Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Kezdjük az elején

Számunkra a világ csupán 10%-a ismert. A világunkat csak a tankönyvekből ismerjük. Mivel az emberek többsége fél az ismeretlentől. Az ismert területek egy része kis falvakból állnak, és egy ezektől különálló városállamból áll.

A városom neve Kazary, itt él az emberek nagy része. Hatalmas felhőkarcolók vesznek minket körül, viszont a népesség az elmúlt 20 évben csökkent. Ennek oka az emberek különbözősége miatti tömeges bebörtönzése. Hogy miért? Néhány emberben különféle erők ébredtek fel amit a társadalom nem nézett jó szemmel.

Mindenkit kivétel nélkül bebörtönöztek, legyen az gyerek vagy idős. A kormány egy gúny nevet talált ki nekik a „selejtek”. Minden selejtet nyilvántartásba vettek, és besorolták őket képességük szerint. A rabok tenyerébe négy jegyű sorszámot égettek. A 13-assal kezdődő sorszám az ártalmatlan képességű selejteket jelzi. A 11-es sorszámú az ártalmas rabokat jelzi. A 12-es pedig ennek a két kategóriának az átfedése, ők az egyebek.

A bebörtönzések miatt sok lázadás tört ki, hogy a selejtek megszerezhessék a jogaikat az élethez. De egyszersem sikerült. A börtön pedig a legfejlettebb technikával őrzik, ahonnét még senkise tudott kiszökni.

Mostanra a város tele van propagandával és körözési plakáttal. Némelyik selejt elfogásáért vagy nyomra vezetéséért pénz is lehet kapni. De az elszánt selejtek azonnal elhagyják a város határait aki teheti, csak sajnos a kamerák mindenkit lebuktatnak. De ha valami folytán mégis kikerül valaki, az nem tud mihez kezdeni. A várostól a legközelebbi falu 10 nap sétával lehet megtenni reálisan. A város körül pedig szántóföldek vannak, ahova csak a föld tulajdonosa megy le nagy ritkán. A művelésekkel kapcsolatos dolgokat leginkább a gépek végzik. És hogy ezeket mégis honnét tudom?
Mert én is itt születtem Kazaryban. A nevem Lily. Egy tehetős családba születtem egyedüli gyerekként. Azt csinálom legtöbbször mint a többi lány suliba járok, tanulok és néha lejárok az osztálytársaimmal fagyizni. Ennyi.
A szüleim nem a leggazdagabbak, de kapok sokszor olyanokat dolgokat, amiket egy átlag lány nem kaphat. Például távol a várostól egy nagy földet. Tudom mire gondoltok. Minek nekem föld? Mert így legálisan hagyhatom el a városom határait, hogy végre azt csinálhassam amit a legjobban szeretek.

Repülni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro