Leesett idén az első hó. Egyszerűen gyönyörű volt ahogy minden fehérben pompázott. Minden tökéletes lett volna, ha most Ty velem szemben ülne egy forró csokival a kezében. Hiányzik. Nincs olyan perc, hogy ne arra gondolnék bár itt lenne. Nélküle nem teljesek a napjaim. Nélküle olyan egyedül érzem magam. Az orvosok tegnap azt mondták, hogy nem adnak sok esélyt arra, hogy felkel.

Vissza emlékezés..

- Tudnánk beszélni Mrs. Fox? - nézett rá a doktor anyára.
- A lányom előtt is mondhatja. - mondta makacsul anya.
- Hát rendben. - sóhajtott fel Dr. Hudson. - Ha egy hét múlva se kel fel a fiú.. Sajnos le kell kapcsolnunk a gépekről. - motyogta halkan, de én kiborultam.
- Nem! Ha kell fizetünk, hogy maradhasson de én tudom, hogy felfog ébredni! Nem kapcsolhatják le! Anya ugye nem hagyod, hogy bántsák Tyler -t?! - zokogtam és szorosabban bújtam barátomhoz.
- Nem kicsim, nem hagyom. Kimehetnénk beszélni kérem? - a doktor bólintott és kimentek a szobából.
- Nem hagyom, hogy bántsanak. Vigyázok rád, csak gyere vissza kérlek. - suttogtam és rátettem a fejem, a mellkasára. - Szeretlek Ty!