A túlélők fáradhatatlanul vágtak bele a kiképzésbe, arcukon azzal az elszántsággal, ami akkor is látszódott, amikor szinte esélytelenül fordultak szembe Hela halhatatlan harcosaival. Nők, férfiak és nagyobb gyermekek is kivették a részüket akkor is, éppúgy mint most. Valkűr pedig kiváló tanítónak bizonyult. Megkereste az egyforma képességű és erősségű párokat, így gyakorlatoztak egész nap, szinte megállás nélkül. Loki elégedetten szemlélte a gyakorlatozást, de volt valami, amit sem Valkűr, sem az asgardiak nem tudtak. Hogy milyen is egy jégóriással megküzdeni.

Leintette hát a harcolókat, és Valkűrt maga mellé rendelte.

- Emelje fel a kezét, aki látott közületek jégóriást. - Minden kéz a levegőbe emelkedett, mire Loki elnevette magát. Még Valkűr is elmosolyodott, Sigyn pedig olyan jóízűen kezdett el kacagni, hogy ez hamarosan átterjedt mindenkire. Ha kis időre is, de visszatért egy cseppnyi boldogság, és ez erőt adott mindenkinek. Loki szeméből kicsordult egy csepp könny, amit hosszú idő óta nem a fájdalom vagy a szomorúság csalt elő, hanem az öröm. Jó volt így látni a népét. - Úgy gondoltam, rajtam kívül. Megkérdezem máshogy. Harcolt-e már valaki jégóriással közületek?

Senki nem jelentkezett, Valkűr sem. Ő is hallotta milyen ádáz harcot vívott a két nép egymással, és inkább lesütötte a szemét, hiszen akkor már a Sakaaron volt, amikor Odin Midgard védelmére sietett, és a harcok végeztével a Tél Szelencéjével és egy kikényszerített békeszerződéssel tért vissza Asgardba. Hosszú időn át ünnepeltek, miközben mindenki tudta, hogy a béke sosem lesz teljes. Laufey bosszút esküdött, és csak az alkalomra várt. Azt viszont csak tegnap tudta meg, hogy a jottunök királyával pont saját fia végzett. Lokira pillantott, vézna testére, és elképzelni sem tudta, hogyan volt képes egymaga legyőzni egy jégóriást.

Lokira szegeződött minden figyelem.

- Elmesélem nektek milyenek a jégóriások. Nekem volt "szerencsém" harcolni ellenük, és mindent tudok róluk. Sokkal magasabbak nálunk, és erősebbek. Jottunheim fagyos világa nekik nem okoz gondot, ti viszont megfelelő ruházat nélkül hamar megfagytok jeges fennsíkján. Sigyn, ez a te feladatod lesz. Keressetek meg mindent, ami meleg ruhává alakítható. Azonnal induljatok, vigyél magaddal gyermekeket, akik már tudnak segíteni. - Sigyn hevesen bólogatott, és egy csapat nagyobbacska gyerekkel elindult. Loki folytatta: a fegyverzetük szegényes, de egy marék hóból is tudnak kardokat, pengéket és tőröket előállítani egy szempillantás alatt. - Loki látta, hogy az arcokról lassan eltűnik a vidámság és az elszántság, és helyette kiül a félelem, de nem hallgathatott el semmit. - A bőrük vastag, és ezen felül még páncélt is hordanak. Nem képzett harcosok, de erejük nem ismer határokat, és fűti őket a bosszúvágy - Végignézett a néma tömegen. -, mégse csüggedjetek. Ha bejön a tervem, akkor nem lesz szükség harcra.

- Fenség, megrémíted őket. Mind olyan bizakodóak voltak, és most nézz rájuk. - Valkűr sóhajtásnyirs közel hajolt Lokihoz. - Rám is a frászt hozod. Ezek után mit vársz tőlünk?

