Alighogy belépett a nappaliba, Olivia egyből észrevette, Gábor készült az érkezésére. Az asztalon aprósütemény, két csésze, egy kancsó gőzölgő tea várta.

– Ó, ezt nekem – szakadt ki belőle, majd rögtön utána mentegetőzni kezdett. – Nem tudok maradni sajnos, pedig nagyon aranyos, hogy főztél teát. – Aztán elbizonytalanodott. – Vagy nem nekem?

Gábor megvonta a vállát, félszegen elmosolyodott. Ma inget húzott és nadrágot, elunhatta a pizsamát, meg a fekvést.

– Ugyan ki másnak? Azt mondtad, tudsz néhány percet maradni.

– Úgy is volt, csak közbejött valami fontos – sóhajtott Olivia, nyelt egyet, leereszkedett az asztalra, a sütemény mellé, oda, ahol tegnap is ült. Nem fog hazudni Gábornak. Neki nem, mert nem érdemli meg. Mindig egyenes volt hozzá, jószándékú. – Váratlanul beállított Tamás – mondta. Bocsánatkérőn fintorgott. – Vagyis hazahozott az irodából, és most fenn vár a lakásban, éhes, főznöm kell valamit, nem maradhatok.

Gábor zavartan elfordult, a gyógyszeres dobozhoz lépett.

– Persze, ha sietned kell, az érthető. Majd megisszuk Balázzsal a teát, ha hazajön. Edzésre ment az egyetemre, azt hiszem.

Visszafordult, Olivia kezébe adta a dobozt, hanyatt feküdt a kanapén, és kinyitva három gombot az inge alján, felfedte a hasát.

Olivia ránézett. Az enyhén összevissza elhelyezkedő négy seb között megkékült a tegnapi injekció helye. A szőrt leborotválták a hasáról, de tegnap, a fürdőköpeny magától szétnyílt, jobban az ingnél, látta a férfi barna szőrzetét a mellizmain. Úgy végigsimított volna rajta az ujja hegyével, hogy ökölbe kellett szorítani a kezét, ne tegye, ahogy a combjait is. Attól tartott, feláll a kávézóasztalról, és marad egy nedves folt utána. Hát az iszonyat kínos lenne.

– Nem kellene átkötni? – kérdezte a sebekre, csak hogy mondjon valamit, mert túl hosszan bámulta a férfi hasát, ahogy a lélegzetvételeknél emelkedik és süllyed. Cuki volt a köldöke. Olyan belenyalós féle.

Irtó hülye ötlet volt tőle ez az injekciózás, nyilván most is előbb járt a szája, mint az esze. Ez a helyzet túl intim, túl sokat mutat, most már ha megfeszül, akkor se tud Gáborra a kedves szomszéd közönyével gondolni, hogy ilyen sokat látott a testéből. A szexuális frusztráció és az épkézláb pasi párosából óhatatlanul mocskos gondolatok születnek. Különösen Szűcs Olivia fejében. Most is. Hogy vonatkoztasson el Gábor testének látványától. Hogy csinálják ezt az orvosok. Ha ő dokinő lenne, vagy nővér, észre se venné Gábor barna mellbimbóját, ahogy összeráncolódik a hidegtől, meg a nyalni való köldökét. Olyan szívesen adna rá egy puszit, kinyújtaná a nyelvét, körbejáratná, majd nedves csíkot húzva lefelé meg se állna a pénisze hegyéig, ami már valószínűleg ott várna rá duzzadtan és tettre készen alig valamivel lejjebb, a köldök alatt, mintha figyelné, ez a szomszéd csaj mit művel a közelben.

Ó basszus. Már megint ez. Szabad utat engedett a gondolatainak, azok meg ömlenek is kéretlenül, zsákszámra.

