A nyári kánikula hatására a 2-A diákjai ügyelve a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, vidáman gurították le a frissítő sört. A fiatalok önfeledten múlatták az időt és együtt ujjongva táncoltak és énekeltek. Sero és Kaminari egymást átkarolva egy saját néptánc produkcióval szórakoztatták az osztálytársaikat, akik közül néhányan felbátorodva a látottaktól, ugyancsak elkezdtek táncolni. Katsuki kezdetben még semmi szokatlant nem érzett magán, hisz róla köztudott volt, hogy remekül bírja a piát. Azonban ahogyan telt az idő, Katsuki és a józanság kezdett külön válni. Hiába a nagy tűrőképesség, az alkohol fokozatosan kezdett felülkerekedni a fiún, aki végül engedve az érzéseinek, a hangos zenebona közepette levette a pólóját, majd elhajítva azt önfeledt állapotban kezdett bele az éneklésbe. A barátai egy része ugyancsak messze jártak a józanságtól. Izuku megtartva az ígéretét, a szőke dinamittal együtt folytatták az ivászatot. A haverjához hasonlóan, egy idő után Deku is megszabadult a felsőtől, majd Kacchannal együtt ugyancsak önfeledten dalolt.

– Bakugo-kun ma nagyon elengedte magát – mondta el az észrevételét Uraraka, mialatt a bolond párost figyelte. – Deku-kun szintén...

– A Nagy Hármas utolsó tagját se kell félteni – szólt közbe Shinso, majd felnevetett a látottakon. – Piás Hármas.

– Ne már, Todoroki-kun is részeg? – Uraraka homlokon csapta magát. – Most meg ölelkeznek? Mi a fene?

– Bakugo! – kiabálta könnyes szemekkel Todoroki, majd megölelte a szőke hajút.

– Félarc! – üvöltött vissza Katsuki, holott a két ember továbbra is egymást ölelte át. – Mi van veled? Miért vagy szomorú?

– Képzeljétek, a suliban ma legyőzött egy csaj! – felelte szomorúan Todoroki.

– Komolyan!? Baszd meg, ez nagyon ciki!

– Tudom...

– Szegény, Todoroki-kun... – kapcsolódott be piásan a trió harmadik tagja, aki szintén átölelte a barátait. – Hogy történhetett meg ez? – érdeklődte kíváncsian Izuku, aki Todorokihoz hasonlóan, szintúgy sírt. – TODOROKI-KUN! MIÉRT?

– SAJNÁLOM, MIDORIYA!

– MI LESZ ÍGY AZ ÚJ NAGY HÁRMASSAL?

– NEM TUDOM, MIDORIYA!

– Hé, apádnak ugye nem mondtad el? – puhatolózott Katsuki, kinek arcán lefolyt egy keserű könnycsepp. – Mert akkor a brandnek így annyi...

– SAJNÁLOM, BAKUGO!

– NEEEEEEEEEEE! – bőgte túl a másik kettőt Katsuki, ám az ölelkezés továbbra sem hagyott alább. – Hé, de legalább nyugtass meg, hogy nagy küzdelemben maradtál alul! Hogy csupán egy véletlen baleset volt...

– SAJNÁLOM, BAKUGO!

– KI VOLT AZ A CSAJ? HOGY VOLT MERSZE MEGSIRATNI A HAVEROMAT? NE AGGÓDJ, TESÓ! MAJD ÉN REVÁNSOT VESZEK!

– BAKUGO!

– TODOROKI-KUN!

– MIDORIYA!

– Ezek nagyon hülyék... – Jiro a távolból figyelte a trió tagjait, és hamar elpirult, amikor is a harmadik tag ugyancsak fél pucérra vetkőzött. – Hé, Pikachu!

– Mi az? – Kaminari a lány mellé bandukolt. – Váó! A tesók ma nagyon átélik ezt a szülinapi bulit! Megyek és csatlakozom hozzájuk!

– Állj meg, te hülye! – Jiro visszarántotta a szőke hajút, és valami meglepőt vett észre a fiú arcán. – Hé, miért van egy monokli a szemed körül?

– Te nem hallottad?

