Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5.fejezet

~Bakugou~

Már négy órája van (név) a gyengélkedőn. Midnight ottmaradt én és Aizawa visszatértünk a saját helyünkre. Legszívesebben ott maradtam volna. De nem lehetet. Mivel még folyt a tanítás és bizony én egy diák vagyok így részt kell vennem az órákon.

Csak reménykedni tudok, hogy nem történt semmi baj.

A hatalmas gondolkozásban ahol minden figyelmemet (név) és az állapota foglal le az ajtó hangja zavar meg.

Tekintetem oda szegeztem. Viszont ami ott fogadott teljesen ledöbbentet.

~Reader~

Szeretem mikor elvakít a fehér fény ami a betegszobákban van. Innen tudom hogy még nem haltam meg. Azt soha nem gondoltam hogy a mennybe kerültem mert az lehetetlen.

-Csak hogy kinyitottad már a szemed! Bakugou biztos kinyirt volna engem, ha többet nem kelsz fel. Így is majdnem kinyírt. -szakította félbe Midnight az elmélkedésem.

-Nem hiszem hogy Bakugou ilyet tett volna.

-Pedig nekem elhiheted. Teljesen kiborult számon kért minket. Ami igazából jogos volt. Nem kellett volna ennyire durván bánni veled. Megrémültél és gondolom anyád megint irányított.

-Sajnálom hogy önökre támadtam.

-Semmi gond. Viszont most hogy felébredtél el kell mennem egy pillanatra. Rengeteg órámat kihagytam de a papírmunkát nem hagyhatom másra. Mindjárt jövök.

Ahogy Midnight kinyitotta az ajtót a szél besüvített. A huzat hatására az ajtó jobban bevágódott mint máskor. Még percekig viszhangzot utána a terem.

Én pedig ottmaradt egyedül a gondolataimmal. Bakugoun rágódtam. Eddig csak egy régi barár volt akit már nagyon rég nem láttam.

Barátok voltunk de az anyám tőle is elszakított mint minden emberi kapcsolattól.

De most hogy újra találkoztunk valami más lett. Pár órája haldokoltam és Ő aggódott értem. Pedig évek óta nem találkoztunk egymással.

Akkor még kicsik voltunk most már azonban felnőttünk. Mind a ketten változtunk és most még is egy felé sodort minket az élet.

'Oké meg kell keresnem'

Körülnéztem a szobában. Infúzióra voltam kötve és a biztonság kedvéért lebilincseltek. Gondolom nem tudták hogy reagálok.

Volt egy kisasztal a szobában. Minden féle iroda szerek voltak rajta. Ami azt jelenti hogy volt benne gémkapocs is. Nagy szerencsémre.

Már meg is volt a terv hogyan jutok ki innen. Egy pillangó segítségével megszereztem egy gémkapcsot. Ügyes állatok azt kell mondanom.

A bilincset egy szempillantás alatt levarázsoltam magamról. Az infúziót is ki kellett tépnem amitől nagyon irtóztam. Elvileg már nem lehet nagy bajom.

Erőt vettem magamon. Összeszorítottam a fogam és egy rántással kitéptem a karomból. Gyorsan felpattantam az ágyról. Kotorászni kezdtem a fiókokban. Végre találtam egy sebtapaszt.

Gyorsan leragasztottam az infúzió helyét majd rohantam is ki a folyosóra. Az 1A osztálytermét kell megtalálnom.

Ahogy lépkedtem hallatszott meztelen lábam csattogása a padlón. Sokáig mentem azt hittem közelebb lesz. De mikor megpillantottam a termet futásnak eredtem.

Vártam hogy újra találkozzak vele. Csak ezt akartam most semmi mást. Megragadtam a kilincset és kicsaptam az ajtót.

Rögtön Bakugou meglepett tekintetével találtam szembe magam.

~Bakugou~

(név) ott állt az ajtóban teljesen egészségesen. Engem nézett. Kapkodta a levegőt a futástól. Nem tudom miért rohant ennyire de biztos jó oka volt rá.

Már szóra nyitottam a számat amikor Aizawa tanár úr hirtelen megszólalt.

-(név) mit keres itt? Nem a betegszobában kéne lenned.

-De igen. Csak már jobban vagyok. Gondoltam bejöhetnék az órára. Hiszen azt mondta hogy ebbe az osztályba fogok járni.

-Valóban ez így volt. Na legyen ülj le Bakugou mellé. Osztály ő itt (teljes név). Ő az új osztálytársatok. Szünetben bombázzátok meg kérdésekkel ne most.

Amint Aizawa befejezte a bemutatást (név) felém indult. Kihúzta a széket majd leült. Sosem voltam még ilyen boldog attól hogy valaki leült mellém. Most még is az voltam.

Nem tudtam levenni róla a szemem látszólag nem is érdekelte. De ki tudja mit gondol?

A csengetés hozott vissza a földre. Megakartam kérdezni tőle hogy tényleg minden rendben van vele és hogy hogyan jutott ide.

De nem jutottam el odáig. Mire feleszméltem már körbe vette ő osztályunk hada.

--------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Itt is lenne az új fejezet. Bocsi a késésért picit megint megcsúztam.
Remélem tetszett😘

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro