– DÖGÖLJ MEG! – Kacchan a három fiú közül elsőként iramodott meg a lány irányába, aki továbbra is magabiztos léptekkel haladt feléjük. – Howitzer Impact!

A jelenlévők csodálkozva vették tudomásul, hogy Bakugo tőle szokatlan módon, egyből a legerősebb támadásával indít. Katsuki felemelkedett a levegőbe, miközben a robbanások segítségével körkörös mozdulattal hajtotta előre magát, aminek következtében egy nagy tornádót hozott létre. Ez a speciális tornádó oxigént halmoz fel, hogy táplálja a bejövő robbanást. Katsukit már csak alig pár méter választotta el Wendytől, aki szemlátomást nem ijedt meg a másiktól. A szőke hajú már épp készült volna felszabadítania felgyülemlett energiát, amikor is Wendy váratlanul megragadta Katsuki karját. Viszont nem ez lepte meg leginkább a fiút, hanem inkább aggodalomra az adott okot, hogy a Howitzer Impact egyik pillanatról a másikra drasztikusan vesztett az erejéből. 

Sőt, a lángok másodpercekkel később kialudtak. A többiek nem akartak hinni a szemüknek. Nem értették, hogy mi történt Bakugo képességével. Miért nem tudott robbantani? A fiú ugyancsak tátott szájjal nézett ki a fejéből, ám Wendy nem hagyva neki időt az elmélkedésre, megragadta és félfordulatból Dekuhoz vágta, aki épp készült rátámadni Wendyre. Mindkét ember hátrébb esve ért földet, ellenben a következő rivális amilyen gyorsan csak tudta, lefagyasztotta őt. Wendy mozdulatlanul állt a jég fogságában, míg a másik kettő ebben a pillanatban nagy nehezen föltápászkodott a földről. Katsuki tanácstalanul nézett Wendy irányába, majd rögvest a kezeire vetette tekintetét.

– Kacchan?

– Nem értem... – mondta ki elálmélkodó tekintettel Katsuki, és továbbra is a tenyerét vizslatta. – Hogy szüntette meg?

– Bakugo! Midoriya! – kiáltott oda hozzájuk nyugtalanul Todoroki. – Készüljetek!

– Todoroki-kun? De hisz már lefagyaszto... – reagálta értetlenül Izuku, de a reakciója hamar hüledezésbe ment át.

A hatalmas, masszív jégfal, ami fogva tartotta a leányzót, gyorsan elkezdett repedezni. Pár pillanattal később a jég darabokra tört, Wendy pedig mindenféle probléma nélkül sétált ki belőle. Todoroki nem habozott, ismét próbálta lefagyasztani, ám Wendy kecses mozdulatokkal tért ki a támadás elől. Elrugaszkodva a levegőből, nagy sebesség kíséretében, jobb kézzel gyomorszájon ütötte Todorokit, aki ennek eredményeképp egy közeli fába csapódott be.

– Todoroki-kun! – Izuku nem vacakolt tovább, és az erejét használva ő is sebességre kapcsolt. – OFA 35%! Detroit Smash! – A jobb kezébe koncentrálva az erejét, Deku a lány arcát vette célba.

Ám mielőtt az ökle elérhette volna a másikat, váratlanul egy erős forgószél ölelte körül Wendyt, amí elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy ellenálljon az OFA 35%-nak. Izuku hiába erőlködött, nem tudta átütni az erős forgószelet. Wendy kinyújtva az egyik kezét a széltölcsérből, megragadta Izuku karját, míg a másikkal ellencsapásként arcon ütötte, így a fiú megszédülve csapódott be az erdőszélén fellelhető fák egyikébe.

– Mi az, te nem jössz? – puhatolózott kíváncsian Wendy, miközben Katsuki egy helyben ácsorgott. – Máris feladod? Pedig az előbb olyan nagy hanggal voltál...

– Rohadék! Ne becsülj le engem! AP Machine-Gun! – Katsuki egyetlen pontba összpontosította az képességét, majd a robbanólövéseket Wendy irányába zúdította.

A lány nem tért ki a lövedékek elől, a robbantás pedig olyannyira pusztítóra sikeredett, hogy még a föld is beleremegett. Az erős lökéshullám kis híján arrébb repítette a tátott szájjal álmélkodó embereket, de a biztos távolságnak köszönhetően, szerencséjükre senki sem sérült meg. A sűrű porfelhő miatt Bakugo semmit se látott, ám úgy vélte, ez a támadás elegendő volt ahhoz, hogy sikeresen kiüsse az amerikai lányt.

