Oh dehogyis... még rohadt sokat kell tanulnod. Nem tudsz semmit pedig tudhatnál. Láthatnál valamit a világból ha nem lennél ilyen naiv, hogy menekülési kényszerből bezárod a saját elmés hogy ne tudja többet.
Zoé. Csak gondolj bele a dolgokba végre. Tudom hogy te is tudod őket.
Hogy tudod hogy a legszegényebb ember sose mondja ki, hogy szegény, mert alázatos és tiszta. Mert azt hiszi, hogy vannak nála rosszabb helyzetben lévők és segíteni szeretne nekik. A legszomorúbb ember sose vallja be, hogy szomorú. Mindíg nevet és azt akarja, hogy sose tudódjon ki az, hogy ő a legszomorúbb ember a világon, mert látja az emberek tudatlanságát és a következményeket. Az író pedig nem azért ír keserves történeteket, mert azt akarja, hogy az olvasói sírjanak, vagy esetleg többen olvassák őt. A szavacskákban sok sok érzést rejt el és úgy érzi, hogy ki kell írnia magából a fájdalmait. A legmagányosabb ember sosem mutatja ki a magányt, mert ha kimutatná, akkor még az a kicsike reménye is elveszne amivel reménykedik a társaság lehetősége miatt. Ha nem lenne ez a reménye, már ő se lenne. Az az ember aki tényleg öngyilkos akar lenni, sosem mondja el azt bárkinek is. Annak fáj a legjobban, akit a legboldogabbnak látsz. És ez minden embernél így van. A legkeserűbb sorsú emberek nevetnek minden nap. Akit hülyén röhögcsélni látsz a semmilyen vicceken, annak van a legnagyobb szüksége egy barátra. Még olyan sokat kell tanulnod.. Azok az emberek akiknek a legtöbb problémájuk van, semmit sem mutatnak ki ebből. Az már önsajnáltatás lenne.. Így látják ezt ők. Mert alázatosak. És kedvesek. Csak gondolkozz el ezeken a szavakon... mert rád is rád férne végre.
Azt akarom hogy térj vissza önmagadba agyilag..