Az iskola udvarán egy lány megállás nélkül sírdogált. Csuromvizesen álldogált az épület előtt, miközben fogalma se volt arról, hogy jelen esetben mi tévő legyen. Azonban egy régi ismerős megpillantotta a rózsaszín hajú leányzót, és rögtön észrevette, hogy valami nem stimmel a barátnőjével.

– Sherria? – kérdezte érdeklődve Wendy, miközben a táskájában kutakodott. – Husim, így meg fogsz fázni. Még szerencse, hogy nem csak az esőkabátot hoztam el magammal – tette hozzá megjegyzésképp Wendy és megragadva Sherria kezét, behúzódtak az erkély alá.

– Wendy? – kérdezte csodálkozva Sherria, akiben csak most tudatosult az a tény, hogy a barátja is vele van. – Wendy... – szipogta szomorúan Sherria.

– Hé, mégis mi történt veled? Miért sírsz? – Wendy közben elővett a táskájából egy kisméretű törölközött, és szárítani kezdte a másik haját. – Csajszi, rossz időpontot választottál a kinti zuhanyzásra. Szeptemberben könnyű megfázni...

– Wendy, mégis mit tegyek? – szólt közbe kedvtelenül a lány, és folytatta. – Megint hülyeséget csináltam...

– Sherria, jól sejtem, hogy összevesztél Romeóval? – Wendy kérdése hallatán Sherria csak bólintott egyet. – Szóval erről van szó. Ne aggódj, csajos. A veszekedések után ki  lehet békülni. Ezért ne mondj olyat, hogy megint hülyeséget csináltál. Oké?

– De-de Romeo azt mondta, hogy ne szóljak többé hozzá! Mert ellenkező esetben másik osztályba kéreti magát! Vagy még rosszabb, elhagyja a sulit és akkor soha többé nem fogom őt látni. Ha ez így lenne, én azt nem bírnám ki... Lehet, hogy én...

– Hülye! – kiabált rá mérgesen Wendy, majd lekevert neki egy pofont. – Ne legyél ennyire önző! Vagy mi már nem is számítunk neked? A barátaid semmit se jelentenek számodra? Egyáltalán nem vagyunk neked fontosak? – kérdezte könnyes szemekkel Wendy, majd magához ölelte a barátnőjét.

– We-Wendy, én-én nem így gondoltam – válaszolta pityeregve Sherria, majd szintén visszaölelte a másikat. – Persze, hogy fontosak vagytok nekem! A barátaimtól semmi pénzért nem válnék meg! Jóban-rosszban ott vagyunk egymásnak, és mindent megtennénk a másikért. Ezért kérlek, ne sírj miattam. Valahogy túlteszem magam Romeón, ezért emiatt nem muszáj neked is szomorúnak lenned.

– Nem, ez nem lenne helyes! – ecsetelte határozottan Wendy, mialatt szép lassan elengedték egymást. – Sherria, nem kívántam beleszólni a szerelmi életedbe, de most szeretnék egy jó tanácsot adni: légy őszinte magadhoz! Szereted őt, ebben biztos vagyok. Észrevettem, hogy mostanában, amikor rád nézek, te folyton egy irányba figyelsz. Edzés, hősgyakorlat vagy iskola... Mindvégig Romeót figyelted, és amikor ő észrevette ezt, te kifogásokat kerestél és úgy döntöttél, hogy nem leszel magadhoz őszinte. Ez azonban rossz dolog! Ha nem engeded neki, hogy jobban megismerjen, akkor valóban elfogod őt veszíteni. Hidd el, Romeo nem rossz srác. Ti ketten remekül összeilletek. Ezért amikor legközelebb találkozol vele, legyél hozzá kedves. Hidd el, ha leültök egymással beszélni, végül minden a helyére fog kerülni. Oké, csajszi? – kérdezte mosollyal az arcán Wendy, majd ketten együtt a kék hajú leányzó lakása felé vették az irányt.

xxx

Wendy felhagyva a visszaemlékezéssel, rosszkedvűen felsóhajtott. Nem értette igazán, hogy mi történik vele mostanában. Csupán annyiban volt biztos, hogy amióta Japánba költözött, akarva-akaratlanul, de rengeteg emlék jutott eszébe. Olyan események, ami rég feledésbe merült. Vagyis eddig azt hitte, mert valójában tökéletesen emlékezett az akkor történtekre.

