Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

3

Egész este csak repültem. A nap már felkelt, de a szemem kezdett leragadni. Lassítottam kicsit a tempón. Leereszkedtem egy közelbe eső erdő közepébe. Az erdő kicsit sötét volt, viszont biztonságos. A aranyos Ririt levettem a hátamról óvatosan. Éppen aludt. Annyira aranyos!
Kinyitotta szemeit, majd körbenézett.

- Hol vagyunk? Miért álltál meg? Mennünk kell tovább!

- Már bocs de nekem is pihennem kell. Ha elalszom repülés közben, akkor lezuhanunk mind a ketten. És nyugi ez a hely teljesen biztonságos.

- Nem tudhatod. Nem is jártál itt.

- Nyugi már Riri!-szóltam rá hangosan.

- Nem vagyok Riri! Richard vagyok!-teljesen kiakadt azt új becenevén, habár meg se lepődők.

- Ez lesz a beceneved. Olyan unalmas a Richárd egy ilyen aranyos kisfiúnak.

- Nem vagyok kisfiú!

- De az vagy Riri, törődj bele.

- Nem! Harminc éves felnőtt férfi vagyok!

- Mi? Hiszem ha látom. - nem bírtam tovább ezután röhögés nélkül.

- Bizonyítékot akarsz? Tessék! – mérgesen levette a pólóját, majd megfordult.

Nem hittem a szememnek. Riri hátában egy furcsa formájú kristály ágyazódott. Szivárványos szívekben pompázott az óriási kő, mégis nyugtalanító látvány volt.

- Ezért kell mennem a tenger felé. Hogy megszabaduljak tőle.

- De mi ez?

- Ez a kristály elszívja az életenergiámat. Ahogy telik az idő egyre több és több kell neki. De mivel már betöltöttem a harmincat a kristály elszabadult. Gondolom azért mert az energiám nem lett már több az idő elteltével. Ha nem veszem ki minél előbb a kristály teljesen befogja borítani a testemet.

- Akkor ez olyan mint egy parazita. Ugye?

- Igen, a kristály volta képpen egy parazita, ami születésem óta rajtam van. Először csak akkora volt mint egy borsó. Nem kellett neki annyira sok energia, de amikor elértem a 8. életévemet, a kristály hirtelen nagyobb lett. Nem öregedtem ezután semmit. Csak a kristály lett egyre nagyobb. A 21. szülinapomon is hirtelen megnőtt. A harmincadikon pedig teljesen elszabadult.

- És mit akarsz vele kezdeni?

- A tenger közelében vagy egy kis falu, ott vagy egy selejt aki kitudná szedni a kristályt. Csak gyalog eléggé messze van. Ezért van szükségem rád.

- És mi lesz veled ha kiszedi?

- Nem tudom. De ez nem a te dolgod. Csak leviszel, és ennyi.

Szóval csak taxi vagyok számára. Eléggé rideg napról napra. Vagy csak ez a természete.

- És mi lenne ha barátok lennénk? – kedves mosollyal tettem fel neki a kérdésem.

Minden jég megtörhető, csak idő kérdése. Üres szemei átnéztek rajtam, elővett egy vastag füzetet és néhány tollat.

- Csak úti társak vagyunk. Semmi több. Nincs szükségem barátokra. Most pedig menj aludni! A hatóságok már biztos tudják, hogy elhagytuk a határt.

- Hány nap alatt tudunk leérni?

- Inkább hét. De ez tőled függ. Kb. 2 hét múlva eljuthatunk oda ezzel a sebességgel, de nem bírod sok ideig, és komplikációk is közbejöhetnek.

- Vagyis?

- Reálisan nézve 3-4 hét.

- Majdnem 1 hónap?!

- Nyugi. Mondtam hogy ez tőled függ. Na. Menj aludni!

- Oké...

Elaludtam egy kis időre, olyan délután környékén fel is keltem. Riri még mindig a vastag füzetébe írt, folyamatosan mintha nem is lenne holnap. Napló lenne? Vagy valami egészen más?

- Mit írsz Riri?

- Richard! És nincs semmi közöd hozzá.- rám se nézett, csak írt tovább.

- Naplót írsz?

- Nem.

- Akkor levelet írsz?

- Kinek küldenék én levelet? Plusz figyeltél egyáltalán rám az elmúlt egy percben?

- De, figyeltem. Ha jól emlékszem van is egy kívánságom.

- Igen, mi van vele?

- Azt kívánom, hogy mutasd meg miket írsz.

Riri leállt az írással, rám nézett és sóhajtott egyet.

- Biztos hogy ezt szeretnéd? Bár mit kérhetnél.

- Igen.

- Rendben. De még nem fejeztem be teljesen. Ha befejeztem megmutatom. Oké? - azonnal bólogattam.

- Lily, miért mosolyogsz ennyit?

- Ezt hogy érted?

- Mindegy. Ne is törődj vele.

Nem értettem. Miért kérdez ilyet? Ha vidám vagyok, mosolygok. Picit még pihentünk a fák alatt, mielőtt újra elindultunk. Asszem még hosszú út áll előttünk.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro