Amint Helena berohant a konyhába, a látvány kacagásra késztette...
A konyha romokban hevert: liszt mindenütt, széttört tojáshéjak a padlón széttaposva, égett gofri a .... Na várjunk csak...
Blake...ja ott van az egyik sarokban összegömböjödve. A haja, az arca, mindene tiszta kosz és... Alszik(??!??). És az égett gofri...

-Halott vagy, csak még nem tudsz róla- motyogta a mérges, de egyben vidám lány. Kirohant a "romok" közül, majd két kezében két díszpárnát tartva üvőltve lerohanta a szerencsétlen áldozatot. Ahol érte, ott ütötte.

-Hel....Hel állj már le... Figyelj... -mondogatta Blake, de amikor látta, hogy hasztalan, elkiáltotta magát:- HELENA AZ ISTENIT NYUGODJ MÁR MEG!!!

Helena elejtette a párnákat, amik aztán elvesztek a dobás következtében létrejött lisztfelhőben. Hátrált egy lépést, majd az asztalnak ütközött. Könnyeit visszanyelve hitetlenkedett. Nem bírja, ha kiabálnak vele. Az emberek azért kiabálnak egymás mellett, mert hiába vannak közel egymáshoz, a szívüket óriási szakadék választja el. ABlake.Blake miért kiabált neki? Miért...?
A fiú felállt, majd odakullogott a könnyes szemű lányhoz. Amikor már csak pár centire/milire voltak egymáshoz, Blake hírtelen... Megölelte Helenát. A lány úgy ölelte, mintha az élete múlna rajta... Mintha már ezer éve nem látta volna barátját. Arcát  Blake nyakhajlatába temetve, két lábát dereka köré fonva ölelte. Könnyei utat törtek. Halkan zokogott, visszafogta a hangot az, hogy Blakehez van bújva. Blake ringatózva, hátát és haját simogatva nyugtatgatta Helenát.
-Shshshsh.... Semmi baj. Itt vagyok. Ne haragudj rám Helena- suttogta Blake.
-Nem haragszom egyáltalán csak nem bírom, ha valaki kiabál velem. Köszönöm, hogy itt vagy- motyogta Helena Blake nyakába.
-Én köszönöm, hogy megbocsájtasz és ígérem, hogy többet nem fordul elő.
-Köszönöm.
Blake a konyhaasztalra ültette Helenát, majd ő is a lány nyaghajlatába temette arcát, így már egyiküké sem látszott.  Így maradtak hosszú időre, ölelkezve. Helena már nyugodtan lélegzett. A csengő rikácsolása zavarta meg a csendet.

-Megjött a pizza- motyogta Helena még mindig Blake nyakhajlatába.
-Te kis gonoszom- dörmögte Blake is.
-Így jártál- válaszolta Helena.
- Jól jártam.
-Az már a te döntésed.
-Ki kellene nyitni az ajtót.
-Most nem.
-De igen- azzal Blake felkapta Helenát, majd az ajtóhoz cipelte(term. menyasszony pózban). Helena szorosan markolta Blake pólóját és behunyt szemekkel bújt mellkasához.

-Jó napot!- nyitotta ki az ajtót a fiú.
-Jó napot! Meghoztam a pizzáikat. Megzavartam valamit?- kérdezte a futár.
-Nem dehogy- mosolygott Blake.- Kérem, ide tegye le. A pénz is ott van- biccentett az ajtó mellett álló kis előszobai üvegasztalkára.
-Köszönöm- pakolt le a futár- Jó étvágyat!
-Mi köszönjük, viszlát!- rúgta be az ajtót Blake.
-Most nem érdekel a pizza. Soha nem akarok innen felkelni- nyögte Hel.
-Jól van- azzal leültek a fotelbe és újra egymásra borulva építettek csendet.

Na sziasztoooook Kexmorzsák! Hát ez a rész is unalmas... Komment, vote jöhet nyugodtan ;) Továbbra is köszönök mindent. Nagyon arik vagytok. Legyetek boldogak és jó olvasást az elkövetkezendőkben:)

xoxo angel <3