– Fenébe, miért pont most? – kérdezte önmagától Wendy, miközben felült a napozóágyból. – Sherria...

– Mondtál valamit, Wendy? – kérdezte kíváncsian Grandine, aki a mellette lévő napozóágyon feküdt.

– Nem, csak hangosan gondolkodtam – válaszolta mosollyal az arcán a fiatalabbik, majd felállt a helyéről. – Apa amúgy merre van?

– Mosdóba ment.

– Értem. – Wendy ezalatt gyorsan bekente magát naptejjel. – Na, én mentem egyet úszni. Te nem jössz?

– Majd később igen. Most inkább barnulni szeretnék – jelentette ki jókedvűen Grandine, aki tovább folytatta a napozást.

Wendy hátrahagyva az édesanyját, egy távoli medence felé vette az irányt, ahol a többivel ellentétben, ott lényegesen kevesebb ember tartózkodott. A víz mélysége csupán másfél méter volt, ám neki tökéletesen megfelelt. Jókedvűen úszkált, amikor tőle nem messze egy srác vidáman ugrott be a vízbe. Az úszómester közben dühösen kiabálni kezdett, hiszen ennél a medencénél tilos volt a partról beugrani a vízbe. A fiatal srác azonban nem zavartatva magát, szúrós tekintet kíséretében, ördögi vigyorral az arcán intett be a másik embernek, aki a félelem miatt inkább úgy döntött, hogy jobban jár, ha csendben vissza ül a helyére.

Wendy hátulról figyelte a szőke hajút, amikor is az megfordulva szembe találta magát a lánnyal, aki köpni-nyelni nem tudott, amikor is nagy sajnálatára felismerte a bosszantó embert. A fiatal srác ugyancsak kikerekedett szemmel bámulta a lányt, miközben mellette nem messze a barátai szintén a medencébe ugrottak.

– Látjátok? Bakubro megoldotta, hogy nyugodtan ugrálhassunk a medencébe – kezdett bele idétlen vigyorgás kíséretében Kirishima.

– De ez nem szabályellenes? – puhatolózott kíváncsian Momo.

– Ne már, Momo! Most nem a suliban vagyunk, szóval lazíts! – szólt hozzá önfeledten Jiro. – Ennél a medencénél amúgy is csak páran vannak, így nem zavarunk senkit sem.

– Kyáááá!

– Mi történt, baby? – kérdezte kétségbeesetten Izuku.

– Ugrás közben elhagytam a bikini felsőmet! – Uraraka kétségbeesetten bújt oda a barátjához, aki érzékelve a mellkasát érő kellemes női puhaságot, az arca pillanatok alatt paradicsomokat megszégyenítő módon vált vörös színűvé. – Deku-kun, keresd meg!

– O-o-o-o-o-oké!

– Várj, nem hagyhatsz itt! – Uraraka még szorosabban ölelte magához a fiút.

– De-de-de-de a-a-a-kor ho-hogy ke-keresem meg?

– Nem tudom!

– Megvan! – szólt közbe Todoroki, kezében a bikinivel. – Tessék.

– Köszönöm, Todoroki-kun! – Uraraka ezután Momo és Jiro takarásában hamarjában visszavette a felsőjét. – Hál istennek, hogy nem volt itt Mineta...

– Tesó, minden oké? – faggatózott kíváncsian Kirishima, miközben Bakugo egy helyben ácsorogva figyelmen kívül hagyta az előbbi szituációt. – Hahó, tesó! Lefagytál, vagy mi van? Ennyire lesokkolt Uraraka melle?

– Kirishima-kun! – Uraraka ezután megragadta a vörös hajú karját, majd félfordulatból a vízbe csapta. – Kérlek, ezt még egyszer meg ne halljam!

– Blublababul! – felelte vigyorogva a víz alatt Kirishima, majd kiemelte a fejét a vízből. – Nyugi, csak hülyültem. Ám tesó, nem akarsz végre megszólalni?

– Kacchan? – Izuku nem értette, hogy a másik miért cövekelt le.

– Basszátok meg, ti tényleg vakok vagytok!? – kérdezett vissza még mindig álmélkodva Katsuki. – Itt áll előttünk az a kellemetlen amcsi csaj!

– Heee? – mondták egybehangzóan, csodálkozó hangnemben a fiatalok, amikor is a saját szemükkel meggyőződhettek arról, hogy Bakugonak valóban igaza van. – Marvell-san?

