Svennek mindene fájt, ráadásul a buszon is megbámulták, amikor vasárnap délelőtt beutazott Veszprémbe. Egy éjszakát a házban töltött, majd összecsomagolt, és lelépett. Szombat éjjelre a párnája alá dugta a glockot, ahogy korábban is kellett volna. Ha az ukránoknak eszükbe jut ellenőrizni, valóban elpatkolt-e, ne érjék másodszor is készületlenül. Ha felötlött benne, ahogy rátörtek, még el is pirult szégyenében. Gyanakszik a szomszéd nőre, de az eszébe se jut, hogy a nő is gyanakodhat rá? A nő hétfőn este a saját udvarán, a rejtekút bejáratánál szaglászva találta, ő meg baromságokat fecsegett rágcsálókról. Majd, mint egy óvodás, nyugodtan álomra hajtotta a fejét. Barom, mordult fel.

Egy öregasszony jött ki Dóráék házából, Sven hangjára felkapta a fejét, majd ijedten le is sunyta. Sven ezer színben pompázó, dagadt ábrázata megrémítette.

Bár tizenegy felé járt, Dóra köntösben nyitott ajtót, kezében az elmaradhatatlan cigaretta lógott. Végigmérte Svent.

– Szarul nézel ki – mondta.

– És ha tudnád, milyen szarul érzem magam – vigyorgott Sven, majd belépett az ajtón. – Botond? – kérdezte, belesve a nappaliba.

– Tegnap haza se jött tőled, egyből átment a haverjához aludni – felelte Dóra. Besétált a nappaliba, levetette magát a kanapéra. A köntös szétnyílt a combján, a túl sok meztelen bőr látványa feszélyezte Svent. Az ablakhoz lépett, széthúzta a sötétítőfüggönyt.

– Na, ne már! Megvakulok – nyafogott mögötte Dóra.

Sven nem válaszolt, kitekintve az ablakon, körbenézett az utcán. Ma esett, apró szemű, szúrós eső olyan széllel, hogy a baseball sapka szemellenzője szart se ért, a képébe kapta idefelé a vizet. Majdnem biztos, hogy nem követték, de mi van, ha csak elbambult? Kijött a gyakorlatból, ezt el kell fogadnia, talán vissza se térnek a reflexei. Az utóbbi időben gyakran azon kapta magát, hogy képtelen huzamosabb ideig koncentrálni, elkalandoznak a gondolatai. Mint tegnap a szomszéd nőnél. A mellein merengett, meg a combján. Hülye.

Végignézett a parkoló autók során. A legtöbbről már azt is tudta, kié, feltűnt volna neki a változás, ha egy idegen beáll közéjük. A lakók előszeretettel várakoztak ugyanott, bár nem festették fel a helyeket. Egy öregember például mindig a járda mellett állt meg, és délelőtt tízkor, legföljebb öt perc plusz, mínusz eltéréssel beült a Skoda 120-asba, és túráztatta néhány percig a motort. Majd kiszállt, és visszacsoszogott a házba. Szeret az öreg megbizonyosodni, ha hirtelen le kell lépnie a kocsival, rendben találja. Sven ezen elvigyorodott, elképzelte az öreget, ahogy az autóhoz biceg, majd negyvennel kilő a forgalomba. Ha ő valaha megérné ezt a kort, amit nem fog, ugyanígy tenne. Az ellenőrzés, a jármű, a fegyver karbantartása elengedhetetlen. Minden vasárnap szétszedi és megolajozta a glockot. Havonta egyszer pedig kiment a lőtérre. Otthon, hajdan, a régi életében.

– Mit nézel? – szólalt meg mellette Dóra.

Na ez az, futott át Sven fején. Elbambultam, észre se vettem, amikor Dóra idejött hozzám, ráadásul olyan közel, hogy érzem a samponja illatát, meg a cigiszagot, ami állandóan körüllengi. Ha nem Dóra lenne, hanem mondjuk, a szomszéd nő, akár le is szúrhatott volna. Bár inkább Dórát tudná elképzelni egy késsel a kezében, mint a szomszédot. Ez marhaság, rázta meg a fejét Sven. Dóra a testvére, miért akarná megkéselni?

– Csak bámészkodom – felelte. – Szép a város innen fentről. Ellátni a várig.

