Hétfőn délután Tamás a portásfülke mellett, a gyárkapuban várta Olíviát.

Tehát sikerült, ujjongott magában Olivia. Ráérősen, ringó csípővel sétált a férfi felé, mert minden lépést ki akart élvezni, amit a központi épülettől a főportáig megtett. Szaporán vert a szíve, majd elrepült a boldogságtól. Nézte Tamást, ahogy a hazafelé siető dolgozók csordájától elkülönülve áll a napsütésben, és őt várja. Milyen jól néz ki, sóhajtott, a legújabb divat szerinti zakóban, ceruza farmerben, lazán zsebre vágott kézzel. Az én pasim.

– Szia! – köszönt ragyogva.

– Ezek a barmok nem engedtek fel, pedig fél órája itt szobrozok – mérgelődött Tamás köszönés helyett.

– Ne haragudj! – szeppent meg Olivia. – Tudod, a higiénia. – Közelebb lépett. – Miért jöttél?

– Beszélnünk kellene – felelte a férfi kitérően.

Olíviát újult erővel rohanták meg az emlékek, a harag, hogy Tamás cserbenhagyta, tegnapelőtt pedig észre se vette.

– Így van. Beszélnünk kellene. Szombaton is beszélhettünk volna, de te átnéztél rajtam.

Tamás felmordult.

– Akkor egy pasi nyelvével volt tele a szád, nem tudtál beszélni.

Olivia elpirult. Önkéntelenül körbenézett. Hallotta valaki? A hazatérők sodrában álltak, mint vízmérce az áradó folyó szélén. Ha hallotta is, nem lépte át az ingerküszöbét, mert senki nem kapta oda a fejét.

– Nem történt köztünk semmi.

– Ugyan, ne magyarázz, láttam.

– Csak barátok vagyunk, amit láttál, az..., – Belekezdett, hogy elmondja, miért hívta Gábort magával, aztán mégsem tudott őszinte lenni. Ha bevallaná Tamásnak, a csók valójában miatta történt, még nagyobb arca lenne. – Az csak röpke megingás volt folytatás nélkül.

– Azért ez fura, hogy terhesen smárolsz az utcán.

Olivia végigsimított Tamás karján.

– Jól van na, ne veszekedjünk! Kocsival jöttél?

Olivia remélte, hogy igen. A város másik végén lakott, ha nem akart fél órán keresztül az emelkedőn szuszogni, át kellett szállnia másik buszra a pályaudvaron. Ráadásul a járata nem a belvároson keresztül szelte át Veszprémet, hanem a körúton közlekedett, Olivia végigböngészett egy egész hetilapot, mire hazaért.

Tamás kizökkent a féltékeny szerető szerepéből, szélesen elvigyorodott.

– Ja. Két hete vettem egy használt Audit – kezdte mondani, miközben elindult a parkoló irányába. Kerülgették a távozó autókat, a többi gyalogost, Olivia hol hallotta, amit mond, hol nem, leginkább nem. – Igaz, csak A3-as, de nagyon adja. Két perc alatt gyorsul...

Ismét távolabb sodródtak egymástól, úgyhogy Olivia sose tudta meg, hányra gyorsul az új autó, de amúgy sem érdekelte, mert bosszantották az eddig hallottak. Két hónapja a lakás árába Tamás nem tudott besegíteni, most meg tellett sportkocsira? Van egyáltalán hátsó ülés, vagy kétszemélyes az autó? A gyerek nyilván eszébe se jutott, amikor megvette. Biztosan a vörös bombázót képzelte maga mellé.

Piros, állapította meg, amikor az autó mellé értek. Naná, hogy piros. De legalább hátsó ülések vannak, ha ajtó nincs is. Mint a nagypapa Trabantjába, ebbe is be kell bújni hátra. Felnevetett a gondolattól, mit szólna Tamás, ha a papa Trabantját emlegetné.

– Nagyon cool, ugye? – lelkesedett Tamás Olivia nevetését hallva.

– Jól néz ki, tényleg – bólogatott Olivia. Az anyósüléshez sétált. – Hazaviszel? – kérdezte.

– Persze. Csüccsenj be!

