Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

🌹17.rész🌹

Reggel arra ébredtem, hogy Ty mellkasán voltam és a hajamat simogatja.
- Jó reggelt. - suttogtam reggeli kómás hangomon.
- Neked is, hogy aludtál hercegnőm? - kérdezte mosolyogva, de láttam a táskákat a szeme alatt ami arról árulkodott, hogy nem túl sokat aludt.
- Jól, és te? - mosolyogtam, majd lemásztam róla és így bújtam hozzá.
- Nem sokat aludtam. Éjszaka rosszat álmodtál. - suttogta szomorúan, aztán folytatta. - Arra ébredtem, hogy azt hajtogatod, hogy ne hagyj itt szükségem van rád. - hajtotta le a fejét. Igen. Anyáék is sokszor keltettek fel éjszaka ez miatt.
- Sajnálom. - motyogtam mire egy puszit nyomott az orromra és pont ezzel egy időben hatalmasat korgott a hasam. Mind a ketten jó izűen felnevettünk.
- Reggeli? - néztem rá mosolyogva, mire heves bólogatásba kezdett. Nagy nehezen felálltunk az ágyról, majd hirtelen ötlettől vezérelve a hátára ugrottam és megpaskoltam a fenekét.
- Gyí! - visitottam nevetve mire ő is hangosan nevetni kezdett és ugrálva indultunk el lefelé. Lent anya és apa várt minket.
- Jaj de jó titeket így látni! - tapsikolt anya örömében, aztán előkapta a fényképezőgépét. Boldogan mosolyogtunk a kamerába. Mikor kész lett lepattantam a hátáról, majd egy puszit nyomtam édesanyám arcára.
- Hiányoztál öregem! - mosolygott apa és átölelte Tyler-t.
- Ti is nekem! - suttogta Ty és anyához lépett.
- Köszönöm, hogy nem mondtátok le rólam. - motyogta könnyes szemekkel és anyuhoz bújt.
- Édes kicsikém! Sose tudnánk lemondani rólad! Te már a családtagja vagy, és addig maradsz itt ameddig szeretnél! - pittyeregte el magát anya. Én csak mosolyogva néztem őket. Végre újra teljes az életem.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro