- Ez ki a fasz Ty? - kérdezte idegesen egy kopasz hegyomlás és felkapta a fegyverét, majd felém irányította..

- Bryan, hagyd békén őket! Ti pedig tűnjetek el! - sziszegte fogai között Ty.
- Nem, nem. Nem megy senki sehova. Szerinted vagyok olyan hülye, hogy elengedjem őket aztán a sitten rohadjak meg? - kérdezte idegesen nevetve, majd ki biztosította a fegyvert. Éreztem ahogy a szívem a torkomban dobog és a szememet könny marja.
- Nézze, Ty és én csecsemő korunk óta legjobb barátok vagyunk. Csak nem akarom, hogy tönkre tegye.. az életét. - motyogtam remegő hangon.
- Kislány, szerinted ez engem érdekel? - nevetett fel gúnyosan, majd a többiek is Tyler kivételével nevetni kezdtek.
- Bryan, nem lesz gáz csak engedd el őket! - suttogta nyugodtan és elkezdett felé sétálni.
- Ne gyere közelebb, mert lelövöm! - kiabálta mire kigördült egy könnycsepp a szememből.
- Na jó! - túrt idegesen a hajába Tyler, majd a pasasra vetette magát.
- Tyler! Ne csináld kérlek! - zokogtam miközben Lív próbált arrébb húzni.
- Futás! - kiabálta, mire ördögi mosolyra húzta száját Bryan.
- Mint mondtam senki sehova! - jelentette ki mosolyogva, és a pisztolyért csúszott. Rám emelte jég hideg tekintetét, majd meghúzta a ravaszt.. Tyler és Lív azonnal lesápadtak.
- Ne, ne, ne! - kiabálta Lív és mellém térdelt. Hófehér pólóm a mellkasomnál vérpirossá változott.
- Ennek még nincs vége kölyök! - fenyegették meg Tyler-t, majd eltűntek a házból. Ty felém sietett és térdre rogyott.
- Kicsim, nem lesz semmi baj! - suttogta megtörten. - Lív! Hívd a mentőket! - kiabálta sírva. A lány kifele kezdett futni a telefonjával.
- Ty.. Ígérd.. Ígérd meg, hogy kiszállsz ebből.. - kérleltem és közben felköhögtem egy adag vért.
- Ígérem! - zokogta és homlokát az enyémnek támasztotta.
- Szeretlek hercegem.. - suttogtam ajkaira.
- Én is szeretlek kicsi hercegnőm! - nézett mélyen szemeimben. - Olívia! Hol van már az a kibaszott mentő?! - ordította torka szakadtából, majd vissza pillantott rám. Próbáltam újra és talán utoljára alaposan végig mérni arcát, de nem ment. A látásom homályosodni kezdett és minden összemosodott előttem.
- Be ne csukd a szemed! Hallod? - szólongatott. Egy utolsó könnycsepp végig csorgott az arcomon, majd lehunytam a szemeim. Talán utoljára..