– Mondtam, hogy ne becsülj le – mondta ki halkan, alig halhatóan Katsuki, amikor is a porfelhőben Wendy hangos nevetésben tört ki. – Mi a fasz? Ilyen nincs...

– Értem már. Szóval a te képességed a robbantás – kezdett bele jókedvűen Wendy, majd egy suhintással feloszlatta a porfelhőt. – A robbanás lehetővé teszi számodra, hogy a nitroglicerinekhez hasonló izzadságot ki ürítsd a tenyeredből, és akármelyik kezeden keresztül meggyújtva azt különböző robbanásokat tudsz létrehozni. Milyen kár, hogy csak a kezeddel tudsz ilyet létrehozni...

– Hee? Mégis hogyan jöttél rá ilye...

– Ilyen gyorsan? – kérdezett vissza mosolygósan Wendy, majd a távolba mutatót. – Az a vörös hajú fiú az imént erről beszélt a többieknek. Ha jól értettem, Kirishimának hívják.

– Mi van!? – Katsuki újra döbbenten állt a fejlemények előtt. – Körülbelül négyszáz méterre vannak. Ezek szerint innen is képes vagy hallani őket?

– Bingó! Tudod, az én képességem eléggé sokrétű – jegyezte meg széles mosollyal az arcán Wendy, majd leporolta a ruháit. – Mint láthattad, képes vagyok irányítani a szelet. Az első támadásod ezért se érhetett el engem.

– Miről beszélsz?

– A robbanásod tüzet kreál. A viselkedésed ellenére nem tűnsz hülyének, így bizonyára tisztában vagy azzal, hogy az égéshez három alapfeltétel együttes megléte szükséges: az éghető anyag, az égést biztosító közeg, ami ugye főként az oxidációt lehetővé tevő oxigén, és az anyag gyulladási hőmérsékletét elérő hőmérséklet – folytatta a magyarázatot emelkedett hangulatban Wendy, miközben Izuku és Todoroki összeszedve az erejüket, Katsuki mellé léptek. – Nagy Hármas, kérdezem én tőletek, mi a levegő?

– A levegő a Földet körülvevő gázok elegye. A légkör főbb alkotórészei: nitrogén, oxigén, argon és egyéb nemesgázok – reagált elsőként a kérdésre Izuku, és abban pillanatban fogta fel a kérdés valódi jelentőségét. – Szóval ez a helyzet. Így már értem, hogy Todoroki-kun miért ellenezte azt, hogy Kacchan is harcoljon. Ezért nem működött a Howitzer Impact. Mivel képes irányítása alá vonni a levegőt, Kacchan támadásából egyszerűen kivonta az oxigént, ami a tűz szempontjából egy nélkülözhetetlen anyag. De ez...

– EZ LEHETETLEN! – Bakugo tágra nyílt, véreres szemekkel bámulta Wendyt, haragjában pedig szikráztatni kezdte a tenyereit. – Akkor az AP Machine-Gun miért nem szűnt meg? Mindenki láthatta, hogy felrobbant! Ha tényleg ennyire könnyedén befolyásolni tudja a levegőt, akkor a mostani támadásomnak se szabadott volna célba érnie!

– Én se vagyok mindenható, és egy gyorsan felém jövő támadást nem tudok csak úgy egyszerűen megszüntetni – szólt ismételten Wendy, a szél pedig kezdett felerősödni. – Azonban a Howitzer Impact ettől függetlenül működhetett volna. Amikor megragadtam a kezedet, abban a pillanatban még aktiválhattad volna a robbanást. Vagy ott van a másik lehetőség és nem jössz olyan közel hozzám, így lett volna köztünk egy tisztességes távolság. De valamilyen okból kifolyólag csökkentetted a távolságot, ám a megfelelő pillanatban mégis haboztál... Miért?

– Tényleg tétováztál, Bakugo? – kérdezte tőle elálmélkodva Todoroki, ám Katsuki egy sima „Tsh" kíséretében robbantotta fel a mögöttük elterülő tájt. – Bakugo!? Mi a franc van veled!?

– Kac-Kacchan...

– Szó sincs semmiféle habozásról! – szólt közbe erősen ingerült állapotban Katsuki. – Egyszerűen csak nem akartam megadni neki a lehetőséget, hogy elkerülje a támadásomat!