Eszébe se jut, hogy nyissa az ajtót, szaladt át Olívián az áruló gondolat. Fiatal még, nyers kicsit, sóhajtott, és elhelyezkedett a kagylóülésben.

– Látod, bőrülések – simított végig Tamás Olivia fejtámláján. – Ez a halvány sárga szín megy is a kocsihoz.

– Vajszínű és igen, gyönyörű – mosolygott Olivia, mert elvarázsolta a Tamás arcára kiülő lelkesedés. Ragyogott a szeme, fülig ért a szája.

Úgy tud örülni mindennek, akár egy gyerek. És ha valami tetszik neki, akkor abba teljes szívével beleszeret, nincsenek fenntartásai, meg se legyinti a szarkazmus. Valaha így lelkesedett értem is, szúrt egy szomorúság tüske Olivia szívébe. Ilyen mohón bámulta a testem, csókolta a szám. Vajon tisztában van vele, hogy hamarosan pocakom lesz, és hetekig vérezni fogok? Félretolta a kétségeket.

Kényelmesen elhelyezkedett az anyósülésen, a lába alól odébb igazított három üres energiaitalos dobozt.

Hátrabicsaklott a feje, amikor Tamás kilőtt.

– Hé, lassabban! – kiáltott fel Olivia. – Még be se kötöttem magam.

– Igyekezz, baby, mert ezzel a kocsival nem lehet cammogni.

A hazatartó kollégák rémült, majd bosszús arckifejezéssel spricceltek szét az útból, Olivia elkapta a laborvezető nő, Adél pillantását, és onnantól egészen a Jutasi útig csak vigyorgott. Remélte, Adél látta Tamást is, nem csak az autót. Kicsinyes igen, de akkor is büszke a pasijára. Félig leengedte az ablakot, élvezte, ahogy a menetszél a hajába kap, hűti felhevült bőrét.

– Legközelebb cabriót vegyél, és akkor úgy suhanunk majd az úton, mint Britget Jones.

– Azt a csajt nem ismerem – kiáltotta Tamás, mert a nyitott ablak mellett fülsiketítő zajt csapott a motor.

Olivia ezen csak mosolygott, nem kezdte magyarázni.

– Most már lassíts, el ne kapjanak a rendőrök – figyelmeztette Tamást.

– A szavad parancs, baby – vigyorgott a férfi, és nagyot fékezve beállt a buszpályaudvar előtt, a zöld lámpára váró sorba.

***

Olivia jókedvűen kászálódott ki az autóból, amikor leparkoltak a házuk előtt. Daru fog kiemelni, ha megnő a hasam, gondolta, mert az alacsony padlózat biztosította a jó útfekvést, de nem könnyítette meg a kiszállást.

– Köszi, hogy hazahoztál. Még mindig a buszmegállóban csövezhetnék – szólt át az autó túloldalán álldogáló Tamásnak.

– Be se hívsz? – kérdezte a férfi.

Talán, ha nem ebben a pillanatban lép ki az üvegajtón Gábor egy összekötött szemeteszsákkal, Olivia nemet mond, mert a festés, költözés után iszonyatos volt a felfordulás a lakásban, szerette volna, ha Tamás teljes pompájában szembesül vele, mibe ölte Olivia a jövőjét. Ám Gábor kilépett, elhaladt mellettük a járdán, rájuk köszönt, Oliviának nem maradt ideje felelni, magyarázkodni.

– Szervusz! – mondta Gábor, majd Tamásra villant a tekintete. – Üdvözlöm!

– Napot! – vetette oda foghegyről Tamás, és felszegte az állát. – Be se mutatsz a közeli barátodnak?

Olivia megtorpant a járdán, riadt pillantást vetett hátra. Most komolyan? Féltékenységi jelenetbe torkollik ez a csodás délután? Tamás máris harckészültségben, felborzolt tollú kakasra emlékeztetett a feje tetején felmeredő haja . Olivia visszalépett, és igyekezett a konvenciók közt tartani a helyzetet.

– Bemutatom a barátomat, Tamást – intett Olivia Tamás felé, majd a bal kezével a másik férfi irányába. – Szekeres Gábor tanár úr, a szomszédom.