- Hogy higgyetek magatokban, és hogy bízzatok bennem. Most megmutathatod, mit tudsz - súgta vissza Loki, aztán mindenkihez szólt. - Adunk egy kis ízelítőt abból, mire számíthattok, ha egy jégóriással kell megküzdenetek. - Loki apró mozdulatot tett, és hirtelen a semmiből a kezébe termett egy kéken villódzó fényű ereklye. - Ez Jottunheim ereje, ez adta hatalmát a régmúlt időkben, az Örök Tél Szelencéje. - Megragadta, és amint bőréhez ért a Szelence, kezdetét vette az átváltozása. Amit mutatott magából előző nap, csak egy kis ízelítő volt. Teljes átalakulása perceket vett igénybe, és amint levetkőzte asgardi külsejét, letette az ereklyét, majd félmeztelenre vetkőzött. Valkűr akkor láthatta, hogy a vézna test, amit annyira lenézett, kemény izomrostokból áll, és a vörösen izzó szemek láttán enyhén megremegett a gyomra a viszolygástól, miközben vissza kellett fognia magát. Olthatatlan vágyat érzett ugyanis, hogy megérintse a férfit. - Tudom, hogy sosem kedveltél, sőt, egyenesen gyűlölsz és megvetsz. Most lehetőséget adok neked, hogy igazából kimutasd, mit is érzel irántam. Nézz rám, nem vagyok Asgard hercege, nem vagyok Odin fia, Thor testvére, csak egy jégóriás fattyú vagyok, egy az örök ellenségeid közül, aki nem átall népedre törni.

A nő szeme felcsillant. Való igaz, hogy az első pillanattól kezdve ellenszenves volt neki Loki, ráadásul miatta került ki a Nagymester belső köréből, sőt, a kegyeiből is. Eljött az idő, hogy revansot vegyen. De most, hogy ott volt a lehetőség, mégis megrettent tőle. Aztán Lokira nézett, kaján vigyorára, és bólintott.

- Rendben van Loki. De előre figyelmeztetlek. Nem kegyelmezek neked.

- Ahogy én sem. - Széttárta a karjait, hogy Valkűr lássa, nincs fegyver a kezében. - Még magam sem tudom, hogy mire vagyok képes. Soha nem harcoltam még így, ebben a formámban. Ha készen állsz, akkor akár kezdhetjük is.

Valkűr markában megvillantak a tőrei amit még Sakaarról hozott magával. Emlékezett a harcra kettejük között, és hogy Loki milyen erős volt és fürge.

- Már régóta erre várok - biccentette oldalt a fejét és azonnal támadt, de Loki könnyedén kitért előle. Valkűrt lendülete votte tovább, de mert nem ért célt, hatalmas csattanással elhasalt a hideg földön. Hasogatott a térde és a homlokát is megütötte, de rögtön felugrott. Ekkor tért vissza Sigyn és elhűlten látta, mi történik. Próbált előbbre furakodni, leállítani ezt az őrültséget, de minduntalan útját állta valaki, aki kiváncsiságtól hajtva pipiskedve igyekezett többet látni. A harc folytatódott, és Valkűr betartotta az ígéretét, nem kegyelmezett ellenfelének. Loki eleinte védekezett, alkarját egyre több mély vágás tarkította, és vére ugyanolyan vörös volt mint a halandóké Midgardon. Döbbenten látta, hogy Loki a fájdalom minden jele nélkül tűri szúrásait és vágásait, aztán hirtelen a védekezése támadásba lendült át, és Valkűr egyre többször került padlóra, ahonnan mind nehezebben állt fel a kimerültségtől.

Loki a semmiből idézett meg tőröket, amit a levegőben lévő párából fagyasztott az acélnál is keményebb fegyverré, de arra mindig ügyelt, hogy ezek egyikével se sebesítse meg a nőt. Valkűr kimerülten vagdalkozott, hárított, mindeközben Lokin a fáradtság csekély jele sem látszódott. A nő éppen feladni kényszerült a harcot, amikor valami történt.

- Mi folyik itt? - hallatszott egy kétségbeesett sikoltás. Sigyn állt holtsápadtan pár lépésre tőlük, és Loki figyelmét csupán egy pillanatra vonta el. Válaszolni akart neki, megnyugtatni, hogy ez is része a kiképzésnek, amikor éles fájdalom hasított az oldalába. Lenézett, és látta, hogy Valkűr tőre tövig hatolt a bordái közé. A szúrás alulról jött, és váratlanul. Loki karja meglódult, pont akkor, amikor Valkűr újra szúrni próbált, megragadta a nő csuklóját, aki azonnal felsikoltott, és összeesett.

