Öt előtt húsz perccel már az erdőben voltam. Nem tudom felfogni, hogy tényleg találkozok vele. Annyi kérdésem van felé, hogy szerintem sose fogok kifogyni. Gondolat menetemből egy hang szakított ki.
- Szia Jess. - azonnal a hang irányába fordultam és tényleg ott állt. Bőrdzseki, fekete póló és fekete szaggatott farmer volt rajta.
- Miért? - kérdeztem könnyes szemekkel. Szájába vett egy szál cigarettát, majd meggyújtotta és egy hatalmasat szippantott belőle.
- Sajnálom. - suttogta és közelebb lépett mire én automatikusan hátrálni kezdtem.
- Sajnálod? Tényleg Tyler?! Képes voltál elszökni a kórházból! Csak magadra gondoltál! És cigizel?! Ez most komoly? - nevettem fel hisztérikusan.
- Nehogy azt hidd, hogy nekem könnyű volt. Nekem sem volt egyszerű felébredni és rájönni, hogy nincsenek többé szüleim. Nekem sem volt egyszerű beilleszkedni egy új társaságba. És végül kibaszottul nem volt könnyű elszakadnom tőled. - az utolsó szavakat suttogta mintha azt akarta volna, hogy még én se halljam.
- Új társaság? Miattuk szoktál rá erre a szarra?! - itt rámutattam a füstölgő méregre ami ismét ajkai között volt, majd jobban szemügyre vettem és tetoválást véltem felfedezni a nyakán. - És tetoválást varrattál?! - kérdeztem és idegességemben a hajamba túrtam.
- Semmit nem tudsz róluk szóval hagyd abba a kioktatást Jessica! - emelte feljebb a hangját amitől egy kicsit megugrottam.
- Ohh, ez esetben sajnálom, hogy raboltam az időd. - a motorom mellé sétáltam, majd felültem rá. - Ég veled Tyler. - motyogtam remegő hangon. Mondani akartam még valamit, de berúgtam a motort és elindultam.