(a képen a postásfiú)

Éppen lefelé haladt a lépcsőn a cicával az ölében, mikor az ajtócsengő hangja harsogt át az egész házat.
A lány ijedtében hatalmasat ugrott. El kezdett az ajtó irányába lépkedni, amikor eszébe jutott a haja. A francba...-szitkozódott magába Helena. Szapora léptekkel haladt fel a lépcsőn, majd színpadiasan beestt az ajtón, ami azza volt egyenő, hogy meglátogatta rég nem látott gyerekkori pajtását, a padlót. Helena felpattant, kiseperte/köpködte a haját az arcából/szájából, és mintha semmi sem történt volna, fütyörészve elballagott a tükre elé. Haját szoros kontyba fogta, a kalapot a fejébe nyomta és újabb csengőszó kíséretében lecsúszott a lépcsőkorláton. Miután sikeresen ismét a padlónak csapódott(természetesen arccal a földnek), felegyenesedett, majd rázuhant az ajtókilincsre, mire az kinyílt. Helena összeszedte magát, majd az ajtófélfának dölve szemlélte a postást.
-Öhm... Jó napot. Ms. Rodrigers?- kérdezte a postás srác. Barna haja elől kissé kiszőkítve, kék szeme ragyogott. Tipikus "ellenállhatatlan" külső.
-Igen. Miben segíthetek?-kérdezte meglepetten Helena.
-Egy csomag jött az ön részére. A feladó ismeretlen.
    A feladó ismeretlen...
-Köszönöm. Kérlek ne beszélj velem úgy mint egy 70 éves öreglánnyal.
-Oké és ne haragudj- kezdte el bámulni a földet- amúgy Blake Morgens vagyok
-Örvendek. Helena Rodrigers- ráztak kezet.
-Szintúgy. Amúgy az előbb mi döndült akkorát?
-Hát... Csak elejtettem a pólóm.
-És az hogy koppant akkorát?
-Lehet én is benne voltam- vont válat Helena. Blake elröhögte magát- nincs kedved bejönni?
-Hát... De van azt hiszem ez volt utolsó kézbesítésre váró csomag  szóval van időm- mosolygott Blake. Bevánszorogtak a konyhába, majd ledobták magukat egy- egy székre.
-Gyümölcslé, sör, tea, víz vagy kóla?
-Egy pohár víz jól esne, köszönöm- mosolygott a srác.
-Bubis, bubi mentes, csapvíz vagy forrásvíz?
   Blake ledöbbent arcát látva Helena már nem tudta visszatartani nevetését. Csilingelő hangjától az egész ház zengett.
-Szépen nevetsz. Forrásvíz- mondta a srác.
      Helena azonnal abba hagyta a nevetést és elkerekedett szemekkel nézett a halványan mosolygó fiúra.
-Öhm...öh....kö....kössz....azt hiszem...-hablatyolt össze- vissza a lángoló arcú Helena- azonnal hozom.- azzal felpattant és egy magas üvegpohárba a kívánt folyadékot öntötte, majd a szomjanhalás szélén álló Blake kezébe nyomta.
-Köszi szépen- vette át a poharat.
-Igazán nincs mit te kis....te kis...szomjkórász????- kacagott fel ismét Helena. Erre már Blake is elnevette magát, így már az utca is a nevetésüktől zengett.
Miután abba hagyták, Blake az üres poharat nyújtotta Helena felé.
-Ezt te mikor....
-Van pár jó módszerem- kacsintott a fiú.
-Há' biztos....-vont vállat a lány.
Elette a poharat, majd a mosogatóba helyezte.
-Azt hiszem én megyek, de itt a számom, nyugodtan keress meg akármikor- állt fel Blake, majd Helena kezébe nyomott egy névjegykártyát.
-Jól van. Köszi a csomagot. További szép napot.
-Neked is- kiabált vissza az ajtóból Blake. Helena kikísérte, majd miután az autó eltűnt a kanyarban, becsukta, majd bezárta az ajtót és a csomag felé vette az irányt...

Sziaasztoook kis kexmorzsák(nem tudom hogy jött ez a "becenév"). Tudommm, hogy naon naon naon rég nem hoztam részt, de most itt van és nagyon gyenge de itt van(XD). Komment, vote nem harapok továbbra sem. Hozom majd kövi részt. Legyetek türelmesek.

xoxo angel<3