– Micsodát?

– Ezek szerint nem. – Kaminari és Jiro ezután leült a sörpadra. – Na, a sztori úgy kezdődött, hogy Mina, Mineta, Sero, Kirishima és én délelőtt bementünk a városba. Semmi extra nem történt, sikeresen vettünk piát és kaját.

– Amúgy erről jut eszembe: az osztályból még senki se töltötte be a tizennyolcat, akkor mégis hogyan szerzitek be a piát?

– Hehehe. Titok! – felelte nevetve Kaminari, Jiro pedig elpirult arccal, gyengéden vállon ütötte a fiút. – Áúú, ez fájt!

– Hülye, alig adtam bele erőt – tette hozzá még megjegyzésképp Jiro, míg Kaminari továbbra is jót mulatott a lány reakcióján. – Mindegy, akkor folytasd a történetet. Ki ütött meg téged?

– Mineta volt az, aki...

– Mi van!? Mineta ütött meg? – Jiro nem akart hinni a hallásának.

– Nem! Mineta volt az, aki miatt megütöttek engem! – válaszolta magabiztosan és egyben mérgesen Kaminari. – A hülye megfogta egy csajnak a seggét! Oké, azért tegyük hozzá, hogy tényleg jó segge volt...

– Kaminari!

– Oké-oké, nem szóltam!

– Idióta Pikachu! – Jiro ugyan leplezte, de kissé féltékeny volt arra a lányra, akiről Kaminari az előbb kacarászva említést tett.

Már több, mint egy éve ismerik egymást, és bár olykor-olykor Jiro érdeklődést mutatott a fiú iránt, Kaminari mindig átsiklott ezeken a szituációkon, ami miatt Jiro úgy érezte, hogy sose fog tudni kitörni a barát zónából. Miképp szomorúan vette tudomásul, hogy Kaminari az osztályból minden lánynál kiemelt valamit, ami tetszett neki az adott illetőben. Mindenkinél, kivéve ő nála. Persze, Jiro nem árulta el, hogy akkor mindent tisztán és érhetően hallott. Sőt, látván, hogy nem jut egyről a kettőre, lassacskán kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy sose lesz képes vallani a fiúnak. Ha pediglen mégis összeszedné a bátorságát és őszinte a fiúhoz, Kaminari valószínűleg elutasítaná őt. Sőt, emiatt talán megromlana a viszonyuk, amiről hallani se akart.

– Francba már! – pattant fel a helyéről bosszúsan Jiro, Kaminari pedig döbbenten figyelte a lányt. – Hé, ti három hülye! Nincs kedvetek inni velem?

– Ji-Jiro? – Kaminari tátott szájjal bámulta a lányt. – De-de még nem fejeztem be a sztorit!

– Nem baj, majd holnap elmeséled, oké? Most buli van! – Jiro felkapott két üveg pálinkát és a trióhoz bandukolt. – Na, hadd halljam, ki szomjas?

– Jiro húgi! – kiáltották mind hárman, még mindig erősen ittas állapotban. – Jiro a mi húgunk!

– Igen-igen, egészségetekre! – Jiro meghúzta az üveg pálinkát, az ital mellékhatása pedig nem váratott sokat magára. – Áh, ez jól esett! Vaduljunk!

– Kerek pofi! Cicafiú! Ti is igyatok velünk! – kiáltott hozzájuk jókedvűen Katsuki. – Mosómedve szemű! Lapos arc! Béna haj! Mindenki jöjjön ide! Ne hagyjátok ki anyát és apát se!

– Úristen... – Uraraka kínjában a fejét fogta. – Bakugo-kunnak előjött a „mindenkihez nagyon kedves vagyok és iszok vele" énje!

– Ahham, szóval ennek a jelenségnek már külön neve van. De amúgy kit hív anyának és apának? – tette fel a kérdést erősen töprengve Shinso.

– Minket... – felelték kínos mosollyal az arcukon Momo és Tenya. – Hitoshi-san, te csak a második évtől vagy velünk, így nem tudhattad, hogy amikor Bakugo-kun a piálás terén elér egy bizonyos szintet, mindenkihez nagyon kedves és őszinte lesz. Miképp ilyenkor, valamilyen oknál fogva Yaoyorozu-sant és engem anyának és apának hív.

