A rohadt életbe.

A hálószoba plafonját bámulva simítottam tenyerem a nyakamra, éppen oda, arra a még mindig bizsergő pontra. Kíméletlen pofonként ért a felismerés, hogy nem tudtam kiverni a fejemből azt az érzést. Azoknak a puha ajkaknak az érintését. Aztán az a csók a műkiállítóteremben. Akaratlanul is benedvesítettem ajkaimat, ahogy újra lejátszódott az agyamban az a pár igazán szürreális pillanat. Egy ilyen mozgalmas nap végén miért csak ezen járt az eszem? Mintha nem éppen egy olyan estét lettem volna túl, amire tizenéves korom óta vártam.

Hiába ignoráltam, hiába tagadtam, hiába gondoltam, hogy ez lehetetlen.

Egy nagy szusszanással temettem inkább az arcom a tenyereim közé, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy mit ébresztettek fel bennem a házassággal járó tevékenységek. Ha egy éve ilyenkor azt mondta volna nekem valaki, hogy ekkor gyűrű lesz az ujjamon, és a csendes, stréber Nevin Keller csókjaitól fog égni a testem, egész biztosan az illető képébe röhögtem volna. De miért emésztett fel a bűntudat? Talán nehezen jutottam dűlőre azzal, hogy ez is én voltam, aki baromira ki akart elégülni, ezúttal nem ok nélkül. És belül talán rettegtem ettől.

Hát, ez van.

Éppen a lehető legagresszívabban dörzsöltem a szemeimet, hátha nem látom tovább magam előtt azt a hófehér, reszkető felsőtestet, amelyhez tökéletesen hozzásimult az aukción történt hidegzuhany után vizessé vált ing, amikor gondolataim alanya megköszörülte a torkát. Nem is vettem észre, hogy mikor jött ki a fürdőszobából.

– Remélem, nem írnak rólunk cikkeket ezek után – nevetett halkan, keserűen Nevin. Egy nagy lendületet véve ültem fel a puha takarón, hitvesem éppen a nedves ruháit terítette ki a radiátorra. Már a szokásos lenge pólóját és egy melegítőalsót viselt, frissen mosott haja laza kontyba volt kötve, de éppen ekkor ki is bontotta. Onnan is láttam, hogy vékony karjait libabőr borította.

– Nem valószínű. Oscar Franklin úgysem engedné, rossz színben tűntetnénk fel a Morisokat – vakartam a tarkóm egy szánakozó mosollyal.

– Igaz. Bár így is nagyon dühös volt – mondta, miközben újra a fürdőszoba felé vette az irányt, ezúttal Bonnie itatóját töltötte meg friss vízzel. A bajuszos férfi idegesen mutogatva szitkozódott, amikor visszaérkeztünk a villába. De én annyira el voltam foglalva a kárörvendő mosolyommal, hogy oda sem figyeltem az indulatos szavakra.

– Nem érdekel kicsit sem. A lényeg, hogy anyám és a húgaim Levi Rivers társaságában távoztak innen. Semmi más nem számít – szusszantam egy nagyot, és a kifújt levegővel az egész nap érzett stressz is távozott. Helyette viszont volt valami egészen másfajta izgalom.

– Tudod... – hagyta félbe a mondandóját, amíg megengedte a csapot – amikor ketten voltunk a kocsiban anyáddal, elsírta magát egy kicsit. Mert majdnem tíz év után ma először az anyukádnak szólítottad – mosolyodott el halványan, ahogy időközben befejezte a nyuszigazdi teendőit, és rögtön a takarót magára húzva heveredett le mellém. Összeszoruló szívvel pislogtam magam elé.

– Oh. Valóban – bólintottam egyet, majd erőt vettem magamon, feltápászkodtam a matracról. Már én is meg akartam szabadulni az utcai ruházatomtól, jelenleg úgy éreztem, megfulladok bennük. – Örülök, hogy ezek szerint szólt hozzád – fürkésztem piros arcát, hunyorgó szemeit, ahogy telefonját nyomkodva húzta fel a takarót egészen a kulcscsontjáig.