– Nem – felelte Gábor. A válasz tömörsége kijózanította Oliviát. Biztosan haragszik, hogy megígérte, marad, aztán mégis siet, feltételezte. Vagyis nem haragszik, hanem megsértődött. Befújta a szúrás helyét – a hidegtől Gábor hasán összerándult a bőr –, majd beadta a gyógyszert. A borotvált hasán már bökött a szőr. Néhány hét, és olyan göndör lesz és barna, mint a mellkasán. Az anyja nem tévedett nagyot, mégha Olivia le is harapta tegnapelőtt a fejét, a körötte előforduló férfiak közül Gábor tetszett neki a legjobban. Tamás szép arca dacára is. Mármint Tamás teste olyan volt, mint egy gyereké, néhány szál szőr a mellbimbója körül, meg a köldöke alatt, nyurga felsőtest, vékony végtagok. Balázs alaposan kidolgozta a testét, duzzadó izmok, sehol egy szőrszál. Valószínűleg a hónalját is borotválta, mint a lányok. Gáboron minden a helyén volt, szőrös mellkas, ahol kell, és izmos is annyira, hogy ne ordítson róla, a teste építgetése tölti ki minden szabad idejét. Pocakja sincs. Egyetlen előnye, hogy nincs nő, aki főzzön rá. Olivia két bátyja az anyai koszton húszévesen úszógumit növesztett. Igaz, ők a sört is vedelték minden este.

– Kész? – kérdezte a férfi, mert Olivia magába roskadva üldögélt.

– Persze, kész. És ne haragudj, hogy nem maradhatok, pedig megígértem, de olyan ritkán találkozunk Tamással, muszáj felmennem hozzá – hadarta egyszuszra..

Gábor felült, a térdére könyökölt, és rámosolygott Olíviára. Neki volt a legmelegebb mosolya a földön. Olyan, hogy Olivia egyből megnyugodott tőle, mert nem látott mögötte rosszallást, számonkérést, kizárólag jóindulatot.

– Ne mentegetőzz – mondta. – Örülök, hogy újra együtt vagytok. Ez volt az álmod. Menj nyugodtan, legyél vele. Majd legközelebb szerét ejtjük a beszélgetésnek. Van időnk, szomszédok vagyunk.

– Igaz – sóhajtott megkönnyebbülten Olivia. – Holnap is jövök. És persze szerdán is, csütörtökön pedig kémia. Ahogy szoktuk.

18

– Na, megvolt? – nézett fel Tamás. Előtte kis tálban árválkodott három szem krumpli, amit mintha baltával hámoztak volna meg.

– Igen – felelte Olivia. Fogott ő is egy kést, legyen jó sok paprikás krumpli, ha már főz, maradjon holnapra, sőt holnaputánra is.

– Mi ilyen sürgős, hogy itt hagysz engem miatta – kérdezte Tamás, és hátradőlt a széken.

– Nem folytatod? – bökött Olivia a krumplis zacskó irányába a késsel.

– Majd te. A felét megpucoltam. – Előre hajolt. – Nem válaszoltál. Mi volt ilyen fontos?

Olivia a kezébe fogott egy krumplit, és gyors mozdulatokkal hámozni kezdte.

– A szomszédom megoperálták nemrég, és nekem kell beadni neki a vér hígítót.

– Kell? Úgy rémlik, mikor legutóbb ilyesmiről beszéltünk, te vegyész végzettségű voltál. Autodidakta módon nővérkévé képezted ki magad?

Kezdődik, gondolta Olivia.

– Természetesen nem kell. Felajánlottam, hogy megcsinálom. Vasárnap nem rendelt a háziorvos, ha meg vasárnap beadtam, akkor megtehetem a többi alkalommal is. Már csak négy van hátra.

– Ez a smárolós pasi, nem?

– Nem – nézett rá dühösen Olivia. Meddig vezekel még egyetlen csók miatt? – Ez a szomszéd pasi, akinek tanítom a fiát.

– Azt a kigyúrt kis faszt, aki minden délután a csajok előtt villog az izmaival, mint valami buzi? Minden nap látom a színház előtti parkban, ott csöveznek a többi kis gyökérrel suli után.

Igen, ha Tamás is fontosnak tartaná a testépítést, és a kisfiús imázs helyett a ketrecharcost részesítené előnyben, akkor a vékony test lenne buzis. De ő ezt választotta, a gyámolítottat a gyámolító helyett. Kivéve, ha otthon van, és elengedi magát. Akkor parancsolgat, számonkér és csapkod, gondolta Olivia.

