A nyári szünet előtt ez az utolsó rész, utólértem magam, mármint a publikálással az írás folyamatát, és utálom összecsapni, annyira meg nem vagyok gyakorlott, hogy kirázzam a szöveget a kisujjamból. Szóval és summa, summárum, meg száz szónak is egy a vége, egy ideig nem lesz friss, de mert utálok feadni valamit, be fogom fejezni a regényt. Addig is köszönöm a figyelmet, hálás vagyok minden olvasóért.

Figyelmeztetés: Kifejtett erotikus jelenet.

Sven már megvackolt magának a parkettán, mire Emma végzett a fürdőszobában. Fél éve bérelte ki az apartmant Bakonybélben második bázisnak, de ezt a nőnek nem kellett tudnia, ő azt hitte, most intézte valami telefonos applikáció segítségével. A két paplan közül az egyiket kettéhajtva maga alá terítette a földre, párna nem kellett, takaró meg volt több is.

– Jöhetsz! – mondta a nő, amikor kisasszézott a fürdőszobából. A haja vizesen tapadt a fejére, és Sven együttérzőn megállapította, ugyanazt a szakadt blúzt volt kénytelen magára venni, amit eddig viselt.

Sven kiszedett a zsákjából egy váltás ruhát, a rögtönzött ágya mellett egy kupacba rakta, sorban, ahogy reggel magára fogja húzni. Az olajradiátor ekkorra elviselhetővé melegítette a szobát, a félhomály, a sarokban kétszersültet ropogtató Kiwi akár családias kép is lehetett volna, ha Sven nem kénytelen a földön aludni, és Emma tartása kevésbé feszült. Minden izom készenléti görcsben a hátán, a szája összepréselve, akár egy vadnyúl hajtás idején, amikor a rettegéstől mozdulni se bír. Azóta ilyen, mióta beléptek a házba, és tisztázták egy szoba, egy ágy a választék. Mitől fél, hogy megerőszakolom, tűnődött bosszúsan Sven? Erőm se lenne hozzá, nemhogy kedvem. Hiszen megbeszélték, ő a földön alszik. átadja Emmának az ágyat, mégis tiszta ideg.

A kelleténél hangosabban csapta be maga mögött a fürdőszoba ajtót. Áthúzta a fején a pólóját, és a farmert rángatta le együtt az alsógatyával, amikor a törölközőtartóra diszkréten elhelyezett bugyin megakadt a tekintete. Emma letakarta a kéztörlővel, de a csipke kilógott alóla. Vagyis nincs a nőn más, csak a szabadidőalsó., A varrás tutira finoman birizgálja a punciját.

– Bassza meg – mordult fel Sven, mert a farka máris félkeménnyé dagadt. A nyúl hasonlatnál maradva, Emma egy riadt nyúl, én meg egy bagzó kan nyúl, gondolta, és elvigyorodott. Szerencse, hogy félhulla máris, alig várja, hogy kinyújtózzon. Egyébként órákig a nőn fantáziálna meredező farokkal alvás helyett.

Forróra állította a zuhanyfülkében a vizet, majd morogva észlelte, hogy kifogyott a meleg, ez legföljebb langyos, s mivel jó magyar szokás szerint éjjeli áramra kötötték a bojlert, nem is fog felmelegedni reggel tíz előtt. Sietve lecsapatta magáról a tusfördőt, és derekán törölközővel kitrappolt a szobába.

Emma épp Kiwit engedte be az udvarról, megbotránkozva, elkerekedett szemmel bámult rá, még az ajtót is elfelejtette bezárni a kutya mögött. Süvített a szobába a kinti hideg.

– Legalább alsógatyát felvehetnél – mondta Emma.

– Legalább az ajtót becsukhatnád – mordult fel Sven. Látta már a nő meztelenül, mit nyafog? Lekanyarította magáról a törölközőt, a szék karfájára dobta száradni, és bebújt a takarója alá. – Légyszíves, ne tollászkodj sokáig, hulla vagyok – fűzte még hozzá az alkarja alól, amit az arca elé emelt, hogy eltakarja a szemét.

– Én nem úgy láttam – vágott vissza ingerülten Emma.