– Nem gondoltam, hogy érdekelnek a múzeális értékek – kuncogott Dóra. – Én utoljára valami koszorúzáson jártam a várban, még általánosban.

Amit be se fejeztél rendesen, mert nyolcadikban teherbe estél Botonddal, gondolta rosszkedvűen Sven. Elfordult az ablaktól, és nekiütközött Dórának, aki szorosan mögötte állt. A nő melle a mellkasának nyomódott, puha hasa a combjának, és lenézve, a szétnyíló köntös alatt mélyen belátott a két mell közötti völgybe. A nő csábosan mosolygott fel rá, legalábbis ő biztosan csábosnak hitte a szaporán pislogó szemét, csücsörített ajkát. Svennek a pornófilmeken látott nőket juttatta eszébe, ahogy látványosan tekergetik a testüket, mintha valóban be lennének indulva.

– Mi van? – kérdezte, és vállánál megragadva távolabb tolta magától a nőt.

– Nem tetszem neked? – búgta Dóra, és még inkább csücsörített. Ettől függőleges ráncokba szaladt a felső ajka fölött a bőr.

Sven elbizonytalanodott. Most hogyan reagáljon? Nem akarja megsérteni a húgát. Mi lenne célravezetőbb, testvériesen megveregetni a vállát, és távolabb lépni, vagy menekülni, mert Dóra tényleg ki akar vele kezdeni? Nem! Kizárt, hogy felajánlkozna neki, ennél több esze van. Szemétség ilyet még feltételezni is róla.

– Tetszel nekem – súgta Dóra. Fél lépést hátrált, egy mozdulattal ledobta magáról a köntöst, és jobb kezét rásimította Sven sliccére. Nebassz, nyögött fel Sven, mert a barna bimbóudvarú, súlyos mellek látványától azonnal vigyázzba állt a farka. Még szerencse, hogy a nő ölét ilyen közelről csak akkor látta volna, ha szándékosan lenéz rá. Eszébe se jutott. Pucér húgból bőven sok volt ennyi is.

Dóra ismét közelebb lépett, vissza oda, ahová eredetileg is szánta magát, melle immár pőrén Sven pólóval borított hasára tapadt, keze pedig a farkára. Mire Sven bármit is mondhatott volna, mire egyáltalán kiokoskodta volna, hogy mit reagáljon, már lejjebb rántotta a nadrágon a cipzárt, és ügyes, apró keze benn is volt a farmer alatt. Rövid kutakodás a boxer rejtelmeiben, és rámarkolt Sven farkára.

– Bassza meg, a bátyád vagyok – tiltakozott Sven, de megbicsaklott a hangja, mert Dóra ekkorra ütemesen húzgálta a farkán a kezét, és hosszú körmű hüvelykujjával simogatta a makkját, fel a nyílásig, majd le, szétkenve a feszes makkon az előváladékot.

– Milyen bátyám vagy te nekem? Semmilyen – súgta Dóra. – Nem is emlékszem rád.

– De én terád igen. Aranyos kislány voltál, hidd el – magyarázta Sven, de alig tudott a szövegére figyelni. Elkapta a nő, nincs ezen mit szépíteni, ugyanúgy, ahogy az ukránok. A sietős kiverések a zuhanyzóban nem vértezték fel egy hús vér nő ellen, a ringatózó cicik ellen, és főleg a szakavatott marok ellen a nadrágjában.

És igazság szerint, ő se nagyon emlékezett Dórára. Ez a platina szőke nő a dús testével, duzzadt szájával, és főleg a nyilvánvaló tapasztalatával egyáltalán nem hasonlított az emlékeiben élő vézna kislányra.

– Úgy csináljuk, ahogy szeretnéd, baby – gügyögött a nő. – Bármit megteszek neked, mert odáig vagyok azért a szép kék szemedért, meg a szádért, imádom a hatalmas farkadat.

Ez az utóbbi kissé kizökkentette Svent. Jó szöveg, gondolta, de a farkam átlagos méretű, még részegen se mondanám hatalmasnak. Más pasik biztosan gerjedtek ettől a szövegtől, de én nem vagyok más pasi. Én a testvére vagyok, bassza meg!