– Igazán? – kérdezett vissza gyanakvóan Wendy. – Bár tulajdonképp mindegy is, mert ha akartam volna, másképp is semlegesíteni tudtam volna.

– HEEE!? – Katsukinak a lány megnyilvánulása csak olaj volt a tűzre. – MIT MONDTÁL, TE KURVA!? – Nem tudva tovább türtőztetni magát, Bakugo egymaga iramodott meg.

– Kacchan, ne! Állj meg!

– Bakugo, ne!

– POFA BE! AKKOR IS FELROBBANTOM EZT A KIBASZOTT NŐSZEMÉLYT! HA MINDENT BELEADOK, AZT NEM LESZ KÉPES SEMLEGESÍTENI!

– Heee... – sóhajtott fel csalódotton Wendy, majd szét tárta a karjait. – Visszavonom az előbbit. Te valójában eléggé hülye vagy...

– DÖGÖLJ MEG!

A lány nem ijedt meg az őrülten makacs Katsukitól. Helyette kénytelenül felugrott a levegőbe, majd a szeleket felhasználva elrugaszkodott a helyéről, és így hamar a megszeppent fiú előtt termett. Ami azután történt, arra Katsuki egyáltalán nem volt felkészülve. Már épp készült felrobbantani a másikat, amikor Wendy kinyújtva mindkét kezét, először az ujjaik találkoztak egymással, majd a tenyerek, végül pedig kéz a kézben kapcsolódtak össze az ujjak. Összekulcsolt kézzel álltak egymással szemben, Katsuki meg köpni-nyelni nem tudott, olyannyira váratlanul érte Wendy csöppet sem átlagos reakciója. Érezve, hogy ebből később még rosszul jöhet ki, szabadulni akart a fogásból, ám a lány erősen rászorított a kezére, aki tudatosan nem hagyta, hogy a szőke ember meghátráljon.

– Na, mi az? Itt vagyok, most már jöhet a nagy bumm – mondta nyugodt hangnemben Wendy, majd mélyen belenézett Katsuki vörös színben pompázó, csillogó szemeibe. – Gyerünk, nagyfiú. Itt a remek lehetőség, hogy végre-valahára felrobbants. Ne habozz.

– Fenébe! – reflektált még mindig nagyon mérges arckifejezéssel Bakugo, mialatt próbálta kiszabadítani a kezeit. – Francba már, engedj el!

– Oh, csak nem? Már megint hezitálsz? – puhatolózott alig halhatóan Wendy, miközben nem bírta megállni, hogy ne kacagja el magát a másik már-már kétségbeesett reakciója láttán. – Netalántán attól félsz, hogy a robbantás letépi a te karodat is? Ebben az esetben érhető lenne a félelmed, hisz a kezeid nélkül soha többé nem lehetnél hős...

– FOGD BE, TE HÜLYE SZUKA! – üvöltötte torkaszakadtából Katsuki, a tenyerei pedig szép lassan izzani kezdett. – NE HIDD, HOGY FÉLEK TŐLED!

– Ostoba vagy, Bakugo Katsuki... – felhagyva a jókedvvel, Wendy még erősebben rászorított a másik kezére. – Egy értelmetlen harc miatt inkább elveszíted a legfőbb fegyvered, csakhogy nyerhess ellenem? Komplett idióta vagy talán?

– HALLGASS MÁR EL!

– Gondolkozz már, te vadbarom! Mit nyersz ma azzal, ha ilyen áron győzöl? – tette fel a fontos kérdést Wendy, ám érdemleges válasz továbbra sem érkezett. – A kezeid nélkül semmit se érsz! Miképp jobb, ha már most tisztázzuk: ha használod az erődet, egyedül csak te fogsz súlyosan megsérülni.

– ELÉG A MELLÉBESZÉLÉSBŐL! AZT HISZED, HOGY ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED!? MAGASRÓL TESZEK RÁD, RIBI!

– Ebben az esetben nem hagysz nekem más választást!

– TE KIS... – Katsuki ekkor érezte, hogy a lány keze egyre forróbb, már-már égette őt. – Mi a franc!?

