-Tudod.. Amikor egy pillanatra megnyíltam és sikerült szólnom valamiért ami zavar engem; az 'otthoni' személyiségem egy része bújt elő. A rosszabbik én. A lázadó, aki kegyetlenül tud manipulálni és profin játsza el akármelyik gonoszs szerepét, ha kell. Az ember, aki képes lenne egy pillanat alatt kiismerni a másikat, aztán a leggyengébb pontjaikon hátbaszúrni őket. Aki képes valakinek a lelkét könyörtelenül és érzéketlenül a földbe tiporni egy pillanat alatt. Kétszer. Normális ez..?-kérdezte Noel, miután kimentünk az udvarra a suliból. A lány (mert igen, a szülei legelőször szó szerint nem hitték el, hogy lányuk született, olyannyira fiút akartak, szóval bosszúból a "Noel" nevet kapta) értetlenül nézegette a földet.
Még sosem nyílt meg nekem ennyire. De szerintem másnak sem. Talán még ő sem tudja, hogy mennyire veszélyesek azok a falak amik közé sodorta magát.
De valamiért számítottam arra, hogy ő is ez a tipikus kígyó típus. A jó emberkiismerésben hasonlítunk.
-Nem tudom. De mesélj tovább.-
-Huhh, hát jó..-mondta.
-Szóval..-foytatta a mesélést-én nem tudom, hogy hogyan magyarázzam ezt el. De amikor végre sikerül annyi bátorságot összeszednem, hogy egy picit beszóljak valakinek.. nem. Nem is beszóltam. Csak kedvesen közöltem vele, hogy nem érzem jól magam mellette úgy, hogy közben engem cseszeget. De még ezt is alig mertem..
Mindegy is. Vissza az eredeti tárgyhoz. Szóval amikor végre sikerült "beszólnom" neki, akkor az olyan volt, mintha a rosszabbik énemből egy cseppnyi átcsordogált volna a másikba. És egy pillanatra bemocskolta azt az ártatlan lényt, aki a jobbik énem.-
-Mesélj még az éneidről. Adj egy leírást.-vágtam közbe.
-Jó.. Szóval.. a rosszabik énem. Hmm.. A rosszabbik énem őszinte, realista, de kegyetlen és nyers. Csupán a szavaival képes megenni a másikat élve. És ha akarja, akkor még arra is rá tudja venni a másikat, hogy önmagát egye meg. Nyersen. És élvezettel végignézi..
De a jobbik énem.. Az SOHA nem tenne ilyet. A jobbik énem egy alázatos, kedves, mindig mosolygós de hazudós és megjátszós lány. Eljátssza azt, hogy jól van. De nagyon érzékeny. És félős. Szinte a szöges ellentéte a rosszabbiknak. Én mégis meg akarom ismertetni a rosszabik énemet mindenkivel. Ugyanis amikor a rosszabbik énem éppen a földbe döngölné őket a kegyetlen és őszinte szavaival, addig ennek a kegyetlenségnek a hatására talán egy pillanatra elgondolkodna az a sok idióta, hogy mit is csesztek el. Hogy min kéne változtatniuk. A rosszabbik énem külön külön minden egyes emberre specializálódva képes őket megetetni önmagukkal,amíg a már széttiport testüket tovább döngöli a földbe.
Élvezettel nézném végig a szenvedésüket. De nem merem megtenni. Mégis olyan jó volt, amikor ez a velejéig gonosz énem egy pillanatra megjelent egy közöségben ami a kortársaimmal van tele. Szinte fellélegeztem,hogy van esélyem nekik is megmutatni ezt az énemet. Csak mert.. rohadtul megérdemelnék. De aztán rá kellett jönnöm arra, hogy nem merem én ezt megtenni... De mégis. A miatt a kis mondat miatt most egy kis remény ég bennem erre. Nem sok de pont elég ahhoz hogy ne lássam reménytelennek ezt az ügyet.-