– Hát, beszéltünk pár szót, igen. Megnézte, hogy nincs-e lázam. Akkor még teljesen hideg volt minden részem, de most már lehet, hogy van – nyúzta arcát egyik kezével, laposakat pislogva.

– Szóljak valakinek, hogy hozzon fel lázcsillapítót? – lágyult el a tekintetem bágyadtságát látva, ezzel egyidőben elkezdtem kigombolni az ingem. Egy pillanatra megremegett a kezem a tevékenység közben, amire észrevétlenül felszusszantam.

– Nem kell, nem vészes, biztos csak átfagytam. Menj nyugodtan zuhanyozni.

Szavai hallatán egy apró bólintás után komótos léptekkel indultam meg a fürdőszoba felé, azzal a gondolattal, hogy talán megint elidőzök. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, hangtalanul, szánakozva nevettem el magam. Mi történik a világgal? Ha Flynn Rivers őszintén úgy érzi, hogy a problémáit nem a mindenható pénz oldaná meg jelen pillanatban, hanem egy erős orgazmus.

Mélyen elgondolkodva ácsorogtam a tükör előtt, a sápadt fényű villany megvilágításában. Az antik, hűvös felületű mosdókagylóra támaszkodtam, finoman markoltan szélére. Szemeimmel végigpásztáztam fedetlen felsőtestemen, megfeszülő állkapcsomon, igazán gondterheltnek tűnő képemen, végül a mesterséges eső után behullámosodott sötétszőke tincseimen. Engem soha senki nem érintett „úgy". Talán egyesek mindenféle negatív jelzőkkel illettek volna emiatt, de én nem szégyelltem. Miután a középiskolás éveimet azzal töltöttem, hogy a tanulás mellett dolgozzak a megélhetésünkért... Nem volt sem lelki erőm, sem időm ilyesmikre. Egyébként is utáltam mindenkit az akkori környezetemben, haragudtam rájuk, haragudtam mindenkire, aki tudott a Rivers család nagy bukásáról. Mintha önző módon őket is okoltam volna érte.

Ahogy elértem ide a gondolatmenetemben, ellágyult a tekintetem. Habár a régi emlékek kellemetlen borzongást váltottak ki belőlem, a szívemben éreztem, hogy ebben a pillanatban jó helyen tartottam. Volt vagyonom, villám, apukám, családom, fogadott bátyám, finom étel az asztalomon és meleg szobám... Mindezt pedig megoszthattam azzal, aki végig mellettem állt, az első perctől kezdve. Akkor is, ha néha nem érdemeltem meg, hogy így tegyen. Na jó, az esetek többségében nem.

A csapongó gondolataim miatt hosszúra nyúlt forró zuhany közben elfeledkeztem eredeti terveimről, de nem bántam. Egyébként is furcsán éreztem magam, és így reméltem, csak elmúlik magától ez a bizsergés. Kialszom. Csak sajnos még túl korán volt ahhoz, hogy nyugovóra térjünk.

A szokásos, kiszöszölődött alvós pólómat és egy szürke melegítőt vettem magamra, végül lesütött szemekkel tértem vissza a hangulatos, éjjeli lámpával megvilágított hálószobánkba. Nevin ugyanabban a pozícióban pislogott a telefonja képernyőjére, mint ahogy akkor, amikor magára hagytam. Ezen az éjszakán különösen vágytam rá, hogy a lehető leggyorsabban bebújjak az ágyba, így nem is késlekedtem tovább. Ahogy a félméteres körzetembe került a szélhámos társam, egy pillanatra elnehezült a levegővételem. Szótlanul feküdtem a hátamon, tovább folytatva korábbi tevékenységem, vagyis a plafonra vetülő árnyékokat figyelve próbáltam elterelni a figyelmem. De éppen csak annyira küzdöttem a mocskos képzelgések ellen, hogy ne legyenek egyértelmű, látható jelei.

"Oh, Nevin, mit tettél velem?" – hangzott el a fejemben a költői kérdés, amire akaratlanul is felszusszantam.

– Mi van veled, Rivers? Nagyon csendben vagy – szólalt meg Nev, és közben éreztem magamon tekintetét. Ha tudta volna, hogy éppen életem egyik legnagyobb csatáját vívtam a józanész és az ösztönök határán...