– Valamit elfelejtettem mondani. A képességem valódi neve... – reagálta közömbösen a kék hajú leányzó, és a testéből vörös színű lángok áramlott ki. – Égi és tűz sárkányölő erővel rendelkezem. A szél mellett ugyanúgy a tűz felett is hatalmam van. És hogy miért nem félek a te erőd mellékhatásától? Mert gyógyító erővel is rendelkezem. A kezeink összeérintése előtt már javában elkezdtem magamat gyógyítani, miközben neked eddig a pillanatig fel sem tűnt, hogy a forró, izzó tenyered ellenére sem mutattam a fájdalom legkisebb jelét se. Persze, mivel jó ideje fogjuk egymás kezét, akár azt is megtehetném, hogy ismét megszüntetem a képességedet. Ám akkor megint kezdhetnénk mindent elölről, hisz te nem vagy az a beletörődöm típus...

– Ááhh! Bassza meg! – mondta fogcsikorgatás közepette Katsuki, miközben a karjaiban kínzó, már-már elviselhetetlen fájdalmat érzett, olyannyira égette Wendy keze.

– Hé, szerinted mi történne veled, ha továbbra is így hevítem a kezedet? Ha a felgyülemlett nitroglicerint valami oknál fogva nem tudnád kordában tartani... – Wendy vészjósló szavai hallatán Katsuki úgy érezte, mintha valaki többször is kést szúrt volna a hátába. – Mekkora sérülést szenvednél el?

– Ez-Ezt ne-nem te-teheted...

– Mi a baj? Tán félsz?

– Ne-N-Nem! – felelte remegő, bártortalan hangon Katsuki.

– Kis hazudós... – Wendy végül elengedte a másikat, majd nagy erővel hasba rúgta a robbantás koronázatlan királyát, akit csak az mentett meg a biztos becsapódástól, hogy a legjobb barátja még időben elkapta őt, elkerülve ezáltal az újabb sérüléseket.

– Kacchan!

– De-Deku... – Katsuki nehézkesen ugyan, de újra a saját lábán állt, miközben egyre szaporábban vette a levegőt. – Kinyírom...

– Hagyd abba, te hülye! – szólt rá mérgesen Izuku. – Megöleted magad! – tette hozzá még indulatosan a szeplős arcú fiú, amikor is Todoroki nem messze elszállva csapódott be a fába, és magatehetetlenül vágódott előre. – Todoroki-kun!

– Howitzer Impact! – Bakugo újból támadást kezdeményezett, és okulva a hibájából, távolságot tartott Wendytől. – Dögölj meg, te bosszantó nőszemély! – A nagy robbanás eltalálta a lányt, aminek utóhatásaként a föld ismét megremegett, míg a becsapódás hatósugarán belül a fák lángolni kezdtek.

A sűrű füstöl ellenben se Katsuki, se Izuku nem tudta megállapítani, hogy Wendyt mekkora sebzés érte. Egy rövid gondolatfoszlány erejéig még az is felmerült bennük, hogy a Howitzer Impact most tényleg működött, és a lányt sikeresen legyőzték. A pozitív gondolatok végül hamar szertefoszlottak, amikor is füstből halványan ugyan, de egy emberi alakot véltek felfedezni. A gyanújuk rögtön beigazolódott Wendy láttán, aki egy újabb suhintással feloszlatta maga körül a füstöt. Ám Izuku és Katsuki ekkor észrevett valamit szokatlan dolgot a lányon.

– A karja vérzik – mondta ki a nyilvánvalót Izuku. – Ez nagyon furcsa. Hiszen az előbb gond nélkül kivédte Kacchan támadását. A szeleket használva könnyedén hárítani tudta volna a mostani robbantást is, ám valamiért ezt még sem tette meg.

– Mit számít!? Legalább nyilvánvalóvá vált, hogy ő sem sebezhetetlen – szólt hozzá egy rövid vigyorral az arcán Bakugo, aki legbelül boldog volt, hogy a támadása most valóban célba ért. – Na, mi van!? Azt hitted, hogy egyszer sem tudlak eltalálni!?

– Hát igen, el kell ismernem, kissé alábecsültelek benneteket – reflektált lesújtó pillantással az imént elhangzottakra Wendy, mialatt szép lassan gyógyítani kezdte a sérült karját. – Legalább rájöttél arra, hogy ez miért történhetett meg?

– Őszintén? Magasról teszek rá!

– Várj, Kacchan! Azt hiszem, rájöttem a gyenge pontjára! – szólt közbe váratlanul Izuku, majd gyors magyarázatba kezdett. – Marvell-san nem tudja egyszerre használni a szelet és a tüzet!