Nyilván nem kerülte el a figyelmét Sven éledező farka, pedig nem parádézott vele, legföljebb töredékmásodpercig látta, mielőtt eldugta a takaró alá.

Sven kis híján elmosolyodott. Ennek a nőnek minden pillanatban rajta a szeme.

– Az csak ösztön – mondta. – A bugyidnak köszönd a szárítón, meg a formás seggednek a nadrágban. Nincs jelentősége.

Szemét takaró kezét a feje alá tette, jólesően érzékelte a Glock keménységét a matracként leterített paplan alatt, ellazította az izmait, és várta, hogy Emma is lefeküdjön, eloltsa végre a lámpát. Nem mintha gond lenne világosban és zajban elaludnia, de a tudat, hogy Emma néhány karnyújtásnyira mocorog mellette, ráadásul összesen két ruhadarabban, amit ugyanannyi másodperc lenne lehúzni róla, kiverte az álmot a szeméből. A derekánál valami mozgást észlelt, egy pillanatra megfeszült a teste, de csak Kiwi kereste mellette a legkényelmesebb helyzetet.

Kemény a padló, ugye, kutya? Hát a paplan se sokkal puhább, futott át Sven fején, mielőtt a hirtelen ráboruló sötétben elaludt.

Emma a fal felé fordulva mozdulatlanul feküdt, és az utcáról beszűrődő halvány fényben a ronda falvédőt bámulta. Utoljára a nagyanyjánál látott hasonló ízléstelenséget. Suba, mondta róla a nagyi, aki szeretett kézimunkázni, maga is tervezte a darabokat. A gyerekágy melletti falvédő éjszakai erdőt ábrázolt, az ég lila volt, erre határozottan emlékezett Emma, meg a hold citromsárgájára. Ilyen színű fonalakat lehetett akkoriban kapni. Ez a falvédő is suba technikával készült, Emma arra gondolt, biztosan évtizedek óta nem mosta ki senki, a műanyag szálak között poratkák milliói nyüzsöghetnek.

Igyekezett ellazítani a testét, mert tudta, ilyen feszülten soha nem alszik el, pedig a férfi, Sven, de inkább maradjunk a Hasslernél, már egyenletesen szedi a levegőt mögötte. Kiwi pedig pofátlanul horkol a kettéhajtott paplan szélén, a férfihez bújva.

Terelek, gondolta Emma, a subán, meg a poratkákon agyalok, amikor másra se tudok gondolni csak erre a pasira a közelemben. Be vagyok rá indulva, sóhajtott halkan. Attól pedig, hogy látta, Svennek se közömbös, bármilyen ellentmondásosak is a kijelentései, az erekciója elárulja. Mióta nem látott ilyet? Két éve. Mióta Márk lelépett. Gáborral a kapcsolatuk egyre inkább baráti, a szexualitás inkább kihunyóban, semmint felkelőben. Pedig eleinte tetszett neki Gábor, okos, helyes, kedves, apaként is bizonyított már, egyedül felnevelt egy fiút. Erre jött Hassler, és ő úgy kívánja, mint egy szédült, kielégítetlen liba. Miért? Mi van ebben az emberben, ami Gáborból hiányzik? Hát a viszont vágy, például! Az tagadhatatlanul megvan. Ahogy Sven ránéz, szigorúan, de olyan intenzíven, hogy egyből mocorognia kell, mert nedvesedik a bugyija. Hát ez szánalmas.

Óvatosan, kímélve a nyikorgó rekamié rugóit – a rekamié is a nagyi idejéből való kifejezés, a tanítványai biztosan nem tudnák, mi az –, a szoba felé fordult, hogy nézhesse a férfit. Embert még nem látott így aludni. Párna nélkül, hanyatt, egyik keze a feje alatt, a másik a hasán. Az előbb félig lerúgta magáról a takarót, pedig fel se melegedett rendesen a szoba, meztelen mellkasa ritmikusan emelkedik és süllyed. A sebhelyet erről az oldalról nem látta, csak a férfi jobb karját, a szőrpamacsot a hóna alatt, és a világos mellszőrzetét. Szőke volt, mint a férfi haja. Épp csak a mellizmait takarta, a hasán csupán vékony csíkot alkotva futott le a nemiszervéhez.