– Csak... Hosszú volt ez a nap – szusszantam egy nagyot megint, az oldalamra fordulva támasztottam meg fejem, hogy az alvótársamra nézhessek.

A feltételezett hőemelkedés miatt pír keletkezett arcán, sötét szemei fényesebbek voltak a szokásosnál. Enyhén lilás, halvány szilvaszínű ajkai arról árulkodtak, hogy még ennyi idő és egy forró zuhany után sem melegedett fel teljesen a fagyoskodást követően.

Ugyan kit akartam becsapni? Egy átlagos napon akit csak lehetett. De ezen az estén...

Ne tagadd, te hazug.

Már pár másodperce csendben bámultam Nevint, amikor mobiltelefonja hangos koppanással érkezett le az ágyunk melletti éjjeliszekrényre, a lepedő susogása közben fordított nekem hátat, nyakig beburkolózva a meleget nyújtó takaróba.

– Ja. Megpróbálok kicsit hamarabb aludni, úgy fázom – mormolta panaszosan, de még a hangján is hallatszott, hogy remegett. Ekkor elérkeztem arra a pontra, amikor már nem teljesen az agyammal hoztam döntéseket, így csupán egy félpillanatnyi hezitálás után közelebb húzódtam hozzá.

A takarója alá bebújva csúsztattam be alul lévő karom a dereka és a matrac közé, így szorosan magamhoz tudtam ölelni hasánál. Államat vállán megtámasztva hunytam le szemeimet, aggódva ráncoltam homlokom, ahogy megéreztem a szokásostól magasabb testhőmérsékletét. Reszketett, fázott, közben pedig olyan forró volt az érintése, ahogy a karjaimra fogott, mint aki egészen eddig a pillanatig egy bögrényi gőzölgő teát tartott a kezeiben. Valószínűleg váratlanul érte, hogy nem a hátam támasztottam hozzá, de nem szólt semmit. Sőt, vacogva húzta össze magát kisebbre a karjaimban, ezzel megszűntetve minden távolságot közöttünk. Akaratomon kívül is felszusszantam, és bár hatalmas volt a kísértés, csak orrommal csiklandoztam végig a hosszú, hófehér nyakat. Túl sokat agyaltam az engem legyőző frusztráción, és úgy döntöttem, hogy elég volt. Az nem jelent semmi komolyat, ha szórakozunk egy kicsit. Akik túl komolyan veszik az életet, örökké boldogtalanok maradnak.

– Mit művelsz, Flynn? – szusszant fel végül, és ahogy időközben ajkaimat nyomtam nyakához, közvetlenül a vékony ezüstlánc mellé, éreztem, hogyan borította el a libabőr.

– Csak felmelegítelek, mint ahogy azt egy jó férjnek illendő. Ha már engem nem hűtött le a ránk zúduló víz – somolyogtam a saját válaszomon, mivel így tökéletes lehetőséget teremtettem magamnak, hogy felhozzam azt a témát, ami igazán lázba hozott. Egészen biztos voltam benne, hogy szavaimra a szokásos, cinikus szemforgatásával reagált. – Tudod, Nevin, az a csók...

– Ne beszéljünk róla – vágta rá rögtön, és ennyi együttélés után tudtam jól, hogy szörnyen zavarba jött. Muszáj volt elnevetnem magam, közben egyik hüvelykujjammal lassan cirógattam hasát köldöke körül. Érintésem nyomán megfeszült hasizma, amely újabb halvány mosolyra késztetett.

– Jó, legyen úgy. De megismételni attól még meg lehet? – temettem arcom égetően forró, kissé nyirkos nyakhajlatába, ez a forróság pedig csak tovább növelte a frusztrációmat. Nem akartam, hogy kérdezősködjön, hogy számon kérjen, esetleg kiakadjon rám.

Reméltem, hogy nem ez lesz a helyzet, hiszen ezúttal nem volt miért lámpalázasnak lennie, csak mi ketten voltunk a szobában – Bonnie jelenlététől eltekintve –, nem kellett attól tartania, hogy elég hiteles hitvesem-e anélkül, hogy átlépne egy bizonyos ki nem mondott, de határozottan létező határt. Borzasztó kanos voltam, és a legkevésbé sem érdekelt, hogy megkérdőjelezhető lenne, ha tennénk egymással valamit. Hisz, ha jobban belegondoltunk, házasok voltunk, ami már alapjaiban elég nevetséges volt.