Gábornak megrándult egy izom az állán, és Olivia lesütötte a szemét. Méltatlanság Gábort jóbarátból ismét a szomszéd tanár ködös távolába lökni, de húzza fel még inkább Tamást? A féltékenységből bővel elég ennyi.

Gábor átvette a szemeteszsákot a bal kezébe, kezet nyújtott. Tamás elfogadta, aztán nem eresztette.

El ne kezdjenek szkanderezni, nézte ijedten a két összefonódó markot Olivia. Tavaly, a szilveszteri buliban Tamás összeverekedett egy sráccal, aki kétszer táncolt Olíviával. Tamás merev részegségig leitta magát, ő egész este petrezselymet árult, és a bátyja egyik haverja megszánta, Tamás meg nekiment. Először szidalmazni kezdte, a srác visszaszólt, Tamás erre behúzott neki egyet. Másodpercek alatt a földre kerültek, ott gyepálták egymást vörös arccal, izzadtan, a mocskos táncparketten henteregve. Rém kínos volt.

– Örülök, hogy megismerhettem – mondta Gábor, és elhúzta a kezét. Tamás nem indult tovább, hanem fejét felszegve meresztgette rá a szemét.

– Maga kísérte el Olíviát szombaton – mondta hetykén.

– Valóban.

– Olyan jóban vannak? Az én csajommal?

Olivia megérintette Tamás karját.

– Megyünk? – kérdezte.

Tamás anélkül, hogy ránézett volna, átkarolta a vállát, majd az oldalához rántotta. Olivia megingott, ezért önkéntelenül hozzá simult.

– Persze, édes, indulunk mindjárt, ne türelmetlenkedj – mondta Tamás, de továbbra is Gábort tartotta szemmel.

– Olivia megkért, hogy vigyem el autóval. Este veszélyes egyedül – magyarázta Gábor, és Olivia látta rajta, hogy feszélyezi a vallatás. Micsoda égés, hogy ilyen kínos helyzetbe hozta a férfit, pislogott rá bűntudatosan, de Gábor nem viszonozta a pillantását. Először a szombati csók ügy, most meg keresztre feszítik, mint valami csábítót, pedig szívességet tett, kesergett Olivia. Az csodás, hogy bevált a terv, Tamás itt van vele, de Gábort, aki olyan kivételesen rendesen viselkedett vele nem kéne megsérteni. Ezek után, hogy látja, Tamás mindenre ugrik, Gábor biztosan kerülni fogja a harcias barátjával együtt.

– Hát kösz, hogy ilyen nagylelkű volt – mondta Tamás, és csöpögött a hangjából a gúny –, de a jövőben majd én kísérgetem.

– Természetesen – erőltetett magára Gábor egy mosolyt, és elindult a szeméttartók irányába.

Oldódott Tamás feszült testtartása, ellazultak az izmai.

– Viszlát! – rikkantotta Gábor hátának.

Olíviával összekapaszkodva meneteltek be a házba.

Benn Olivia távolabb húzódott. Lévén ő jóval alacsonyabb, a hosszú lábú férfihez nehezen igazította a lépéseit. Kivette a ládából a postát.

– Hányadik? – kérdezte Tamás.

– Micsoda?

– Az emelet, amin laksz.

– Negyedik.

– Basszus!

Eléggé basszus, valóban, gondolta Olivia és nekivágott a lépcsőknek. Míg kaptattak, nem beszéltek, Olivia az iménti jeleneten gondolkozott. Ez most már mindig így lesz? Nem engedheti őket egymás közelébe? Alig ismerte Gábort, a néhány alkalom, amikor beszélgettek, meg a csók nem számít ismerettségnek, mégis elszontyolította a veszteség lehetősége. Hátha megbékél Tamás, reménykedett. Elfelejti a csókot, és normális viszony alakul ki a két család között. Milyen család? Nem szaladsz túlzottan előre galambom, kérdezte benne a kisördög. Tamás egy órája tért vissza, valójában annyi történt, hogy hazahozta. Nem mondta, mindennap megteszi, vagy hetekig megint rá se bagózik, inkább a vöröst furikázza az új kocsival. És még ha Tamás vele is marad, nehéz elképzelni, ahogy húsvétkor a két férfi békésen iszogat együtt a kanapén. Fölöslegesen aggódom, hessentgette el a kétséget Olivia. Egyelőre elég a négy emeletet megmásznia.