– Te mit keresel itt!? – kérdezte ingerülten Katsuki, miközben határozottan a lány irányába mutatott.

– Bumm-bumm fiú, nem tudtad, hogy a dinamitnak nem tesz jót a víz? – kérdezett vissza sunyi vigyorgás közepette Wendy. – Hogy fogsz így robbantgatni?

– Megmutassam? – Katsuki nem teketóriázott, a jobb kezét elkezdte szikráztatni. – A gyerekmedencéig foglak repíteni...

– Egy világi bunkó vagy, ugye tudsz róla?

– Valóban? Mondja ezt egy nagyszájú nőszemély, aki szintén beszólogat a másiknak! – ecsetelte magabiztosan Katsuki, aki a lányhoz hasonlóan csökkentette a köztük lévő távolságot. – Elég rápillantanom a hülye fejedre, és egyből elkap a hányinger! Jah, és a hangod is kurvára irritál!

– Te beszélsz nekem a külsőről? A fejed már önmagában irritáló! A hajad színe alapján meg azt hinné az ember, hogy valami rosszul kivágott majonéz kabalafigura vagy, akit aztán a tervezők egyből kidobtak a kukába! – reflektált durva hangnemben Wendy. – Rólad meg inkább ne is beszéljünk! Eléggé buzis kinézeted van!

– Miről beszélsz, te nagy seggű nőszemély? – szólott ismételten Katsuki, amikor lassan összeért a két ember homloka, miközben fejjel próbálták a másikat elnyomni. – Bár úgy látom, te csak seggre tudsz hízni. Lapos deszka...

– Még egy beszólás a részedről, és nehogy véletlenül a fejedre találjak ülni azzal a bizonyos nagy seggel, és emiatt talán összeroppantom a szegényes kinézetű fejedet – gúnyolódott Wendy, majd folytatta. – Azonban az alakomhoz az égvilágon semmi közöd sincsen! Hiszen egyáltalán nem vagyok lapos!

– Kényes témára tapintottam, mi? Lapos deszka... – bosszantotta a lányt Bakugo.

– Mit mondtál? – Wendy rettentő dühösen nézett a fiú szemébe, aki ellenben nem rémült meg a lánytól. – Nem vagyok lapos deszka! Ezt azonnal vond vissza!

– Dehogy vonom vissza!

– De igen, visszavonod!

– De nem!

– De igen!

– De nem!

– De igen!

– Nem!

– Igen!

– Buzi!

– Kurva!

– Nyomorék!

– Idióta!

– Mikrópéniszű, hülye, beképzelt rohadék! – közölte indulatosan Wendy.

– Kis mellű, nagy seggű, elkényeztetett picsa! – reagált a sérelmére Katsuki, majd halkan odasúgta. – A férfiasságomra visszatérve: kurvára benézted! Vagy nálad a húsz centi kicsinek számít?

– Hahaha! Sejtettem, hogy hülye lehetsz matekból, bár azt még rólad se feltételeztem, hogy ennyire nem megy a vonalzó használata – ecsetelte gúnyos nevetés kíséretében Wendy, majd folytatta. – Neked maximum az IQ-d húsz, bár még ezt is sokallom! A másik pedig: összetennéd a két kezedet és hálát adnál az égieknek, hogyha egy ilyen barátnőd lehetne, mint szerény személyem. Viszont ne érts félre, mert én inkább maradnék örökké szingli, mintsem veled valaha is összeszűrjem a levet!

– Hidd el, akkor se kellenél, ha ingyen adnának! – mondta idegesen Katsuki, ám mielőtt még komolyabb balhé lehetett volna ebből, a többiek szétválasztották a duót.

– Srácok, nem akarok beleszólni a szerelmi civakodásotokba, de a komédiátoknak hála az egész strand minket néz – szólt közbe kínos mosoly kíséretében Momo, aki a lányokkal együtt Wendyt, míg a fiúk Bakugot fogták le, hogy ne történjen még nagyobb baj.

– Szerelmes? Ebbe itt? Ugyan már! – jelentették ki szinte egyszerre Wendy és Katsuki, aminek hallatán kölcsönösen meglepődtek. – Hé, ne utánozz! – szólottak újból egy szuszra a fiatalok, míg Izuku ettől hangosan felnevetett. – Fogd be!