- Elfelejtettem mondani, hogy az érintésük ugyanolyan halálos lehet, mint a fegyvereik. Súlyos égési sebeket tudunk okozni a csupasz bőrön. - Hangja megcsuklott, és elengedte Valkűr csuklóját, aki fájdalmas arccal kapott a vörösre fagyott bőrhöz. Loki az oldalából meredő tőrt megragadta és egy mozdulattal kirántotta, aztán Sigynre nézett, és összerogyott. A nő sikoltva ugrott mellé, és már értette, a férfi miért nem engedte meg, hogy megérintse. Nézte ahogy lassan visszaváltozik, az arca a szokottnál is fehérebbé, ajkai vértelen szürkévé.

- Segítsetek! Azonnal vigyük a szobájába! - Valkűrre pillantott, aki még mindig sajgó csuklóját szorongatta, és Lokihoz hasonlóan az ő arca is sápadt volt. - Erre nem volt semmi szükség! Te áruló! - sziszegte.

A seb mély volt, és Loki rengeteg vért vesztett. A hajón alig volt gyógyszer, kötszer is csak kevés és Sigyn versenyt futott az idővel. Estére Loki belázasodott, lázálmában Thort hívta, szólongatta, egyre nyugtalanabbul, összefüggészelen szavakat zihálva. Sigyn hideg vizes borogatással igyekezett lehúzni a magas lázat, de tudta, hogy a gyógyszerei nélkül semmit nem tehet. - Kérlek, ne hagyj itt! - suttogta, és újra és újra lecserélte a borogatást. Nem tudta, melyik gyógyszer mire jó, ezért Valkűrért üzent, aki jött is, sápadtan, remegve, és Loki láttán összeroppant. A bűntudata erősebb volt, mint valaha, pedig nem is olyan régen még rezzenéstelen arccal nézte végig azoknak a haláltusáját, akiket eladott a Nagymesternek. De ez most más volt. Lokit félreismerte, és ha meghal, akkor minden reményük elveszett.

- Ez segíteni fog - nyújtott át egy fiolát Sigynnek. - Segítenie kell! Leviszi a lázat, az utolsó cseppig igya ki.

Sigyn próbálkozott, de hiába volt minden; a vértelen ajkak nem akartak engedelmeskedni. Nem nyíltak meg, így pedig az üvegcse tartalmát nem lehetett Loki szájába önteni. Sigyn sírva fakadt tehetetlenségében, mikor a sokadik próbálkozásta is zárva maradt a száj. Valkűr felállt, és csendben kiment.

- Loki, könyörgöm, nyisd ki a szád! Ezt meg kell innod. - Átölelte a magatehetetlen testet, és ringatni kezdte. Halkan dúdolt, és a forró homlokát simogatta. Már nem félt bevallani magának, de kimondani még nem merte, hogy szereti a férfit. Nézte az arcát, ami időnként eltorzult a fájdalomtól. - Maradj velem - suttogta, aztán lehajolt, és lágy csókot lehelt a cserepes ajakra, ami az érintésre szétnyílt. Sigyn halkan felsikoltott, és a fioláért nyúlt, hogy megitassa Lokival, de a száj újra becsukódott. Megpróbálta az ajkak közé szuszakolni a fiolát, de azok makacsul ellenálltak, mintha Loki direkt dacolt volna vele.

Sigyn kinézett a fekete csillagközi térbe. Mire Jottunheimbe érnek Loki már halott lesz, és ezzel az ő sorsuk is megpecsételődik. Tehát így ér véget Asgard története? Túlélték a Ragnaroköt, Thanos támadását és a nép vesztét saját Valkűrje fogja okozni. A kétségbeesés sírásra késztette, majd hangos zokogásba tört ki.

Könnyei Loki arcára hulltak, és lehajolt, hogy újra megcsókolja.

- Szeretlek! - suttogta remegő hangon, és tudta mit kell tennie. Kinyitotta az üvegcsét, és a szájába öntötte a keserű folyadékot, aztán Loki fölé hajolt, és ajkuk újra összeért. Sigyn figyelt, és amint érezte hogy megnyílik az út, átengette a gyógyszert. Örömmel nyugtázta hogy Loki nem nyelt félre, hanem szépen az utolsó cseppig mind kiitta a folyadékot. De a legnagyobb boldogságot mégis az okozta, hogy a férfi még a halál küszöbén is reagált a csókjára.