– Íme – sóhajtott, mert alig kapott levegőt, és kitárta Tamás előtt az ajtót.

– Nem találtál ennél alacsonyabban lakást? – kérdezte Tamás. Ő is erősen szuszogott.

– Már hogyne találtam volna, csak másfélszer ennyiért – felelte Olivia, és a délután folyamán először legyintette meg a jól ismert érzés, amit a szakítás utáni fájdalomban mélyre eltemetett, hogy hosszú távon idegesíti Tamás. Ezen túl máshogy lesz, határozta el, amíg mezítláb betrappolt a konyhába vízért. Igyekszik elfogadóbb lenni, békésebb, kedvesebb. Hízelkedőbb, ahogy az anyja tanácsolta. Tamás szomjazza az elismerést, neki meg nem kerül semmibe. A szakításuk előtt valóban olyan pukkancs volt, hogy önmagát is nehezen viselte. – Kérsz egy sört? – állt meg a nyitott hűtőajtóban. Egyedül a hűtő működött, a mikrónak még nem talált helyet, elektromos rezsót használt, a gáztűzhelyvásárlás a jövő hónapi fizetésbe lett beütemezve. – Bocsi, hisz vezetsz, nem ihatsz – tette hozzá sietve, mert jobban örült volna, ha Tamás elmegy. Mára elég volt az izgalmakból, holnap mindent megbeszélnek. Most sürgetően vágyott a mosdóba, majd a besötétített, hűvös hálószobába egy délutáni szundira, amire rászokott az utóbbi hetekben.

Hiába, a megjegyzés szárba szökkent Tamás fejében. Hátulról átölelve magához húzta Oliviát, lehajolt és belecsókolt a nyakába.

– Nem muszáj elmennem. Van még két óra a fellépésemig. Utána pedig megnézhetsz a szerepben. Kicsi, de jó szerep. Úgy kell bejönnöm, hogy közben uralom a színpadot. – Szorosabbra fogta az ölelést, és az orrát hozzádörgölte Olivia nyakához.

– Utána? – kuncogott elnézően Olivia. Mi után? Szex után? Pasik! Feltételezi, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, már ma ágyba bújunk? Miért ne feltételezné? A halovány szemrehányáson kívül, hogy szombaton rá se bagózott, mondott ő Tamásnak többet? Úgy ugrott a nyakába, mintha súlyos betegségből vagy kiküldetésből tért volna vissza, nem a szakításból és megcsalásból. Keménykedni kellett volna? Elárasztani szemrehányásokkal? Ugyan minek? Ráadásul megfogadta, mától csupa kedvesség lesz, megértés, puha asszonyi öl. Erre a gondolatra megint kuncognia kellett. Puhaságból sose volt rajta hiány.

Tamás egyre felhevültebben csókolgatta a nyakát, és Olivia vére is kezdett forrósodni. Megkeményedtek a mellbimbói, bizsergett az öle. Alvás helyett le is feküdhetne Tamással? Védekezni se lenne muszáj, nincs gumikeresés, azzal való vacakolás. Mint az ősemberek. Természetesen.

Megfordult, hogy szemben legyen a férfivel, átölelte a nyakát, és odakínálta a száját. Hazaért. Ezt ismerte. Tamás ízét, a nyelvtechnikáját, hogy egyből döfött, nyomult előre. Szerette ezt, a finomkodás hiányát, hogy ilyen mohón kívánja. Ő is visszacsókolta, a kezét becsúsztatta Tamás inge alá, megcsípte a mellbimbóját.

– Ó, bassz – nyögött fel a férfi. – Máris áll a zászlóm, pedig nincs is ünnep.

