~Bakugou~

Káromkodva kaptam fel a földről (név) testét. Aizawa utánam sietett közben valakivel bőszen telefonált.

-Hagyjátok el a termet és ne nyúljatok semmihez. Menjetek az osztályba.-szólt oda a többieknek akik még mindig döbbenten álldogáltak. 

Már majd nem a gyengélkedőnél voltam mikor (név) egy pillanatra kinyitotta a szemét. Valamit hangtalanul mondott, de nem tudtam leolvasni a szájáról. 

-Innen átveszem. Az igazgató már bent van a korteremben hogy hallja az állapotáról szóló híreket. Nem szeretnék botrányt hogy a meggondolatlanságom miatt még egy diák belekeveredett ebbe az ügybe.

-Ebből nem lesz gond, ha pedig mégis vállalom a felelőséget. 

Nem vártam meg amíg válaszol. Kinyitottam a gyengélkedő. Tényleg bent volt Nezu igazgató. Szó nélkül letettem (név)-t az egyik ágyra és már ki is léptem a teremből. De nem az osztály felé vettem az irány hanem a mosdó felé. 5 percig mostam a kezem hogy lejöjjön róla szerelmemnek vére. Végig fapofával bámúltam magam a tükörben és ugyan ilyen arckifejezéssel léptem be a többiek közé.

Rögtön lerohantak a kérdéseikkel. Mint ha én bármit is tudnék. Csak odébb löktem őket és leültem az asztalomhoz. Karomra hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Most várunk.

~Reader~

Megint egy lámpa vakította el látásomat amit már kezdek egy kicsit unni. Lehet mostantól remete leszek. Felültem az ágyban. Mind a két karom és a fejem is sajgott de egyébként nem volt vészes. Aizawa és Nezu igazgató ült az ágyam mellett.

-Látom felébredtél. Csak 20 percig voltál eszméletlen. Az állapotod nem súlyos inkább csak kimerültél az erőd használata miatt, ha jól gondolom még soha nem használtad ilyen mértékben. A sebeid többsége be fog gyógyulni kivéve egyet. A jobb karod közepén végig lesz egy piros csík az ellenállás miatt. Erre egy darabig vigyázni kell mert érzékeny lehet. Ma már nem mész be a suliba.

-És anyám testével mi lesz? Nekem kell megszervezni a temetést? Lesz következménye a tettemnek?

-Következménye nem lesz hiszen önvédelemből tetted illetve ez volt az egyetlen megoldás. Bármelyik profi hős hasonlóan cselekedett volna. A munkánk része. A temetést mivel te még kiskorú vagy és nincsen már több élő rokonod ezért az iskola átvállalja a szervezést, ha neked is megfelel két nap múlva meg is tartjuk a házatokban.  De ehhez meg kell adnod a címet. Persze ez ráér holnap is. -mondta el Nezu az összes kérdésemre az egybefüggő választ.

-Rendben teljesen jó lesz. Majd megadom a címet. Itt kell maradnom a korteremben vagy ma pihenhetek a koliban?

-Lehetsz a koliban. Odakísérlek.-ajánlotta a sensei amit először nem akartam elfogadni de miután felálltam az ágyról és rögtön vissza is szédültem még örültem is neki hogy van aki eltámogat odáig.

Már félúton jártunk mikor úgy éreztem hogy nem bírom tovább. Egy kicsit meg is roggyant a térdem, de nem estem össze szerencsémre. 

-Már nincs sok hátra. Viszont ha odaértünk fel kell tennem néhány kérdést amit tudnom kéne.

Valahogy sejtettem hogy milyen kérdést szeretne nekem feltenni, de inkább nem kattogtam rajta. Teljes koncentrációra volt szükségem, hogy talpon maradjak. Nagyon kimerültem. Nem is gondoltam hogy képes vagyok ilyen erőkifejtésre. Biztos voltam a halálomban. Szomorkodni nem tudtam harc közben. Nem temethettem magam előre. És végül nem haltam meg. De anyám így is elérte a célját. Bemocskoltam a kezem az ő vérével.

Megborzongtam. Nem hagyhatom hogy mindent megpecsételjen ez a történés. A szobámba érve elcsodálkoztam, hogy minden cuccom amit vettem az egyik széken pihentek. Én befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarómat. Aizawa helyet foglalt az egyetlen nem használt székben az ágyam mellett.

-Tudom, hogy fáradt vagy, de sajnos ez a kérdés nem tűr halasztást. Mivel lényegében gonosztevőként kaptak el téged és így kerültél az iskolába ezért nem tudtunk semmit a hátteredről. Azt Hinomi révén megtudtuk hogy anyukád tud téged irányítani de pontosan nem tudtuk mit jelent. Egyébként Hinomi azóta is érdeklődig felőled és ha megengeded ma eljönne meglátogatni.

-Nyugodtan jöhet nem zavar. 

-Gondolom az a nő akit önvédelemből megöltél az anyád volt.

Itt egy pillanatra megállt a szívem. Még magamban sem tudtam ezt elrendezni de már szembesít valaki az igazsággal.

-Igen az anyám volt.

-Tudnál mesélni a hátteredről?

Elmeséltem neki apám és a bátyám halálát az utána történteket és hogy végül hogy csinált belőlem bűnözőt.

-Soha nem próbáltam ellenállni mert tudtam hogy nem elég erős a tudatom ahhoz hogy kitudjam szorítani őt. Most is meglett a következménye. Ez látszódik a karomon.

-Értem. Most hagylak aludni de ezt a beszélgetést mindenféleképpen még folytatnunk kell.

Amint Aizawa tanárúr kilépett a szobából rögtön elnehezültek a szemhéjaim és álomba merültem.

~Bakugou~

A sensei megkeresett óra után hogy most tudok elmenni meglátogatni (név)-t a koliban és hogy nyugodtan menjek majd leigazolja. Futva tettem meg a két épület közötti távolságot. Annyira izgatott voltam hogy újra láthatom. El is felejtettem kopogni. Egy alvó (név)-t találtam az ágyban. Egy percig csak néztem az arcát ami most teljesen nyugodt volt.  Végigsimítottam a haján és puszit nyomtam a homlokára. Karján ott éktelenkedett az a vörös csík amiről Aizawa beszélt. 

Óvatosan végigsimítottam rajta és végig csókolgattam. Egy kéz simogatta az arcomat.

-Szia....-lehelte (név)

-Aludj csak

Csókot leheltem ajkaira aztán menni készültem, de megfogta a kezemet.

-De ne menj el. 

Szótlanul megkerültem az ágyat és befeküdtem mellé. Óvatosan átkaroltam és együtt aludtunk el.