Friss 2023-mas olvasás.

Elég sokszor átpörgettem a könyveimet, amikor borító alapján akartam választani és a Lock & West annyira átlagos, hogy sosem fogott meg igazán. Aztán valamiért csekkoltam a Goodreadsen, és látam, hogy 4-es feletti átlaga van, úgyhogy belekezdtem. Előtte éppen félbehagytam az Edge of Beinget, mert nagyon nyomasztott. Kétbites tinidrámát kerestem (ez itt most nem bántás, néha kell az, hogy egy könyv ne legyen túl bonyolult), és az első fejezetek alapján azt hittem, meg is találtam. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

We stay as we are, two fractured pillars leaning on each other for support.

Lock, a történetünk egyik főszereplője a tipikus socially akward személyiség, akinek nem igazán vannak barátai, aki OCD-s, idegességében matat, hadar, vagy épp számol. Eberhart reálisan hozza a karaktert. (Bevallom Kamillal nekem is volt hasonló tervem, de két oldal után kiderült, hogy nem hagyja magát ilyenre írni :D) Minden pici furaságával Lock rendesen összerakott, szerethető figura. Van egy cuki öccse, az apja épp eltűnt az életéből és az anyjával nem túl jó a kapcsolata.

There are fifty-seven tiles in this shower. Fifty-eight if you count the cracked one twice, which I sometimes do when the thought of odd numbers makes my heart race. I trace patterns in the tiles with my mind. It helps keep me from drowning in my own thoughts.

West a vicces srác, akinek mindene megvan az életben, gazadag szülők, nyíltan meleg és ezt bátran vállalja, van egy szuperjó barátja. Ez a látszat, mert közben semmi sincsen vele rendben, de ez csak akkor derül ki, amikor egyre jobban megismerjük.

"It's your turn to tell us what you're thankful for."
Oh. I guess that's a thing.
"Um..." I hesitate, suddenly feeling very flushed because people are looking at me and expecting lines I haven't rehearsed. "I'm, uh, thankful for my friends. And for my parents who provide an excellent life for me." That gets a smile from the crowd. Yeah, yeah, eat it up, you conservative bastards. And maybe because I'm a terrible person, I quickly add, "But most of all, I'm thankful I was born in a time where it's perfectly acceptable for me to prefer dick. Cheers."

Nagyjából öt fejezetig tényleg kétbites romantikus regény szintjén mozgunk, a fiúk összeismerkednek, aztán egy buliban az alkohol hatására összegabalyodnak. Na, ezután indulnak be a dolgok, és annyi minden történik egyszerre, hogy nem bírtam kapkodni a fejem. A legtöbb dolognak szépen meg volt ágyazva. Elmondok egy spoilereset. West evési zavaros, és amikor Lockra gondol, mindig kiemeli, hogy mennyire vékony és magas. Szép nyom, de azért ennél többet is el lehetett volna rejteni, mert akkor nem csap úgy pofán minden, ami ezután jön. Kicsit be lettem csapva az írói ígérettel. Olyannyira, hogy volt, hogy egy teljes hétre is félre kellett tennem a könyvet, hogy felépüljek.

Figyelmeztetések, amiket talán nem lett volna rossz kitenni a könyv elejére, hogy aki szeretné tudni az lássa, aki meg spoilernek érzi, az tovább lapozzon (ti is tegyetek így): evési zavar, depresszió, öngyilkossági kísérlet, erőszak, PTSD.

Ha egyébként ezen felül tudok emelkedni – én felül tudtam -, akkor ez egy jó könyv volt. A karaktereknek megvolt az egyedi hangja, még ha Lock a végére elfelejtett számolni, akkor is. West jobban a szívemhez nőtt egyébként.

And because I'm a piece of shit with no social tact, I can't help but ask, "Are you gay, Lock?"

A legnagyobb probléma az volt, hogy túl sok szálat vezetett az író és nem tudott mindent egyszerre lezárni, ilyen szálak voltak pl:

– Hová tűnt Lock apja?

– Hogyan dolgozza fel Lock anyja, hogy a férje kilépett az életükből?

– Lock meleg, de ezt magának sem meri bevallani.

– West komplett múltja.

– West gyerekkori volt barátja és első szerelmének visszatérése – na ez volt az, amit nagyon hirtelennek és feleslegesnek, a legkevésbé élőkészítettnek éreztem.

- A színdarab, amiről néha elfelejtkeztek, végül mégis a lezárás lett.

People around here are just so obsessed with labels. They have to know what you are and who you fuck and where you fall on the food chain, so it's easier to determine whether or not they can eat you.

Na szóval kicsit talán a kevesebb több lett volna. A fő karakterek amúgy szerethetőek, ezért is olvastam végig, de emellett a legtöbb karakter csak kellék, pl Lock kisöccse vagy kalózokról beszél vagy alszik. Ennél egy hat (!) éves azért összetettebb karakter, kár, hogy nem arra használta az író, hogy örökigazságokat adjon a szájába. Lock anyja jól van megírva, sokszor vert tőle a hideg és gyakran éreztem, hogy szívesen megfojtogatnám egy kicsit.

I stare at this hateful woman wearing the face of my mother.

West tesóját amúgy szerettem, annak ellenére is, hogy nagyon kétdimenziós szaga volt, ahogy Lock nénikéjének is, bár szerettem a mozgáskorlátozott badass karaktert, leginkább a reprezentáció miatt.

Azt mondom, egynek jó volt, nem lesz újraolvasós, de talán emlékezni fogok rá egy hét múlva is. (Ha sokat olvasok gyorsan, gyakran az egészet elfelejtem.)

Awkwardness dies when you don't give a fuck.