– Hee?

– Gratulálok, Midoriya Izuku! Most már értem, hogy All Might miért melletted tette le a voksát. Gyorsan vág az eszed – szólt ismételten Wendy, a karja pedig időközben helyrejött. – Igazad van, valóban nem tudom egyszerre használni a két elemet. Miképp, ha az egyiket megszüntetem, kell egy kis idő, mire használhatom a másikat. Hé, bumm-bumm hülye!

– NE MERJ ÍGY HÍVNI, TE KIS...

– Mivel osztálytársak lettünk és valószínűleg lesznek majd közös gyakorlataink, elmondok magamról néhány fontos dolgot – vágott a fiú szavába mindenféle sérelmet mellőzve Wendy. – Ugye nemrég elárultam neked, hogy a képességem eléggé sokrétű.  A hallásom és a szaglásom fejlettebb, mint az átlag embereké, és emellett még gyógyító erővel is rendelkezem. És itt jön a magyarázat: tűz formában a szaglásom, a hallássom és gyógyító erőm eléggé korlátozva van. A tüzet nehezebb irányítanom, rengeteg erőt emészt fel, így sokkal gyorsabban elfáradok. Ezért is használom inkább a szelet.

– Ez tényleg érdekesnek hangzik – kapcsolódott be a témába Todoroki, aki összeszedve minden erejét, a két társa mellé lépett. – Azonban egy valamit nem értek. Mégpedig, hogy miért nevezed magad sárkányölőnek?

– Ez a kérdés amúgy engem is foglalkoztat – tette hozzá megjegyzésként Izuku.

– Engem meg rohadtul nem érdekel...

– Ne már, Kacchan!

– Hehe. Ebben az esetben megmutatom nektek a valódi erőmet – kuncogta alig hallhatóan Wendy, és vett egy mély lélegzetet, aminek köszönhetően a még javában égő fák lángjai egyenesen a lány szájába kerületek, majd gyorsan megemésztette az íncsiklandozó tüzet. – Tűz volt, tűz nincs!

– Mi a fasz!? – Katsukit a látvány annyira ledöbbentet, hogy gyorsan megtörölte a szemeit, mert azt hitte, hogy az előbb csupán egy furcsa illúziónak volt a szemtanúja. – Basszus, ez tényleg megette!?

– Fire Dragon Force! – kiáltotta magabiztosan a sárkányölő, miközben a szeme körül és a végtagjain vörös színű, sárkánypikkelyek jelentek meg, miképp a kék haja ugyancsak vörös színben kezdett el pompázni. – Fire Dragon Force. Ilyen a valódi tűz sárkányölő formám! – tette hozzá még megjegyzésképp Wendy, kinek mogyoró barna színű szemei szintúgy vörös színűek lettek.

– Lenyűgöző! – mondta nagy álmélkodás közepette Izuku és ha nála lett volna a jegyzetfüzete, valószínűleg már javában részletes írást dokumentálna Wendyről. – Sose láttam még ilyen képességet!

– Tényleg elképesztő – ecsetelte ugyancsak csodálkozó tekintettel Todoroki, akit lenyűgözött a Wendyből kiáramló lángok. – Sokkal menőbb, mint a faterom.

– Oké, ti idióták, elég legyen a bámészkodásból! – kiáltott rájuk mérgesen Katsuki, majd a tenyere szikrázni kezdett. – Ha igazat beszélt, most egyáltalán nem tudja használni a másik képességét. Egyszóval nem lesz képes többé semlegesíteni a robbantásomat!

– Ebben az esetben nem fogom vissza magam! – Todoroki teste szintén lángolni kezdett. – Bár valószínűleg a lángokat továbbra is meg tudja enni, így a tüzet csak a sebességem megnövelésére fogom használni.

– OFA Full Cowl! 60%! – Izuku társaihoz hasonlóan szintúgy harci beállást fett fel. – A testem jelenleg csak ennyi erőt tud elviselni.