Feszült csönd ült közénk, csak a szinkronba került levegővételeink töltötték ki a szobát, illetve, meggyőződésem volt róla, hogy a szívem is akkorákat dobbant, hogy talán még a folyosóról is lehetett hallani. Hangtalan, leheletnyi csókot nyomtam vállára, amíg vártam, hogy mondjon valamit. Bármennyire is kezdtem megrészegülni, készen álltam elfogadni a visszautasítását, és csak örökre elfelejteni, hogy ez a beszélgetés megtörtént közöttünk.

– Szeretnéd? – hümmögött fel kissé megremegő hangon, finoman elhúzódva tőlem, de csak annyira, hogy hátra tudjon rám nézni a válla fölött. A piros arc látványa megmosolyogtatott, és Flynn Rivers nem volt szégyenlős felvenni a szemkontaktust.

– Tudod, csak hogy legközelebb ne érjen váratlanul, ha a nyelved... – vigyorodtam el, mintha éppen csak el akarnám viccelni azt, amire készültünk, de ekkor egészen kitekert pozícióban számhoz nyomta mutatóujját, mielőtt folytathattam volna.

– Most mondtad, hogy nem beszélünk róla – vonta össze szemöldökét szigorúan, amire elkaptam vékony csuklóját, rövid helyezkedés után hátára rántva kerekedtem fölé. Ahogy belesüllyedt a puha, hófehér, fodrokkal díszített párnába, és olyan éles szemekkel bámult rám, résnyire elnyílt ajkakkal, egészen szürreális volt a látvány. De csak mert sosem gondoltam, hogy valaha látni fogom a nyuszifiút... Alattam. – Akarom tudni, hogy mi jár most a fejedben? – emelte fel egyik szemöldökét, és ez az arckifejezés igazán tetszetős volt. Újra elnevettem magam, majd célzottan száját kezdtem figyelni.

– Ne haragudj – nyögtem ki csak ennyit, majd miután ösztönszerűen benedvesítettem ajkaimat, a nem támaszkodásra használt kezemmel kisimítottam egy hullámos tincset szeme elől, és elkezdtem közelebb hajolni.

Az eddigi két alkalmunk előtt annyit készültem lélekben a selymes érintkezésre, ezúttal viszont úgy éreztem, semmi ilyesmire nincs szükség. A szemeimet lehunyva készültem megszüntetni az utolsó millimétereket, már a levegővételét is éreztem, amikor mellkasomra csúsztatta tenyereit, a fejét elfordítva, egy halk, sietős „várj" elmormolása közben késztetett megállásra. A megtört lendületem miatt egy halk sóhaj szökött ki ajkaimon, mozdulatlanul vártam, hogy mondjon valamit.

– És ha... Tényleg megbetegedtem, és elkapod tőlem? – kérdezett rá félszegen, kínjában elnevetve magát. Eközben olyan szemtelenül borzongatóan simította fel egyik tenyerét a tarkómra, hogy muszáj volt belesimulnom érintésébe.

– Akkor majd együtt betegeskedünk – húztam a számat egy széles mosolyra, majd loptam egy rövid csókot kamu hitvesemtől. Az ajkait is forróbbnak éreztem, így szinte beleszédültem, ahogy végül Nevin nem hagyta, hogy elhajoljak, hajamat tarkómnál markolva vette át az irányítást a csókunk felett.

Jólesően sóhajtva hagytam, hogy lágy szívásokat ejtsen alsó ajkamon, és volt valami furcsán felszabadító abban, hogy senki sem figyelt minket. Egészen hosszan csókolózgattunk, de még nem tudtuk rávenni magunkat, hogy elmélyítsük, így egy idő után Nevin állára fogva cirógattam ott, ezzel jelezve felé, nyugodtan szétnyithatja az ajkait. Ettől a pillanattól kezdve felbátorodva nyomtam át nyelvem szájába, a kezdeti hevességet, majd némi ügyetlenkedést követően lassan, elnyújtottan folytattuk a forró játékot, és te jó ég! Rekordidő alatt éreztem alsónadrágom szorítását, amit a nyuszifiú elől sem rejtegettem. Hosszú combjához nyomódott erekcióm, miközben újra és újra végignyaltam nyelvén.

