Szavakból történet

Benyitottam az ajtón.

Reméltem, hogy még itt találom a kabátod a fogason, mely azt jelentette volna, hogy nem mentél el, itt vagy még. De nem így volt.

A magnóból még szólt a kedvenc számod, de én kikapcsoltam. Kikapcsoltam ezt, kikapcsoltam a szívemet, s kikapcsoltam mindent, amit csak lehetett.

Egyedül maradtam én, a ház, a szívem. Mert te elmentél.

A konyhaasztalon a reggelid nyomai, illetve a sietség volt fellelhető. A sajt nem volt visszarakva a hűtőbe, a cukor, amit a teádba szoktál rakni félig az asztalon, félig a padlón hevert. Igen, biztosan siettél, hisz a szemeteszsákot sem volt időd kivinni.

Elmentél. Itt hagytál. Talán így lesz a legjobb mindkettőnknek. De tudd, a kép a szőke lányról, rólad mindig a pénztárcámban marad, s illatod mindig fogom érezni a bőrömön.

Remélem tényleg megérte. Szeretlek.