– Egek, ez az összhang már-már ijesztő – tette hozzá viccelődve Uraraka, majd komolyra vette a szót. – Jól van, Katsuki-kun, most kérj bocsánatot Marvell-santól.

– Meg a lónak a faszát! Ugyan miért kérnék tőle bocsánatot?

– Mert te szóltál be elsőnek – magyarázta készségesen Uraraka. – Miképp te kezdted el elsőként sértegetni Wendy külsejét.

– De-de-de-de...

– Jah, tesó. Ez egyáltalán nem volt férfias tett – tette hozzá megjegyzésképp Kirishima, amivel sikeresen meglepte a szőke hajút. – Bántani egy lányt, mert kicsi a melle? Ez most úgy hangzik, mintha emiatt szegény Jiro húgit is utálnád.

– Hékás! – Jiro mielőtt reagálhatott volna a sérelmeire, időközben alaposan felmérte Wendyt, miképp természetesen összehasonlította a kettejük adottságait. – Basszus, Kirishimának igaza van! Bakugo, ezek szerint te utálsz engem? Csak azért, mert én is egy nagy seggű, kis mellű lány vagyok? – kérdezte könnybe lábadt szemekkel Jiro, majd szorosan megölelte az igencsak megszeppent Wendyt. – Pedig azt hittem, barátok vagyunk!

– Mi van? Én nem...

– Szóval nem tartod Kyoka-chant a barátodnak? – faggatózott sértődötten Momo.

– Ácsi, hogy a francba jutottunk el ide?

– Katsuki-kun, most hatalmasat csalódtam benned! – jelentette ki mérgesen Uraraka, aki időközben megölelte Jirot.

– Kerek pofi?

– Kacchan, nem akarok hinni a fülemnek! Azt hittem, hogy te ennél jobb vagy! – Izuku ugyancsak őszintén nyilvánította ki a véleményét. – Hogy lehetsz ennyire gonosz?

– De-Deku?

– Bakugo, nem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de te sokkal rosszabb vagy, mint Mineta...

– Nana, félarc! Ez azért már túlzás!

– Mondjuk ez igaz. Bocsi. – Kért rögvest elnézését Todoroki. – Ám ez nem változtat a tényen, hogy az előbb egy idióta seggfej voltál. Szegény Jirot így megbántani.

– Mi a fasz!? Mégis ki beszélt itt Spotifyról? – Katsuki joggal érezhette úgy, hogy ez a beszélgetés mostanra teljesen más irányba ment át, amit már nemigazán tudott nyomon követni.

– Katsuki-kun, azonnal kérj bocsánatot Jiro-chantól! – adta ki határozottan az utasítást Uraraka.

– Mi van!? Most már tőle is?

– Megbántottál, te szemét! – szólott újfent Jiro, míg Wendy mindig csendes fültanúja volt a fejleményeknek. – Mindenkinek meg fogom mondani, hogy Bakugo Katsuki utálja a kis mellű lányokat!

– Eeeeeeehhhhhhh? – Bakugo most végképp nem értette, hogy mi történik körülötte. – Ez nem igaz!

– De igaz! Az előbb mondtad, ne tagadd!

– Dehogy mondtam ilyet!

– Már megint hazudsz!

– Nem hazudok! Hisz engem kibaszottul nem érdekel, hogy mekkora a melled! Sőt, kurvára leszarom, hogy egy lánynak kicsi vagy nagy melle van! Értitek!? Nem érdekel, hogy az adott lány milyen külsőséggel rendelkezik. Bár igaz, a külső ugyan egy fontos tényező, de a belső érték számomra még fontosabb! – üvöltötte túl a barátait Katsuki, akik kivétel nélkül meglepődtek a fiú válaszán. – Mi van? Most mi a bajotok?

– Se-Semmi – szólalt fel elsőként, némileg döbbenten Uraraka. – Csak-csak...

– Igen?

– Hűha, Bakugo-san. Erre nem számítottam... – mondta szintén elálmélkodva Momo.

– Lófarok?

– Ez a beszéd, tesó! – Kirishima jókedvűen csapkodta meg Bakugo hátát. – Ez már férfias megnyilvánulás volt!

– Béna haj?

– Nocsak, Bakugo. Kellemeset csalódtam benned – jelentette ki egy rövid mosoly kíséretében Todoroki.

– Félarc?

– Kacchan, ezek szerint akkor te mégis...