Nem felelt a Balázsra tett megjegyzésre, befejezte a hámozást, felállt, hogy megmossa a krumplit, és elővegye a hagymát.

– Az a pasi? Nem tisztáztuk ezt a kérdést – fordult utána Tamás.

– Mi bajod van? – nézett rá Olivia. – Csalánra pisiltél?

Tamás is felállt, Olivia mellé lépett. Legalább egy fejjel magasodott fölé. Persze ki nem?

– Hagyj az idióta mondásokkal. Egyáltalán nem tetszik nekem, hogy az én csajom idegen pasik lakásában lófrál. Ráadásul olyanokéban, akik majdnem megbaszták a szabad ég alatt.

– Te meg vagy húzatva – pördült hátra Olivia, és a kést, amivel a krumplit darabolta, inkább lerakta maga mellé a pultra. – Szó se volt ilyesmiről. Csókolóztunk. Ennyi. De ezt már vagy százszor elmondtam, te mégis minduntalan ezzel jössz elő.

– Mert nem tudom kiverni a fejemből – magyarázta szélesen gesztikulálva Tamás, bökdösve is a homlokát, ami mögött megragadt a látvány. – Ahogy szétrakott lábbal hozzá tapadsz, és úgy csüngsz rajta, mint egy pióca. Az meg mászik rád.

– Márpedig kénytelen leszel elfelejteni, vagy legalábbis megbékélni vele, mert ami történt, megtörtént. Megcsókolt, mert úgy esett, mert azt hittem, nincs senkim, hisz a pasim megcsalt, faképnél hagyott. Úgyhogy én is felejteni próbáltam. Bajod, hogy két hónap után valakivel csókolóztam egyszer? Megjegyzem, egyetlen egyszer, felöltözve, az utcán, ahol eleve nem történhet semmi egyéb. Te meg, ha szerét ejtheted, a fejemhez vágod.

Visszafordult a tálhoz, és folytatta a krumpli darabolását. Szerét ejtheted, honnan jött ez? Biztosan Gábor mondta. Szerét ejtjük egy beszélgetésnek. Tényleg ő mondta, egy órája sincs. Elmosolyodott.

– Akkor sem tetszik, hogy tanítod a kölyköt – mondta Tamás, de már jóval csendesebben.

– Pedig jobb, ha megszokod – felelte Olivia. – Fizetnek ötezret egy óráért, nem fogok lemondani róla a mániád miatt.

– Ötöt? Az szép pénz.

– Igen – hagyta rá Olivia, és gondolatban megveregette a vállát, hogy milyen ügyesen lódított megint. – És ha valami túlmunka van, dolgozatot írnak, vagy felelni fog, akkor hosszabb az óra és többet kapok. Úgyhogy ne morgolódj.

– Azért szeretsz? – kérdezte Tamás, hátulról átölelte, megcsókolta a tarkóját. – Azért féltékenykedem, mert szeretlek.

– Tudom – felelte Olivia, és megjelent előtte egy emlék. Konyha ablak, betűz a nap, az anyja sírva törölgeti a pultot, a szeme alatt véraláfutás. Az apja átöleli, és a fülébe súgja. – Azért veszítem el a fejem, drágám, mert annyira szeretlek. – Ő a konyhaasztalnál ül, a számtan házi felett, és érzi, hogy lassan ráhűl a bugyi. Öt perccel azelőtt, amikor az apja az anyjával ordítozott, ijedtében bepisilt.

Szembe fordult Tamással, aki a domborodó hasa miatt kénytelen volt hátrébb lépni.

– Ne kiabálj velem – mondta szigorúan. – És ne féltékenykedj. Nekem senkim sincs, csak te, és nem is vágyom senki másra, csak rád. Te vagy a gyerekem apja. Lehet ennél szorosabb kötelék két ember között?

– Igazad van, baby. Nem kiabálok. Viszont mindjárt éhen halok, neki látnál annak a krumplinak végre?