Belefájdul a hasam, annyira kívánom, csukta be Emma néhány pillanatra kétségbeesetten a szemét. Két éve nem feküdtem le senkivel, ezt a hús, vér pasi egyszerűen begerjeszt. Egy meleg testet akarok, kemény péniszt, azt akarom, hogy valaki kívánjon engem, hallani szeretném a lihegését, érezni az erejét. Olyan nagy baj ez? Miért félek ettől az érzéstől ennyire? Mert Sven, ezt a fura, ki tudja miben mesterkedik pasi vágyaim titokzatos tárgya? Aki nem illik hozzám. Márktól a mézesheteinken se gerjedtem így be. Néha még örültem is, ha fáradtságra hivatkozva hetekig békén hagyott. Az újdonság varázsa tenné? A veszélyé? Milyen veszély? Vitatkozott Emma magával gondolatban. Félnem kellene ettől az embertől, aki a szemem előtt végzett ki hat embert, és akiben mégis bízom? Hát nem. Legfőképpen azért, mert a legnagyobb félelmemtől szabadított meg, amikor gondoskodott a gyerekekről. Ráadásul értem jött, és kiszabadított. Nyilván bosszút is állt egyben a saját szenvedéseiért, és egy füst alatt végzett az ellenségeivel, de akkor is. Ha ő nincs, lehet rég végem, és rommá erőszakolt holttestemet az ukránok már el is kaparták Borzavár mellett az erdőben.

Holnap komolyan beszélek vele, határozott Emma. Hogy mi baja velem, kicsoda ő valójában, mi köze az ukránokhoz, Márkhoz és hozzám?

Sven mordult egyet, a saját hangjára félig felébredt, de alig változtatott a testtartásán, csak mindkét tenyerét a feje alá rakta. Ettől megfeszült a karja, és megemelkedett a csípője, közepén a takaró által épp, hogy fedett, de jól kivehető dudorral.

Emma nézte, és elhatározásra jutott. A mindent eldöntő, alapos és kimerítő tárgyalás előtt meg kell szabadulnia a szexuális feszültségtől, ami nyálcsorgató zombivá degradálja. Ha kielégül, visszatér a józan esze, és képes lesz gondolkozni. Elvégre felsőfokú matematikát és fizikát tanult, vagy mi a szösz.

Széles mozdulattal kitakarózott, hogy Sven is észrevegye, valamire készül, felállt, két lépéssel a földön fekvő férfi mellett termett.

Látta, hogy a mozgásra Sven azonnal éberré vált, megrándult a lába, és résnyire nyílt a szeme, amit rá szögezett.

Helyes, gondolta Emma, nem egy alvóra török rá, utólagos reklamációnak nincs helye. A felső gombot kioldotta a blúzán, majd nem vesződve a többivel, kibújt belőle, a bokájára csusszantotta a melegítőnadrágot, és abból is kilépett. Várt pár másodpercet, hagyta a férfit felfogni a meztelen teste látványát, hogy pontosan megértse, mit is szeretne tőle.

Amikor biztosra vette, Sven eleget látott, lehajolt, odébb tessékelte Kiwit, aki sértetten elügetett, és addig húzta a férfi takaróját, míg láthatóvá nem vált az a szerve, amivel tervei vannak. Kölcsönös tervei, mert Sven pénisze már nem a combján pihent, hanem akár egy gyorsított felvételen az óramutató, tempósan mozgott a tizenkettes irányába.

Emma átvetette Sven testén a lábát, és ráűlt a meztelen combjára. Feszesen és szőrösen csiklandozta a fenekét.

– Ne mozdulj! – súgta figyelmeztetőn Emma. – És ne is beszélj!

Sven a szemét se nyitotta tágabbra, továbbra is a résen keresztül nézett farkasszemet Emmával, nem is nyúlt utána, csak a teljes, pompázatos erekciója árulta el, nincs ellenére a dolog. Emma eddig észre se vette, milyen feszült, mennyire be van tojva, hogy a férfi gorombán elutasítja. Most, hogy félelme és bizonytalansága elhussant, most érezte igazán, ahogy testét elönti a vágy, összeránduló mellbimbóit a szoba hidege borzongatja, öle nedves és duzzadt, hüvelye ütemesen összehúzódott, majd elernyed, mint egy éhes száj, ami a férfit szólongatja.

