevesen tudnak – szólt ismételten a témához kapcsolatban Katsuki, majd feltett egy újabb kérdést. – De most már térj a lényegre. Hisz van még valami, ugye?

– Igen, van – válaszolta Izuku, aki még inkább komolyra vette a szót. – És ez a terv legnehezebb része. Ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy pontosan mit érzel Wendy-san iránt, elkerülhetetlen, hogy minél több időt tölts el a társaságában.

– Micsoda!? – Bakugo egyáltalán nem örült a terv utolsó részének és ezt a kétségbeesett hangjában érezni is lehetett. – Nem-nem! Ez kurvára rossz ötlet!

– Nem az, csak hallgass meg: nyilván, ha holnap hirtelen elhívnád őt randizni, azzal tönkretennéd a tervünket. Mert jelen pillanatban egyikőtöknél se látok semmiféle esélyt arra, hogy a másikkal kéz a kézben elmennétek randizni. Ám rengeteg más lehetőség is szóba jöhet, ahol aztán ti ketten több időt tudtok eltölteni egymás társaságában! – Izuku csirájában próbálta elfojtani Katsuki kétségeit, hisz a tervük csak akkor működhet zökkenőmentesen, ha a dinamit fiú minden kétséget kizáróan hisz benne és a többiekben. – Például, megkérhetnéd, hogy legyen az edzőpartnered, mert szeretnéd egyszer őt is túlszárnyalni. Igaz, azt nem tudom, hogy milyen tantárgyban jeleskedik, de ha úgy adódik, akár alkalomadtán tanulhatnátok együtt. Ám mégis az lenne a legjobb, ha elérnéd, hogy csatlakozzon a Bakugo osztaghoz.

– Deku, ez őrültség! Amit felsoroltál, az egytől egyig nonszensz! – Katsuki a múltbeli eseményeknek hála joggal érezhette úgy, hogy ez a terv nem egészen kivitelezhető. – Netalántán, ha mégis összejönne az első kettőből az egyik, ugyan mi a francért csatlakozna a Bakugo osztaghoz?

– Jiro húgi miatt.

– Spotify?

– Jaja. Wendy-san nemrég elárulta, hogy a strand óta Jiro és ő napi kapcsolatban állnak egymással – avatta be a részletekbe Izuku, amivel alaposan meglepte Katsukit. – Sokat beszélgetnek, és úgy látszik, szép lassan összebarátkoznak. Ha ez igaz, Yaoyorozu-sannak végképp csatlakoznia kell hozzánk, hisz a lányok közül ő is Jiroval van a legjobb viszonyban. Ha ők hárman barátnők lesznek, az csak megkönnyíti a dolgunkat.

– Fene vigyen el téged, Deku! Nem számítottam rá, hogy ennyire előrelátó leszel! – Bakugo széles vigyorral az arcán csapkodta meg Izuku hátát, majd hangosan felnevetett. – Nem szívesen mondok ilyet, pláne nem neked, de ez egy remek terv! Ügyes vagy, stréber!

– Köszönöm, Kacchan! – Izuku boldogan vette tudomásul, hogy Katsuki készségesen belement az ötletbe. Sőt, még meg is dicsérte őt, ami végképp nem volt szokványos dolog, így az ilyen pillanatokat meg kellett becsülnie. – Viszont ne felejtsd el, a terv elsősorban tőled függ. Ha továbbra is rossz viszonyban leszel Wendy-sannal, azzal nem leszünk közelebb a megoldáshoz. Márpedig a te érdeked, hogy rájöjj arra, hogy pontosan mit érzel Wendy-san felé. Bármi is legyen az, meg kell tudnunk.

– Mivel nincs jobb ötletem, így oké, a suliban eszerint fogok cselekedni – ecsetelte magabiztosan Katsuki, majd lelkesen összeütötte az ökleit. – Hisz nem hagyhatom, hogy az a csaj állandóan befolyásolja a hangulatomat.

– Ez a beszéd! – tette hozzá szintén jókedvűen Izuku. – A mai naptól hivatalosan is megalakult a „Széllel szemben társaság" klubja...