– Deku, te inkább fogd be a pofád! – szólt közbe vörös fejjel Katsuki, aki pontosan tisztában volt azzal, hogy a másik mit akart mondani. – Nem mondhatsz semmit! Oké!?

– Oké...

– Bakugo, ezek szerint még sem utálsz? – Jiro ugyanúgy meglepődve vette tudomásul az imént elhangzottakat.

– Persze, hogy nem. Hisz te vagy mindenki húgija. Bírlak téged, mint a személyiségedet, mint a stílusodat. Gondolj bele, szerinted együtt lógnék veletek, ha csakugyan utálnálak benneteket? – érdeklődte kissé rosszkedvűen Katsuki, mialatt szomorúan maga elé nézett. – Vagy tényleg úgy hiszitek, hogy nem kedvellek titeket? Mert akkor...

– Hülye! – Jiro és Uraraka ezután váratlanul megölelte a némileg megszeppent fiút. – Mi is nagyon szeretünk téged!

– Persze, a megnyilvánulásaid sokszor elég durvák, de ettől eltekintve mindannyian tudjuk, hogy valójában jófiú vagy – egészítette ki mosolygósan Momo, majd a kezével megtörölte az időközben könnybe lábadt szemeit. – Egek, Bakugo-san most tényleg nagyon meglepett.

– Igazat kell adjak a lányoknak. Sokszor nem úgy tűnik, de valójában én is komázlak téged, Bakugo. – felelte magabiztosan Todoroki, majd megveregette Katsuki vállát.

– Tesó, persze, hogy mi is kedvelünk téged! – Kirishima váratlanul átkarolta a barátja nyakát. – Te vagy a legférfiasabb férfi, akit ismerek!

– Nem mellesleg egy jó barát, aki egyben egy remek rivális is – szólt hozzá a témához kedves hangnemben Izuku, mialatt a többiek lassacskán elengedték a fiút.

– Francba, már megint túl sokat pofáztok! – mondta egy visszafogott mosoly kíséretben Katsuki. – Jól van, hogy lássátok mennyire gáláns vagyok, ma én fizetek a büfében.

– Hurrá! – mondták lelkesen a barátai, majd Jiro, Wendy és Katsuki kivételével a többiek kimásztak az úszómedencéből.

– Khm-khm. Bakugo... – Köhögött fel hangosan Jiro, miközben tartva a fiúval szemkontaktust, gyengén Wendy felé biccentett. – Khm-khm, kérj tőle bocsánatot.

– Én ugyan nem!

– Bakugo, ugye nem akarod, hogy az edzőtáborban elhangzott kijelentésed véletlenül napvilágot lásson? – faggatózott sunyi mosollyal Jiro, Katsuki pedig ezt hallva megtorpant. – Tudod, az a bizonyos dolog, amit egy esti napon Midoriyával és Urarakával is megvitattál.

– Micsoda? Spotify, te már megint hallgatóztál? – firtatta elképedve Katsuki, aki nagyon jól tudta, hogy a lány néhanapján szereti kihallgatni az osztálytársait.

– Hihi. Igen.

– Oh, bassza meg... – dünnyögte az orra alatt Katsuki, aki nemigazán örült a ténynek, miszerint lett még egy ember, aki rájött a titkára.

– Gyerünk, Bakugo! – szólalt meg ismételten Jiro, aki sikeresen gyakorolt nyomást a fiúra. – Vagy különben előfordulhat, hogy véletlenül eljár a szám...

– Oké-oké, felfogtam! – mondta kissé ingerült állapotban Bakugo, majd egy nagy sóhajt követően Wendyre fordította tekintetét. – Saj-saj-sajnálom...

– Micsoda? – A kék hajú leányzó úgy vélte, az iménti bocsánat kérést csak beképzelte önmagának.

– Saj-sajnálom...

– Mit mondasz? – Wendy ezután megpiszkálta a fülét. – Túl sok víz ment a fülembe, így nem hallok kristálytisztán. Ismételd el még egyszer.

– A kurva életbe már! Sajnálom, amit az előbb mondtam rólad! – kiabálta erőteljes, ugyanakkor elvörösödött arccal Katsuki, majd sarkon fordulva szép lassan kimászott a vízből, és elindult a többiek után. – Spotify, remélem, most már örülsz!

– Naná!