– Nem kell ezt tenned – lépett hátrébb, és jobbjával megragadva a nő csuklóját, kihúzta a nadrágjából. A farka fázósan kotródott vissza a helyére, ahogy a forró tenyér érintését elveszítette. – Velem nem kell, sőt, nem is lenne helyes dolog lefeküdnöd ahhoz, hogy szeresselek. Testvérek vagyunk, testvérek, könyörgöm, akár emlékszünk egymásra, akár nem.

– De én akarlak – lépett megint előre a nő, Sven pedig önkéntelenül hátra. Úgy táncolok el előle, mint egy idióta, bosszankodott, de határozottabb elutasítással nem akarta megsérteni a nőt. Hát nem érti Dóra, hogy nőt találhat magának, de húga csak egy van, és ez ő? Miért a szexszel akarja magához láncolni, amikor sokkal erősebb kötelék van közöttük?

De Dóra csak nyomult előre, és tolta közben a csábító szöveget, hogy mióta meglátta, azóta kívánja Svent, és nem tud tőle szabadulni, éjszakánként róla álmodik.

– Felébredek, és a puncim csupa nedves. Mellettem feküdtél álmomban, baby – hadarta felszegett fejjel Dóra, bal kezével továbbra is Sven sliccét kereste, a jobbjával meg a nyakába kapaszkodott, és igyekezett lehúzni magához Sven fejét, aki úgy rángatta félre az arcát a tolakodó, cigiszagú száj elől, ahogy a haverja német juhásza nyelvét igyekezett elkerülni, amikor a kutya lelkesen képen akarta nyalni. Közben ment a duma a buja álomról, meg kívánásról, és Sven a jelenetet legalább olyan mulatságosnak találta, amilyen kínosnak. – A tested egy igazi harcosé, baby, szexi és erős – folytatta Dóra töretlen hévvel a rábeszélést. – Bárcsak végignyalhatnám a szexi sebhelyet az oldaladon, és végre számban érezném a bazi nagy farkadat.

Sven fejében ekkor szólalt meg a vészcsengő. Honnan tud a sérüléséről? Se neki, se Botondnak nem beszélt róla. Vagy mégis? Megemlítette, amikor a nyomorék kezére terelődött a szó? Nem emlékezett.

– Elég! – kiáltott rá a nőre. Elkapta nadrágján matató kezét, és lefejtette nyakáról a másikat is. A hangsúlyból meg az arckifejezéséből feltehetőleg Dóra is megértette végre, hogy nem lesz kufirc, mert elhallgatott, és fitymáló ajakbiggyesztéssel hátralépett.

– Kapd be! – mondta, és sarkon fordulva visszament a kanapéhoz.

– Ez te se gondoltad komolyan, ne morogj! – szólt békülékenyen Sven.

– Ha nem, hát nem – kotort elő a köntöse zsebéből egy doboz cigit Dóra, és a kisasztalon heverő öngyújtóval rágyújtott. Épp harangozni kezdték a delet.

– Egész nap fürdőköpenyben lófrálsz itthon? – szakadt ki Svenből önkéntelenül a bírálat, mert az iménti jelenet és a nő váratlan megjegyzése a sebhelyre elkedvetlenítette. Ideje rendszereznie az információkat, még több nyomot és bizonyítékot gyűjtenie, mielőtt rákérdez a dologra Dóránál.

Legföljebb, ha öt percet maradt a lakásban, alig szóltak ezalatt egymáshoz. Dóra kedvetlenül pöfékelt a kanapén, Sven pedig zsebre dugott kézzel ténfergett. Fellélegzett, amikor végül a nő becsukta mögötte az ajtót.

Meg se említette a jövetele valódi célját, jutott eszébe, amíg lefelé sietett a lépcsőházban, hogy nála akarta időlegesen meghúzni magát, mert az anyja házában lebukott. Még visszamegy a glockért, váltásruháért, és lelép. Valami panzióban lesz kénytelen kivenni szobát, bár az eurója vészesen fogy. Új tervet kénytelen kifundálni, az ukránok tudják, utánuk szaglászik, ahogy a szomszéd nő előtt is kipukkant az álcája, az idegenből hazatért lúzer képe.

Elkanyarodott a Jutasi úti garázssor felé, hogy ránézzen az autójára. Gyaloglás közben felhívta a haverját Frankfurtban.