– Flynn – sóhajtotta, amikor egy századmásodpercre elváltak ajkaink egymástól, és ahogy erre megálltam, mielőtt bármi mást mondott volna, úgy helyezkedett, hogy combja tökéletesen besimuljon lábaim közé.

Hullámként söpört végig rajtam a borzongás, amint felfogtam, hogy szándékosan izgatni akart, így egy elégedett mosollyal reagáltam. Ő is kívánta. Alkaromon megtámaszkodva hajoltam el, halk zihálás közben térképeztem fel arcát, amely ezúttal már nem csak az enyhe láztól volt úgy kipirosodva. Nem tudtam, hogy mondanom kéne-e valamit, de valószínűleg a combjához feszülő merevedésem elég beszédes volt, így némán temettem arcom nyakhajlatába, hogy oda is hinthessek pár csókot. Úgy sejtettem, rá is pont olyan hatással volt, mint amikor ő csinálta ezt nekem egy nappal ezelőtt, csak még intenzívebben, így pedig erős késztetést éreztem rá, hogy megbizonyosodjak róla.

Újra megtámaszkodtam alkaromon, félig legördülve róla simítottam végig felsőtestén, szemeimmel követve kezem útvonalát. Oh, igen... Alhasához érve éreztem, hogy megremegett alattam, így egy pillanatra mégis visszafelé indítottam el kézfejem, de csak annyira, hogy fehér pólója alá csúsztathassam azt. Milyen elképesztően selymes volt a bőre...

Éppen rákérdeztem volna, hogy megérinthetem-e egy sokkal intimebb területen, amikor nagy hévvel kezdett kényeztetni nyakamnál, forrón csókolt újra és újra, még egy picit meg is harapott, ez a tevékenység pedig az utolsó csepp volt a pohárban. Gondoltam, pont elég lenne, ha kivernénk egymásnak, egy elnehezülő sóhajjal mozdítottam meg csípőm, így ágyékom ismét combjához simult. Minden önkontrollt elveszítettem, és csak átadtam magam az engem körülvevő forróságnak. Bármekkora őrültség is volt.

– Nev, simogass – mormoltam halkan, egy többé-kevésbé visszafojtott, izgatott mosollyal, és ahogy azt sejtettem, nem kellett kétszer mondanom.

A hosszú ujjak azonnal a nadrágom alá csúszva fonódtak erekcióm köré, jólesően sóhajtva hunytam le a szemeimet. Bármennyire is megbénított pár pillanatra a gyengéd masszírozása, én sem akartam tétlen lenni. Sosem értem hozzá senki máshoz így ezelőtt, így aszerint kezdtem mozgatni kezem ágyékán, ahogy általában nekem esett jól. Kellett egy kis idő, hogy ne csak nadrágján keresztül merjem izgatni, végül mélyen az alsó ajkamba harapva csúsztattam be kezem az alsónadrágjába.

– Kipróbálhatok valamit? – hajolt el fellélegezve egy nagy cuppanással a nyakamtól, miközben tovább játszadozott merevedésemmel. Ejha, Nevin Rivers...

– Ki vagyok én, hogy erre nemet mondjak? – nevettem el magam halkan, erre legjobb barátom kihúzta a kezét a gatyámból, majd a vállamnál fogva lenyomott a matracra.

Elködösülő szemekkel vártam, hogy mire készül, bár egészen egyértelmű volt, amikor lejjebb csúszva kiszabadította az erekcióm a ruhadarabok szorítása alól.

– Biztos vagy benne? – nyögtem ki nagynehezen az első döbbenet után. Aprót bólintott, egy másodpercre felpillantott a szemeimbe.

– Ahogy egy jó férjnek illik – mormolta halkan a tőlem idézett szavakat, miközben arra késztetett, hogy kicsit megemeljem csípőmet, így könnyebben le tudta húzni az alsóruházatom.