– Gondolom azért, mert osztályelnökök révén mindig ti próbáltatjátok betartatni velünk a szabályokat. – Uraraka továbbra is a fiúkat figyelte, és legfőképpen a barátját. – Eeehhh, Deku-kun?

– Szeretlek, Ochako! – kiabált a barátnőjéhez emelkedett hangulatban Izuku, miközben lelkesen integetett a lánynak.

– Csókot! Csókot! Csókot! – biztatták lelkesen a szerelmespárt az osztálytársaik, nevezetesen Katsuki, Todoroki, Jiro, Kirishima, Mina, Sero és Kaminari.

Uraraka tisztában volt azzal, hogy ebből a szituációból úgy se tudna kihátrálni, így végül eleget téve a többség kérésének, odasétált a barátjához és mindenki nagy döbbenetére a lány nem fogta vissza magát és egy szenvedélyes csókot adott Izukunak. A percekig tartó csókolózás közben a leányzó beletúrt a srác hajába. A fiú ezt érezvén szorosan magához ölelte a másikat, majd viszonozta a csókot. Az ajkaik szétválása után folytatódott az ünneplés.

A mai nap folyamán nem egy, hanem egyszerre négy embernek tartották a meg a születésnapját. A nyári szünet első felében az osztály nem volt együtt, így Mina, Hanta és Jiro elmaradt buliját most tartották meg, míg Tenya születésnapját épp ellenkezőleg, néhány héttel előrébb hozták. Ugyanis az osztályelnök augusztus huszonkettedikén külföldre utazik a családjával, így a barátai ennek tudatában döntöttek úgy, hogy akkor a mai napon őt is alaposan megünneplik. És ünnepelték is őket...

Jiro nem fogta vissza magát, és akivel csak tudott, azzal koccintott egyet. Mina se vetette meg az alkoholt, ám ő legfőképpen a tánc tudásával nyűgözte le a többieket. Tenya felbátorodva a „tüzes víztől", nem sokáig kellett kérlelni, hogy adja a híres robottáncát, amin láttán néhányan már kínjukban fetrengtek a röhögéstől. Imádták, amikor szemüveges fiú így elengedte magát, hisz Tenya többnyire visszafogottan viselkedik. Nem úgy, mint Hanta, aki ma szintúgy lazára vette a figurát. Minden hülyeségben benne volt, és így történhetett meg az is, hogy Kirishima, Kaminari, Bakugo és ő a színpadon ugráltak fel-alá, miközben boldogan énekelték el a létező összes szülinapi dalt.

xxx

Másnap Katsukit furcsa érzés kerítette hatalmába. Lassan nyitotta ki a szemét, majd néhány perccel később az agya jeleket küldött neki, miszerint „Basszus, ez nem az én sátram." Viszont a meglepetés itt korán sem ért véget. Döbbenten vette tudomásul, hogy a sátorban többen osztozkodnak ugyanazon az egy lepedőn. Sőt, Izuku és Uraraka közrefogva őt békésen aludták az igazak álmát. Katsuki tátott szájjal figyelte a két embert, miközben próbált visszaemlékezni az éjszakára.

„Hogy is volt? Az egyik pillanatban még a többiekkel ittunk, majd... Majd... Majd... A picsába, a tegnapi napból szinte semmire sem emlékszem. Annyi rémlik, hogy ezt kettőt sokszor megöleltem... Fúh, bassza meg, ez kurva kínos... Hmm... Fogalmam sincs, hogy miképp ért véget a buli. Minden olyan homályos..."

– Felébredtél, Bakugo? – érdeklődte halkan a sátor negyedik tagja.

– Félarc? Te is itt vagy? – Katsuki ezután jobban körülnézett. – Mi a fasz? Négyszemű, Spotify és Béna haj is itt van? Mekkora ez a sátor, baszki?

– Halkabban! – szólt rá a másikra Todoroki. – A többiek még alszanak.