Olivia nevetett, kézen fogta, és maga után húzta a hálóba. A félhomályos szobában legalább nem látszott annyira a rumli, az ágy mellett a papírdobozokból kilógó még elrakatlan ruhák. Túl fáradt és kedvetlen volt ahhoz is, hogy bepakoljon a szekrénybe, pedig azt az első nap felcipelték a bátyjai, ő meg hagyta hetekig üresen. A bordó ágytakaróval fedett franciaágy uralta a szobát, amit még együtt vettek Tamással, és áthozott az albérletből. Rázuhantak az ágyra, Tamás egyből ráfordult, csókolta, gyúrta a mellét, a csípőjével döfködte a széttárt combjai között az ágyékát.

Milyen jó, hogy nemrég elmentem, futott át Olivián, Gáz lenne, ha ennyitől elélveznék, mint szombaton. Az emlék, konkrétan Gábor megjelenése kettőjük között alaposan lelombozta Oliviát. Elöntötte a bűntudat. Azt is élvezte. Ugyanígy, mint most Tamást. Gábor száját, a mellkasa érintését, amit olyan élvezettel tapogatott. Basszus! Ez tényleg megcsalás volt?

Mivel nem kapaszkodott akár egy fuldokló belé, Tamás lehengeredett róla, hanyatt fordult, kigombolta magán a farmerjét, megemelte a csípőjét, combközépig lerángatta a nadrágját és az alsógatyáját, megragadta az erekciója tövét, majd húzott rajta egyet.

– Innentől a tiéd baby.

– Mi? – kapta oldalra a fejét Olivia.

– Verd ki, szivi!– húzott a péniszén még egyet Tamás, majd egy csípőmozdulattal a tenyerébe lökte magát. – Na, fogd meg, aztán rajta.

Olivia elképedt. Ilyet akkor csináltak, amikor épp menstruált, ám ez ugyebár most fel se merült.

– Már miért tenném? Azt hittem szeretkezünk.

Tamás felfüggesztette a farka szorongatását.

– Terhes vagy, baby. Veszélyes lenne dugnunk.

Olivia bizonytalanul felnevetett. Ha Tamás komolyan gondolja, vitatkozni fognak. Csak finoman, intette magát.

– Ezt meg honnan veszed?

– Olvastam, hogy a szex növeli a vetélés kockázatát.

Olivia a szemét forgatta.

– Te meg elhiszel mindent, amit a neten olvasol? – kérdezte, felült az ágyon, lenézett Tamásra. Már félárbócra eresztette a zászlót. Nemzeti gyásznap, futott át Olivián, és ezt viccesnek találta. Enyhült a csalódottsága. Kibírja szex nélkül, legalább alhat.

– Fáradt vagyok a kézimunkázáshoz. Egész nap pipettákkal, meg kémcsövekkel szarakodtam, még egy rúddal vesződni semmi kedvem. Most nem lesz utána, de ha kényeztetésre vágysz, szívesen csinálok neked egy pohár limonádét. – Hogy a szavai élét enyhítse, lehajolt, arcon puszilta Tamást.

– Most tényleg? – biggyedt le a férfi szája. – Egy kurva kémcsőhöz hasonlítod a farkam?

Olivia nevetett, lekászálódott az ágyról.

– Kérsz limonádét, vagy sem? Mert én iszom egyet. Szomjan halok – fordult vissza. A félhomályban nem tudta pontosan kivenni a férfi arcvonásait, de a mozdulatlanságból, a combja mellett megfeszülő, ökölbe szorított keze látványából sejtette, a csalódottsága kezd dühbe fordulni.

– Miatta, mi! – köpte a szót Tamás. Váratlanul felpattant az ágyról, gyors, szaggatott mozdulatokkal visszarángatta magára a nadrágját, begombolta, ráhúzta a póló derekát. – Nem vagyok hülye – nézett fel a sliccéről Oliviára. – Láttam, hogy bámultad a pasit, akinek a nyelvét szopogattad. Tanár úr! Be ne szarjak. Hogy nézett már ki a mackó nacijában, a rohadt káposztás zsákkal a kezében. Te az ilyen vén trottyokra buksz, baby, akik szemeteszsákokkal megpakolva csoszognak a járdaszélen?

Olivia érezte, hogy felforrósodik az arca a szégyentől. Vagy a haragtól?

– Hogy mi? Nálatok talán teleportál a szemét?

– Hát én kurvára nem szarakodok vele, azt elhiheted.