Kissé megemelkedett, jobb kezével Sven felkarjára támaszkodott, a ballal pedig magába vezette a szerszámát. Olyan jó érzés volt a forró keménységet magába fogadni, hogy libabőrös lett a karja. Felnyögött, Sven csípője pedig felfelé lendült.

– Ne mozdulj! – szisszent fel, de kuncogott közben. – Te már eleget tettél, most én jövök.

Sven két kezéért nyúlt, kihúzta a feje alól, és a saját mellére borította, majd mozdulatlanná dermedt. Szeme itta Sven látványát, az arcát, megfeszülő nyakát, a mellkasán a szőrben megbúvó mellbimbóit, a lapos hasát. Egyre szaporább zihálásuk hangja betöltötte a szobát. Sven arca eltorzult az erőfeszítéstől, hogy visszafogja magát, és Emma is szerette volna minél hosszabban elnyújtani a dolgot, mert mámorító érzés volt. Szexinek, gyönyörűnek és merésznek érezte magát, ezért nem mozdult, élvezte a hüvelye teltségét, a csiklójánál a férfi szőrös hasát, a két combját a feneke alatt, és a karját a tenyerében.

Sven feszülten várt, csak mellkasa szapora mozgása árulkodott fokozódó izgalmáról. Hagyta magát, nem nyomult, pont úgy, ahogy Emma szerette volna.

Mikor már nem bírta tovább, a férfi kezét a melléről a csípőjére vonta, majd ő kezdte simogatni a férfi mellkasát, két oldalon a kulcscsontja elegáns ívét, a mellizmait, jobb tenyerét végighúzta a kanyargós hegszöveten, majd a férfi köldökét rajzolta körbe.

Előre hajolt, mindkét kezével megtámaszkodott Svenen, és engedte a testét tenni, amire vágyik. Mozogni egy valódi, forró péniszen. Kicsit felemelkedett, majd visszasüllyedt, közben a csípőjével körző mozdulatokat tett, hogy a csiklóját jólesően a férfi farka tövéhez dörzsölje, majd megint fel, és le. Szilajul lovagolt a férfin, nem fogta vissza magát, hagyta testüket összecsattanni, csak arra vigyázott, Sven ki ne csússzon belőle, mert nem volt kezdve a visszaigazításhoz elengedni a karját, a selymes bőrét és alatta a kemény izmot.

Emma érzékelte, hogy a férfi is élvezi, érezte a teste remegését, az önkéntelen rándulásokat a csípőjében, az önkéntelen döféseket, de tartotta magát, engedte Emmának, tegyen vele, amit tenni akar.

Emma kiegyenesedett, felsikoltott, mikor Sven szerszáma végigkarcolta a hüvelye belsejét, majd bal keze két ujja közé csípte a mellbimbóját, jobbjával masszírozni kezdte a csiklóját. Közben a férfi szemét nézte, az egyre ködösebb tekintetét, a kéjtől fájdalmas fintorba torzuló arcát. Ő is akarja, ő is élvezi. Nem utasítja, hogy mit tegyen vele, diktálva; gyorsabban, lassabban, kijjebb, beljebb, drágám, ne siess, vagy mikor jössz már, ne vacakolj! Élvezi, amit ő nyújt neki, az egyre fokozódó kéjt. Emma a hangját se fogta vissza, fütyült rá, hogy a hajnali műszakba igyekvők esetleg felfigyelnek a szokatlan, ritmusos zajra. Minden mozdulatot, amikor befogadta Svent, és a csiklója a férfihez ütközött, hangos sikkantással kísért.

Már közelgett a vége, itt is volt, sürgetően toporgott a küszöbön, így hát Emma diadalmasan hátravetette a fejét, mindkét kezével a mellébe markolt, és rángatózva elélvezett.

Amikor felállt Svenről, és a férfi lankadt pénisze néhány csepp spermát löttyentett a combjára, akkor tudatosult benne, hogy az ő örömével együtt a férfi is elment. Erre nem is figyeltem, futott át rajta a bűntudat, de mindegy, úgysem bírta volna akár egy pillanattal is visszatartani magát.

Mire visszatért a fürdőszobából, Sven már aludt.