– Í-Ízé... Semmi baj. Én is nagyon saj... – mondta ki bátortalanul, alig hallhatóan Wendy, ám a fiú ezt már nem hallotta meg. – Gratulálok, Wendy. Ezt is sikeresen elszúrtad...

– Hé, Marvell-san! Te nem jössz velünk kajálni? – Jiro újból a lány mellett termett, majd átkarolta a karját. – Hisz hallhattad a fiút, miszerint ma ő fizeti az ebédet.

– Mi? Ízé... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne... – Wendy nemigazán örült a meginvitálásnak, hisz úgy érezte, emiatt megint összebalhézik Katsukival. – Valószínűleg nem kívánna velem egy asztalnál enni...

– Hé, kis mellű duó! – kiáltott vissza mérgesen Bakugo. – Ti nem jöttök enni, vagy mi a fasz van!? Mondtam, hogy én fizetek!

– Nyugi már, mindjárt megyünk! – válaszolta ugyancsak kiabálva Jiro, miközben vigyorogva intett be a fiúnak. – És akadj le a melles témáról, vagy beverem a képedet!

– Hahahaha! Ez jó vicc volt! – nevetett fel hangosan Bakugo, aki reagálva Jiro kijelentésére, jókedvűen mutatta fel a középső ujját.

– Látod? Már nem is neheztel rád – szólt a lányhoz még mindig mosolygósan Jiro. – Amúgy még nem mutatkoztam be: a nevem Jiro Kyoka!

– Az én nevem pedig Wendy Marvell, bár szerintem ezzel nem mondtam neked semmi újat. – mutatkozott be tisztelettudóan Wendy, majd kezet ráztak. – És nagyon örülnék neki, ha inkább a keresztnevemen hívnál.

– Oké, Wendy. Ez esetben te meg nyugodtan hívhatsz Kyokának. – Jiro ezután megfogta a kék hajú leányzó kezét, és maga után húzva elindult a medence széléhez. – Ám tempó-tempó, nyomás kajálni, amíg Bakugo ennyire nagylelkűen költi ránk a pénzét.

– Ezek szerint máskor is szokott ilyet csinálni? – érdeklődte kíváncsian Wendy.

– Persze, amikor épp jókedve van – felelte készségesen Jiro. – Bár amikor túl sokáig eddz, akkor egyáltalán nincs ideje főzni ránk, és olyankor inkább rendelni szokott.

– Micsoda? A dinamit fiú szokott nektek főzni?

– Ahham. Bakugo és Sato rengeteg időt tölt el a konyhában, és általában felváltva szoktak főzni az osztályra.

– Ne már, ez komoly? – Wendyt igencsak meghökkentette Jiro kijelentésé. – Bocsi, de ezt nehezen tudom elhinni.

– Ugye, hogy mennyire hihetetlen? A legtöbb ember ki se nézné belőle, hogy Bakugo valójában mennyire jó szakács. A mi kis mérgelődő dinamitunk ezen kívül sok minden másban is jeleskedik, de erről majd később a saját szemeddel is meg fogsz győződni – zárta le a témát még mindig emelkedett hangulatban Jiro, míg Wendy csendben, magában elmélkedve hallgatta az új osztálytársa történeteit.

„Furcsa egy bagázs... Az egyik pillanatban még önfeledten nevetnek, a másikban pedig összeszólalkoznak és egymás torkának esnek. Ezzel szemben nem úgy tűnik, hogy emiatt rosszban lennének. Sőt, mostanra megbizonyosodhattam afelől is, hogy anno All Mightnak igaza volt vele kapcsolatban. Ahogyan beszél, ahogy viselkedik... Elsőnek tényleg egy gonosztevő benyomását kelti. Ám a rengeteg durva káromkodás ellenére úgy tűnik, mélyen legbelül valóban jó ember lehet. Máskülönben nem lenne körülötte ennyi kedves ember, mint például Kyoka. De nem csak ő, hanem a többieken is az látszik, hogy a sok-sok beszólogatás dacára nagyon kedvelik őt. Ám mi lehet ennek a pontos oka? Nem hiszem, hogy csak a főzés miatt. Vagy mert a Nagy Hármas tagja? Nem, biztosan van valami más miértje is annak, ami miatt a kis méregzsák ennyire népszerű az osztályban. Kíváncsi vagyok, hogy valójában mi lehet az oka a népszerűségének. Bár, amit a külső és belső tulajdonságról mondott... Kellemeset csalódtam benne."