Olivia nyitotta a száját, hogy valami csúnyát mondjon, aztán visszafogta magát. Tamás anyja a vár alatt élt, egy kisebb családi házban, amihez zsebkendőnyi udvar is tartozott. Az édesapja rég meghalt, az anyja ügyvédként dolgozott, mindig járt hozzájuk bejárónő, Ági, miatta se tudtak Tamáséknál szexelni, mindig másik helyet kellett keresni. Ezért is döbbent meg Olivia, amikor kiderült, Tamás anyjának nincs elég pénze a magánorvosra. Ő mindig jómódúnak gondolta őket, de talán ez csak a fenntartott látszat volt. Vagy minden pénz elment a bejárónőre, aki kihordta a szemetet, gondolta gúnyosan. Elfordult, hogy Tamás ne lássa az arckifejezését, kiment inkább a konyhába, hogy elkészítse a limonádét.

Hallotta a férfi ruhájának súrlódását, majd a székláb csikordult a konyha kövén.

– Mondtam már, nem történt köztünk semmi – szólalt meg csöndesen Olivia. A keverőkanál csöngve verődött a vizeskancsó oldalának, ahogy a cukrot igyekezett feloldani. – Ne rugózz ezen. Csak a szomszéd. Tanítom a fiát kémiára, mert orvosira jelentkezik jövőre. Pénzt kapok tőlük az óráért.

– A pasi meg a szexért fizet?

Olivia hátra pördült. Tamás a széken ült, egyenes háttal, keze halkan dobolt az asztallapon. Az elegáns vonalú kéz nem illett a nagyvirágos viaszosvászonra. Ibolya vette a terítőt a múlt héten. A viaszosvászon csóriság, tiltakozott Olivia, aki hófehér damasztabroszt képzelt a napraforgósárga, keleti fekvésű, világos konyhába, vadvirágcsokorral az asztal közepén. Az anyja leintette. Vagy viaszosvászon vagy pecsétes, jelentette ki megfellebbezhetetlenül.

– Miért szemétkedsz – kérdezte? – Te talán nem csókoltál meg senkit, mióta elhagytál? A kis vöröst? A botsáskát a színházból? Ne mondd, hogy hozzá se nyúltál? Vagy csak akartál, de nem jött össze?

Dühösen méregették egymást. Mi lesz így a fogadalomból, ijedt meg Olivia. A mától talpig megértő leszek elhatározásból. Máris veszekednek. Ráadásul Gáboron, akihez „úgy" semmi köze. Ami történt, olyan volt, mint egy közlekedési baleset. Beülsz a kocsiba, ura vagy a helyzetnek, minden csupa móka és kacagás, hallgatod a rádiót, együtt énekelsz Lady Gagával, aztán durr, beléd csapódik oldalról egy kamion.

Közelebb lépett Tamáshoz, átölelte a nyakát.

– Ne veszekedjünk, kérlek! Nem lehetne úgy, mint régen? Vagyis mint előtte volt, mielőtt leléptél, és elhagytál terhesen.

Tamás lehorgasztotta a fejét.

– Jól van, ne gyere ezzel megint! Szemét voltam veled, de beszartam. Egy gyerek sehol se szerepelt a terveimben.

Olivia az arcára simította a tenyerét.

– Tudom. Hidd el, én se így terveztem, de ha már megtörtént, örülhetnénk is neki.

Tamás a homlokának támasztotta a homlokát.

– Ja, ja. Örülök is, tudod. Csak hát mégis. Hogy tartjuk el? Most kezdhetnénk élni, és máris egy kolonc a nyakunkon. Hát érted.

Olivia szeme ismét teleszaladt könnyel. Nem erre vágyott tizenhat évesen, amikor a női magazinokat bújta, vagy akár tavaly, a hercegi esküvő után a sajátjáról ábrándozva. Se esküvő, se lelkes ifjú apa. Be kell érnie a húzódozó baráttal. Sebaj. Még mindig jobb, mint egyedül.

Megpuszilta Tamás orra hegyét.

– Fáradt vagyok, ledőlök kicsit aludni. Húzd be magad mögött rendesen a bejárati ajtót, hogy bekattanjon.