Egész éjjel csak forgolodtam az ágyamban. El se tudom hinni, hogy Tyler eljött hozzám az este.
- Jess biztos, hogy őt láttad? - kérdezi meg már vagy harmadjára Liv.
- Igen Liv, őt láttam! - feleltem ingerülten és beletúrtam a hajamba.
- Jól van na, ne egyél meg. - tette fel védelmezően kezeit.
- Bocsi, csak annyira hiányzik. - suttogtam.

Tyler szemszögéből

Megszöktem a kórházból. Fogalmam sincs hogyan tovább, hisz a szüleim meghaltak. De látnom kell Jessica-t. Mig oda nem értem elég sokan megnéztek, hogy még is mit keresek az utcán éjszaka, fél meztelenül. De nem érdekelt. Csak az számított, hogy minnél előbb oda érjek. Hálisten nem lakik messze a kórháztól. Amint a ház elé értem előtörtek a közös emlékeink, aminek hála könnyek szöktek a szemembe. Gyorsan megráztam a fejem és elindultam a ház oldalához. Az ablak, mint mindig most is nyitva állt szóval nem volt nehéz bejutnom. Mikor bemásztam szuszogást véltem felfedezni. Az ágy felé fordítottam fejem és meg pillantottam őt. Annyira gyönyörű volt ahogy a haja szétterült a párnáján. Láttam arcán, hogy egy jó ideje már nem aludt normálisan és ez mind miattam van. Nem fájdíthatom tovább a szívét. Jobb lesz ha eltűnök. Még utoljára végig simitottam bársonyos arcán, majd arrébb léptem.
- Szeretlek kicsi hercegnőm. - suttogtam és utat engedtem könnyeimnek, majd az ablakhoz mentem és kimásztam az ablakon. Ég veled Jess..