Nem kérdőjeleztem meg további motivációját, arcát figyeltem, közben ösztönszerűen dús hajába túrtam, ahogy ajkaival vészesen közel került a farkamhoz. Még ekkor is olyan érzelemmentesen nézett, ami halk, hitetlenkedő nevetésre késztetett.

De még azelőtt belém fojtotta a szót, hogy ezt kommentálhattam volna, először apró, halkan cuppanó csókokkal haladt rajtam végig, majd bármennyire is tűnt kíváncsinak és elszántnak, meglehetősen bátortalanul fogadta ajkai közé makkomat. Az új tapasztalás egy halk nyögést váltott ki belőlem, és szinte már ennyitől is csillagokat láttam. Kimondhatatlan gondolatok homályosították el a tudatom, miközben Nevin a szemeit lesütve próbált még mélyebben befogadni, még ha nem is nagyon sikerült elsőre. De hát, én is pont ugyanolyan tapasztalatlan voltam, mint ő, így bármit is tett, nekem maga volt a tökéletesség. Már a lágy szívások, a finom puszik is pont elégnek bizonyultak.

– Jól csinálod, nyuszifiú – sóhajtottam fel halkan, lehunyt szemekkel masszírozva fejbőrét. Igazság szerint, az alhasamban lévő bizsergés egyre erősödött, így attól tartottam, hogy valami olyan fog történni, amire nem számítana, így hajáról a csípőmet fogó kezére vezettem érintésem.

Ki sem kellett mondanom, átvette izgatásom kezével. Ahogy a gyűrűsujján lévő karikán megcsillant az éjjeli lámpa fénye, egy elégedett vigyor fagyott a képemre, majd elnyíló ajkakkal, elakadó lélegzettel döntöttem hátra a fejem. Csak még egy kicsit... Mintha pontosan tudta volna, hogy el fogok menni, éppen a legjobbkor gyorsított rá. Szabad kezével felgyűrte hasamon a pólómat, és milyen jól tette, mert pillanatokon belül el is juttatott a csúcsra. Hangosan zihálva néztem végig, ahogy izzó szemekkel figyelte saját kezét, amit még azután is lassan mozgatott férfiasságomon, hogy azt az ondóm borította. Fellélegezve ejtettem a fejem a párnámra, de még ekkor is forgott velem a szoba.

Pár pillanat múlva ugyanabban a pozícióban feküdtünk, mint nemsokkal ezelőtt, hátulról öleltem a reszkető Nevint. De most nem a meghűlés miatt remegett, hanem mert én is gondoskodtam az ő vágyairól. Egyik kezemmel mellkasát öleltem, a másikkal egyenletes tempóban izgattam férfiasságát. Már nagyon közel lehetett, elakadó lélegzettel kapott oda az alkaromhoz, halk nyögései pedig majdnem újra felizgattak engem is. Nem tudom, mi üthetett belém...

Közben újra és újra hófehér nyakába csókoltam, minden rezdülésére odafigyeltem, egészen addig, amíg csípőjét belemozdítva, a nevemet nyögve a markomba nem élvezett. Fellélegezve pusziltam hajába, amire teljesen ellazult, a testemhez simuló forró test arra késztetett, hogy ne hagyjam annyiban. Még perceken keresztül csókoltam felforrósodott ajkait, ahogy a karjaimban feküdt, mert egyszerűen csak nem akartam, hogy vége legyen ennek a kellemes, bizsergető érzésnek. Olyan túlfűtőtt volt a légkör, hogy attól tartottam, menten lángra lobbanunk. Egy idő után már csak lustán viszonozta, így miután arcára is nyomtam egy puszit, elengedtem őt, visszafordult az oldalára. Pihegve lazította el vállait, majd szégyenlősen bújt oda a párnájához, ahogy felkeltem mellőle, egy szót sem szólt.

A fürdőszobából hoztam pár zsebkendőt, hogy letakaríthassuk magunkat, majd az ajkaimat összeszorítva kerültem meg az ágyat.

Sosem éreztem magam ennyire kielégültnek, mint akkor, így egy letörölhetetlen vigyorral a képemen heveredtem le a helyemre. Szavak nélkül is egyértelmű volt a megállapodás. Ami ennek a szobának a falain belül történt, az itt is marad. Ez az este lett a mi nyílt titkunk.