– Nyugalom, Deku. Ennyivel is leverjük ezt a bosszantó nőszemélyt! – Bakugo ördögi vigyorral bámulta Wendyt, miközben összeütötte az ökleit. – Jöhet a második menet! – A három fiú ezután nagy sebességgel és félelmet nem ismerve indult meg Wendy irányába.

xxx

*Húsz perccel később*

Hirtelen felpattant a helyéről és meglepődve tapasztalta, hogy nincs sérülése. A Wendy elleni harcban elvileg megsérült és abban is biztos volt, hogy több súlyos ütést kapott be, aminek elvileg látszódnia kéne a testén. Ám egyetlen egy karcolást, annyit se vélt felfedezni magán. Egyedül a feje hasogatott, és minél többet elmélkedett, annál jobban megfájdult a feje. Ezután alaposan körülnézett. Wendyt és a U.A. tanárjait sehol se látta. Ezután észrevette az elszontyolodott, könnyeivel küszködő Izukut, akit Uraraka javában is szorosan ölelt magához, míg az ugyancsak csalódott Todorokit az osztálya néhány tagja próbálta felvidítani. Katsuki körül a híres Bakugo osztag lebzselt, ám kivételesen nem szóltak a fiúhoz, nem viccelődtek vele, helyette csak némám figyelték, ahogyan Bakugo szép lassan feltápászkodott a földről.

Észrevette, hogy a társaság kissé rosszkedvűen nézett maga elé, és a szemkontaktust is igyekezték mellőzni. Bakugo nem volt hülye, így rögtön rájött, hogy mi baja a többieknek. A fiúnak egyáltalán nem tetszett ez a feszült hangulatú, már-már igazán kínos légkör, ám ebben az esetben nem tudta, hogy mit mondjon a bagázsnak. Hisz jól tudta, hogy nemrég vereséget szenvedett. 

Nem mintha élete során ne szenvedett volna már vereséget, ám ez a mostani küzdelmet semmivel sem lehetett összehasonlítani. Ereje teljében győzték le őt és a másik kettőt, ez pedig olyan érzéseket váltott ki belőle, amit tőle eddig csak kevés ember láthatott. És a gondolat, hogy a szégyenletes vereségen kívül a riválisa ráadásul meggyógyította mindhármukat... A tudat, hogy Wendy megkönyörült rajta és nem robbantotta fel a karját... Hogy a küzdelem során részletesen beszámolt a képessége előny, illetve hátrányairól, és még ezen információk birtokában se tudta legyőzni... Az érzés, hogy egy vele egykorú lány ily könnyedén felülkerekedett rajta... A barátai igencsak meglepődtek, amikor is észrevették, hogy Katsukit szemmel láthatólag a sírás kerülgette. Erre a reakcióra egyáltalán nem számítottak.

– Sajnálom, srácok... – kezdett bele rosszkedvűen Katsuki. – Mindent beleadtam, de mégis... Mégis... Mégis... – folytatta volna bocsánatkérést, de elcsuklott a hangja.

– Bakugo! – Mina és Kirishima gyorsan odalépet hozzá, és szorosan megölelték a fiút, aki nem bírta tovább visszafojtani a könnyeit.

– Sajnálom, srácok! Sajnálom... – mondta könnybe lábadt szemekkel Katsuki, mialatt Kaminari és Sero vigasztalásképp ugyancsak megölelték a barátjukat, aki egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy az egész osztály szeme láttára borult ki. – Francba! Francba!

– Semmi baj, tesó! – Kirishima igyekezte megnyugtatni a másikat. – Bakugo, vannak pillanatok, amikor egy férfi is sírhat anélkül, hogy szégyenkeznie kellene. Igen, ma talán vesztettél, de ez nem változtat azon a tényen, hogy te vagy az egyik legerősebb ember, akit ismerek!

– Semmi baj, nagyfiú! Hidd el, a sírás után megkönnyebbülsz. Miután pedig vége lesz ennek, gondolj vissza arra az ígéretedre. Egy férfi sose szegi meg az szavát, szóval ne okozz nekünk csalódást! – szólt a témához ugyancsak könnyes szemekkel Mina.

– Igen... – válaszolta halkan Katsuki.

– Micsoda, tesó? Nem értettem! – puhatolózott érdeklődve Kaminari, aki valójában tisztán és érthetően hallotta a másikat. – Ismételd el!

– Igen – mondta újból válasz gyanánt a szőke hajú, ezúttal kicsit hangosabban.

– Én még mindig nem értem! – reflektált vigyorogva Sero. – Mondd hangosabban, tesó!

– Igen, basszátok meg! Erősebb leszek! – üvöltötte torkaszakadtából Bakugo, miközben még mindig pityergett. – Mindenkit túlszárnyalok és én leszek az első számú hős!