– Félarc, ha nem lennék ennyire rohadtul másnapos, most kibasztalak volna a sátorból... – Katsuki régebben sose szerette, amikor is megmondták neki, hogy pontosan mit csináljon. Igaz, az elmúlt egy évben kissé engedékenyebb lett és már nem kapta fel egyből a vizet. – Hé...

– Mi van?

– Jobban vagy már? – kérdezte tőle szokatlanul kedves hangnemben Katsuki, amivel meg is lepte a másikat. – Tudod, elpicsázott téged egy csaj...

– Bár eltudnám felejteni – felelte egy hosszú sóhaj kíséretében Todoroki, kinek hangjában érezni lehetett, hogy kissé megviselte a történtek. – Két perc alatt legyőzött...

– MI VAN!? – Katsuki a döbbenettől felkiáltott, ám gyorsan a szájához tette a kezét, hisz nem akarta felébreszteni a többieket. – Fenébe, mikor lettem ennyire rendes srác?

– Sokat változtál, Bakugo – tette hozzá megjegyzésképp Todoroki, míg Katsuki ezt hallva csak egyetértően sóhajtott. – Mi van veled? Semmi beszólás vagy megjegyzés?

– Idefigyelj, Shoto...

– Mi a... – Todoroki csodálkozva vette tudomásul, hogy Katsuki élete során először szólította meg a keresztnevén.

– Legyőzőm azt a csajt! Revánsot veszek! – folytatta magabiztosan Katsuki, miközben megállás nélkül vigyorgott. – Baszd meg, ne nézz már ennyire bambán! Hisz végtére is megígértem tegnap, vagy nem?

– Bakugo...

– Túl fogom szárnyalni All Mightot és én leszek az első számú hős! – tette hozzá komolyan hangnemben Katsuki. – Nem fogok senki ellen veszíteni. Se ellened, se Deku ellen, se senki más ellen.

– Bakugo, a lánnyal kapcsolatban...

– Mi van vele?

– Ismerve a képességét, szerintem nem kéne ellene kiállnod.

– Miről beszélsz? – Katsuki egyáltalán nem számított erre a kijelentésre. – Úgy hiszed, hogy veszítenék valami random csaj ellen?

– Hidd el, ő nem átlagos lány – folytatta a téma kifejtését Todoroki, mit Katsuki érdeklődve hallgatott. – Amerikából költözött ide, és nemrég beiratkozott a U.A.-be.

– Oh, ez érdekes. Melyik osztályba megy?

– 2-A...

– 2-A? – kérdezett vissza közömbösen Katsuki, aki nemigazán fogta fel a választ.

– Ahham, 2-A – ismételte el újból Todoroki.

– 2-A... 2-A... – A másnaposság miatt Katsukinak kellett egy rövid idő, mire az agya felfogta, hogy a másik pontosan miről beszélt. – Baszd meg! A csaj a mi osztályunkba került?

– Pontosan.

– Miért nem ment inkább a B-be?

– Vlad King nem akarta őt az osztályába – Todoroki válasza alaposan meglepte a szőke hajút. – Sőt, Aizawa-sensei is csak Nezu nyomására egyezett bele. A részleteket nem ismerem, ám az új osztálytársunkat állítólag kirúgták az előző sulijából. Valami durva dolgot csinálhatott, mert az incidens után az összes amerikai iskola elutasította őt. Külföldön pedig csak a U.A. volt az egyedüli hősiskola, ahol tárt karokkal várták. Amúgy Aizawa-sensei jövő hét hétfőn idehozza őt, hogy bemutassa az osztálynak.

– Értem. Ezek szerint holnap már meg is küzdhetek vele? Remek! – felelte vészjósló vigyorral az arcán Katsuki, az ökleit pedig a magasba emelte. – Magasról teszek rá, hogy mit csinált Amerikában! Holnap bebizonyítom neki, hogy velünk nem érdemes baszakodni! Hé, félarc!

– Na, ennyi ideig tartott a Shoto...

– Mi a neve az amcsi csajnak?

– Hmm... – Todoroki néhány pillanat erejéig töprengett a lány nevén, amikor is hirtelen eszébe jutott. – Igen, most már emlékszem: a neve Wendy Marvell...