Egymás mellett fekve, a takaróba belegabalyodva töltöttük az időt, ahogy láttam félszemmel, Nev reels-videókat pörgetett majdnem egy órán keresztül, közben alsó ajkát piszkálva, én pedig valahogy ott kötöttem ki, hogy európai körutazást tervezgettem elméletben. A korábbi kéjsóvár percekről látszólag már nem árulkodott semmi, mintha mi sem történt volna. Esti, álmosító idill vett körül minket.

Egyszer csak Nevin nagyot nyújtózva helyezte valószínűleg merülőben lévő telefonját az éjjeliszekrényre, majd az oldalára gördülve felém fordult. Este tizet mutattak az óra mutatói a fényes motívumokkal díszített tapétával fedett falon.

– Mi jár most a fejedben? – kérdezett rá halk hangon, nagyot szusszanva igazított egy tincset a füle mögé. Egy mosollyal tettem félre a telefonom, hogy én is szembe fordulhassak vele.

– Azon gondolkodtam, hogy majd ha jobb idő lesz, mondjuk áprilisban, elmehetnénk Romániába. Megnézni a Drakula-kastélyt, megkóstolni a helyi ételeket, megismerni a felmenőid kultúráját – kezdtem felvázolni az ötletet, őszinte boldogsággal, amiért ezt megadhattam volna neki, ha ő is úgy akarta. Nevin először meglepődött, aztán hitetlenkedve nevette el magát.

– Akkor már nem leszünk házasok. Mihez fogsz kezdeni, ha a válásunk után nem akarok tovább az életed része lenni? – vette fel a szemkontaktust, és hiába mondta a szemembe, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolta-e. A szemöldökömet összevonva álltam kíváncsi tekintetét.

– Azt nem fogom hagyni. Ne is álmodj róla – válaszoltam elkomolyodva, erre pedig megint elmosolyodott, csak valamivel cinikusabban.

Néma csend keletkezett, mintha egymás szemeiben akartuk volna kiolvasni a legtitkosabb gondolatainkat. Végül arra jutottam, csak fel akart bosszantani. Nagyot sóhajtott, majd csóválni kezdte a fejét.

– Ahogy szoktad mondani, a "kitanult Rivers szemeiddel" talán a többi szélhámoson keresztül látsz. De az az igazság, hogy nagyon vak vagy, Flynn – mondta szinte már szemrehányóan, amit nem tudtam hová tenni. Megilletődve pislogtam rá.

– Mire gondolsz? – köszörültem meg a torkom, kényszeresen megszakítva a szemkontaktust. Mintha elgondolkodott volna a válaszon, nem szólt semmit.

– Hagyom, hogy rájöjj magadtól az okos fejeddel – paskolta meg az arcom tenyerével végül, majd egy elnehezülő sóhajjal cirógatta ujjai hegyével arcélemet, tollpihéket megszégyenítő lágysággal. Megfeszülő állkapoccsal, megborzongva néztem magam elé.

Már a feltételezés is sértő volt, amit a fejemhez vágott, úgyhogy azonnal kutatni kezdtem az agyamban valami logikus válasz után. Mégis mit nem vettem észre? Ekkor Nevin lassan átgördült a másik oldalára, hogy aztán feltápászkodhasson az ágyról, nagyot szusszanva, komótos léptekkel indult meg az ajtó felé.

– Hé, nem hagyhatsz csak úgy itt egy ilyen megszólalás után – ültem fel hirtelen, nyújtva felé a karomat.

– Bocsi, de nagyon szomjas vagyok. Hozok egy kis vizet – mormolta fáradtan, és mielőtt bármit mondhattam volna, egy vérfagyasztó sikítás hallatszott be a szobába az udvar felől, ezt pedig egy eldördülő sörétespuska hangja követte.

A szunnyadó természetet felverte a hangzavar, szinte visszhangzott, Bonnie dobbantásával jelzett veszélyt. Mindketten lefagytunk, ijedten pillantottunk össze, a szívem majd' kiugrott a helyéről.

– Mi volt ez? – kérdeztem rá fojtott hangon, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy kinézzek az ablakon.