– Ez meg ki volt? – kérdezte Zsófi, amikor a férfi bezárta maga mögött a lakása ajtaját. Előre nyargalt, Olivia komótosan követte.

– A szomszéd. Tanítani fogom a fiát.

– Király – mondta Zsófi, és becsörtetett a lakásba, amit tárva nyitva hagyott.

– Mi szél hozott mondssza erre? – kérdezte Olivia, és felakasztotta a táskáját az előszobafogasra.

– Na, mit gondolsz? – támaszkodott Zsófi a konyhaajtónak. – Anya tegnap előadta a drámát, hogy terhes vagy, és mindenkit megkért, hogy törődjön veled.

– Te akarsz törődni? – lépett ki Olivia a cipőjéből.

Zsófi elvigyorodott.

– Akár.

– Jaj, nekem – nyögte Olivia, és mezítláb indult a hálószobába átöltözni. Zsófi követte. Meg sem próbált úgy tenni, mintha nem a nővére testében bekövetkező változást keresné.

– Nem is nagyobb a hasad.

– Ilyenkor még nem is kell.

– Honnan veszed?

– Utána olvastam.

– Három hónapos terhes vagy, ugye? Anya azt mondta.

– Igen – felelte kelletlenül Olivia, és megpróbálta becsukni Zsófi előtt a hálószoba ajtót, de ő visszanyomakodott.

– Az a mocsok terhesen hagyott ott?

– Nincs jobb dolgod? – fordult felé Olivia, és belebujt a nagyméretű, fehér pólóba, amit otthon ruha gyanánt hordott.

– Nincs – rántotta meg a vállát Zsófi.

Valóban ráért, túl az érettségin és a sikeres felvételin, az első egyetemi szemeszterre várt.

– Nem gólyatáborban kéne lenned?

– Minek mennék? Inni meg szexelni olcsóbban is tudok.

– Azért szervezik, hogy megismerkedj a csoporttársaiddal.

Zsófi a szobaajtóban állt, vállát a félfának támasztotta és elmélyülten rágózott.

– Úgy beszélsz, mint egy nyugger. Barátkozz a kispajtásaiddal, drágám – kántálta magas hangon. – Nincs kedvem idegenekkel aludni az összehányt sátorban, és a bokorba pisilni. Inkább eljöttem lelket verni beléd, meg minden. Hogy szidjuk együtt Tamást.

– Nem akarom szidni Tamást.

Olivia kiment a konyhába valami ennivaló után nézni. Bosszankodva állapította meg, hogy amíg rá várt, Zsófi megette a maradék fagyit, és az asztalon hagyta az üres dobozt, a koszos üvegtálat és kiskanalat.

Zsófi követte a konyhába is.

– Azt hiszed, még visszajön, és ültök kézen fogva karácsonykor a kanapén. Te a nagy hasaddal ő meg trottyos mackónadrágban.

Ettől már Olivia is besokallt, pedig évek alatt vastag bőrt növesztett Zsófi mellett. Csípőre vágta a kezét, hogy nyomatékot adjon a mérgének.

– Hülye voltam, hogy elfecsegtem anyának, terhes vagyok. Hallgatnom kellett volna, és akkor most nyugtom lenne. De én nagy naivan beavattam, ő meg a nyakamra küldött téged a tapintatos lelkeddel.

– Épp, hogy rám van szükséged – rogyott le a húga az ajtóhoz legközelebb eső konyhaszékre. – Én nem hagyom, hogy baromságokon törd a fejed. Az a pasi, aki terhesen elhagy, nem érdemli meg, hogy visszafogadd.

– Eszébe sincs visszajönni. Talál magának mást. Egy vöröset dug a színházban. – mondta Olivia, leült ő is a másik székre, a tenyerébe temette az arcát, és sírni kezdett.

– Ilosvay Lucát, konkrétan. Így hívják a vöröst – jegyezte meg Zsófi, aki statisztaként szintén bejáratos volt a színházba, és szeretett felvágni a bennfentes információival.

– Őt. Ha neked ez a legfontosabb. Ilosvay Lucát. Úgy hívják, mint egy pornószínésznőt.

Zsófi egy ideig nem szólt, aztán megpaskolta Olivia karját.

– Na, ne bőgj már. Nem is volt annyira jó pasi. A feje oké, de testre gyúrhatott volna kicsit. Úgy nézett ki felöltözve, mint egy fogas. Nem kár érte.

Olivia felnézett.

– Olyan ostoba vagy, hogy már fáj – mondta villámló szemmel. – Tamás mindenhogy jól nézett ki, nekem legalábbis tetszett, és a kockahas csak egy felszínes színésztanoncnak fontos, mint te vagy. Ő a gyerekem apja, és négy évig jártunk együtt. Vele képzeltem el a jövőmet. Na, ná, hogy vissza akarom kapni. És mindent meg is teszek érte.

– Azt látom, te nagyon buta. Már ne is haragudj, de meglesni a színháznál szánalmas húzás. Mit akartál neki mondani: Ó, épp erre jártam, és kedvem támadt elbújni a fa mögé. Még szerencse, hogy belét botlottam, és észhez térítettelek. Térden akarsz csúszni előtte? Könyörögni, hogy jöjjön vissza? Nem hiszem, hogy bejönne. Mindig is azt gondoltuk Dórival, hogy túl menő hozzád.

Olivia ettől szólni se tudott egy darabig, csak nézett. Zsófi öt évvel volt fiatalabb nála, de nyilvánvalóan a kamaszkorban ragadt.

– Mert, én milyen vagyok? Ha túl menő hozzám?

Most már Zsófinak is derenghetett, hogy valami tapintatlanságot mondott, mert vonogatni kezdte vállát.

– Hát, tudod, ő színész, meg együttesben is játszik. Lehetne akármelyik hot csaj a nője. Akárki.

– Kibeszéltetek a hátam mögött Dórival. A két szerető hugica a szánalmas nővért. Kösz.

– A kibeszélésnek ez a lényege, hogy a hátad mögött – vihogott Zsófi. Aztán felhúzta az orrát, mint mindig, ha valami szemétséget csinált, amit nem akart beismerni. – Mellesleg nem te vagy a kedvenc témám. Egyszer beszéltük, amikor a szalagavatón játszott a bandájuk, hogy Tamás tök menő, és a nővérünk pasija mégis. Mármint a tiéd.

– Hah! Az évezred csodája – mondta gúnyosan Olivia – Két évig járt velem. A dagi Olíviával.

Zsófi végignézett rajta.

– Nem is vagy dagi – tiltakozott. – Inkább dús, ahogy anya mondja.

Olivia felnevetett, és nekilátott rántottát készíteni, ha már a fagyi elfogyott.